Gyurkity Péter
Befutottak a képek a Jupiter vörös foltjáról
Ezeken pedig minden eddiginél közelebbről vehetjük szemügyre a hatalmas vihart.
Ahogy arról néhány nappal ezelőtt írtunk, a Juno űrszonda minden eddiginél közelebb merészkedett a Jupiter jellegzetes vörös foltjához, erről pedig az átrepülés során több felvétel is készült. A mérések eredménye később válik elérhetővé, addig is szemügyre vehetjük az évszázadok óta figyelt jelenséget.
A NASA hivatalos oldalán megjelent közleményben arról írnak, hogy a Juno még július 10-én repült át a hatalmas vihar felett, ahogy arra előzetesen számítottunk. Bár a szonda a manőver során egészen közel merészkedett a gázóriáshoz, a legkisebb távolság (a legfelső felhőréteghez képest) pedig alig 3500 km volt, magát a vihart már 9000 kilométerről figyeltük meg, az így kapott képeket pedig rövid időn belül a belső memóriába, majd pedig a Földre továbbították. A nyers felvételeket - a laikusok és szakemberek által feljavított változatokkal együtt - az erre elkülönített internetes oldalon szemlélhetjük meg, egyelőre ezek nyújtanak lényeges előrelépést, amíg befutnak a további mérések, valamint azok részletes kielemzése.
"Továbbra is rengeteg rejtély övezi a nagy vihart, egyebek között, hogy mi okozza pontosan a vörös színét és milyen energia hajtja" - mondta Jared Espley, a Juno program egyik kutatója. A friss felvételek alapos elemzése mellett a szakemberek megvizsgálják az elhaladáskor begyűjtött egyéb adatokat is, amelyek valószínűleg segítenek a bolygó belsejének feltérképezésében. "A többi tudományos műszer döntően azt vizsgálja, hogy mi is történik pontosan a felhők alatt" - magyarázta Espley, hozzátéve, hogy ezek az információk lehetővé teszik a kutatók számára, hogy kiderítsék mi rejlik a Nagy Vörös Folt alatt.
A méretes vihar 1830 óta tartja lázban a kutatókat és az érdeklődőket, de ez a becslések szerint már 350 évvel ezelőtt is jelen volt a bolygón. 16 ezer kilométeres átmérőjével valóban példátlannak számít, hiszen ezzel még saját bolygónk méreteit is meghaladja, a most letöltés alatt álló adatok pedig részletes betekintést nyújthatnak ennek belső szerkezetébe és az ezt mozgató erők dinamikájába. Összesen 8 különböző műszer adataira számítanak a szakemberek, ezek letöltése, valamint az ezt követő kiértékelés azonban időt vesz igénybe, így erre még várnunk kell. Egyelőre az nyújt megnyugvást a kutatóknak, hogy minden műszer a vártnak megfelelően üzemelt, problémára nem került sor.
A Juno 53 naponta közelíti meg a bolygót, a legközelebbi átrepülés szeptember első napján esedékes, akkor szintén fontos feladat vár majd a szondára. A főként napenergiával működő járművet hat éve indították a floridai Cape Canaveralból, fő küldetése a Jupiter mágneses mezejének felmérése. A tudósokat különösen az érdekli, mennyi vizet tartalmaz a bolygó, ami döntő fontosságú annak meghatározásában, hogy a Naprendszeren belül hol született. A Jupiter eredete befolyásolta a többi bolygó kialakulását és pozícióját. A gigászi bolygó tömege másfél-kétszer akkora, mint a Naprendszer többi bolygója együttvéve, ezért úgy vélik, hogy már a nagyságából fakadó tömegvonzás is segíthetett megvédeni a Földet az üstökösök és aszteroidák becsapódásaitól.
Ahogy arról néhány nappal ezelőtt írtunk, a Juno űrszonda minden eddiginél közelebb merészkedett a Jupiter jellegzetes vörös foltjához, erről pedig az átrepülés során több felvétel is készült. A mérések eredménye később válik elérhetővé, addig is szemügyre vehetjük az évszázadok óta figyelt jelenséget.
A NASA hivatalos oldalán megjelent közleményben arról írnak, hogy a Juno még július 10-én repült át a hatalmas vihar felett, ahogy arra előzetesen számítottunk. Bár a szonda a manőver során egészen közel merészkedett a gázóriáshoz, a legkisebb távolság (a legfelső felhőréteghez képest) pedig alig 3500 km volt, magát a vihart már 9000 kilométerről figyeltük meg, az így kapott képeket pedig rövid időn belül a belső memóriába, majd pedig a Földre továbbították. A nyers felvételeket - a laikusok és szakemberek által feljavított változatokkal együtt - az erre elkülönített internetes oldalon szemlélhetjük meg, egyelőre ezek nyújtanak lényeges előrelépést, amíg befutnak a további mérések, valamint azok részletes kielemzése.
"Továbbra is rengeteg rejtély övezi a nagy vihart, egyebek között, hogy mi okozza pontosan a vörös színét és milyen energia hajtja" - mondta Jared Espley, a Juno program egyik kutatója. A friss felvételek alapos elemzése mellett a szakemberek megvizsgálják az elhaladáskor begyűjtött egyéb adatokat is, amelyek valószínűleg segítenek a bolygó belsejének feltérképezésében. "A többi tudományos műszer döntően azt vizsgálja, hogy mi is történik pontosan a felhők alatt" - magyarázta Espley, hozzátéve, hogy ezek az információk lehetővé teszik a kutatók számára, hogy kiderítsék mi rejlik a Nagy Vörös Folt alatt.
A méretes vihar 1830 óta tartja lázban a kutatókat és az érdeklődőket, de ez a becslések szerint már 350 évvel ezelőtt is jelen volt a bolygón. 16 ezer kilométeres átmérőjével valóban példátlannak számít, hiszen ezzel még saját bolygónk méreteit is meghaladja, a most letöltés alatt álló adatok pedig részletes betekintést nyújthatnak ennek belső szerkezetébe és az ezt mozgató erők dinamikájába. Összesen 8 különböző műszer adataira számítanak a szakemberek, ezek letöltése, valamint az ezt követő kiértékelés azonban időt vesz igénybe, így erre még várnunk kell. Egyelőre az nyújt megnyugvást a kutatóknak, hogy minden műszer a vártnak megfelelően üzemelt, problémára nem került sor.
A Juno 53 naponta közelíti meg a bolygót, a legközelebbi átrepülés szeptember első napján esedékes, akkor szintén fontos feladat vár majd a szondára. A főként napenergiával működő járművet hat éve indították a floridai Cape Canaveralból, fő küldetése a Jupiter mágneses mezejének felmérése. A tudósokat különösen az érdekli, mennyi vizet tartalmaz a bolygó, ami döntő fontosságú annak meghatározásában, hogy a Naprendszeren belül hol született. A Jupiter eredete befolyásolta a többi bolygó kialakulását és pozícióját. A gigászi bolygó tömege másfél-kétszer akkora, mint a Naprendszer többi bolygója együttvéve, ezért úgy vélik, hogy már a nagyságából fakadó tömegvonzás is segíthetett megvédeni a Földet az üstökösök és aszteroidák becsapódásaitól.