Hunter

Túlesett az első teszteken a plazma­haj­tó­mű

Az Európai Űrhivatal bejelentése szerint sikerrel zárták új plazmahajtóművük prototípusának tesztelését, ami jóval nagyobb tolóerőt ígér, mint a jelenlegi elektromos hajtóművek.

Az Ausztrál Nemzeti Egyetem 2003-as munkájára épülő "dupla rétegű tolóhajtómű"-koncepció merőben más, mint a kémiai reakciók által hajtott hagyományos rakétahajtóművek. Ez a technika töltéssel rendelkező részecskéket gyorsít két argonplazma-réteg között, azaz ionhajtóműről van szó. Bár az eddigi példányok, mint a Smart-1-ben vagy a Deep Space 1-ben helyet kapott ionhajtóművek meg sem közelítik a vegyi hajtóművek teljesítményét, az ionhajtómű sokkal tovább marad működőképes, ezért jobb választás az úgynevezett mély-űr expedíciókhoz. A plazmahajtómű az ionok gyorsításának egy új módját alkalmazza, valójában egy a világűrben végbemenő természeti jelenséget aknáz ki. Amikor a napszél, azaz a Nap által kibocsátott villamosított gáz plazmája eléri a Föld mágneses mezejét, határvonalat hoz létre, ami két, egymástól eltérő elektromos tulajdonságú plazmarétegből áll.

Ezek a rétegek felgyorsítják a napszél részecskék egy részét, melyek átlökődve a határon beleütköznek a Föld légkörébe, sarki fényt hozva létre. A Christine Charles és Rod Boswell nevéhez fűződő eredeti tanulmányban az általuk kifejlesztett Helicon Double Layer Thruster technika rádióhullámokkal ionizált nemesgázt, mint például az ESA által alkalmazott argont. A két plazmaréteget egy rádióantenna körül elhelyezkedő csővel állították elő, melybe folyamatosan argongázt fecskendeztek be. Az antenna olyan rádióhullámokat sugárzott, melyek ionizálták az argont, azaz plazmát hozott létre. A cső végén tekercsekkel mágneses mezőt hoztak létre, ami terjeszkedésre kényszerítette a plazmát, lehetővé téve két különböző plazmaréteg kialakulását. Az ionokat a két réteg csatlakozásán keresztül gyorsítva egy szuperszonikus, tolóerőt képző sugár jön létre.


A Helicon reaktor működés közben

Az ESA a párizsi École Polytechnique-kel közös tanulmánya alátámasztja a korábbi ausztrál felfedezést, bebizonyítva, hogy megfelelő körülmények között kialakulhat, és stabil maradhat a két réteg, lehetővé téve a sugarat alkotó töltéssel rendelkező részecskék folyamatos gyorsulását. Az ESA azt is megerősítette, hogy a stabil rétegek különböző hajtógázok keverékekből is létrehozhatók, így összességében egy életképes hajtómű készíthető a plazmatechnika bevetésével, ami felülmúlja a jelenlegi ionhajtóműveket.

Az ESA beszámolója szerint további tesztelésekre és kiértékelésekre lesz szükség, mielőtt szolgálatba állítanák, azonban úgy vélik, a plazmahajtómű nagyjából ugyanakkora teret foglalna el, mint a SMART-1 fő elektromos hajtóműve, miközben az általa termelt tolóerő többszörösét produkálná hasonló hajtóanyag-fogyasztás mellett.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • mrzool #174
    "iszonyatos sebesség növekedést.."

    ??? A mai ionhajtóművek _nagyon_ messze vannak az iszonyatos gyorsulás fogalmától, valszeg meg sem éreznék az utasok, hogy működik a hajtómű.
  • zsozsoo #173
    Arra azért kiváncsi lennék, hogy a jelenleg használt rakétákkal indított űrhajóban lévő személyek, hogy fogják bírni azt az iszonyatos sebesség növekedést..
    Vagy talán szép apránként fog gyorsulni?
    Ha azt nézzük, hogy hány G hat ilyenkor egy emberi szervezetre... palacsinta effektus :)
  • pepii #172
    nezd meg ezeket az oldalakat a fekuttal kapcsolatban
    http://autoweb.drive.com.au/cms/A_100868/newsarticle.html
    http://mynrma.com.au/suzuki_swift_05_ds.asp
  • DEXTER92 #171
    Komolyan egy-két év múlva olyan lesz a technika, mint a '80-as évekbeli sci-fi, fantasztikus könyvekbe. Amit most olvasok, 'A hosszú szafari', az is jövőbe játszódik, és űrkutatással kapcsoltaos, csak nem mennék most bele, nem akarok a könyvről dumálni.
  • Tiberius B #170
    Egyre okosodom, bár ezt már mondtam.
  • Tiberius B #169
    Sajnos előfordul az ilyesmi.
  • Tiberius B #168
    Bocs, elismerem. Nem tom mi ütött belém. Gondolom vmiért párhuzamvonásként elszúrtam vmit, én is tom, hogy a tömeg egy energiafajta, az energia pedig nő a sebességgel... Csak kicsit voltam. Szerintem.
  • pimplike #167
    "(a fékező ejtőernyő mellett)" Most fékezőernyő, vagy ejtőernyő?
    Amúgy egyiket sem használját anyahajókon, túl sok idő kellene az összeszedésükhöz, és addig a kötelég többi tagja krónikus üzemanyaghiány miatt a vizbe pottyan.
  • BiroAndras #166
    "Nem a relativitásra van szükség a gyorsuló rendszerek leírásához, hanem a tehetetlenségi erőket kell bevezetni, onnan megy sima Newtoni mechanikával meg Galilei-féle relativitással."

