Berta Sándor
Csere vagy javítás?
Wolfgang Heckl biofizikus 2004 óta a müncheni Deutsche Museum igazgatója. A szakember úgy véli: szemléletváltásra van szükség, a termékek folyamatos lecserélése helyett előtérbe kell kerülnie a megjavításuknak.
A Deutsche Museum a világ legnagyobb természettudományi és műszaki múzeuma. Az intézményt kilenc éve vezető 54 éves Wolfgang Heckl abban hisz, hogy a különböző eszközök megjavítása boldoggá teheti az embereket. Szerinte meg kell változtatni a jelenlegi gyakorlatot, amely a rövid termékciklusokra épít. A szakember maga is jó példával jár elől; az irodájában többek között van egy régi gramofon és egy az 1950-es évekből származó Wurlitzer, mindkettőt ő hozta újra működőképes állapotba. Az elektromos fogkefével viszont pórul járt.
"Tudni akartam, hogy mi van az elektromos fogkefe belsejében és hogy milyen konstrukció van mögötte. Gyakran bosszankodtam azon, hogy ezeknél a termékeknél az élettartam lejártát követően nem lehet kicserélni az akkumulátort. Amennyiben nem ez lenne a helyzet, akkor tovább tudtam volna őket használni. Nem állítom, hogy az ipar direkt ilyenre készítette ezeket az árucikkeket, de például jobb dizájnt érdemeltek volna. A cégek az ár és az élettartam szempontjából mindig egy optimális megoldásra törekednek. Így, ilyen értelemben van tervezett avulás. Ugyanakkor nem mondhatom meg egy gyártónak, hogy alkalmazzon nagyobb kondenzátorokat, mert ugyan azok élettartama sokkal hosszabb, de akkor hatalmas termékeink lennének. A vállalatok kisebb és olcsóbb kondenzátorokat építenek be, de nem azért, mert trükközni akarnak, hanem, mert a vásárló kis méretű merevlemezt akar."
"Megkérdezhetjük, hogy az első iPhone készülékbe miért nem építettek be egy jobb kamerát, de nem szabad egyből rosszra gondolnunk. A gyártóknak gondolniuk kell arra, hogy ha visszafogják az innovációt, akkor azzal sokat kockáztatnak a piaci versenyben. Ugyan egy vállalat több terméket adhat el ha a modelljei gyorsabban tönkremennek, a nagyobb élettartamú készülékekért viszont több pénzt kérhetne el. Éppen ezért rá kell vennünk az embereket arra, hogy kicsit több pénzt adjanak ki azokért az eszközökért, amelyek tartósabbak" - jelentette ki Wolfgang Heckl.
A Deutsche Museum igazgatója szerint azok a felhasználók ugyanúgy hibásak a jelenlegi helyzetért, akik évente új mobilt vesznek csak azért, hogy mindig a legmenőbbet birtokolják. Az ipar azt gyártja, amire az embereknek szükségük van, a vásárlási magatartásunkkal pedig hozzájárulunk annak meghatározásához, hogy mi a helyes. Amennyiben egy tartósabb, javítható készülékre van igény, akkor az ipar azt fogja elkészíteni. Tény viszont, hogy ma már sokkal kevesebb az utóbbi kategóriába tartozó modell. Tudomásul kell viszont vennünk, hogy a hosszabb élettartamnak ára van. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a hosszú távra gyártó cégek kevesebb terméket készítenek és kevesebb munkahelyet is teremtenek. De, ha a rövid élettartamú megoldások pártjára állok, akkor az viszont károsítja a környezetet. Ezen a területen is meg kell találni az egyensúlyt.
"A rövidebb élettartam miatt halljuk azt a kijelentést is, hogy nem éri meg megjavítani, nyugodtan eldobhatja. Az erőforrások és a környezet szempontjából mindenképpen jobb javítható és hosszú élettartamú eszközöket előállítani. Ideális esetben azzal lehet hirdetni egy készüléket, hogy 'könnyen javítható'. A mosógépek esetében hasznos lenne meghosszabbítani a garanciát, ugyanakkor értelmetlen lenne tíz év garanciát vállalni egy merevlemezre. Be lehetne viszont vezetni egy minimum élettartamot és erre az időre a gyártóknak biztosítaniuk kellene a tartalék alkatrészeket. A készletezés azonban pénzbe kerül és ennek árát a vásárló fizetné meg."
"Szükség lenne javítási kultúrára, javító kávézókra, ahol az emberek összefognak és újra működőképessé teszik a különböző dolgokat. Én naponta legalább egy eszközt megjavítok és rendszeresen találkozom ilyen célból Ulrich Walter űrhajóssal. Kitaláljuk, hogy megjavítunk mondjuk egy régi televíziót, és közben megtanuljuk hogyan működnek az egyes termékek. Ez egy kaland, hogy abban a világban, amelyben gyorsan elromlanak a dolgok, valamibe újra életet lehelünk" - szögezte le a szakember.
