SG.hu·
Főként az angolszász média nem hisz a klímaváltozásban
A klímaszkepticizmus elsősorban angolszász jelenség, legalábbis az angol nyelvű - brit, amerikai és ausztrál - média többet foglalkozik a kérdéssel, mint a más nyelven illetve országokban megjelenő tömegtájékoztatási eszközök - derül ki a Reuters médiakutató intézetének új jelentéséből.
Az Oxfordi Egyetem keretében működő intézet James Painter, a BBC világszolgálatának egykori szakújságírója vezette kutatócsoportja "Ég és föld: nemzetközi sajtóbeszámolók a klímaszkepticizmusról" című jelentésében - amelyet a The Guardian című brit napilap online kiadása ismertetett - összehasonlítást végzett a brazil, a kínai, a francia, az indiai, az amerikai és a brit médiában előforduló klímaszkeptikus megszólalások gyakoriságáról. A kutatók az érintett országok legalább két (Nagy-Britannia esetében tíz) napilapjában két különböző időszakban megjelent több mint 3000 írást elemeztek. A két időszak 2007. április-február, illetve 2009. november-2010. február volt, ez utóbbi időszakban történt a koppenhágai klímacsúcs, illetve előzőleg a Kelet-Angliai Egyetem éghajlattal foglalkozó tudósai - a klímaszkeptikusoknak nem kis muníciót adó - elektronikus leveleinek feltörése és közzététele (klímagate). Kína kivételével minden egyes lap politikai irányultságát is figyelembe vették.
A tanulmány kitér arra, mennyire fontos a klímaszkepticizmus különböző formáinak meghatározása. "Trendszeptikusok" például azok, akik a felmelegedés tendenciáját tagadják, "tulajdonítási szkeptikusok" azok, akik elfogadják ugyan a jelenséget, de természetes okoknak tulajdonítják, és vannak a "hatásszkeptikusok", akik elfogadják az emberi okot, de úgy tartják, hogy a hatása előnyös, vagy jóindulatú lesz. Vannak ezen kívül "irányvonal-szkeptikusok" is, akik különböző (gyakran politikai vagy ideológiai) okokból nem értenek egyet a klímaváltozás megfékezésére hozott szabályozó jellegű politikákkal. Vannak végül "tudományszkeptikusok", akik különböző okokból úgy vélik, hogy az éghajlattal foglalkozó tudomány nem megbízható.
A jelentés rámutat arra, hogy az Egyesült Államokban a virágzó klímaszkepticizmus azzal áll összefüggésben, hogy a politikusokat ipari csoportok pénzelik, és mindent áthat a lobbizás gyakorlata és hatalma. A tanulmány bemutatja, hogyan hallatja hangját mind a tíz brit lapban az Általános Felmelegedés Politikája Alapítvány (GWPF), és a messze legtöbbet említett vagy idézett szkeptikusok Lord Lawson és Benny Peiser, a GWPF munkatársai. A jelentés szerint az úgynevezett klímagate-ügy sokkal nagyobb figyelmet kapott Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban, mint Brazíliában, Kínában, Franciaországban és Indiában. Kiderül belőle továbbá, hogy a brit és az amerikai sajtóban jóval több klímaszkeptikust emlegetnek, mint a többi négy országéban.
Ugyanakkor jóval több volt az általános felmelegedésben való emberi közreműködést megkérdőjelező szkeptikusok aránya az összes szkeptikus között (88 százalék) a brazil, kínai, indiai és francia sajtóban, mint a brit és amerikai lapokban (57 százalék). A brit és az amerikai sajtóban viszont sűrűbben idézik vagy emlegetik a "politikaszkeptikusokat" (86 százalék). Kínában egyáltalán nem emlegetnek politikaszkeptikusokat, Indiában és Brazíliában is csak alig.
A jelentés szerint az egyik ok, amiért viszonylag kevés kétkedő hang szólal meg a brazil, a francia és az indiai médiában az az, hogy "nincsenek olyan konzervatív pártok, illetve ezeken belül meghatározó egyéniségek, amelyek és akik energikusan hangoztatnák ezt a típusú konzervatív ideológiát, amelyet a jobboldali sajtó átvehetne. A szerzők szerint ugyanilyen fontos azonban az újságírói gyakorlat, a szerkesztési kultúra, valamint a kiadók és a tulajdonosok befolyása is.
