SG.hu·
Ibeo LUX - a robotautó
Bár számos érdekes és ambíciózus program van világszerte, Holger Salow, a német Ibeo cég munkatársa szerint az önállóan közlekedő autókra még legalább 20 évet várnunk kell.
Három lézerszkenner, egy Pentium-M számítógép és egy Embedded Windows XP - csupán ez kell egy robotautóhoz. Legalábbis ezek az összetevők találhatók a német Ibeo cég LUX nevű robotjárművében. Az autó külsőre teljesen ugyanúgy néz ki, mint egy átlagos Volkswagen Passat. Az egyetlen különbséget a tetőn elhelyezett GPS-antenna jelenti. Első ránézésre még belül sem mondható meg, hogy valójában egy robotkocsiról van szó. Csupán a tüzetesebb vizsgálódás után tűnik fel a vészhelyzeti, valamint a középső konzolon elhelyezett néhány színes gomb. Az igazi különlegességet azonban a csomagtartóban lévő aktatáska méretű áramelosztó és a kívülről nem látható belső rendszerek jelentik.
"A jármű teljesen önállóan megy és minden helyzetben, illetve alkalommal a rendelkezésre álló információk alapján hozza meg a vezetéshez leginkább illő döntéseket. Ugyan az autónak van engedélye, így közlekedhet a közutakon, teljesen önállón azonban mégsem engedhető ki a forgalomba. Ennek oka a hiányzó jogszabályokban keresendő" - nyilatkozta Holger Salow. A fedélzeti rendszer szemeit a beépített három Ibeo lézerszkenner jelenti, amelyek 0,1 fokos lépésekbe haladva minden 80. milliszekundumban 250 méter távolságig feltérképezik az utat és a környezetet. Két készüléket az első lámpák mellett helyeztek el, míg a harmadik középre, a hátsó lökhárítóhoz került.
A LUX-ba összesen négy számítógépet építettek be. Az első dolgozza fel a lézerszkennerektől érkező adatokat, a második az "agy", amely megtervezi az útvonalat, a harmadik vezérli a monitort, míg a negyedik engedélyezi a végső ellenőrzések után a haladást. Az adatokat a Pentium-M processzorral és 512 megabájt memóriával felvértezett második számítógép dolgozza fel, amelyet egy 128 megabájtos flashmemóriával is kiegészítettek. Operációs rendszerként a kocsiba egy lecsupaszított és így mindössze 110 megabájt helyet foglaló Embedded Windows XP került.
A lézerszkennerek az elhelyezkedésük miatt előre csak 220, míg hátul csak 160 fokban látnak, ugyanakkor képesek mindent meghatározni. Megállapítják egy tárgyról vagy személyről annak irányát, magasságát, nagyságát, hosszúságát, sőt, még azt is, hogy mennyi ideig tartózkodik az autó közvetlen környezetében. A szakemberek a legfontosabbnak a biztonságot tartják és eszerint programozták be a rendszert is. Mind a hardver és a szoftver redundáns kialakítású. A LUX szerepelt a legutóbbi DARPA Urban Challenge versenyen is, ahol viszont nem jutott be a döntőbe, mivel a motorindító automatika leblokkolt. Ez csak ritkán fordul elő, de akkor előjött ez a probléma.
Salow elmondta, hogy még a sok dolguk. Az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy az átalakított WV Passat nem tudna közlekedni például a párizsi forgalomban. Ennek oka, hogy minimális távolságként mindkét oldalon 5-5 centimétert adtak meg, míg a követési távolságot 3 méterben állapították meg. Ez azonban gyakran nem tartható be. Gondot okoz az is, hogy a szkennerek ugyan meg tudják különböztetni a világosságot és a sötétséget, de nem értik mondjuk egy közlekedési tábla vagy lámpa jelentését. Erre pedig mindenképpen szükség van a közúti forgalomban. Ennek ellenére a technika előnyei kézenfekvőek. "Amikor egy gyerek az utcára fut, a rendszer gyorsabban reagál, mint egy vezető. Utóbbinak akár 3 másodpercre is szüksége lehet" - közölte a szakember.
S hogy mikor jelenhetnek meg az utakon a robotautók? Nos, Salow úgy vélte, erre még minimum 20 évet várni kell, akkor azonban már technikai értelemben is valóban biztonságosan közlekedhetünk majd a robotjárművekkel. Persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy az embereknek is meg kell szokniuk a különleges gépkocsikat és ez, valamint a pozitív tapasztalatok gyűjtése időbe telik.
