Gyurkity Péter
A HD DVD sorsára jut a WiMAX
Az elmúlt napokban meglehetősen nagy visszhangot váltott ki egy tengerentúli szolgáltató döntése, amely a Blackberry okostelefonokat is gyártó RIM táblájának elhalasztásáról, illetve a megjelenés törléséről szólt, ez azonban többek véleménye szerint egy sokkal szélesebb körű folyamat része, amely a WiMAX szabvány jövőjét is alapvető módon befolyásolja.
A kisebb sikersztorik ellenére elemzők és külső megfigyelők arra hívják fel a figyelmet, hogy a platform mellett korábban teljes melszélességgel kiálló vállalatok most már inkább a szájukat húzzák, óvatosan, vagy egyáltalán nem nyilatkoznak a témáról, ám az itt-ott elejtett részletekből egy megváltozott helyzet körvonalazódik - a mobil szférában mindent vihet az LTE, míg a távolabbi régiók internetelérésében a WLAN/Wi-Fi jelenthet hosszú távú megoldást.
A Wall Street Journal számolt be néhány nappal ezelőtt a Sprint amerikai szolgáltató lépéséről, amelynek értelmében a PlayBook tábla WiMAX-változata a korábbi tervekkel ellentétben mégsem jelenik meg, helyette pedig nem érkezik semmi. Érdekes módon a cég azzal indokolta a döntést, hogy az újabb és újabb riválisok felbukkanásával mára jelentős tolakodás alakult ki a táblák szegmensében, az elérhető készülékek nagy száma pedig összezavarja a vásárlókat, akik hirtelen nem is tudják, mely szereplő mellett tegyék le voksukat. Ez nyilván nem teljesen igaz, hiszen mind ezen riválisok, mind pedig a táblák globális forgalma növekedett, a folyamat erősödni látszik, így inkább arról lehet szó, hogy a PlayBook eddigi szereplése marad el a várakozásoktól.
Bár a Sprint igyekezett leszögezni, hogy ez semmilyen formában nem hat ki a RIM-mel ápolt kapcsolatukra, ez utóbbi céget mégis nagyon kényelmetlenül érinti a lépés, hiszen ők ígértek egyedül 4G-változatot a táblából. A visszalépés azt jelenti, hogy egyetlen nagyobb tengerentúli szolgáltató sem dob piacra ilyen megoldást, miközben az Apple iPad mind az AT&T, mind pedig a Verizon kínálatában megtalálható és folyamatosan nyomul előre. Áprilisi megjelenése óta a RIM eddig nagyjából 500 ezer példányt szállított le az első (nem 4G-s, kizárólag Wi-Fi eléréssel felszerelt) sorozatból, ami az Apple 9,3 milliójához képest elenyésző szám (a Motorola ugyanezen negyedév során 440 ezer Xoom táblát adott el). Az IDC számításai szerint idén a tavalyi 50 helyett immár 53 millió készülék találhat gazdára, vagyis a piac köszöni szépen jól van.
A fenti döntésből kiindulva egyre-másra jelentek meg hosszabb lélegzetvételű cikkek, amelyekben már nem a RIM táblája, hanem a WiMAX szabvány általános helyzete a fő téma, különös tekintettel az érdekelt cégek ezzel kapcsolatos magatartására. Éppen a Sprint okozott nagy meglepetést júliusban azon bejelentésével, miszerint megállapodtak a LightSquared céggel egy 15 éves partneri kapcsolatról, ami egyben az LTE széleskörű alkalmazását jelenti majd a hálózaton belül, a meglévő alapokra építve. A Sprint a WiMAX esetében eddig a Clearwire szolgáltatóval közösen dolgozott a bővítésen és hálózati fejlesztéseken, ám ez utóbbi is jelezte, hogy az LTE-t is alkalmazni fogják, mi több, néhány év múlva már az LTE-Advanced lehet a főszereplő saját házuk táján.
A kirajzolódó kép alapján úgy tűnhet, hogy a nagyobb amerikai szereplők mind lemondtak a WiMAX hosszú távú fejlesztéséről és alkalmazásáról, ehelyett pedig az LTE kaphat nagyobb hangsúlyt az elkövetkező években (attól most tekintsünk el, hogy az ázsiai régióban nagyon is jól teljesít a szabvány, igaz némileg eltérő szerepkörben, hiszen itt a mobil szféra, az okostelefonok és táblák helyett inkább az otthoni és céges vezetéknélküli internetelérések kialakításáról és biztosításáról van szó). Az ilyen vezetéknélküli eszközöket és komponenseket gyártó Broadcom a tavaly felvásárolt Beceem cégen keresztül is inkább az LTE-re helyezi a hangsúlyt, kiemelve, hogy nagyjából végeztek a WiMAX-szal, elsősorban azért, mert ez utóbbi platform egyre inkább visszaszorul bizonyos jól körülhatárolható régiókba, és az indiai és japán sikerek nem jelentenek vígaszt az amerikai piacon megfigyelhető elszigetelődésre.
Érdekes módon sikersztorikra azért ott is akad példa, bár ezek jórészt lokális kezdeményezések, főként kisebb cégek részéről. Missouri államban például két kisebb helyi vállalkozás fogott össze egy közös hálózat kialakítása érdekében, szintén otthoni és irodai eléréseket kínálva, hozzátéve, hogy a WiMAX révén ezen eléréseket akár menet közben, az autóban ülve is használhatjuk - néhány kilométeres körzetről van azonban csak szó, két szomszédos városban, illetve azok között. Mások szintén jól elboldogulnak nagyjából 500-1000 előfizetővel, ami arra utal, hogy egyes régiókban a WiMAX-nak (megintcsak az otthoni és céges elérések terén) van még keresnivalója. A nagyok azonban egyértelműen távolodnak a platformtól, hiszen ők a két új slágertermékre koncentrálnak, itt pedig az LTE megfelelő alternatívának tűnik.
Ami a távolabbi, hagyományos elérésekkel nem igazán lefedhető országrészeket, régiókat illeti, itt az IEEE 802.11af szabvány jelenthet megoldást, amelyet kifejezetten erre a célra fejlesztettek ki. A Wi-Fi esetében megszokott 2,4 és 5 GHz-es tartomány helyett ezúttal 800 és 900 MHz-es frekvenciáról, ennek köszönhetően pedig jóval nagyobb hatótávolságról beszélhetünk (a hazai frekvenciafelosztásról szóló cikkünket egyébként lásd itt), ami a WiMAX-hoz képest tornyonként három-négyszeres nagyságú és eléri a 7-8 kilométert. Cserébe kisebb sebességet kapunk, amely 5 és 10 Mbps között mozog, a hatótáv külső határánál pedig akár 1 Mbps-ra is visszaeshet, ami azért még mindig jobb a semminél. A WiMAX tehát itt is komoly kihívóval nézhet szembe, ami felhasználásának további beszűkülését eredményezheti.
Nem mindenki ilyen borúlátó azonban a platform jövőjét illetően, az optimista (bár egyértelműen kisebbségben lévő) vélemények pedig éppen a különböző szolgáltatók jelenlegi eredményeit citálják ennek alátámasztására. A már említett Sprint például a második negyedévben 1,7 millióval növelte WiMAX-ügyfeleinek számát (jórészt a Clearwire segítségével), miközben a Verizon az LTE esetében 1,2 millió fős növekedésről számolhatott be. Hozzáteszik, hogy ennek ellenére a sajtó mégis a Clearwire LTE-t támogató döntésének szentelt nagyobb hangsúlyt, miközben az otthoni elérések terén (és az USA-n kívüli területen) nagyon is jól teljesít a WiMAX. Véleményük szerint a szabványt még korai lenne temetni, bár az kétségtelen, hogy a mobil elérések terén az LTE további erősödése várható.
Tény, hogy az egykor még főszereplő Intel sem igazán erőlteti üdvöskéjének további terjeszkedését, a 2005 táján még erős hangok elhalkulása pedig már évek óta megfigyelhető. Tavaly bezárták tajvani WiMAX-irodájukat, az amerikai és európai szolgáltatói nehézségek pedig szintén azt jelezték, hogy kimúlhat a platform. Erre valószínűleg még jó ideig nem kerül majd sor, hiszen - ahogy azt már 2010-ben is megjósolták - a vékonyabb pénztárcájú ügyfelekre építő, valamint kisebb helyi hálózatok még évekig jól elboldogulnak majd a platformmal, ha a nagy áttörés el is marad.
