Gyurkity Péter
Teljesen helyreáll az ózonréteg
Az ENSZ előrejelzése szerint az évszázad közepéig begyógyulnak a rétegen ejtett sebek.
A montreáli egyezmény 1987-es aláírása óta nagyjából egyetértés alakult ki abban, hogy a megállapodással sikerült elejét venni a nagyobb katasztrófának, az úgynevezett CFC-gázok teljes betiltásával ugyanis idővel helyreállhat az ózonréteg eredeti állapota. Az ENSZ által most közzétett anyagban megerősítik ezt, szerintük 2060-ra érhetjük el a végső célt.
A most megjelent részletes dokumentumban arról olvashatunk, hogy a szakértők szerint a CFC-gázok kibocsátásának visszaszorulása elvezetett a lassú gyógyulás beindulásához, illetve legalább lehetővé tette ezt. Az ezredforduló óta évtizedenként 1-3 százalékban volt mérhető a gyógyulás üteme, bár itt eddig mindössze 18 évről beszélhetünk, ez azonban már kellő alapot ad a konkrétabb előrejelzések elkészítéséhez. Tekintettel arra, hogy leginkább a sarkvidéki régiókban vált veszélyessé a helyzet, az ózonlyukak itt voltak megfigyelhetők, a teljes gyógyulás időpontja eltérő lesz, amíg ugyanis az északi féltekén, pontosabban annak sűrűbben lakott, enyhébb klímájú részein a 2030-as évekre érhetjük ezt el, addig a déli féltekén 2050-re, a sarki régiókban pedig legkésőbb 2060-ra valósulhat meg a teljes helyreállás.
Ez mindenképpen jó hír, hiszen az ultraibolya-sugárzás erősödése egyben a bőrrák és az egyéb komoly tünetek és betegségek elterjedéséhez is vezet. Az ózonréteg lassú, fokozatos helyreállásával egy időben azonban más kutatócsoportok a CFC-gázok kibocsátásának ismételt emelkedésére hívják fel a figyelmet, bár itt valószínűleg elszigetelt, valamint időleges növekedésről van szó, amelyet bizonyos kelet-ázsiai országok gyártóinak tevékenysége eredményez. A montreáli egyezményt eközben az emberi történelem egyik legsikeresebb multilaterális megállapodásaként értékelik, amivel nyilván azt kívánják kihangsúlyozni, hogy a hasonló egyezmények jelenthetik a megoldást a klímával és a környezetvédelemmel kapcsolatos problémákra.
Amennyiben sikerül időben beazonosítani és megfelelő módon korlátozni az új kibocsátás forrását, elejét vehetjük a további károsodásnak, valamint a gyógyulás késleltetésének.
A montreáli egyezmény 1987-es aláírása óta nagyjából egyetértés alakult ki abban, hogy a megállapodással sikerült elejét venni a nagyobb katasztrófának, az úgynevezett CFC-gázok teljes betiltásával ugyanis idővel helyreállhat az ózonréteg eredeti állapota. Az ENSZ által most közzétett anyagban megerősítik ezt, szerintük 2060-ra érhetjük el a végső célt.
A most megjelent részletes dokumentumban arról olvashatunk, hogy a szakértők szerint a CFC-gázok kibocsátásának visszaszorulása elvezetett a lassú gyógyulás beindulásához, illetve legalább lehetővé tette ezt. Az ezredforduló óta évtizedenként 1-3 százalékban volt mérhető a gyógyulás üteme, bár itt eddig mindössze 18 évről beszélhetünk, ez azonban már kellő alapot ad a konkrétabb előrejelzések elkészítéséhez. Tekintettel arra, hogy leginkább a sarkvidéki régiókban vált veszélyessé a helyzet, az ózonlyukak itt voltak megfigyelhetők, a teljes gyógyulás időpontja eltérő lesz, amíg ugyanis az északi féltekén, pontosabban annak sűrűbben lakott, enyhébb klímájú részein a 2030-as évekre érhetjük ezt el, addig a déli féltekén 2050-re, a sarki régiókban pedig legkésőbb 2060-ra valósulhat meg a teljes helyreállás.
Ez mindenképpen jó hír, hiszen az ultraibolya-sugárzás erősödése egyben a bőrrák és az egyéb komoly tünetek és betegségek elterjedéséhez is vezet. Az ózonréteg lassú, fokozatos helyreállásával egy időben azonban más kutatócsoportok a CFC-gázok kibocsátásának ismételt emelkedésére hívják fel a figyelmet, bár itt valószínűleg elszigetelt, valamint időleges növekedésről van szó, amelyet bizonyos kelet-ázsiai országok gyártóinak tevékenysége eredményez. A montreáli egyezményt eközben az emberi történelem egyik legsikeresebb multilaterális megállapodásaként értékelik, amivel nyilván azt kívánják kihangsúlyozni, hogy a hasonló egyezmények jelenthetik a megoldást a klímával és a környezetvédelemmel kapcsolatos problémákra.
Amennyiben sikerül időben beazonosítani és megfelelő módon korlátozni az új kibocsátás forrását, elejét vehetjük a további károsodásnak, valamint a gyógyulás késleltetésének.