Berta Sándor

Adam Penenberg: "Abba kellene hagynunk a jajveszékelést!"

A világszerte elismert amerikai újságíró szerint a médiáknak a jövőben új utakon kell elindulniuk, és az újságírók szűrő szerepét kell kihangsúlyozniuk, eligazodást kell nyújtaniuk a rengeteg információ között.

Adam L. Penenberg 1962-ben született és 1998-ban Stephen Glass leleplezésével vált ismertté. Penenberg, aki akkor a Forbes.com-nál dolgozott, kiderítette, hogy Glass az 1990-es évek közepén számos meghamisított cikket adott el a The New Republic, a Harper's Magazine és a Rolling Stone magazinoknak. Az ügyet Shattered Glass címmel megfilmesítették, Penenberget Steve Zahn személyesítette meg a filmvásznon. Szintén a nevéhez fűződik a Wired magazinnal kapcsolatban felderített 2005-ös botrány, amikor ismertté vált, hogy egy újságírónő több éven keresztül nem létező személyekre hivatkozva közölt híreket. A szakember 2005 óta a New York-i Egyetem asszisztens professzora és rendszeresen publikál a The New York Times, a Playboy, a Slate, a Wired lapokban, valamint számos könyvet írt. Legutóbbi műve a tavaly kiadott Viral Loop: From Facebook to Twitter, How Today's Smartest Businesses Grow Themselves, amely többek között az eBay, a Skype, a Twitter, a Facebook, a Paypal és más online cégek sikertörténeteiről szól.

"Az oknyomozó újságírás és a nagy leleplező sztorik ma már nem jellemzők a nyereségorientált médiaprojektekre. Azt nem tudom, hogy ez hosszú távon is így fog-e működni. Mindez attól is függ, hogy kialakul-e egy adománykultúra, amely ezt a fajta újságírást támogatja vagy sem. Sokan reménykednek a Medici-kultúra reneszánszában, amikor mecénások és jótevők biztosították, hogy a dolgok előre haladjanak. Persze felmerül az a kérdés is, hogy az adományok nem befolyásolják-e nagy mértékben az olyan nonprofit projekteket, mint például a ProPublica. Fel kell tenni ugyanis a kérdést, hogy az valóban egy megbízható modell-e, ha az oknyomozó tájékoztatás egy jótevőtől függ. Aki ugyanis valamit támogat, abban részt vesz, az szeretne végül részesedni is a végeredményből. Vagyis mi akadályozna meg egy újságíró projekteket támogató céget abban, hogy befolyásolja a végeredményeket?"

"Úgy gondolom, hogy a médiáknak be kellene fejezniük a jajveszékelést. Ahelyett, hogy sajnáltatják magukat [a példányszámok csökkenése, és az internet elszívó hatása miatt] inkább azon kellene gondolkozniuk, hogy miként maradhatnak meg hosszú távon és hogy miként játszhatnak továbbra is főszerepet a változó információs kultúrában. Minden új technológia utánozza eleinte a régebbieket. De elsősorban annak kell a tudatában lennünk, hogy az, ahogy jelenleg az online médiák dolgoznak, az a mai napig a nyomtatott sajtóorgánumokat munkastílusát és -módszereit tükrözi vissza. Ez kicsit hasonlít arra, hogy régen nem véletlenül nevezték az első automobilokat lovak nélkül, gépi erővel hajtott hintóknak" - nyilatkozta a szakember.

Penenberg hozzátette: biztos abban, hogy az online médiák a jövőben nem úgy fognak kinézni, mint ma. Száműznünk kell azt a gondolatot, hogy az online sajtóorgánumoknak bármi közük is van a klasszikus nyomtatott elődeikhez. A médiáknak ehelyett nagy szükségük lenne újfajta keresőkre. Természetesen fel kell tenni azt a kérdést is, hogy az emberek egyáltalán igénylik-e az újságírói tartalmakat? Ha megnézzük az elmúlt 50 év legeredményesebb üzleti modelljeit és koncepcióit, akkor jól kivehető, hogy sok közülük az, amit Penenberg csak "szerveződő technológiáknak" nevezett el.