A kisebb sikersztorik ellenére elemzők és külső megfigyelők arra hívják fel a figyelmet, hogy a platform mellett korábban teljes melszélességgel kiálló vállalatok most már inkább a szájukat húzzák, óvatosan, vagy egyáltalán nem nyilatkoznak a témáról, ám az itt-ott elejtett részletekből egy megváltozott helyzet körvonalazódik - a mobil szférában mindent vihet az LTE, míg a távolabbi régiók internetelérésében a WLAN/Wi-Fi jelenthet hosszú távú megoldást.
A Wall Street Journal számolt be néhány nappal ezelőtt a Sprint amerikai szolgáltató lépéséről, amelynek értelmében a PlayBook tábla WiMAX-változata a korábbi tervekkel ellentétben mégsem jelenik meg, helyette pedig nem érkezik semmi. Érdekes módon a cég azzal indokolta a döntést, hogy az újabb és újabb riválisok felbukkanásával mára jelentős tolakodás alakult ki a táblák szegmensében, az elérhető készülékek nagy száma pedig összezavarja a vásárlókat, akik hirtelen nem is tudják, mely szereplő mellett tegyék le voksukat. Ez nyilván nem teljesen igaz, hiszen mind ezen riválisok, mind pedig a táblák globális forgalma növekedett, a folyamat erősödni látszik, így inkább arról lehet szó, hogy a PlayBook eddigi szereplése marad el a várakozásoktól. Bár a Sprint igyekezett leszögezni, hogy ez semmilyen formában nem hat ki a RIM-mel ápolt kapcsolatukra, ez utóbbi céget mégis nagyon kényelmetlenül érinti a lépés, hiszen ők ígértek egyedül 4G-változatot a táblából. A visszalépés azt jelenti, hogy egyetlen nagyobb tengerentúli szolgáltató sem dob piacra ilyen megoldást, miközben az Apple iPad mind az AT&T, mind pedig a Verizon kínálatában megtalálható és folyamatosan nyomul előre. Áprilisi megjelenése óta a RIM eddig nagyjából 500 ezer példányt szállított le az első (nem 4G-s, kizárólag Wi-Fi eléréssel felszerelt) sorozatból, ami az Apple 9,3 milliójához képest elenyésző szám (a Motorola ugyanezen negyedév során 440 ezer Xoom táblát adott el). Az IDC számításai szerint idén a tavalyi 50 helyett immár 53 millió készülék találhat gazdára, vagyis a piac köszöni szépen jól van.
A fenti döntésből kiindulva egyre-másra jelentek meg hosszabb lélegzetvételű cikkek, amelyekben már nem a RIM táblája, hanem a WiMAX szabvány általános helyzete a fő téma, különös tekintettel az érdekelt cégek ezzel kapcsolatos magatartására. Éppen a Sprint okozott nagy meglepetést júliusban azon bejelentésével, miszerint megállapodtak a LightSquared céggel egy 15 éves partneri kapcsolatról, ami egyben az LTE széleskörű alkalmazását jelenti majd a hálózaton belül, a meglévő alapokra építve. A Sprint a WiMAX esetében eddig a Clearwire szolgáltatóval közösen dolgozott a bővítésen és hálózati fejlesztéseken, ám ez utóbbi is jelezte, hogy az LTE-t is alkalmazni fogják, mi több, néhány év múlva már az LTE-Advanced lehet a főszereplő saját házuk táján.
