MTI
Űrszondát küldtünk a Bennu kisbolygóhoz
Megérkezett a Bennu kisbolygóhoz a NASA OSIRIS-REx űrszondája, amely felvételeket készít a kisbolygó felszínéről, és feltérképezi azt, hogy a szakemberek jobban megértsék a Bennu kémiai és ásványi összetételét. A tervek szerint 2020-ban mintákat is gyűjt a kisbolygóról.
A 2016 szeptemberében útjára indított OSIRIS-REx - teljes nevén Origins, Spectral Interpretation, Resource Identification, Security-Regolith Explorer - egy hét éven át tartó programot teljesít. A napenergiával működő, mintegy kétezer kilogrammos, terepjáró méretű, pilótanélküli űreszköz, amelyet a Lockheed Martin és a Boeing közösen épített, 2020 júliusában fogja megközelíteni a szénben gazdag aszteroida felszínét, leszállni nem fog, egy robotkar segítségével próbál legalább 60 gramm kőzettörmeléket begyűjteni. Az űrszonda kőzetmintákat szállító kapszulája hatmilliárd kilométeres űrutazás után 2023-ban tér vissza a Földre. Ez lesz az első kozmikus kőzetmintagyűjtés azóta, hogy az Apollo űrhajósai kőzetmintákat hoztak vissza a Holdról az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején.
Az amerikai űrkutatási hivatal szerint a Bennu kőzeteinek elemzése segítheti a tudósokat abban, hogy jobban megértésék a Naprendszer több mint 4,5 milliárd évvel ezelőtti kialakulását. A kutatók a kisbolygó pontos útvonalát is meg akarják határozni, hogy választ kapjanak arra, mekkora az esélye annak, hogy a kisbolygó 2182-ben a Föld közelében haladva összeütközik bolygónkkal. Ennek valószínűségét egy a négyezerhez becsülik tudósok.
Az űrszonda mintegy 19 kilométerre közelítette meg a Földtől 130 millió kilométer távolságra lévő Bennut közép-európai idő szerint néhány perccel 18 óra után. Néhány óra múlva még közelebb repül, majd december 31-én pályára áll a kisbolygó körül. Először a Bennu északi pólusa, majd az egyenlítője és később a déli pólus fölött repül, hogy lehetőséget teremtsen arra, hogy a tudósok felmérjék tömegét és vonzóerejét. Korábban egyetlen űreszköz sem keringett ilyen kicsiny - becslések szerint 487 méter átmérőjű - égitest körül. Az 1999-ben felfedezett Bennu pályája hatévente a Föld közelében húzódik, ezért ezekben az időszakokban viszonylag kis energia-befektetéssel megközelíthető az égitest.
A Bennu mozgását nemcsak a gravitáció irányítja, hanem az úgynevezett Jarkovszkij-hatás is, amelynek lényege, hogy mivel az égitest egy irányból, a Napból kapja megvilágítását, ezért egyrészt egyenetlenül melegszik fel, másrészt a kapott hőt kisugározva kis mértékben módosítja saját pályáját. "Azért választottuk a Bennut, mert ez gyakorlatilag egy időkapszula a Naprendszerünk keletkezésének hajnalából" - mondta korábban Dante Lauretta, a küldetés főkutatója az Arizonai Egyetemről. Hozzátette, az alakuló Naprendszerben apró, kőzetszerű égitestek kezdtek formálódni, és némelyek közülük vízjeget és szerves anyagokat is elraktároztak, ezek pedig olyan alapvető összetevők, amelyek lakhatóvá tehették a Földet, vagy legalábbis löketet adhattak a földi élet kialakulásának.
A NASA célja, hogy jóval több kőzettel térhessen vissza a küldetés, mint a 2003-ban indult japán Hajabusza 1 expedíció, amely kevesebb mint egy milligramm mintával tért vissza a Földre egy aszteroidáról 2010-ben. Az OSIRIS-REx az amerikai űrkutatási hivatal New Frontiers programjának három űreszközéből az egyik. A másik kettő, a New Horizons űrszonda a Plutót kutatta 2016-ban és jelenleg a 2014 MU69 nevű égitest felé tart, amely a Naprendszer külső fagyos részén, a Kuiper-övben kering. A Juno űrszonda 2016 óta elsősorban a Jupiter mágneses mezejének felmérését végzi.
