Gyurkity Péter

Még mindig hátrányban vannak a női szakemberek

A gyakran hangoztatott esélyegyenlőség ellenére a női kutatók az Egyesült Államokban és Európában egyaránt még mindig hátrányban vannak. Gondot jelent a család és a karrier közötti egyensúly, illetve az ellenérzések leküzdése.

A tengerentúlon a Winsconsin-Madison Egyetem kutatócsoportja végzett felmérést, és a Science magazinban, illetve a világhálón tették közzé következtetéseiket. Eszerint a szebbik nem képviselői még mindig nehezen találják meg érvényesülésüket a tudomány területén, különösen, ha kutatói munkáról van szó. "A jó hír az, hogy értünk el eredményeket. Rossz hír azonban, hogy még mindig rengeteg teendőnk van, hogy megvalósuljon az egyenlőség" - jelentette ki Jo Handelsman, az egyetem és a tudományos folyóirat munkatársa.

Véleményük szerint a fő gondot nem a női jelöltek tehetsége, vagy felkészültsége jelenti, hanem az egyetemeken, a tudományos intézetekben uralkodó légkör, amelyben alábecsülik valós képességeiket. "Rengeteg nyílt és kevésbé nyílt ellenkezést tapasztalunk a női kutatókkal szemben. A legtöbb ezek közül alig érzékelhető, ám mégis alááshatja az önbecsülést és a bizalmat" - tette hozzá Handelsman. Ennek eredményeként még a biológia területén is - ahol az átlagosnál több nő pályázik doktori címre - alacsony az asszisztensek, illetve professzorok száma. Természetesen továbbra is gondot jelent a család és a karrier közötti egyensúly megtalálása, ám a fent említett tényezők nagyobb szerepet játszanak.

Az öreg kontinensen - főleg a posztkommunista országokban - szintén nagy problémát jelent a női tudósok helyzete. Nem véletlen, hogy tavaly januárban az Európai Bizottság "Elvesztegett tehetségek: a női tudósok helyzete a kelet-európai országokban" címmel jelentette meg az Enwise Szakértői Csoport tanulmányát. Eszerint a tudományos munkaerő 38 százalékát alkotják nők, ám a folyton változó légkörben helyzetük csupán mennyiségi szempontból jelentős, míg minőségi értelemben véve gyenge. A női tudósok éppen ott vannak a legtöbben, ahol nincs pénz a kutatási és fejlesztési feladatokra, így egyfajta "pótmunkerővé" minősültek és minősülnek vissza.

Az újonnan csatlakozott országokban - így Magyarországon is - a nők aránya magasabb a diplomás szakemberek körében, mint az Unió fejlettebb tagjainál, ám esélyeik jelenleg csak a versenyszférában vannak. Tanszék- vagy intézetvezetői pozícióra férfi társaiknak háromszor nagyobb esélyük van, akadémiai tagságról pedig csak álmodozhatnak. Ebben a helyzetben nagy segítséget jelentenek a kifejezetten női kutatók számára meghirdetett pályázatok, ösztöndíjak, mint például a L'Oréal Magyarország és a Magyar UNESCO Bizottság közös kezdeményezése.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • irkab1rka #16
    LOL van már itt pár ostoba hozzászólás (most hogy így beleolvasok)
  • irkab1rka #15
    LowEnd: nagyjából egyetértek.

    Részben, mert nem az az emancipáció, hogy egy nő is el tudja látni ugyanazt a munkát, tehát miért ne csinálja (ez igy teljesen ok), hanem az, hogy ha ugyanazok az alkalmazás feltételei:
    nincs olyan férfi alkalmazott, aki 3 évre elmehetne szabadságra, amit fizetnek.

    Van egy idevágó régi mondás:
    "Egy seggel nem lehet 2 lovat megülni".

    Ha _jogod_ van bármikor kivenni a 3+ év szabadságodat, akkor miért is akarod hogy a munkahelyen ugyanúgy kezeljenek, mint akinek erre nincs joga?

    Egyenlő elbírálás...
  • LowEnd #14
    Gondoljatok bele... felvesztek magyarországon a szűkös keretbe egy nőt, elmegy szülni 3-10 évre, a helyét biztosítani kell, nem vehetsz fel helyette mást.
    (Életből vett példa)

    Más.

    Szerintem nincs esélyegyenlőség. Esélyegyenlőség ugyanis az lenne, ha a képességek és a tudás döntene, nem kényszerítenének cigánykvótát, nőkvótát, stb. ki állami úton.

    Minden tiszteletem a nőké, de teljesítsék mindazt, amit a férfiak azonos feltételekkel, és meg fogják látni: a piac nem buta, őket fogja alkalmazni.

    A cégnél ahol dolgozom összeszerelő munkára pl csak nőket alkalmaznak a nagy monotóniatűrésük, precizitásuk miatt.
  • Zsoldos #13
    Maximalisan egyetertek. Ez az egyik, legfobb oka a hatranyos megkulonboztetesnek.
  • p2bds #12
    Szerintem a nőkkel egyébként egy munkahelyen több szokott lenni a konfliktus. Most nem a nő-férfi kapcsolatokról beszélek hanem a nő-nő közöttiről. Hamarabb kikezdik egymást, mint a férfiak és a barátságok is viszonylagosak.
    A férfiak kezelhetőbb alkalmazottak és kevesebb nyűg van velük és mindemellett terhelhetőbbek is.
    Amit leírtam az csak az általánosság és mindkét irányban vannak persze kivételek.
  • Caro #11
    Valóban így van?
    Vagy ez csak divat?
  • Zoliz #10
    Szét kéne választani a nőneműeket és a nőket! Nekünk asszem nem nőneműekre van szükségünk...
    Dehát ők is csak kezdeni akarnak valamit az életükben. A baba nem elég nekik mindegyiknek több és több kell.
    Asszony hozd ide a vasalót!
  • Dj Faustus #9
    De vannak tudományos területek (pl. ahol gyerekekkel/emberekkel kell foglalkozni, vagy szükség van kellő fokú empátiára - ilyen pl. az orvostudomány, a pedagógia, a biológia egyes ágai) ahol a nők jobban tudnak érvényesűlni (lásd: több óvónéni/tanítónéni van, mint óvóbácsi/tanítóbácsi).
  • UnnameD #8
    Szerintem alapból kevesebb nőt érdekelnek pl tudományos szakterületek, mint férfit. Így nemcsoda, hogy kevesebben vannak.
  • jefferson83 #7
    Én is amondó vagyok, hogy egy nő legyen NŐ.