Hunter

Alternatívákat követelnek az útsózás hatásai

Az elmúlt időszak havazásaiban a só az utakon szó szerint életmentő volt. A gond az, hogy a téli hónapok alatt kiszórt több ezer tonna só nem tűnik el csak úgy.

Az útra szórt só beszivárog a folyók, tavak vizébe, és a talajvíz sókoncentrációja is évről évre emelkedik, a túlzott sózás pedig káros lehet az élővilágra nézve. "A só ugyan egy természetes alkotóelem, az ilyen magas koncentráció azonban nem természetes" - hangsúlyozta Richard Hanneman, az Alexandriában működő Salt Institute elnöke. Magyarországon egy átlagosnak mondható télen 70 ezer tonna sót kell kiszórni a 30 ezer kilométeres országos közúthálózaton a biztonságos közlekedés fenntartása érdekében, ebben a szezonban viszont már 100 ezer tonna sót szórt ki a közútkezelő vállalat. Jó hír, hogy sok helyen - köztük hazánkban is - alternatív vegyületekkel és új technikákkal próbálják csökkenteni a só alkalmazását, rossz hír viszont, hogy ezek az alternatívák jóval költségesebbek, mint az 1950-es évek óta alkalmazott közönséges só, ami oldódás után csökkenti a víz fagyáspontját.

A só hatékonysága elsősorban a hőmérséklettől függ. "Magasabb hőfokoknál kevés sóval sok jeget lehet megolvasztani. Alacsony hőmérsékleten azonban sok sóval is csak kevés jég olvasztható meg" - nyilatkozta Kathleen Schaefer, a Minnesota Egyetem kutatója. A hagyományos útszóró só csak -10 Celsius-fokig hatékony. Nagyobb hidegekben az útfelügyelet jégolvasztó anyagokkal, például magnézium-kloriddal vagy kalcium-kloriddal keveri, ami -20 foknál hidegebb közegben is elvégzi a munkát.

A só használata a II. világháború óta folyamatosan emelkedő tendenciát mutat, az Egyesült Államokban az összes sóeladás 65 százalékát teszi ki az útszóró só. "Az emberek egyszerűen elvárják, hogy egy hóvihart követően is néhány órán belül csúszásmentesen közlekedhessenek. Nagyon magasak az elvárásaik" - tette hozzá Larry Baker, a Minnesotai Egyetem Vízforrás Központjának szakértője, aki szerint egy-egy nagy olvadáskor olyan víztömeg víztömeg áramlik a talajba és vizeinkbe, amelynek sókoncentrációja tengervízének harmada.

A környezetre nézve a kloridionok jelentik a legnagyobb veszélyt, amik elvonják a vizet a növényektől, elpusztítják a kisebb vízi organizmusokat és redukálják a víz körforgását a tavakban. Léteznek klorid nélküli vegyületek is, például a kálium-acetát, ez azonban árát tekintve többszöröse a sóénak, így a környezetvédelmi ügynökségek megpróbálják az intelligens technikák segítségével minimalizálni a só felhasználását, miközben igyekeznek megtartani a hatékonyságot. Hanneman szerint viszonylag egyszerűen is lehet spórolni a sóval, tudni kell milyen mennyiségnek milyen hatása van az adott hőmérséklet mellett. "A karbantartóknak meg kell érteniük, hogy ha sikerül 100 kilogramm sóval jó eredményt elérni egy adott útszakaszon, akkor 200 kilogramm sem fog jobb eredményt hozni" - emelte ki.


Az új technikák között megtalálható a jegesedésgátló, amiben a só oldatokat még a hóvihar előtt szétpermetezik. Ez meggátolja a jegesedést, könnyen eltakaríthatóvá téve az utat; mintha egy teflon bevonatot hoznánk létre a hó számára. A só szétszórás előtti nedvesítése hatékonyabbá teszi a sózást, a szemcsék ugyanis nem pattognak le az útfelületről szóráskor. A tengerentúlon a sózást végző teherautók számítógépes rendszerrel is el vannak látva, melyek figyelik a hóhelyzetet, az útburkolat hőmérsékletét és a helyi időjárás előrejelzést, hogy a lehető legoptimálisabb sómennyiséget szórják ki az utakra. Indiana államban ez a megoldás 228 000 tonna sót takarított meg, ami amellett, hogy az államnak is 13 millió dolláros költségcsökkenést hozott, a környezet számára sem közömbös, nem is szólva az autókról és hidakról, melyeknél a só korróziós hatása komoly károkat okoz.