A kirajzolódó kép alapján úgy tűnhet, hogy a nagyobb amerikai szereplők mind lemondtak a WiMAX hosszú távú fejlesztéséről és alkalmazásáról, ehelyett pedig az LTE kaphat nagyobb hangsúlyt az elkövetkező években (attól most tekintsünk el, hogy az ázsiai régióban nagyon is jól teljesít a szabvány, igaz némileg eltérő szerepkörben, hiszen itt a mobil szféra, az okostelefonok és táblák helyett inkább az otthoni és céges vezetéknélküli internetelérések kialakításáról és biztosításáról van szó). Az ilyen vezetéknélküli eszközöket és komponenseket gyártó Broadcom a tavaly felvásárolt Beceem cégen keresztül is inkább az LTE-re helyezi a hangsúlyt, kiemelve, hogy nagyjából végeztek a WiMAX-szal, elsősorban azért, mert ez utóbbi platform egyre inkább visszaszorul bizonyos jól körülhatárolható régiókba, és az indiai és japán sikerek nem jelentenek vígaszt az amerikai piacon megfigyelhető elszigetelődésre. Érdekes módon sikersztorikra azért ott is akad példa, bár ezek jórészt lokális kezdeményezések, főként kisebb cégek részéről. Missouri államban például két kisebb helyi vállalkozás fogott össze egy közös hálózat kialakítása érdekében, szintén otthoni és irodai eléréseket kínálva, hozzátéve, hogy a WiMAX révén ezen eléréseket akár menet közben, az autóban ülve is használhatjuk - néhány kilométeres körzetről van azonban csak szó, két szomszédos városban, illetve azok között. Mások szintén jól elboldogulnak nagyjából 500-1000 előfizetővel, ami arra utal, hogy egyes régiókban a WiMAX-nak (megintcsak az otthoni és céges elérések terén) van még keresnivalója. A nagyok azonban egyértelműen távolodnak a platformtól, hiszen ők a két új slágertermékre koncentrálnak, itt pedig az LTE megfelelő alternatívának tűnik.
Ami a távolabbi, hagyományos elérésekkel nem igazán lefedhető országrészeket, régiókat illeti, itt az IEEE 802.11af szabvány jelenthet megoldást, amelyet kifejezetten erre a célra fejlesztettek ki. A Wi-Fi esetében megszokott 2,4 és 5 GHz-es tartomány helyett ezúttal 800 és 900 MHz-es frekvenciáról, ennek köszönhetően pedig jóval nagyobb hatótávolságról beszélhetünk (a hazai frekvenciafelosztásról szóló cikkünket egyébként lásd itt), ami a WiMAX-hoz képest tornyonként három-négyszeres nagyságú és eléri a 7-8 kilométert. Cserébe kisebb sebességet kapunk, amely 5 és 10 Mbps között mozog, a hatótáv külső határánál pedig akár 1 Mbps-ra is visszaeshet, ami azért még mindig jobb a semminél. A WiMAX tehát itt is komoly kihívóval nézhet szembe, ami felhasználásának további beszűkülését eredményezheti.
Nem mindenki ilyen borúlátó azonban a platform jövőjét illetően, az optimista (bár egyértelműen kisebbségben lévő) vélemények pedig éppen a különböző szolgáltatók jelenlegi eredményeit citálják ennek alátámasztására. A már említett Sprint például a második negyedévben 1,7 millióval növelte WiMAX-ügyfeleinek számát (jórészt a Clearwire segítségével), miközben a Verizon az LTE esetében 1,2 millió fős növekedésről számolhatott be. Hozzáteszik, hogy ennek ellenére a sajtó mégis a Clearwire LTE-t támogató döntésének szentelt nagyobb hangsúlyt, miközben az otthoni elérések terén (és az USA-n kívüli területen) nagyon is jól teljesít a WiMAX. Véleményük szerint a szabványt még korai lenne temetni, bár az kétségtelen, hogy a mobil elérések terén az LTE további erősödése várható.
Tény, hogy az egykor még főszereplő Intel sem igazán erőlteti üdvöskéjének további terjeszkedését, a 2005 táján még erős hangok elhalkulása pedig már évek óta megfigyelhető. Tavaly bezárták tajvani WiMAX-irodájukat, az amerikai és európai szolgáltatói nehézségek pedig szintén azt jelezték, hogy kimúlhat a platform. Erre valószínűleg még jó ideig nem kerül majd sor, hiszen - ahogy azt már 2010-ben is megjósolták - a vékonyabb pénztárcájú ügyfelekre építő, valamint kisebb helyi hálózatok még évekig jól elboldogulnak majd a platformmal, ha a nagy áttörés el is marad.