Osztrák kutatók számításai szerint a sérült fukusimai atomerőmű az 1986-os csernobili katasztrófa után mért szintekhez hasonló radioaktív jódot és céziumot bocsát ki. A bécsi kutatók a titkos atomkísérletek felderítéséhez használt sugárdetektor-hálózat segítségével kimutatták, hogy a napi szinten kikerülő jód-131 73 százaléka az 1986-os baleset után észleltnek, a napi cézium-137-kibocsátás pedig 60 százalék környékén mozog.

A két baleset között az a fő különbség, hogy Csernobil a 4-es reaktor gőzrobbanása következtében kitört hatalmas tűz füstjében számos radioaktív anyagot engedett szabadjára, méghozzá igen nagy mennyiségben, köztük fűtőanyagrészecskéket is. Fukusima esetében csak az illékony elemek, a fent említett jód és cézium szivárog a megsérült reaktorokból, azonban ezek is jelentős egészségügyi kockázatot jelentenek a külvilágra.

Az Átfogó Atomcsend Szerződés (CTBT) globális hálózatának levegő mintavételező egységei közel egy tucat radionuklid, az atomrobbantásokból, vagy nukleáris balesetekből kiszabaduló radioaktív elem eredetét képesek nyomon követni, illetve "kiszimatolni". A méréseket a széladatokkal kombinálva megállapítható honnan érkeznek a radionuklidek, és milyen mennyiség szabadult fel.

A Fukusima Daiicsi erőműből szivárgó radionuklidek szintje nem volt egyértelmű, a CTBT mintavételezői azonban némileg tisztábbá tették a képet, nyilatkozott Gerhard Wotawa, a Bécsben működő Osztrák Központi Meteorológiai és Geodinamikai Intézet kutatója. A balesetet követő első két napban a szél keleti irányba fújt Fukusima felől, az USA nyugati partján elhelyezett állomások felé, a harmadik napon a széljárás dél-nyugati irányba, a japán mérőállomások felé fordult, majd újra beállt a keleti irányba. A mérések tanúsága szerin minden egyes nap ugyanolyan jód-131 szint hagyta el az erőművet, naponta 1,2-1,3 × 10¹⁷ becquerel, tette hozzá Wotawa.

A japán és az amerikai állomások egybecsengő eredményei meggyőzték a szakembereket a mérések pontosságáról, azóta a CTBT alaszkai, hawaii és montreali állomásai is észlelték a sugárzást, ami azt bizonyítja, hogy a kibocsátás folytatódott.

Csernobil a tűz égésének 10 napja alatt 1,76 × 10¹⁸ becquerel jód-131 izotópot ontott ki magából, ami naponta mindössze 50 százalékkal több a Fukusimánál kiszámítottnál. Azt még nem tudjuk, hogy a japán erőműnél meddig folyik a szivárgás. Ami a cézium-137-kibocsátást illeti, hasonlóak a nagyságrendek, tette hozzá Wotawa. A sacramentói mérések szerint a japán balesetből naponta 5 × 10¹⁵ becquerel áramlik ki a céziumizotópból, míg Csernobilból a tíz nap alatt 8,5 × 10¹⁶ került ki összességében, ami napi szinten 70 százalékkal magasabb. "Ez nem meglepő" - mondta Wotawa. "Amikor az üzemanyag megsérül, semmi nem gátolhatja meg az illékony anyagok kiszökését", a mért cézium és jód pedig pontosan megfelel a fukusimai reaktorokban használt fűtőanyag arányának. A japán erőműben 1760 tonna friss és használt nukleáris fűtőanyagot tárolnak, ebből nem tudjuk mennyi sérült meg. A csernobili reaktorban mindössze 180 tonna volt.

A mérések szerint a cézium és a jód nagy részét a tenger irányába sodorta a szél, ezért is mértek viszonylag alacsony értékeket a japán termőföldekben és vízkészletekben. Az USA partvidéki mérőállomásaihoz is egészen csekély mennyiségek jutottak el, a CTBT hálózat is csak rendkívüli érzékenysége miatt észlelte.


