Berta Sándor
A videokonferenciák jelenthetik a jövőt
Már az 1990-es években nagy reményeket fűztek a vállalatok és a környezetvédők a konferenciarendszerekhez, de ezek nem igazán váltak be. A mostani gazdasági válság miatt ezek a megoldások újabb esélyt kaptak.
A multinacionális cégek, de a kisebb vállalkozások is ott spórolnak, ahol tudnak. Az egyik ilyen terület lehet az utazás: a drága repülőutakat felválthatják a videokonferencia-beszélgetések. Az 1990-es évekhez képest a technika nagyon sokat fejlődött. Napjainkban már minőségi programok vannak, amelyek folyamatosan továbbítják a nagyfelbontású képet és a hangot, a felvételek nem zajosak és szinte mindenütt van már szélessávú internetkapcsolat. A kommunikációs szakemberek szerint azonban a vitathatatlan előnyök mellett továbbra is vannak komoly problémák. Az egyik a beidegződés. Nem mindenki tud ugyanis ugyanolyan természetesen beszélgetni a monitoron keresztül, mint a valódi életben. A videokonferenciákon szintén csalóka lehet az első személyes benyomás.
A Bostoni Egyetem kutatói tavaly év végén hozták nyilvánosságra a tanulmányukat, amely ezzel a területtel foglalkozik. Az anyag készítői azt vizsgálták, hogy van-e különbség aközött, hogy valaki a helyszínen vagy videokonferencián keresztül sajátít el egy tananyagot? Nos, a kérdésre a válasz: igen, van. A virtuálisan az órába bekapcsolódó személyek ugyanis sokkal jobban figyeltek a tanár külsejére, gesztusaira, mint az általa elmondott információkra. Még az olyan kisebb dolgok, mint az ülésmód vagy a szemek mozgása is befolyásolták a virtuális hallgatókat, és a valódi diákokhoz képest jóval nagyobb hatással voltak rájuk.
Egy speciálisan felkészített videókonferencia szoba
A legnagyobb problémát a tudósok szemkontaktus dilemmának nevezik. Mindez azt jelenti, hogy egy beszélgetés során a résztvevők általában egymás szemébe néznek. A videokonferenciáknál viszont az emberek nem a kamerába, hanem a monitorra néznek és így a másik félben olyan érzés alakul ki, hogy a beszélgetőpartnere egyszerűen elnéz mellette. Amennyiben viszont valaki közvetlenül a kamerába néz, akkor meg nem látja a másik reakcióit, amelyek szintén fontosak lehetnek.
A szakemberek úgy vélik, hogy ez a probléma egy 3D-s távközlési rendszerrel megoldható, amelynél különböző tükrök és lencsék segítségével elérik, hogy a kamera és a monitor képe azonos legyen és mindkét fél ugyanazt lássa. Mindez lehetővé tenné, hogy az emberek egyszerre néznek a képernyőre és a kamerába, de közben a partnerük szemébe is. A megoldás előnye, hogy ráadásul egész csoportok esetében is hatékonyan működhet.
Az egyetlen gond a magas ár és a kompatibilitás. Egyetlen felszerelt szoba ugyanis potom 200 000 euróba kerül, de a legegyszerűbb változat ára is eléri a 40 000 eurót. Emellett biztosítani kell, hogy a rendszer támogassa a különböző laptopokat, mobiltelefonokat és más készülékeket. Amennyiben csökkennek az árak és a kompatibilitás is megvalósul, akkor a jövőben központi csomópontokon, külön erre felkészített helyeken folytathatunk majd bárkivel videobeszélgetést.
A multinacionális cégek, de a kisebb vállalkozások is ott spórolnak, ahol tudnak. Az egyik ilyen terület lehet az utazás: a drága repülőutakat felválthatják a videokonferencia-beszélgetések. Az 1990-es évekhez képest a technika nagyon sokat fejlődött. Napjainkban már minőségi programok vannak, amelyek folyamatosan továbbítják a nagyfelbontású képet és a hangot, a felvételek nem zajosak és szinte mindenütt van már szélessávú internetkapcsolat. A kommunikációs szakemberek szerint azonban a vitathatatlan előnyök mellett továbbra is vannak komoly problémák. Az egyik a beidegződés. Nem mindenki tud ugyanis ugyanolyan természetesen beszélgetni a monitoron keresztül, mint a valódi életben. A videokonferenciákon szintén csalóka lehet az első személyes benyomás.
A Bostoni Egyetem kutatói tavaly év végén hozták nyilvánosságra a tanulmányukat, amely ezzel a területtel foglalkozik. Az anyag készítői azt vizsgálták, hogy van-e különbség aközött, hogy valaki a helyszínen vagy videokonferencián keresztül sajátít el egy tananyagot? Nos, a kérdésre a válasz: igen, van. A virtuálisan az órába bekapcsolódó személyek ugyanis sokkal jobban figyeltek a tanár külsejére, gesztusaira, mint az általa elmondott információkra. Még az olyan kisebb dolgok, mint az ülésmód vagy a szemek mozgása is befolyásolták a virtuális hallgatókat, és a valódi diákokhoz képest jóval nagyobb hatással voltak rájuk.
Egy speciálisan felkészített videókonferencia szoba
A legnagyobb problémát a tudósok szemkontaktus dilemmának nevezik. Mindez azt jelenti, hogy egy beszélgetés során a résztvevők általában egymás szemébe néznek. A videokonferenciáknál viszont az emberek nem a kamerába, hanem a monitorra néznek és így a másik félben olyan érzés alakul ki, hogy a beszélgetőpartnere egyszerűen elnéz mellette. Amennyiben viszont valaki közvetlenül a kamerába néz, akkor meg nem látja a másik reakcióit, amelyek szintén fontosak lehetnek.
A szakemberek úgy vélik, hogy ez a probléma egy 3D-s távközlési rendszerrel megoldható, amelynél különböző tükrök és lencsék segítségével elérik, hogy a kamera és a monitor képe azonos legyen és mindkét fél ugyanazt lássa. Mindez lehetővé tenné, hogy az emberek egyszerre néznek a képernyőre és a kamerába, de közben a partnerük szemébe is. A megoldás előnye, hogy ráadásul egész csoportok esetében is hatékonyan működhet.
Az egyetlen gond a magas ár és a kompatibilitás. Egyetlen felszerelt szoba ugyanis potom 200 000 euróba kerül, de a legegyszerűbb változat ára is eléri a 40 000 eurót. Emellett biztosítani kell, hogy a rendszer támogassa a különböző laptopokat, mobiltelefonokat és más készülékeket. Amennyiben csökkennek az árak és a kompatibilitás is megvalósul, akkor a jövőben központi csomópontokon, külön erre felkészített helyeken folytathatunk majd bárkivel videobeszélgetést.