Hunter

Felfedezték első aszteroida-kísérőnket

Egy régóta keresett űrkőzet típusra, úgynevezett trójai aszteroidára bukkantak a csillagászok, ami mindig a Föld előtt halad. A Lagrange-pontok körül elhelyezkedő objektumok ideális űrkutatási célpontok lehetnek.

Az első Földhöz tartozó trójai címre kiváló esélyekkel rendelkező 2010 TK7 jelű aszteroida közel 300 méter átmérőjű és jelenleg 80 millió kilométerrel halad a Föld előtt. Az űrkőzetek ezen családjának tagjait elvileg a sokszoros távolság ellenére is könnyebb lehet elérni, mint a Holdat, emellett olyan elemeket tartalmazhatnak, amik a Föld felszínén nagyon ritkák.

Hogy elképzeljük a trójai aszteroidák elhelyezkedését, képzeljük magunk elé egy egyenlő oldalú háromszög két pontjaként a Napot és a Földet. A háromszög harmadik pontja az úgynevezett trójai, vagy közismertebb nevén Lagrange-pont. A Napnak és a Földnek két ilyen közös pontja van, az egyik a Föld előtt haladó L-4, a másik pedig mögötte elhelyezkedő L-5 pont.


Más bolygóknak is vannak a Nappal közös Lagrange-pontjaik, a Jupiter, a Neptunusz és a Mars esetében ezeken a pontokon már találtak is aszteroidákat. A tudósok jó ideje feltételezik, hogy a Föld is rendelkezik ilyen kísérőkkel, ezek azonban bolygónkról nézve főként a nappali égbolton tartózkodnak, ezért a napfény elrejti őket a kutatók kíváncsi szemei elől. Az észleléshez egy infravörös műszer, a WISE (Nagylátószögű Infravörös Felderítő Kutatóműszer) kellett, amit 2009-ben lőttek fel. A felfedezéshez Martin Connors, a kanadai Athabasca Egyetem csillagásza és csapata a WISE aszteroida- és üstökösvadász projektjének, a NEOWISE adatait használta fel. A WISE űrtávcső 2010 januárja és 2011 februárja között a teljes égboltot letapogatta az infravörös tartományban, ami két trójai esélyest hozott a szakemberek számára, ezek egyike az L-4 pontban elhelyezkedő 2010 TK7, amit további megfigyelésekkel sikerült megerősíteni.

A 2010 TK7 egy különös, egészen kaotikus pályát mondhat a magáénak. A trójai aszteroidák általában nem pontosan a Lagrange pontokban keringenek, hanem körülöttük, a 2010 TK7 egy szokatlan ebihal-alakú hurkot ír le. A furcsa pálya a környező égitestek gravitációs vonzásának tudható be. Ezzel együtt is a 2010 TK7 ebihal-pályája szokatlanul nagy, az aszteroida időnként a Napnak a Földdel ellentétes oldalára kerül. "Sokkal érdekesebb a viselkedése, mint azt bárki is gondolta" - Connors, aki a Nature legutóbbi számában publikálta a felfedezéssel kapcsolatos tanulmányát. "Olyan dolgokat csinál, amiket eddig nem tapasztaltunk a trójaiaknál, de pontosan ez az szélsőséges viselkedés, ami elég távolra viszi a Lagrange-ponttól, fedte fel a létezését"

A kutatók kiszámították az elkövetkező 10000 évre az aszteroida pályáját, ami szerint a 2010 TK7 egyszer sem kerül közelebb 20 millió kilométernél a Földhöz, ez a Föld-Hold távolság ötvenszerese. A kaotikus viselkedés és a Lagrange pont körüli hatalmas kilengés arra enged következtetni, hogy az űrkőzet csak átmenetileg rekedt meg jelenlegi helyén. Könnyen lehet, hogy csupán nem régiben zavarta meg valami az eredeti pozícióját, ennek kiderítéséhez a kutatók további számítógépes modelleket futtatnak majd az aszteroida pályájáról.


Egyelőre még nem állnak rendelkezésre színkép információk az aszteroidáról, amiből megállapíthatnák az összetételét. Felépítésük általában hasonló a Földéhez, azonban az aszteroidák kisebb méretük miatt gyorsabban hűltek le, ezért a nehezebb elemeknek az Földdel ellentétben nem volt idejük lesüllyedni a középpontjuk felé. Ennek köszönhetően az űrkőzetek olyan elemekben bővelkedhetnek, amik a Föld felszínén ritkák. "Egy nap talán bányászhatunk rajtuk" - nyilatkozott Connors a SPACE.com-nak.