A probléma, illetve annak megoldása az útburkolat szemszögéből is megközelíthető. Jó példa erre egy minnesotai közösség, ahol egy vízáteresztó burkolatot tesztelnek, amelyen az olvadó hó szépen átszivárog, ahelyett, hogy a lefolyókon keresztül a vizekbe kerülne. A fűthető burkolatok is jó megoldásnak tűnnek, különösen a hidak esetében. Schaefer szerint nem egyetlen megoldás tökéletesítése felé kell haladni, ezért minél több innovatív megközelítést dolgoznak ki, annál többrétűen és környezetfüggetlenebben szabadulhatnánk meg a sózási kényszertől.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Drinkman #49
    A valóság ezzel szemben az hogy autóval átlagosan 3x gyorsabb mint bkvval.
    Az éjszakai közlekedést ne is említsük, pláne ki a kertvárosi részbe.
  • djhambi #48
    Készült egy kísérlet a Metro magazik által, ami nem a legprecízebb ugyan, azt elismerem, de amire kilyukadok, az önmagáét beszél. A kísérletben egy Budapesthez közeli kertvárosból indultak, és a Deák Ferenc térhez akartak eljutni, egyszerre indult egy személygépkocsi, és busszal és BKV-vel két illető. A kocsi tett kisebb kerülőt ugyan, de 5 perccel korábban ért csak a Deákra, mint a faszi BKV-vel, viszont a benzinköltsége magasabb volt, mint a tömegközlekedéssel utazó emberé. Tegyük hozzá, hogy a BKV-s forma jegyet vett mindenhol, és nem egyesített Budapest bérlttel rohangált. Tehát, ha minden héten 5 alkalommal teszi meg az utat egy hónapban, körülbelül 13 ezer forint helyett 9800 forintot fizet (ha tanuló, de kocsival jár, 3850-et). Az autós ezzel szemben 14400 forintot költ benzinre csak oda, de ha haza is akar menni minden nap, 28800 forintot. A napi 5-10 perc előnyért havonta 19000 forintot fizet plusszban az autós.

    És akkor ehhez a húlyhoz rakódik rá a több súly a mérlegen:
    - 19000 forint spórolás, kisebb környezetszennyezés, kevesebb a dugó (villmos busz-sáv, metró), nincs parkolási gond, illetve díj
    - a "vezetés szabadsága", nincs tömegnyomor a kocsiban, kisebb utcákon való tekergőzés egyszerűbb, nagyobb csomagok szállítása sokkal könnyebb

    Most lehet mérlegelni, hogy kinek melyik fontosabb...

    (A számadatok egy konkrét kervárosi példára vonatkoznak, tehát egyénenként változhatnak.)
  • halgatyó #47
    Szegeddel meg jobban tennéd ha nem példálóznál. A villamosok sebessége kb. 20 km/óra, ez neked közlekedés? Ehelyett tényleg lehet gyalog is menni.

    A közlekedési problémák a NAGYvárosokban jelentkeznek, tudtad? Szeged NEM nagyváros. (amit pedig az autósokkal ott is művelnek, arra nem lehetsz büszke! Hasonlóan a többi porfészekhez, pl. Pécshez)
  • halgatyó #46
    "a tömegközlekedésért mi fizetünk. Nem az adónkból tartják el..."

    Nehéz elhinem, hogy van ma Magyrországon annyira tájékozatlan ember, aki ilyet le képes írni. Látható, hogy a papír meg a billentyűzet minden tudatlan ostobaságot elvisel. Az ég sem szakad le

    Egy kicsit tájékozódhattál volna, mielőtt ezt leírtad. A tömegközlekedést bizony a 2. világháború óta biztosan közpénzből támogatják. (hogy előtte mi volt, azt nem tudom. Asszem akkor nem volt ekkora igény a közlekedésre, mert más volt a társadalom, az ipar struktúrája)
  • n3whous3 #45
    2.) A tömegközlekedés iszonyatosan drága (az adófizetőknek) cserébe nagy szart nyújt, amellett alkalmatlan az autóban ülők átvételére, kapacitás okból.

    Ez akkora faszság, mint ide Jeruzsálem. Namármost a tömegközlekedésért mi fizetünk. Nem az adónkból tartják el, nem értem az első részét a mondatodnak. Aztán pedig attól mert te szerencsétlen szar pesti BKV-t használsz (ami a sztrájkoktól eltekintve nagyon profin megszervezett és jó útvonalakkal ellátott rendszer) még vannak jobbak is. Szegeden szinte a tökély az, ahogy itt meg van oldva a dolog, kivétel most ez alól az egyik villamos vonal, mert azt felújítják és kis kavarodás van miatta, de közel se akkora probléma.