Három lézerszkenner, egy Pentium-M számítógép és egy Embedded Windows XP - csupán ez kell egy robotautóhoz. Legalábbis ezek az összetevők találhatók a német Ibeo cég LUX nevű robotjárművében. Az autó külsőre teljesen ugyanúgy néz ki, mint egy átlagos Volkswagen Passat. Az egyetlen különbséget a tetőn elhelyezett GPS-antenna jelenti. Első ránézésre még belül sem mondható meg, hogy valójában egy robotkocsiról van szó. Csupán a tüzetesebb vizsgálódás után tűnik fel a vészhelyzeti, valamint a középső konzolon elhelyezett néhány színes gomb. Az igazi különlegességet azonban a csomagtartóban lévő aktatáska méretű áramelosztó és a kívülről nem látható belső rendszerek jelentik.
"A jármű teljesen önállóan megy és minden helyzetben, illetve alkalommal a rendelkezésre álló információk alapján hozza meg a vezetéshez leginkább illő döntéseket. Ugyan az autónak van engedélye, így közlekedhet a közutakon, teljesen önállón azonban mégsem engedhető ki a forgalomba. Ennek oka a hiányzó jogszabályokban keresendő" - nyilatkozta Holger Salow. A fedélzeti rendszer szemeit a beépített három Ibeo lézerszkenner jelenti, amelyek 0,1 fokos lépésekbe haladva minden 80. milliszekundumban 250 méter távolságig feltérképezik az utat és a környezetet. Két készüléket az első lámpák mellett helyeztek el, míg a harmadik középre, a hátsó lökhárítóhoz került.
A LUX-ba összesen négy számítógépet építettek be. Az első dolgozza fel a lézerszkennerektől érkező adatokat, a második az "agy", amely megtervezi az útvonalat, a harmadik vezérli a monitort, míg a negyedik engedélyezi a végső ellenőrzések után a haladást. Az adatokat a Pentium-M processzorral és 512 megabájt memóriával felvértezett második számítógép dolgozza fel, amelyet egy 128 megabájtos flashmemóriával is kiegészítettek. Operációs rendszerként a kocsiba egy lecsupaszított és így mindössze 110 megabájt helyet foglaló Embedded Windows XP került.
A lézerszkennerek az elhelyezkedésük miatt előre csak 220, míg hátul csak 160 fokban látnak, ugyanakkor képesek mindent meghatározni. Megállapítják egy tárgyról vagy személyről annak irányát, magasságát, nagyságát, hosszúságát, sőt, még azt is, hogy mennyi ideig tartózkodik az autó közvetlen környezetében. A szakemberek a legfontosabbnak a biztonságot tartják és eszerint programozták be a rendszert is. Mind a hardver és a szoftver redundáns kialakítású. A LUX szerepelt a legutóbbi DARPA Urban Challenge versenyen is, ahol viszont nem jutott be a döntőbe, mivel a motorindító automatika leblokkolt. Ez csak ritkán fordul elő, de akkor előjött ez a probléma.
Salow elmondta, hogy még a sok dolguk. Az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy az átalakított WV Passat nem tudna közlekedni például a párizsi forgalomban. Ennek oka, hogy minimális távolságként mindkét oldalon 5-5 centimétert adtak meg, míg a követési távolságot 3 méterben állapították meg. Ez azonban gyakran nem tartható be. Gondot okoz az is, hogy a szkennerek ugyan meg tudják különböztetni a világosságot és a sötétséget, de nem értik mondjuk egy közlekedési tábla vagy lámpa jelentését. Erre pedig mindenképpen szükség van a közúti forgalomban. Ennek ellenére a technika előnyei kézenfekvőek. "Amikor egy gyerek az utcára fut, a rendszer gyorsabban reagál, mint egy vezető. Utóbbinak akár 3 másodpercre is szüksége lehet" - közölte a szakember.
S hogy mikor jelenhetnek meg az utakon a robotautók? Nos, Salow úgy vélte, erre még minimum 20 évet várni kell, akkor azonban már technikai értelemben is valóban biztonságosan közlekedhetünk majd a robotjárművekkel. Persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy az embereknek is meg kell szokniuk a különleges gépkocsikat és ez, valamint a pozitív tapasztalatok gyűjtése időbe telik.