    Ez csak addig müxik, amíg a gyorsulás nem túl nagy. Kísérletileg igazolták, hogy a newtoni mechanika nem ad pontos eredményt, a rel. elm. viszont igen. Még gyakorlati alkalmazása is van, a GPS műholdak atomórái egy egészen picit pontatlanul járnak a Föld forgása miatt, és ezt korrigálni kell.

    "De két szembehaladó foton egymáshoz képest nem létezik, mert nincsen egymásról információjuk. Csak akkor látják egymást, mikor találkoznak."

    Nem számít, hogy látják-e egymást, attól számolni még lehet.

    "A doppler-effektus magyarázható azzal is, ha a fény mégiscsak gyorsabban ér oda, ha gyorsabb forrásból származik!"

    Hiába magyarázható, ha a mérések az ellenkezőjét igazolják.

    "ha hullám, akkor a közegben terjed."

    Vagy nem. Csak azért, mert a mechanikus hulámok közegben terjednek, nem feltétlen igaz ez más hullámokra. De mivel a tér dohasem üres, akár közegnek is tekinthetjük. De nem olyan egyszerűen viselkedik ez a közeg, mint egy rugalmas anyag.

    "De azért én megnézném azt a kísérletet, hogy pontosan hogy is ment.
    Ha valami hiba lenne benne, akkor nekem lenne igazam :)"

    Mivel a rel. elm. a kísérlet eredményére épül, és számtalan mérés igazolja az előrejelzéseit, eléggé nehéz elképzelni, hogy hibás lett volna a mérés.
  • BiroAndras #165
    "3 test probléma. A dolog úgy áll hogy valóban nem megoldható hagyományos matematikai úton, főleg mert ez tipikus káosz probléma!!!!!"

    Nem ezt mondtam?

    "Viszont a káoszelmélet és a nagyteljesítményű számítógépek segíthetnek"

    Természetesen. De egzakt megoldást nem adnak. Csak azt akartam mondani, hogy analitikusan kezelhetetlen problémákért nem kell a kvantumfizikáig elmenni.

    "Az EPR nem tiszta elvont valószínűségi probléma, hanem olyan probléma ami vastagon érinti a kvantummchanika alapvető elemeit pl a Planc állandót, mint tapasztalati értéket."

    A Plank állandó pusztán egy konstans paraméter, az egyenletek lényegét nem befolyásolja (csak ha nulla). Olvasd el a levezetéseket. A klasszikus fizikához csupán 1-2 apró kiegészítés kell, ami kísérletileg egyszerűen igazolható, és máris megkapjuk az EPR paradoxont. Nem szükséges a kísérlet részletes leírása, csupán a bemenő és a kijövő jel klasszikus fizikában is értelmezhető és mérhető tulajdonságait vizsgáljuk. Sőt, ha polarizált fénnyel végezzük a kísérletet, akkor semmi kvantum nem kell hozzá.

    "Csak egy kérdés: változik a Planck állandó nagy tömegek hatására?"

    A csillagászok ezt is megmondják. A csillagokból illetve nagy tömegő feketelyukak közeléből érkező fény spektruma nem tér el a földi körülmények közt előállított fényétől, ha az ismert effektusokat levonjuk (doppler effektus, grav. vöröseltolódás, stb.). A spektrum rendkívül pontosan megmondja, hogy mi folyik arrafelé. A spektrumvonalak ugyanis az atomok/molekulák lehetséges energiaszintjeinek felelnek meg, ami pedig mindenféle kölcsönhatástól függ. A Planck állandótól pl. függ az atomok mérete, amitől meg pl. az atommag és az elektonok közti kölcsönhatás erőssége függ.

    "És itt jön a képbe az hogy a QED is, egyrészt maga is félig meddig tapasztalati és nem egzakt elmélet (renormálás ugye)"

    A renormálásról mindenki tudja, hogy nem jó. A húrelméletek éppen azért születtek, hogy ezt a hibát kiküszöböljék. Egyébként bizonyos mértékik minden elmélet tapasztalati. Sokféle állandó értékét állapítják meg kísérletileg. Akkor van bajban az elmélet, ha nem 1-2 paramétert kell mérni, hanem sokkal többet.

    "másrészt az alapja a perturbáció számítás."

    Nem, nem az. Csak konkrét problémák megoldására használják, és akkor is főleg akkor, ha papíron kell megoldani. Számítógéppel lehet pontos képlettel számolni.

    "Csak éppen az a gond, hogy a különböző matematikai elméletek a vizsgált paraméter zónán túl tök más eredményeket adnak!"

    A vizsgált tartományon túl minden közelítő módszer értelmetlen eredményt ad. Ez alapvető dolog, és nem a kvantumfizika sajátja.