A csernobili katasztrófa sokkal több radioaktivitást bocsátott ki, sokkal több elemmel, azonban Csernobil esetében is a jód és a cézium okozta a legtöbb egészségügyi problémát, különösen a reaktor közvetlen közelében, figyelmeztet Malcolm Crick, aki tagja volt az ENSZ Csernobil egészségügyi hatásait nemrégiben felmérő bizottságának. A többi elemmel szemben a jód és a cézium nagyon messzire képes eljutni a szelek szárnyán, és az emberi test is hajlamosabb ezeknek az izotópoknak az elnyelésére. "A belélegzett, vagy lenyelt jód és cézium a véráramban köt ki" - magyarázta Keith Baverstock, a WHO egykori európai sugárzásvédelmi vezetője, aki maga is tanulmányozta Csernobil hatásait.

A jódot a pajzsmirigyek nyelik el, ahonnan csak akkor távozik, ha természetes módon elbomlik, a jód-131 felezési ideje 8 nap. A céziumot főként az izmok nyelik el, ennek azonban már 30 év a felezési ideje, ami azt jelenti, hogy egészen addig marad, míg a test ki nem választja. A szervezetbe került cézium fele 10-100 nap alatt választódik ki.

Az izotópok a testben jelentős károkat okozhatnak, különösen a DNS-ben. Azoknál a gyerekeknél, akiknél jód-131-elnyelődés zajlott le, 10 év elteltével pajzsmirigyrák alakulhat ki, a felnőttek erre viszonylag immunisnak tűnnek. A cézium-137 felezési idejének köszönhetően tovább fennmarad a környezetben. A kutatók megosztottak abban a kérdésben, mekkora károkat okoztak a Csernobilból kikerült alacsony dózisok. Egyesek szerint még ma is több ezer új rákos eset alakul ki Európa-szerte ennek következtében.

A legfrissebb jelentések szerint az erőmű közelében megugrottak a tengervíz radioaktivitási szintjei, a normál érték 1250-szeresét mérte a japán Atom- és Ipari Biztonsági Ügynökség. "Az óceáni áramlatok szét fogják oszlatni a részecskéket, ezért mire a halak és algák elfogyasztják, jelentősen felhígul" - nyilatkozott Hidehiko Nisijama, az ügynökség egyik vezető tisztviselője.

A nyugtató szavak aligha segítenek a japán tengeri élelmiszerexportot övező nemzetközi bizalmatlanság eloszlatásában. Több ország már betiltotta a fukusimai körzetből származó tejek és tejtermékek behozatalát, a következő tiltás a halakat érintheti. Ennél is nagyobb csapás a katasztrofális leolvadás megelőzését célzó erőfeszítések elhúzódása az atomipar számára. Csütörtökön három munkás szenvedett égési sérüléseket a 3. reaktornál, miután a reaktorban megszokott sugárzás tízezerszerese érte őket.

Több mint 700 ember dolgozik váltott műszakban az erőmű stabilizálásán, legfőbb eredményük a hűtőrendszer vízpumpáinak az újraindítása. A hat reaktorból kettő biztonságosnak tűnik, négy azonban szivárog, időnként gőzt és füstöt bocsátva a légkörbe, a Biztonsági Ügynökség jelentése szerint a hőmérsékletet és a nyomást minden reaktornál sikerült stabilizálni. Mivel az energia-ellátást már a múlt hét végén sikerült helyreállítania az erőművet üzemeltető TEPCO-nak, ezért mindenki arra számított, hogy már túl vannak a nehezén, a sérült reaktorok magas sugárzási szintje azonban gátolja a munkát.

Csernobilban több hétbe telt az erőmű maradványainak stabilizálása, illetve hónapokba, mire a radioaktív anyagokat eltakarították és felállították a hírhedt szarkofágot. Naoto Kan miniszterelnök pénteki közleményében kifejtette, hogy még "közel sem jutottak el a helyzet megoldásáig".