A 2016 szeptemberében útjára indított OSIRIS-REx - teljes nevén Origins, Spectral Interpretation, Resource Identification, Security-Regolith Explorer - egy hét éven át tartó programot teljesít. A napenergiával működő, mintegy kétezer kilogrammos, terepjáró méretű, pilótanélküli űreszköz, amelyet a Lockheed Martin és a Boeing közösen épített, 2020 júliusában fogja megközelíteni a szénben gazdag aszteroida felszínét, leszállni nem fog, egy robotkar segítségével próbál legalább 60 gramm kőzettörmeléket begyűjteni. Az űrszonda kőzetmintákat szállító kapszulája hatmilliárd kilométeres űrutazás után 2023-ban tér vissza a Földre. Ez lesz az első kozmikus kőzetmintagyűjtés azóta, hogy az Apollo űrhajósai kőzetmintákat hoztak vissza a Holdról az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején.
Az amerikai űrkutatási hivatal szerint a Bennu kőzeteinek elemzése segítheti a tudósokat abban, hogy jobban megértésék a Naprendszer több mint 4,5 milliárd évvel ezelőtti kialakulását. A kutatók a kisbolygó pontos útvonalát is meg akarják határozni, hogy választ kapjanak arra, mekkora az esélye annak, hogy a kisbolygó 2182-ben a Föld közelében haladva összeütközik bolygónkkal. Ennek valószínűségét egy a négyezerhez becsülik tudósok.
Az űrszonda mintegy 19 kilométerre közelítette meg a Földtől 130 millió kilométer távolságra lévő Bennut közép-európai idő szerint néhány perccel 18 óra után. Néhány óra múlva még közelebb repül, majd december 31-én pályára áll a kisbolygó körül. Először a Bennu északi pólusa, majd az egyenlítője és később a déli pólus fölött repül, hogy lehetőséget teremtsen arra, hogy a tudósok felmérjék tömegét és vonzóerejét. Korábban egyetlen űreszköz sem keringett ilyen kicsiny - becslések szerint 487 méter átmérőjű - égitest körül. Az 1999-ben felfedezett Bennu pályája hatévente a Föld közelében húzódik, ezért ezekben az időszakokban viszonylag kis energia-befektetéssel megközelíthető az égitest.
A Bennu mozgását nemcsak a gravitáció irányítja, hanem az úgynevezett Jarkovszkij-hatás is, amelynek lényege, hogy mivel az égitest egy irányból, a Napból kapja megvilágítását, ezért egyrészt egyenetlenül melegszik fel, másrészt a kapott hőt kisugározva kis mértékben módosítja saját pályáját. "Azért választottuk a Bennut, mert ez gyakorlatilag egy időkapszula a Naprendszerünk keletkezésének hajnalából" - mondta korábban Dante Lauretta, a küldetés főkutatója az Arizonai Egyetemről. Hozzátette, az alakuló Naprendszerben apró, kőzetszerű égitestek kezdtek formálódni, és némelyek közülük vízjeget és szerves anyagokat is elraktároztak, ezek pedig olyan alapvető összetevők, amelyek lakhatóvá tehették a Földet, vagy legalábbis löketet adhattak a földi élet kialakulásának.
A NASA célja, hogy jóval több kőzettel térhessen vissza a küldetés, mint a 2003-ban indult japán Hajabusza 1 expedíció, amely kevesebb mint egy milligramm mintával tért vissza a Földre egy aszteroidáról 2010-ben. Az OSIRIS-REx az amerikai űrkutatási hivatal New Frontiers programjának három űreszközéből az egyik. A másik kettő, a New Horizons űrszonda a Plutót kutatta 2016-ban és jelenleg a 2014 MU69 nevű égitest felé tart, amely a Naprendszer külső fagyos részén, a Kuiper-övben kering. A Juno űrszonda 2016 óta elsősorban a Jupiter mágneses mezejének felmérését végzi.