Sajnos erre a célra a 2010 TK7 nem éppen a legjobb, mivel nem a Föld síkjában halad, ezért rengetek üzemanyagra lenne szükség az eléréséhez. Mindazonáltal, ha sikerül újabb trójai aszteroidákat felfedezni - több jelölt is van - akkor talán találunk egy könnyen megközelíthetőt is közöttük. A felfedezés mindenesetre meghozta a kutatási kedvet, Connors és munkatársai a földközeli objektumok észlelésére kifejlesztett Pan-STARRS távcső és kamera rendszert fogják használni a további kutatásokhoz.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Higgs Bozontos #10
    A szimpla testek esetén is stabilabb a 4-es és 5-ös pont , mint a többi. Viszont a Föld esetében a Lagrange pontok sokkal instabilabbak, mivel még csak nem is Föld, hanem a Föld-Hold kettős rendszer tömegközépponjához igazodnak, amely eleve ingadozik, valahol a Föld belsejében a centrumától 1000 kilóméterrel kijjebb, ami miatt eleve nem tud kihűlni a Föld és ami a nagy mágneses teret is generálja. Viszont ez a meteor elég pici a dinoszauruszok kihalását okozó meteorhoz képest, ami 10 km volt ez a 300 méteres szikla egy kavics, max. néhányszor tízezer tonnával, ami miatt ún. bányászni nem is érné meg odamenni egyáltalán.
  • teddybear #9
    Például az irídium is 200 gyakoribb a dinoszauruszok pusztulását okozó meteorit becsapódásának a lerakódott rétegeiben, mint a földi átlag. És ebből kiindulva valószínűleg a többi ritkaföldfém is előfordulhat nagyobb mennyiségben egyik-másik aszteroidában. Vagy akár más, a földön csak méregdrágán előállítható anyag.
  • johnsmitheger #8
    Király! A bányászatot viszont nem értem: van annyira ritka elem, hogy megérné egy ilyen apróságról bányászni? Mi az?
  • Molnibalage #7
    A cikk lehet, hogy a stabil pontokra gondolt, mert a "helyben maradásnál" csak ezek számítanak. Pesze ezt nem írták le...
  • Balazs127 #6
    Szerintem a szöveget úgy értették, hogy az L4 és L5 pontok a trójai pontok. És ezekből van kettő. Tehát a többi Lagrange pontot nem hívják így.
  • taxi33 #5
    Valamit nem értek. Ha ez az aszteroida az L4 librációs pontban kering a Nap körül a Föld előtt (pontosabban az L4 körül), akkor ennek a pontnak a helyzetének időben fixnek kellene lennie a Nap-Föld viszonylatában, nem? Ha igen, akkor hogyan lehetséges az, hogy most 80, valamikor majd 20 millió kilométerre lesz, néha pedig a Nap túlsó oldalán, ami ráadásul már nem is az L4, hanem az L3 Lagrange-pont? Ha ilyen véletlenszerűen változtatja a helyzetét a Földpályán, akkor hogyan maradhat meg stabilan sokáig? Nem csak a Lagrange-pontokban lehet stabil a léte?
  • Inquisitor #4
    "A Napnak és a Földnek két ilyen közös pontja van, az egyik a Föld előtt haladó L-4, a másik pedig mögötte elhelyezkedő L-5 pont."
    Nem tudom, de nekem így előismeretek nélkül ebből a mondatból logikusan lejött, hogy legalább 5 ilyen pont van. Viszont függetlenül ettől jó, hogy ezt az ábrát megkerested és ide belinkelted, mert azért sokat segít a cikk megértésében.
  • amitakartok #3
    Azért a négyes és ötös pontokat vizsgálják, mert ezeknél nincs szükség folyamatos korrekciókra a pályán maradáshoz. Az egyes pontban a Föld és a Nap gravitációja kioltja egymást, a kettesben a pályasebesség épp kiegyensúlyozza a Föld gravitációs vonzását míg a hármas olyan 1:1 orbitális rezonancia, ahol a kísérő mindig a Földdel ellentétes oldalon van; ez utóbbit főképpen régi sci-fikben lehet megtalálni.
  • hdo #2
    "A napnak és a földnek két ilyen közös pontja van ..."

    ... ahogy az ábrádon is.
  • teddybear #1
    A cikkben annyi a pontatlanság, hogy nem csak két Lagrange-pont van a Nap-Föld rendszerben hanem több. Mint ahogy a képen is látható: