Gyurkity Péter
Az Északi-sark felett alakult ki ózonlyuk
A kisebb méret ellenére mégis szokatlan jelenségről beszélhetünk.
Az Antarktisz felett kialakult, majd pedig a nemzetközi intézkedések következtében lassan csökkenésnek induló ózonlyuk kapcsán mi is több alkalommal írtunk már a fejleményekről, az ellentétes oldalon azonban eddig nem láttunk hasonló problémát. Szakemberek most arra figyelmeztetnek, hogy az idei évben kisebb lyuk alakult ki az Északi-sark felett, ami nagyon szokatlan.
Európai, egészen pontosan német kutatók közölték a napokban a friss mérések eredményeit, amelyek nem túl biztatóak. Az Európai Űrügynökség ezt követően tette közzé saját anyagát a bejelentés kapcsán, ebben pedig arról olvashatunk, hogy a Copernicus Sentinel-5P névre keresztelt műhold, annak egyik műszere segítségével, sikerült meghatározni az ózonréteg új elvékonyodását, amely az Arktisz felett elérte azt a tartományt, amelyet már joggal nevezhetünk ózonlyuknak. Az elmúlt hetekben került sor a kedvezőtlen adatok rögzítésére, és bár hasonló esetek korábban is előfordultak, a lyuk kiterjedése ezúttal jóval nagyobb, bár a méret kapcsán messze elmaradunk attól, amit a Déli-sark esetében eddig láthattunk.
Ennek kapcsán a szakemberek közölték, hogy a maximum kiterjedés idén nagyjából 1 millió négyzetkilométer alatt marad majd, miközben az Antarktisz esetében ez évente 20-szor, olykor pedig 25-ször is nagyobb, ezt pedig a megszokott időtartam, vagyis 3-4 hónap alatt érünk ott el. Elsősorban a sztratoszférában mért, szokatlanul alacsony hőmérsékletek következménye a mostani fejlemény, az idei évben ugyanis az erős szelek révén ez a nagyon hideg levegő megrekedt az északi régióban, ami különösen március közepe óta megfigyelhető – ezt dobta meg a napsütéses időszak beköszönte. Az előzetes várakozások szerint a hónap közepén, vagyis nagyjából 30-45 nap alatt, a kisebb lyuk bezárul majd, kérdés azonban, hogy jövőre visszatér-e a jelenség.
A korábbi mérések és becslések alapján a sztratoszférában elhelyezkedő ózonréteg 2000 óta évtizedenként 1-3 százalékos ütemben gyógyul, amelynek révén az északi féltekén és a középső szélességi fokok mentén 2030-ra, a déli féltekén 2050-re, a sarki régiókban pedig valamikor 2060-ra állhat majd helyre.
Az Antarktisz felett kialakult, majd pedig a nemzetközi intézkedések következtében lassan csökkenésnek induló ózonlyuk kapcsán mi is több alkalommal írtunk már a fejleményekről, az ellentétes oldalon azonban eddig nem láttunk hasonló problémát. Szakemberek most arra figyelmeztetnek, hogy az idei évben kisebb lyuk alakult ki az Északi-sark felett, ami nagyon szokatlan.
Európai, egészen pontosan német kutatók közölték a napokban a friss mérések eredményeit, amelyek nem túl biztatóak. Az Európai Űrügynökség ezt követően tette közzé saját anyagát a bejelentés kapcsán, ebben pedig arról olvashatunk, hogy a Copernicus Sentinel-5P névre keresztelt műhold, annak egyik műszere segítségével, sikerült meghatározni az ózonréteg új elvékonyodását, amely az Arktisz felett elérte azt a tartományt, amelyet már joggal nevezhetünk ózonlyuknak. Az elmúlt hetekben került sor a kedvezőtlen adatok rögzítésére, és bár hasonló esetek korábban is előfordultak, a lyuk kiterjedése ezúttal jóval nagyobb, bár a méret kapcsán messze elmaradunk attól, amit a Déli-sark esetében eddig láthattunk.
Ennek kapcsán a szakemberek közölték, hogy a maximum kiterjedés idén nagyjából 1 millió négyzetkilométer alatt marad majd, miközben az Antarktisz esetében ez évente 20-szor, olykor pedig 25-ször is nagyobb, ezt pedig a megszokott időtartam, vagyis 3-4 hónap alatt érünk ott el. Elsősorban a sztratoszférában mért, szokatlanul alacsony hőmérsékletek következménye a mostani fejlemény, az idei évben ugyanis az erős szelek révén ez a nagyon hideg levegő megrekedt az északi régióban, ami különösen március közepe óta megfigyelhető – ezt dobta meg a napsütéses időszak beköszönte. Az előzetes várakozások szerint a hónap közepén, vagyis nagyjából 30-45 nap alatt, a kisebb lyuk bezárul majd, kérdés azonban, hogy jövőre visszatér-e a jelenség.
A korábbi mérések és becslések alapján a sztratoszférában elhelyezkedő ózonréteg 2000 óta évtizedenként 1-3 százalékos ütemben gyógyul, amelynek révén az északi féltekén és a középső szélességi fokok mentén 2030-ra, a déli féltekén 2050-re, a sarki régiókban pedig valamikor 2060-ra állhat majd helyre.