A Deutsche Museum a világ legnagyobb természettudományi és műszaki múzeuma. Az intézményt kilenc éve vezető 54 éves Wolfgang Heckl abban hisz, hogy a különböző eszközök megjavítása boldoggá teheti az embereket. Szerinte meg kell változtatni a jelenlegi gyakorlatot, amely a rövid termékciklusokra épít. A szakember maga is jó példával jár elől; az irodájában többek között van egy régi gramofon és egy az 1950-es évekből származó Wurlitzer, mindkettőt ő hozta újra működőképes állapotba. Az elektromos fogkefével viszont pórul járt.
"Tudni akartam, hogy mi van az elektromos fogkefe belsejében és hogy milyen konstrukció van mögötte. Gyakran bosszankodtam azon, hogy ezeknél a termékeknél az élettartam lejártát követően nem lehet kicserélni az akkumulátort. Amennyiben nem ez lenne a helyzet, akkor tovább tudtam volna őket használni. Nem állítom, hogy az ipar direkt ilyenre készítette ezeket az árucikkeket, de például jobb dizájnt érdemeltek volna. A cégek az ár és az élettartam szempontjából mindig egy optimális megoldásra törekednek. Így, ilyen értelemben van tervezett avulás. Ugyanakkor nem mondhatom meg egy gyártónak, hogy alkalmazzon nagyobb kondenzátorokat, mert ugyan azok élettartama sokkal hosszabb, de akkor hatalmas termékeink lennének. A vállalatok kisebb és olcsóbb kondenzátorokat építenek be, de nem azért, mert trükközni akarnak, hanem, mert a vásárló kis méretű merevlemezt akar."
"Megkérdezhetjük, hogy az első iPhone készülékbe miért nem építettek be egy jobb kamerát, de nem szabad egyből rosszra gondolnunk. A gyártóknak gondolniuk kell arra, hogy ha visszafogják az innovációt, akkor azzal sokat kockáztatnak a piaci versenyben. Ugyan egy vállalat több terméket adhat el ha a modelljei gyorsabban tönkremennek, a nagyobb élettartamú készülékekért viszont több pénzt kérhetne el. Éppen ezért rá kell vennünk az embereket arra, hogy kicsit több pénzt adjanak ki azokért az eszközökért, amelyek tartósabbak" - jelentette ki Wolfgang Heckl.
A Deutsche Museum igazgatója szerint azok a felhasználók ugyanúgy hibásak a jelenlegi helyzetért, akik évente új mobilt vesznek csak azért, hogy mindig a legmenőbbet birtokolják. Az ipar azt gyártja, amire az embereknek szükségük van, a vásárlási magatartásunkkal pedig hozzájárulunk annak meghatározásához, hogy mi a helyes. Amennyiben egy tartósabb, javítható készülékre van igény, akkor az ipar azt fogja elkészíteni. Tény viszont, hogy ma már sokkal kevesebb az utóbbi kategóriába tartozó modell. Tudomásul kell viszont vennünk, hogy a hosszabb élettartamnak ára van. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a hosszú távra gyártó cégek kevesebb terméket készítenek és kevesebb munkahelyet is teremtenek. De, ha a rövid élettartamú megoldások pártjára állok, akkor az viszont károsítja a környezetet. Ezen a területen is meg kell találni az egyensúlyt.
"A rövidebb élettartam miatt halljuk azt a kijelentést is, hogy nem éri meg megjavítani, nyugodtan eldobhatja. Az erőforrások és a környezet szempontjából mindenképpen jobb javítható és hosszú élettartamú eszközöket előállítani. Ideális esetben azzal lehet hirdetni egy készüléket, hogy 'könnyen javítható'. A mosógépek esetében hasznos lenne meghosszabbítani a garanciát, ugyanakkor értelmetlen lenne tíz év garanciát vállalni egy merevlemezre. Be lehetne viszont vezetni egy minimum élettartamot és erre az időre a gyártóknak biztosítaniuk kellene a tartalék alkatrészeket. A készletezés azonban pénzbe kerül és ennek árát a vásárló fizetné meg."
"Szükség lenne javítási kultúrára, javító kávézókra, ahol az emberek összefognak és újra működőképessé teszik a különböző dolgokat. Én naponta legalább egy eszközt megjavítok és rendszeresen találkozom ilyen célból Ulrich Walter űrhajóssal. Kitaláljuk, hogy megjavítunk mondjuk egy régi televíziót, és közben megtanuljuk hogyan működnek az egyes termékek. Ez egy kaland, hogy abban a világban, amelyben gyorsan elromlanak a dolgok, valamibe újra életet lehelünk" - szögezte le a szakember.