Az Oxfordi Egyetem keretében működő intézet James Painter, a BBC világszolgálatának egykori szakújságírója vezette kutatócsoportja "Ég és föld: nemzetközi sajtóbeszámolók a klímaszkepticizmusról" című jelentésében - amelyet a The Guardian című brit napilap online kiadása ismertetett - összehasonlítást végzett a brazil, a kínai, a francia, az indiai, az amerikai és a brit médiában előforduló klímaszkeptikus megszólalások gyakoriságáról. A kutatók az érintett országok legalább két (Nagy-Britannia esetében tíz) napilapjában két különböző időszakban megjelent több mint 3000 írást elemeztek. A két időszak 2007. április-február, illetve 2009. november-2010. február volt, ez utóbbi időszakban történt a koppenhágai klímacsúcs, illetve előzőleg a Kelet-Angliai Egyetem éghajlattal foglalkozó tudósai - a klímaszkeptikusoknak nem kis muníciót adó - elektronikus leveleinek feltörése és közzététele (klímagate). Kína kivételével minden egyes lap politikai irányultságát is figyelembe vették.A tanulmány kitér arra, mennyire fontos a klímaszkepticizmus különböző formáinak meghatározása. "Trendszeptikusok" például azok, akik a felmelegedés tendenciáját tagadják, "tulajdonítási szkeptikusok" azok, akik elfogadják ugyan a jelenséget, de természetes okoknak tulajdonítják, és vannak a "hatásszkeptikusok", akik elfogadják az emberi okot, de úgy tartják, hogy a hatása előnyös, vagy jóindulatú lesz. Vannak ezen kívül "irányvonal-szkeptikusok" is, akik különböző (gyakran politikai vagy ideológiai) okokból nem értenek egyet a klímaváltozás megfékezésére hozott szabályozó jellegű politikákkal. Vannak végül "tudományszkeptikusok", akik különböző okokból úgy vélik, hogy az éghajlattal foglalkozó tudomány nem megbízható.
A jelentés rámutat arra, hogy az Egyesült Államokban a virágzó klímaszkepticizmus azzal áll összefüggésben, hogy a politikusokat ipari csoportok pénzelik, és mindent áthat a lobbizás gyakorlata és hatalma. A tanulmány bemutatja, hogyan hallatja hangját mind a tíz brit lapban az Általános Felmelegedés Politikája Alapítvány (GWPF), és a messze legtöbbet említett vagy idézett szkeptikusok Lord Lawson és Benny Peiser, a GWPF munkatársai. A jelentés szerint az úgynevezett klímagate-ügy sokkal nagyobb figyelmet kapott Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban, mint Brazíliában, Kínában, Franciaországban és Indiában. Kiderül belőle továbbá, hogy a brit és az amerikai sajtóban jóval több klímaszkeptikust emlegetnek, mint a többi négy országéban.
Ugyanakkor jóval több volt az általános felmelegedésben való emberi közreműködést megkérdőjelező szkeptikusok aránya az összes szkeptikus között (88 százalék) a brazil, kínai, indiai és francia sajtóban, mint a brit és amerikai lapokban (57 százalék). A brit és az amerikai sajtóban viszont sűrűbben idézik vagy emlegetik a "politikaszkeptikusokat" (86 százalék). Kínában egyáltalán nem emlegetnek politikaszkeptikusokat, Indiában és Brazíliában is csak alig.
A jelentés szerint az egyik ok, amiért viszonylag kevés kétkedő hang szólal meg a brazil, a francia és az indiai médiában az az, hogy "nincsenek olyan konzervatív pártok, illetve ezeken belül meghatározó egyéniségek, amelyek és akik energikusan hangoztatnák ezt a típusú konzervatív ideológiát, amelyet a jobboldali sajtó átvehetne. A szerzők szerint ugyanilyen fontos azonban az újságírói gyakorlat, a szerkesztési kultúra, valamint a kiadók és a tulajdonosok befolyása is.