Gyurkity Péter
Csillagképződéshez kötik a fekete lyukakat
A friss megfigyelés alapján ugyanis ezek nem hátráltatják, hanem elősegítik a folyamatot.
December közepén írtunk arról, hogy az újabb leállás után ismét munkába állt a Hubble-űrteleszkóp, ezzel pedig a tudományos megfigyelések időszaka is újra elindult. A napokban egy igencsak érdekes tanulmány eredményeit tették közzé, amelyek szintén ezen értékes eszköz segítségével álltak össze. Ezekből a szupermasszív fekete lyukakra, valamint azok szerepére vonatkozóan vonhatunk le újabb következtetéseket.
A teljes anyag mellett a NASA hivatalos oldalán is elérhetővé tették az ilyenkor szokásos bejelentést, amelyben a tőlünk alig 30 millió fényévre elhelyezkedő, a Henize 2-10 névre keresztelt törpegalaxist, valamint az abban elhelyezkedő szupernagy fekete lyukat vették közelebbről szemügyre, a Hubble segítségével. A viszonylag kis távolság miatt megfelelő minőségű és részletességű felvételek készülhettek az objektumról, így egyértelművé vált, hogy az abból kiáramló, mintegy 500 fényévnyi távolságra nyúló, ionizált gázokból álló, 1,6 millió km/h-s sebességgel száguldó plazma egyfajta köldökzsinórként funkcionál, amely magát a fekete lyukat és az attól nagyjából 230 fényévre lévő, a csillagképződés folyamatát mutató régiót köti össze.
Hasonló jelenséget már korábban is megfigyeltek ilyen szupernagy fekete lyukak környékén, viszont eddig úgy gondolták, hogy az abból kiáramló plazma inkább negatív hatással van a csillagképződésre. A fenti esetben viszont a kisebb távolság lehetővé tette a jobb, részletesebb megfigyelést, ebből pedig azt a következtetést vonták le, hogy a kapcsolat éppen ellenkező jellegű, a megfelelő hőmérsékleten kiáramló plazma a környékbeli gázfelhőkkel kontaktusba lépve kitűnő szülőhelyeket hozhat létre, amelyek ideális helyszínek a csillagképződéshez. A hőmérséklet megfelelő szintje nagyon fontos részlet, túl nagy forróság esetén a visszahűlés nem megy időben végbe, ezzel a csillagképződés folyamata sem indulhat be, emellett viszont a most megvizsgált fekete lyuk viszonylag kisebb mérete is okot ad a további vizsgálódásra, ezzel ugyanis választ kaphatunk a jóval nagyobb példányok kialakulásával kapcsolatos kérdéseinkre.
A fekete lyukak eredete és azok kialakulásának időszaka szintén rejtélyt jelent számunkra, a törpegalaxisok ezzel kapcsolatban is érdekes részleteket rejtegethetnek, így a kutatók erre a területre is figyelmet fordítanak majd.
December közepén írtunk arról, hogy az újabb leállás után ismét munkába állt a Hubble-űrteleszkóp, ezzel pedig a tudományos megfigyelések időszaka is újra elindult. A napokban egy igencsak érdekes tanulmány eredményeit tették közzé, amelyek szintén ezen értékes eszköz segítségével álltak össze. Ezekből a szupermasszív fekete lyukakra, valamint azok szerepére vonatkozóan vonhatunk le újabb következtetéseket.
A teljes anyag mellett a NASA hivatalos oldalán is elérhetővé tették az ilyenkor szokásos bejelentést, amelyben a tőlünk alig 30 millió fényévre elhelyezkedő, a Henize 2-10 névre keresztelt törpegalaxist, valamint az abban elhelyezkedő szupernagy fekete lyukat vették közelebbről szemügyre, a Hubble segítségével. A viszonylag kis távolság miatt megfelelő minőségű és részletességű felvételek készülhettek az objektumról, így egyértelművé vált, hogy az abból kiáramló, mintegy 500 fényévnyi távolságra nyúló, ionizált gázokból álló, 1,6 millió km/h-s sebességgel száguldó plazma egyfajta köldökzsinórként funkcionál, amely magát a fekete lyukat és az attól nagyjából 230 fényévre lévő, a csillagképződés folyamatát mutató régiót köti össze.
Hasonló jelenséget már korábban is megfigyeltek ilyen szupernagy fekete lyukak környékén, viszont eddig úgy gondolták, hogy az abból kiáramló plazma inkább negatív hatással van a csillagképződésre. A fenti esetben viszont a kisebb távolság lehetővé tette a jobb, részletesebb megfigyelést, ebből pedig azt a következtetést vonták le, hogy a kapcsolat éppen ellenkező jellegű, a megfelelő hőmérsékleten kiáramló plazma a környékbeli gázfelhőkkel kontaktusba lépve kitűnő szülőhelyeket hozhat létre, amelyek ideális helyszínek a csillagképződéshez. A hőmérséklet megfelelő szintje nagyon fontos részlet, túl nagy forróság esetén a visszahűlés nem megy időben végbe, ezzel a csillagképződés folyamata sem indulhat be, emellett viszont a most megvizsgált fekete lyuk viszonylag kisebb mérete is okot ad a további vizsgálódásra, ezzel ugyanis választ kaphatunk a jóval nagyobb példányok kialakulásával kapcsolatos kérdéseinkre.
A fekete lyukak eredete és azok kialakulásának időszaka szintén rejtélyt jelent számunkra, a törpegalaxisok ezzel kapcsolatban is érdekes részleteket rejtegethetnek, így a kutatók erre a területre is figyelmet fordítanak majd.