"Nézzük meg az iPodot vagy az iTunes szolgáltatást. Az Apple nem találta fel újra a zenét, hanem egy új utat talált a zene megszervezésére és arra, hogy a dalok akár hordozható lejátszókra is feltölthetők legyenek. A Google is egy szerveződő technológiát fejlesztett ki, hiszen nem a kereső készíti a tartalmakat, hanem a felhasználóknak lehetővé teszi, hogy megtalálják azt, amit keresnek. Hatalmas összegek folynak olyan koncepciókba, amelyek abban a helyzetben vannak, hogy egy technológia segítségével megszervezzenek valamit. Ez pedig a mai világban elsősorban az információkat érinti."

"Az internet korszakában szabályosan elárasztanak bennünket az információk. Vajon ki képes áttekinteni azokat a tartalmakat, amelyekről a médiacsatornákban, a blogokban és a közösségi hálózatokon kommunikálnak az emberek? Éppen ezért van szükség olyan új koncepciókra, amelyek rendet tesznek ebben az információs káoszban" - szögezte le végül a szakember.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • hdo #15
    Ne más munkásságával gyere hanem a sajátoddal! Ha meg nem vagy a témában jártas akkor csak hallgass, mert ez olyan "majd hívom a nagytesómat aztán az majd elrendez" óvodai stílus.

    gombabácsi:
    Ezzel kapcsolatban a kontrasztív nyelvészetnek teljesen más a véleménye!
  • gombabácsi #14
    Sokkal logikusabb egy idegen szót magyar nyelvtan szerint kezelni mint hogy a nyelvtanát is átvegyük. Erre magamtól jöttem rá, aztán nyelvészeti rádióműsorban is hallottam később.
    Persze unatkozó emberek puffogtathatják az okosságnak hitt hülyeségeiket. Hiszen ezt tanulták a médiákból is. :)
  • gulyasandras #13
    Ágoston és Nádasdy is többször írt a kiadványról, és inkább méltatták, mintsem földbedöngölték.
  • gulyasandras #12
    Laczkó Krisztina - Mártonfi Attila Helyesírásában található példákhoz mit szólsz?
  • hdo #11
    "A világszerte elismert amerikai újságíró szerint a médiáknak a jövőben új utakon kell elindulniuk, és az újságírók szűrő szerepét kell kihangsúlyozniuk, eligazodást kell nyújtaniuk a rengeteg információ között." - ROSSZ

    "A világszerte elismert amerikai újságíró szerint a médiának a jövőben új utakon kell elindulnia, és az újságírók szűrő szerepét kell kihangsúlyoznia, eligazodást kell nyújtania a rengeteg információ között." - JÓ

    Ha nem esett volna le eddig mi az a singularia tantum, itt a példa rá. A jóérdemű úgyis tudni fogja hogy a média mint olyan gyűjtőnév, tehát tudni fogja hogy az összesről szó van.

    De ha szerinted így hibás, akkor legyen rendőrségek, büntetés-végrehajtások stb.

    De ehhez nem kell diploma, általános iskola 4. vagy 5. osztályos nyelvtan, hogy "gyűjtőnevek: több élőlényből vagy élettelen dologból álló csoport megnevezője , azaz egyes számban is több egyedet tartalmaz.".
  • hdo #10
    Ezért nem te vagy a nyelvész! :D A cikk címének semmi értelme már alapból, ha elolvastad a hozzászólásomat. :D
  • Magnificat #9
    akárki akármit is mond, én a média-médiák kérdéskörében a következő nézetet vallom (nem az én blogom, de ebben egyetértek velük):
    link
  • hdo #8
    Nyelvtannáci kollega jelen!

    Éppenséggel pont a reáliák fordításstratégiájából írtam a diplomamunkámat - germanisztika szakon német-magyar -. A "A fordíthatatlanság mint fordításelméleti kategória" címmel (Albert Sándor hasonló című modellje alapján) ellátott bekezdésben kitérek benne a magyar többesszám vs latin többes alak okozta diszkrepanciára is, amely általában a német nyelvben nagyon egyszerűen meg van oldva, nincs honosítva náluk a latin többesszám, tehát a magyar média szónak nincs német megfelelője, hanem nagyon logikusan, alapból pluralia tantumként van honosítva -> Medien.

    A magyarban éppen az ellenkezője áll fenn, a média mint olyan, honosított latin többesszám, singularia tantumként kezelendő, amely ezután egyes számként tekintendő!
  • hdo #7
    Grr ... megelőztetek! xDD
  • medzso #6
    médiákok