    Igen, aki autózik az nem jókedvéből teszi. Ezért megy egyedül egy kocsival, ahelyett, hogy elvinne magával még embert, vagy inkább járna tömegközlekedéssel. Vagy gyalogolna, mert egy statisztika szerint a pazarló autósok egy nagyon nagy része 2-3 kilométeren BELÜLI távokat szokott kocsival megjárni. Ami 20-30 perc gyaloglás és még jót is tesz az embernek. Na persze nem az ítéletidős időszakokról beszélek.
  • halgatyó #44
    "Sózni" lehetne ammóniumnitráttal is. Rendkívül erős olvasztó hatása van, még minusz 30 fokon is. A növényeknek pedig nem tesz rosszat.
    Sajnos, az autókat gyorsabban amortizálja, mint a só, mert higroszkópos, nem szárad meg.

    A különféle olvasztó anyagok összehasonlításakor nem lehet csupán anyagárat figyelembe venni. Ezt valószínűleg a döntéshozók is tudják (vagy legalábbis tudniuk kell).
    Az alapanyag-ár + a kiszórás + az autókban okozott kár + a környezetben okozott kár teljes összegét kellene összehasonlítani a különböző anyagok esetében.

    Csak egy alternatíva, hogy egyáltalán nem sózunk. KIPRÓBÁLTÁK. (én akkor fiatal voltam, trabanttal jártam, internet még nem volt)
    A nem-sózás sokkal drágábbnak bizonyult bármilyen más megoldásnál.
    Ha csak hókotróval tolják le a havat, az is pénzbe kerül.
    Az úton maradó havat a járművek letapossák, és az út irányára merőleges bordák alakulnak ki, amelyek az autót rettenetesen rázzák (a teljes út hosszában, akár több száz km-en keresztül), bármilyen sebességnél.
    Ez akkora kárt okoz az autókban (főleg futómű), hogy csak 1-2 télen volt ilyen.

    Az autóelleneseknek meg csak annyit:

    1.) Nemcsak személyautók szeretnék használni az utakat. A mentő, tűzoltó, rendőr, tömegközlekedésen kívül a boltokba árut szállítók, a szervizesek, a beteg rokonukat hetente meglátogatók, és ki tudja még hányféle ember és hányféle cél

    2.) A tömegközlekedés iszonyatosan drága (az adófizetőknek) cserébe nagy szart nyújt, amellett alkalmatlan az autóban ülők átvételére, kapacitás okból.

    3.) aki autózik AZ NEM JÓKEDVÉBEN TESZI! Hanem azért mert muszáj.
    Például azért, mert csak a lakásától 15 kilométerre kapott munkát, és tömegközlekedéssel 3 óra lenne neki 4 átszállással...
    Azért, mert valaki metróállomás közelében lakik, azt tekintse a saját élete szerencséjének, és ne akarja másnak előírni, hogy mivel közlekedjen. Vagy akkor költözzön oda ki a város határába, és onnan ossza az észt.
    A világ megváltozott. Munkahelyek százezrei (vagy épp milliói) szűntek meg és keletkeztek újra, MÁSUTT.
    Régen volt olyan, hogy egy rokoni kör egy faluban született, élt és halt meg. Ma már nincs. Az emberek (családok, rokoni körök, vagy épp korábbi ismerősi körök) szétszóródtak az ország-világ minden irányába. Tetszik vagy nem tetszik, ez van.
    A munkamegosztás-specializáció következtében jelentősen nőtt a szállítási igény.
    Ennek egy része jogos (pl. processzort, harddisket, gázturbinalapátot, stb. nem tudnak akárhol gyártani)
    más része viszont hanyagolható lenne (mi a f..nak kell nekünk spanyol alma, amikor van magyar is... ez messzire vezetne, ki a megszüntetett cukorgyáraink, cementgyáraink, stb. világába, és pont azok igyekeznek a szőnyeg alá söpörni, akik ezeket az autóellenes "környezetvédő"-szerűségeket agyba-főbe támogatják)
  • halgatyó #43
    Igen!
    A magyar utakon sok a ká-tyúk!
  • philcsy #42
    Jelentem nálunk megoldották a problémát.
    Annyi a kátyú az úton hogy nem tud összefüggő jégréteg kialakulni rajta.
  • Epikurosz #41
    Szórhatsz az útra akármit, ha a gépkocsivezetők nem tudnak vezetni, akkor megette a fene. Az egészben az a felháborító, hogy évekkel ezelőtt jelezve volt ez a magyar hatóságoknak, le lett írva fórumokon, de nem történt semmi. A kormány ezt is elsózta.
  • Mike #40
    itthon meg szórjuk a sót tonnaszám, tönkretéve autót, burkolatot, cipőt, növényt, mindent