Napi Online
Meredeken emelkedik a kínai munkabér
Az egykepolitika nyomán visszaesett a munkapiacra lépők száma, csakhogy ez véget vet az olcsó munkaerő korszakának.
Kínában nőnek a termelési költségek, amiben szerepet játszik az ingatlanárak emelkedése, a szigorúbb munkabiztonsági és környezetvédelmi követelmények bevezetése, illetve az adók növekedése is, ám a legnagyobb tételt a bérek megugrása adja − derül ki a The Economist összefoglalójából. A Standard Chartered kétszáz hongkongi székhelyű cég adatainak összesítése alapján úgy találta, hogy idén tízszázalékos béremelés várható. A Foxconn elektronikai bérgyártó az év elején 16−25 százalékkal növelte alkalmazottai juttatásait.
Egyes amerikai tulajdonú cégek az elmúlt négy évben évi 20 százalékos emelésre kényszerültek, hogy megtartsák dolgozóikat. Ennek ellenére mind kevesebben térnek vissza az újévkor hazalátogatók közül, mivel lakóhelyükhöz közelebb is találnak megfelelő állást. A Kínai−amerikai Kereskedelmi Kamara adatai szerint a kék galléros kínai alkalmazottak bére 2002 és 2009 között évi 14 százalékkal nőtt Sanghajban és 12 százalékkal a tengerparti Kuangtung tartományban, miközben a Roland Berger adatai szerint ugyanez az arány 8 százalék a Fülöp-szigeteken és 1 százalék Mexikóban.
Kínának nem kell azonnal kitalálnia, mire alapozza fejlődését az olcsó munkaerő korszakának lezárulta után. Versenytársai − például Vietnam − ugyanis számos hiányossággal küzdenek: gyengébb az infrastruktúrájuk, hiányzik a beszállítói hátterük és alacsonyabb a munkavállalóik képzettsége. A szállítási problémák és a keményebb környezett miatt több juttatásra igényt tartó menedzserek követelései miatt még a kínai szárazföld versenyképessége is korlátozott a tengerparti övezetekkel szemben.
A kínai vállalatoknak, ahelyett hogy máshol tervezett termékek gyártásával, összeszerelésével foglalkoznának, saját kezükbe kell venniük a termékfejlesztést. Jó példát erre a Huawei: a vállalatot egy volt katona alakította, majd futtatta fel régi kapcsolatai és kormányzati támogatás segítségével, ám a társaság ma jobban emlékeztet egy nyugati elektronikai cégre, mint egy hagyományos kínai állami nagyvállalatra. Vezetői, szakemberei nyugaton tanultak, a cég 2008-ban több nemzetközi szabadalmat nyújtott be, mint bármely vetélytársa.
Bár egyelőre kevés a Huaweihez hasonló vállalat, ám egyre több "tengeri teknős" − azaz külföldön, sokszor a legjobb amerikai egyetemeken tanuló, a fejlett országokban munkatapasztalatokat szerző, majd hazatérő fiatal − száll partra, akik tudják, hogy működik például a Szilícium-völgy, és készek belevágni saját vállalkozásukba. Innovációra alapuló gazdaság kialakítása vagy a GDP-növekedés lelassulása − ez lehet Kína alternatívája.
Jörg Wuttke, az EU−kínai Kereskedelmi Kamara szakértője szerint a kínai feldolgozóipari vállalatok költségszintje 2020-ig a mostani két-háromszorosára nőhet. Az AlixPartners úgy véli, hogy amennyiben a kínai szállítási és devizaköltségek évente öt százalékkal emelkednének 2015-ig, miközben a bérek évi 30 százalékkal ugranának meg, akkor három év múlva nem kerülne többe a termelés az USA-ban, mint − a szállítási kiadások hozzáadásával − Kínában. A konvergencia a valóságban ennél lassúbb, de a trend egyértelmű.
Kínában nőnek a termelési költségek, amiben szerepet játszik az ingatlanárak emelkedése, a szigorúbb munkabiztonsági és környezetvédelmi követelmények bevezetése, illetve az adók növekedése is, ám a legnagyobb tételt a bérek megugrása adja − derül ki a The Economist összefoglalójából. A Standard Chartered kétszáz hongkongi székhelyű cég adatainak összesítése alapján úgy találta, hogy idén tízszázalékos béremelés várható. A Foxconn elektronikai bérgyártó az év elején 16−25 százalékkal növelte alkalmazottai juttatásait.
Egyes amerikai tulajdonú cégek az elmúlt négy évben évi 20 százalékos emelésre kényszerültek, hogy megtartsák dolgozóikat. Ennek ellenére mind kevesebben térnek vissza az újévkor hazalátogatók közül, mivel lakóhelyükhöz közelebb is találnak megfelelő állást. A Kínai−amerikai Kereskedelmi Kamara adatai szerint a kék galléros kínai alkalmazottak bére 2002 és 2009 között évi 14 százalékkal nőtt Sanghajban és 12 százalékkal a tengerparti Kuangtung tartományban, miközben a Roland Berger adatai szerint ugyanez az arány 8 százalék a Fülöp-szigeteken és 1 százalék Mexikóban.
Kínának nem kell azonnal kitalálnia, mire alapozza fejlődését az olcsó munkaerő korszakának lezárulta után. Versenytársai − például Vietnam − ugyanis számos hiányossággal küzdenek: gyengébb az infrastruktúrájuk, hiányzik a beszállítói hátterük és alacsonyabb a munkavállalóik képzettsége. A szállítási problémák és a keményebb környezett miatt több juttatásra igényt tartó menedzserek követelései miatt még a kínai szárazföld versenyképessége is korlátozott a tengerparti övezetekkel szemben.
A kínai vállalatoknak, ahelyett hogy máshol tervezett termékek gyártásával, összeszerelésével foglalkoznának, saját kezükbe kell venniük a termékfejlesztést. Jó példát erre a Huawei: a vállalatot egy volt katona alakította, majd futtatta fel régi kapcsolatai és kormányzati támogatás segítségével, ám a társaság ma jobban emlékeztet egy nyugati elektronikai cégre, mint egy hagyományos kínai állami nagyvállalatra. Vezetői, szakemberei nyugaton tanultak, a cég 2008-ban több nemzetközi szabadalmat nyújtott be, mint bármely vetélytársa.
Bár egyelőre kevés a Huaweihez hasonló vállalat, ám egyre több "tengeri teknős" − azaz külföldön, sokszor a legjobb amerikai egyetemeken tanuló, a fejlett országokban munkatapasztalatokat szerző, majd hazatérő fiatal − száll partra, akik tudják, hogy működik például a Szilícium-völgy, és készek belevágni saját vállalkozásukba. Innovációra alapuló gazdaság kialakítása vagy a GDP-növekedés lelassulása − ez lehet Kína alternatívája.
Jörg Wuttke, az EU−kínai Kereskedelmi Kamara szakértője szerint a kínai feldolgozóipari vállalatok költségszintje 2020-ig a mostani két-háromszorosára nőhet. Az AlixPartners úgy véli, hogy amennyiben a kínai szállítási és devizaköltségek évente öt százalékkal emelkednének 2015-ig, miközben a bérek évi 30 százalékkal ugranának meg, akkor három év múlva nem kerülne többe a termelés az USA-ban, mint − a szállítási kiadások hozzáadásával − Kínában. A konvergencia a valóságban ennél lassúbb, de a trend egyértelmű.