Az 57 éves Piero Scaruffi 30 éve él a Szilícium-völgyben és rendkívül érdekesnek találja, hogy a régió annak ellenére sem veszít a varázsából, hogy az Amerikai Egyesült Államok válságban van.

"1983-ban érkeztem a Szilícium-völgybe azért, hogy az Olivetti olasz cég számára kutatómunkát végezzek. Nagyon lazának találtam, hogy Kaliforniában lehetek és a világ minden tájáról származó emberekkel közösen őrült projekteken dolgozhatok együtt. Akkor sok európai és japán társaság nyitotta meg a környéken a kutatólaboratóriumát, mert olcsón megtehették ezt. Nem voltak határidők, korai levelezőprogramokon dolgoztam, mesterséges intelligenciával foglalkoztam. Amikor Torinóból az USA nyugati partjára érkeztem, akkor az Intelt és a Hewlett-Packardot leszámítva itt még nem voltak nagy cégek."

"És ma? A Google a keresők között az első, a Facebook a legnépszerűbb közösségi hálózat, a Hewlett-Packard a vezető PC-gyártó, miközben az Apple a világ legértékesebb társasága és az Oracle és vezető pozícióban van. A mai gyerekek el sem tudják képzelni, hogy milyen őrültek voltak az Apple akkori ötletei. Karizmatikus vállalkozás volt, de sosem nagy konszern. Napjainkban ez egyre inkább változik, mindent a multik határoznak meg. Manapság mindenki a következő milliárdos akar lenni, de Steve Jobs régen nem volt milliárdos, csak egyike volt a számos szakembernek és meg kellett küzdenie a sikerért" - jelentette ki Piero Scaruffi.

A History of Silicon Valley című könyv társszerzője szerint az 1980-as években az a kihívás ösztönözte őket, hogy új dolgokat fejlesszenek ki, most viszont az a benyomása, hogy az átlagos mérnökök azért jönnek a régióba, mert ott jól fizető munka van. A mottójuk így hangzik: "Mondd meg, hogy mit programozzak és én megcsinálom!" Ilyen motivációval 30 évvel ezelőtt csak a kertészek dolgoztak, de ma már az emberek azért költöznek ide, hogy gazdagok legyenek.

A szakember otthagyta az IT-ágazatot, hogy a másik szenvedélyére, a zenére összpontosíthasson. Az egyik ismerőse kérdezte meg, hogy nem akarná-e vele közösen megírni a Szilícium-völgy történetét, s némi hezitálás után rábólintott az ötletre. Elsősorban az a kérdés érdekelte, hogy miért válnak egyes régiók bizonyos időpontban a kulturális innováció központjaivá és gazdasági hatalommá? Elég csak Athén esetére gondolni. A befolyása tetőpontján állandóan háborúkba bonyolódott, a nőket másodrendűnek tartották, a lakosság nagy része rabszolgákból állt. Amennyiben ezeket a dolgokat nézzük, akkor senki sem gondolná, hogy abban az időszakban kulturális szempontból a világ legfontosabb városa volt.

Ugyanez elmondható a reneszánsz korabeli Firenzéről is. Olaszország akkor még rengeteg régióból állt, mindenki harcolt mindenkivel, az emberek éheztek és járványoktól, valamint invázióktól szenvedtek. Egy földönkívüli sosem gondolta volna azt, hogy mégis itt volt megtalálható Michelangelo, Leonardo da Vinci és Galileo Galilei. Miként 1900-ban San Fransiscóban sem sejthette senki, hogy a 21. század elején a Szilícium-völgy lesz a Föld legfejlettebb helye. Akkor ott még csak néhány úttörő járt, cowboyok harcoltak az indiánok ellen és mindenki aranyat keresett.

A Stanford Egyetem nagyon szerény felszereltségű hely volt, az alapítóknak komoly gondot okozott, hogy tanárokat találjanak. Az 1960-as években a szoftverfejlesztők 90 százaléka Bostonban élt, s Kaliforniában egyet sem lehetett találni. Még azt sem sikerült kideríteni, hogy mikor hozták az első számítógépet a mai Szilícium-völgy területére. Joggal merül fel a kérdés, hogy miért nem New Yorkban jött létre a Szilícium-völgy? Scaruffi szerint viszont van egy döntő dolog. Száz éve jönnek ebbe a régióba az általa "excentrikus individualistáknak" nevezett személyek. Az első cégalapítók a garázsukban barkácsoltak, később jöttek a hippik. Még ma is furának találják, ha valaki a garázsában barkácsol, de a Szilícium-völgyben a mai napig ez teljesen normális dolog. Aki nem így látja könnyen kívülállóvá válik.

"Az elmúlt időszakban gyakran gondolkoztam azon, hogy a Szilícium-völgyet fenyegeti-e az újabb dotkomlufi kipukkanása? Meggyőződésem, hogy sok cég tőzsdei értéke túlzottan magasan van. Előbb vagy utóbb valaki az Apple készülékeinél sokkal jobb termékeket fog gyártani, miként a Facebook reklámokra épülő pénzügyi modellje sem tartós. A Siemens vagy a General Electric - már csak a szabadalmaik miatt is - jóval stabilabb lábakon álló cégek. A legtöbb óriáscég ugyanakkor levonta a válság tanulságait, visszafogottabban költekezik és jobban fel vannak készülve a vészhelyzetekre."

"Bármennyire is kritikusan szemlélek néhány dolgot, a Szilícium-völgy még mindig az a hely, ahol bármi lehetséges. Amennyiben valakinek van egy jó ötlete akkor extrém magas annak az esélye, hogy talál valakit, akinek tetszik az elképzelés és előreviszi a dolgot. Számos sikeres üzletember lett befektető és a segíti az új vállalkozókat. Pont most, a válság idején van nagyon sok befektetésre váró pénz és nagyon sokan a biztos munka reményében jönnek ide. A Google esetében az állásra jelentkezőknél ezeknek az embereknek az aránya 90 százalék. Mindez régimódi európai gondolkodás, ami megváltoztathatja a Szilícium-völgy szellemiségét. Másrészt egyre többen jönnek ide azzal a szándékkal, hogy cégeket alapítsanak, s ez a két folyamat találkozik."

"Sokan azt hiszik, hogy a legnagyobb etnikumot a mexikóiak és a latin-amerikaiak teszik ki, ezzel szemben az ázsiaiak nemrég már megelőzték az utóbbiakat. Ez azért érdekes mert Ázsiában nő a gazdaság, míg Amerika krízisben van, mégis az ázsiai tehetségek az USA-ba jönnek. Mikor lesz olyan, hogy a Szilícium-völgyet több ezer mérnök hagyja el és megy Kínába vagy Indiába? Tudják a választ: ez lehetetlen és ezért hiszem, hogy messze vagyunk attól, hogy valaki átvegye a Szilícium-völgy helyét. Azonban, ha létre is fog jönni az új Szilícium-völgy, akkor sem ott, ahol arra számítanak, vagyis nem Kínában vagy Indiában. Csak várjuk ki a végét" - szögezte le végül Piero Scaruffi.