Berta Sándor
Érdekes dolgok lehetnek az új USB-kulcsokon
Az elektronikai újrahasznosítás időnként komoly meglepetésekkel jár.
Tavaly ősszel Stockholmban egy svéd laptoptulajdonos érdekes felfedezést tett. A lánya esküvői fotóit tároló USB-kulcson többek között egy chilei állampolgár jogosítványa is látható volt. Azt viszont tudni lehetett, hogy az adattároló nem kerülhetett a chilei férfi kezébe, ugyanis a pendrive teljesen új volt. A laptoptulajdonos elmesélte a történetet az ismerősei körében, így hallotta azt meg Martin Westman szakértő, az MSAB helyi biztonsági cég digitális törvényszéki tudósa. A férfi vizsgálódni kezdett és idővel sikerült is megoldania az ügyet.
Mint kiderült, az USB-kulcsok gyártásakor okostelefonokba beépített régi memóriachipeket hasznosítanak újra, így kerülhetett a jogosítvány is az új adattárolóra. A jelenséggel Aya Fukami, a Japán Nemzeti Rendőrügynökség munkatársa is foglalkozott és ugyanarra a következtetésre jutott, mint Martin Westman. Aya Fukami szerint világosan bebizonyítható, hogy az adatok olyan újrahasznosított memóriachipekről származnak, amelyeket korábban okostelefonokba építettek be. Ő és a kollégái a chipeket a sorozatszámaik alapján tudták visszakövetni.
Az okostelefonokat általában 2-3 évente cserélik le a felhasználók, de a készülékek processzorai, memóriachipjei és vezérlői még teljesen működőképes állapotban vannak. Ezért az USB-kulcsok gyártói minimális összegért felvásárolják a memóriachipeket és beépítik azokat az adattárolóikba.
Holger Morgenstern professzor szerint a jelenség teljesen új helyzetet teremt például a bűnüldözésben is, hiszen egy rendőr vagy ügyész a jövőben nem lehet biztos abban, hogy az adott pendriveon talált fájl valóban a gyanúsított tulajdona-e vagy sem. A nyomozóknak minden esetben meg kell majd vizsgálniuk, hogy a különböző anyagok nem újrahasznosított memóriachipeken keresztül kerültek-e a lefoglalt adattárolókra. Ki kell majd értékelni a talált fotók metaadatait, rekonstruálni kell a memóriachipek történetét és a vezérlők sorozatszáma is sokat segíthet az előző tulajdonos azonosításában.
Ugyanakkor számos jogi kérdést is tisztázni kell és az eddiginél sokkal szorosabb nemzetközi együttműködésekre van szükség. Az utóbbit elsősorban a különböző országokban lévő eltérő jogi keretfeltételek miatt koránt sem egyszerű megvalósítani. A szakemberek végül rámutattak, hogy a chipeken maradó adatok törlését elsősorban a gyártóknak kellene megoldaniuk és nem a felhasználóknak.
Tavaly ősszel Stockholmban egy svéd laptoptulajdonos érdekes felfedezést tett. A lánya esküvői fotóit tároló USB-kulcson többek között egy chilei állampolgár jogosítványa is látható volt. Azt viszont tudni lehetett, hogy az adattároló nem kerülhetett a chilei férfi kezébe, ugyanis a pendrive teljesen új volt. A laptoptulajdonos elmesélte a történetet az ismerősei körében, így hallotta azt meg Martin Westman szakértő, az MSAB helyi biztonsági cég digitális törvényszéki tudósa. A férfi vizsgálódni kezdett és idővel sikerült is megoldania az ügyet.
Mint kiderült, az USB-kulcsok gyártásakor okostelefonokba beépített régi memóriachipeket hasznosítanak újra, így kerülhetett a jogosítvány is az új adattárolóra. A jelenséggel Aya Fukami, a Japán Nemzeti Rendőrügynökség munkatársa is foglalkozott és ugyanarra a következtetésre jutott, mint Martin Westman. Aya Fukami szerint világosan bebizonyítható, hogy az adatok olyan újrahasznosított memóriachipekről származnak, amelyeket korábban okostelefonokba építettek be. Ő és a kollégái a chipeket a sorozatszámaik alapján tudták visszakövetni.
Az okostelefonokat általában 2-3 évente cserélik le a felhasználók, de a készülékek processzorai, memóriachipjei és vezérlői még teljesen működőképes állapotban vannak. Ezért az USB-kulcsok gyártói minimális összegért felvásárolják a memóriachipeket és beépítik azokat az adattárolóikba.
Holger Morgenstern professzor szerint a jelenség teljesen új helyzetet teremt például a bűnüldözésben is, hiszen egy rendőr vagy ügyész a jövőben nem lehet biztos abban, hogy az adott pendriveon talált fájl valóban a gyanúsított tulajdona-e vagy sem. A nyomozóknak minden esetben meg kell majd vizsgálniuk, hogy a különböző anyagok nem újrahasznosított memóriachipeken keresztül kerültek-e a lefoglalt adattárolókra. Ki kell majd értékelni a talált fotók metaadatait, rekonstruálni kell a memóriachipek történetét és a vezérlők sorozatszáma is sokat segíthet az előző tulajdonos azonosításában.
Ugyanakkor számos jogi kérdést is tisztázni kell és az eddiginél sokkal szorosabb nemzetközi együttműködésekre van szükség. Az utóbbit elsősorban a különböző országokban lévő eltérő jogi keretfeltételek miatt koránt sem egyszerű megvalósítani. A szakemberek végül rámutattak, hogy a chipeken maradó adatok törlését elsősorban a gyártóknak kellene megoldaniuk és nem a felhasználóknak.