Berta Sándor
50 éves a merevlemez
Gyakran az ember bele sem gondol abba, hogy egy-egy alkatrész amit használ, mióta is van jelen a számítástechnikában, elég csak az adataink tárolására használt winchesterekre gondolni.
A merevlemez ötvenedik születésnapját ünnepli. S bár a legelső modell mai szemmel nem büszkélkedhet éppen fantasztikus teljesítményjellemzőkkel, azért egy pillanatnyi megemlékezést megérdemel. A mai háttértárolók nagyapját - nem is olyan meglepő módon - az IBM mérnökei fejlesztették ki. Az első mai értelemben vett merevlemeznek nevezhető mágneses adattárolót 1956. szeptember 13-án mutatták be a Nagy Kék szakemberei. Mindent elárul, hogy a cégnél a terméket csak úgy nevezik: "a szekrény, ami megváltoztatta a világot". Az eszközt az IBM utolsó 305 Random Access Method of Accounting and Control (RAMAC) típusú számítógépéhez fejlesztették ki.
Méreteire jellemző, hogy valóban egy nagyobb ruhásszekrénnyi helyet foglalt el, működtetéséhez pedig egy kisebb szobát kellett biztosítani. Az egy tonnás súlya szintén lenyűgöző volt. Adattárolási képessége azonban a napjainkban már szinte elenyészőnek számító 5 megabájtot tett ki. Az 5 megabájt adat rögzítésére ötven darab, egyenként 60 centiméter átmérőjű mágnesezett vaslemezt használtak, amelyek percenként 1200 fordulattal működtek. A készülék olyan zajt csapott, hogy a kezelők kizárólag fülvédőben tudtak mellette dolgozni.
A merevlemezt havonta 10 000 márkáért lehetett kibérelni és 1961-ig gyártották. Maga az ötlet egyébként már az 1950-es évek elején megszületett, ám a gyakorlati megvalósítására egészen 1956 őszéig várni kellett. A háttértárolókat végül az IBM schönaichi (Németország) laboratóriumában alkották meg. Az egyes lemezeket egy porszívó-alkatrészekből épített vákuumos fordítóeszköz segítségével tudták egymáshoz illeszteni.
Az IBM adatai szerint a 350-es típusból végül összesen körülbelül 3000 darabot gyártottak. A problémát azonban nemcsak a bonyolult gyártás, a működés közben fellépő nagy zaj jelentette, hanem a 12 kilowattos fogyasztás is. Ennek ellenére a 350-es marad a mai merevlemezek nagyapja.
A merevlemez ötvenedik születésnapját ünnepli. S bár a legelső modell mai szemmel nem büszkélkedhet éppen fantasztikus teljesítményjellemzőkkel, azért egy pillanatnyi megemlékezést megérdemel. A mai háttértárolók nagyapját - nem is olyan meglepő módon - az IBM mérnökei fejlesztették ki. Az első mai értelemben vett merevlemeznek nevezhető mágneses adattárolót 1956. szeptember 13-án mutatták be a Nagy Kék szakemberei. Mindent elárul, hogy a cégnél a terméket csak úgy nevezik: "a szekrény, ami megváltoztatta a világot". Az eszközt az IBM utolsó 305 Random Access Method of Accounting and Control (RAMAC) típusú számítógépéhez fejlesztették ki.
Méreteire jellemző, hogy valóban egy nagyobb ruhásszekrénnyi helyet foglalt el, működtetéséhez pedig egy kisebb szobát kellett biztosítani. Az egy tonnás súlya szintén lenyűgöző volt. Adattárolási képessége azonban a napjainkban már szinte elenyészőnek számító 5 megabájtot tett ki. Az 5 megabájt adat rögzítésére ötven darab, egyenként 60 centiméter átmérőjű mágnesezett vaslemezt használtak, amelyek percenként 1200 fordulattal működtek. A készülék olyan zajt csapott, hogy a kezelők kizárólag fülvédőben tudtak mellette dolgozni.
A merevlemezt havonta 10 000 márkáért lehetett kibérelni és 1961-ig gyártották. Maga az ötlet egyébként már az 1950-es évek elején megszületett, ám a gyakorlati megvalósítására egészen 1956 őszéig várni kellett. A háttértárolókat végül az IBM schönaichi (Németország) laboratóriumában alkották meg. Az egyes lemezeket egy porszívó-alkatrészekből épített vákuumos fordítóeszköz segítségével tudták egymáshoz illeszteni.
Az IBM adatai szerint a 350-es típusból végül összesen körülbelül 3000 darabot gyártottak. A problémát azonban nemcsak a bonyolult gyártás, a működés közben fellépő nagy zaj jelentette, hanem a 12 kilowattos fogyasztás is. Ennek ellenére a 350-es marad a mai merevlemezek nagyapja.
