Gyurkity Péter
Megoldják az ionhajtóművek egyik problémáját
Az üzemanyagként használt xenont cserélik le, így a méret és a költség is alaposan lecsökken.
Évekkel ezelőtt számoltunk be arról, hogy a NASA új ionhajtómű építését kezdte meg, ezen a területen azonban nem sok komoly előrelépésről olvashattunk, bár egyáltalán nincs hiány az ilyen meghajtásra épülő eszközökből. Egy francia cég most az egyik komoly akadályt számolná fel, mégpedig az üzemanyag lecserélésével.
A ThrustMe űrvállalat jelentette be a napokban, hogy sikeresen tesztelték az általuk kifejlesztett alternatívát, amely a xenon helyett a jódra építi a meghajtást, ez pedig nemcsak a felszínen, de immár az űrben is megfelelő módon szerepelt, beváltva a korábbi ígéreteket. A Nature magazinban közzétett anyagból azt is megtudjuk, hogy elsősorban a költségek, a kialakítással kapcsolatos eddigi megkötöttségek, valamint a fizikai méret csökkentése volt kiemelt szempont, ezen a területen sikerült is komoly előrelépést elérni, bár a korrózió továbbra is komoly problémát jelent, így a megfelelő pontokon kerámia borítással kell védeni a műholdakat a folyamattól, miközben arra is megoldást kell találni, hogy az új hajtómű reakcióidejét miként lehet közelebb hozni az eddig használt példányokéhoz.
A jód alkalmazása több jelentős előnyt kínál a xenonnal szemben, előbbi esetében ugyanis az üzemanyag szilárd halmazállapotban szállítható, így nincs szükség az eddig alkalmazott magas nyomásra, valamint az ezt biztosító speciális tartályokra. Ezzel egyben a fizikai méret is csökkenthető, maga a hajtómű is kisebb lehet, ami nyilván komoly előnynek számít a műholdak fellövésénél, valamint az ezzel kapcsolatos költségeknél. Tekintettel arra, hogy az elkövetkező években több tízezer műholdat juttatnának el a számukra kijelölt pályákra, a fejlesztésre valószínűleg komoly igény lesz, bár a mérnököknek még választ kell találniuk a megmaradt kérdésekre – ez utóbbiak között a fent említett korrózió, valamint a reakcióidő javítása szerepel kiemelt helyen, bár az ionizációs hatékonyság terén már le is hagyták a hagyományos példányokat.
A cég először a felszínen próbálta ki az NPT30-I2 nevű hajtóművet, ez később, tavaly novemberben, egy 20 kg-os műholdon kapott helyet, az elmúlt egy évben pedig az űrben is a várakozásoknak megfelelően szerepelt. Ugyanezen időszak alatt folytatódtak a felszíni kísérletek, ezekben már a teljesítmény további fokozása az elsődleges célkitűzés.
Évekkel ezelőtt számoltunk be arról, hogy a NASA új ionhajtómű építését kezdte meg, ezen a területen azonban nem sok komoly előrelépésről olvashattunk, bár egyáltalán nincs hiány az ilyen meghajtásra épülő eszközökből. Egy francia cég most az egyik komoly akadályt számolná fel, mégpedig az üzemanyag lecserélésével.
A ThrustMe űrvállalat jelentette be a napokban, hogy sikeresen tesztelték az általuk kifejlesztett alternatívát, amely a xenon helyett a jódra építi a meghajtást, ez pedig nemcsak a felszínen, de immár az űrben is megfelelő módon szerepelt, beváltva a korábbi ígéreteket. A Nature magazinban közzétett anyagból azt is megtudjuk, hogy elsősorban a költségek, a kialakítással kapcsolatos eddigi megkötöttségek, valamint a fizikai méret csökkentése volt kiemelt szempont, ezen a területen sikerült is komoly előrelépést elérni, bár a korrózió továbbra is komoly problémát jelent, így a megfelelő pontokon kerámia borítással kell védeni a műholdakat a folyamattól, miközben arra is megoldást kell találni, hogy az új hajtómű reakcióidejét miként lehet közelebb hozni az eddig használt példányokéhoz.
A jód alkalmazása több jelentős előnyt kínál a xenonnal szemben, előbbi esetében ugyanis az üzemanyag szilárd halmazállapotban szállítható, így nincs szükség az eddig alkalmazott magas nyomásra, valamint az ezt biztosító speciális tartályokra. Ezzel egyben a fizikai méret is csökkenthető, maga a hajtómű is kisebb lehet, ami nyilván komoly előnynek számít a műholdak fellövésénél, valamint az ezzel kapcsolatos költségeknél. Tekintettel arra, hogy az elkövetkező években több tízezer műholdat juttatnának el a számukra kijelölt pályákra, a fejlesztésre valószínűleg komoly igény lesz, bár a mérnököknek még választ kell találniuk a megmaradt kérdésekre – ez utóbbiak között a fent említett korrózió, valamint a reakcióidő javítása szerepel kiemelt helyen, bár az ionizációs hatékonyság terén már le is hagyták a hagyományos példányokat.
A cég először a felszínen próbálta ki az NPT30-I2 nevű hajtóművet, ez később, tavaly novemberben, egy 20 kg-os műholdon kapott helyet, az elmúlt egy évben pedig az űrben is a várakozásoknak megfelelően szerepelt. Ugyanezen időszak alatt folytatódtak a felszíni kísérletek, ezekben már a teljesítmény további fokozása az elsődleges célkitűzés.
