Gyurkity Péter
Rekordkicsi lett az ózonlyuk
Csaknem 40 éve nem volt ilyen kicsi a déli ózonlyuk kiterjedése.
A NASA érdekes közleményt adott ki a napokban, amelyben az Antarktisz felett lévő, évtizedek óta váltakozó méretben megfigyelhető ózonlyukkal kapcsolatos legújabb fejleményekről számolnak be. A jelentésből kiderül, hogy a rendhagyó időjárási viszonyok miatt az őszi hónapokban drasztikus mértékben mérséklődött a folyamat, ennek köszönhetően pedig rekordkicsire zsugorodott a lyuk.
A teljes bejelentésben arról olvashatunk, hogy a lyuk legnagyobb kiterjedését az idei évben szeptember 8-án regisztrálták, ekkor ennek mérete 16,4 millió négyzetkilométer volt. A NASA és a NOAA műholdas megfigyelései alapján ezt követően gyors zsugorodás következett be, aminek következtében a méret 10 millió négyzetkilométer alá zuhant, ami azért tekinthető drámai és szokatlan változásnak, mert a megszokott időjárási körülmények és trendek alatt szinte minden korábbi évben ennél jóval nagyobb volt az ózonlyuk kiterjedése, különösen ebben az időszakban, vagyis szeptember végén és október elején. Ezt leginkább a melegebb légkörnek tulajdonítják, vagyis ez nem annak jele, hogy a légköri ózonréteg megújult erővel áll helyre.
A déli féltekén az ottani tél kései időszakában erősödik meg újra és újra az ózonlyuk, ez az emberi tevékenység következtében kibocsátott vegyületek révén, kémiai reakciók formájában megy végbe, a hideg sztratoszféra felhőrészecskéinek felületén, egyfajta láncreakciót indítva ezzel be. Melegebb hőmérsékleti viszonyok esetén jóval kevesebb ilyen felhő alakul ki a déli-sarki régió felett, ennek révén pedig a kémiai reakciók is kisebb mértékben befolyásolják az ózonréteg alakulását, annak vastagságát. Több különböző műhold (Aura, NASA-NOAA Suomi National Polar-orbiting Partnership, Joint Polar Satellite System NOAA-20) segítségével mérik az űrből az ózonréteget, bár az Aura egyik műszere az itt megtalálható klór mennyiségét is megfigyeli, ez ugyanis szerepet játszik a reakciókban. Eközben időjárási ballonokat is felbocsátanak, ez utóbbi kapcsán pedig azt regisztrálták, hogy az idei évben nem találtak olyan területet, ahol az ózon teljes mértékben hiányzott volna.
Az idei kivétel nem precedens nélküli, az elmúlt 40 év alatt ugyanis két másik alkalommal is megfigyeltek hasonló körülményeket. 1988 és 2002 őszén szintén nagyon kicsi maradt a déli ózonlyuk, a jelenséget azonban még nem értjük teljes mértékben. Ami az elkövetkező heteket illeti, a lyuk itt teljes mértékben eltűnhet, hogy azután ismét visszatérjen.
A NASA érdekes közleményt adott ki a napokban, amelyben az Antarktisz felett lévő, évtizedek óta váltakozó méretben megfigyelhető ózonlyukkal kapcsolatos legújabb fejleményekről számolnak be. A jelentésből kiderül, hogy a rendhagyó időjárási viszonyok miatt az őszi hónapokban drasztikus mértékben mérséklődött a folyamat, ennek köszönhetően pedig rekordkicsire zsugorodott a lyuk.
A teljes bejelentésben arról olvashatunk, hogy a lyuk legnagyobb kiterjedését az idei évben szeptember 8-án regisztrálták, ekkor ennek mérete 16,4 millió négyzetkilométer volt. A NASA és a NOAA műholdas megfigyelései alapján ezt követően gyors zsugorodás következett be, aminek következtében a méret 10 millió négyzetkilométer alá zuhant, ami azért tekinthető drámai és szokatlan változásnak, mert a megszokott időjárási körülmények és trendek alatt szinte minden korábbi évben ennél jóval nagyobb volt az ózonlyuk kiterjedése, különösen ebben az időszakban, vagyis szeptember végén és október elején. Ezt leginkább a melegebb légkörnek tulajdonítják, vagyis ez nem annak jele, hogy a légköri ózonréteg megújult erővel áll helyre.
A déli féltekén az ottani tél kései időszakában erősödik meg újra és újra az ózonlyuk, ez az emberi tevékenység következtében kibocsátott vegyületek révén, kémiai reakciók formájában megy végbe, a hideg sztratoszféra felhőrészecskéinek felületén, egyfajta láncreakciót indítva ezzel be. Melegebb hőmérsékleti viszonyok esetén jóval kevesebb ilyen felhő alakul ki a déli-sarki régió felett, ennek révén pedig a kémiai reakciók is kisebb mértékben befolyásolják az ózonréteg alakulását, annak vastagságát. Több különböző műhold (Aura, NASA-NOAA Suomi National Polar-orbiting Partnership, Joint Polar Satellite System NOAA-20) segítségével mérik az űrből az ózonréteget, bár az Aura egyik műszere az itt megtalálható klór mennyiségét is megfigyeli, ez ugyanis szerepet játszik a reakciókban. Eközben időjárási ballonokat is felbocsátanak, ez utóbbi kapcsán pedig azt regisztrálták, hogy az idei évben nem találtak olyan területet, ahol az ózon teljes mértékben hiányzott volna.
Az idei kivétel nem precedens nélküli, az elmúlt 40 év alatt ugyanis két másik alkalommal is megfigyeltek hasonló körülményeket. 1988 és 2002 őszén szintén nagyon kicsi maradt a déli ózonlyuk, a jelenséget azonban még nem értjük teljes mértékben. Ami az elkövetkező heteket illeti, a lyuk itt teljes mértékben eltűnhet, hogy azután ismét visszatérjen.
