Hunter

Pasadena, a Főnix leszállt!

Ma hajnalban belépett a NASA Phoenix leszállóegysége a Mars légkörébe, ahol sikeresen végrehajtotta automatikus leszállását és visszaküldte első felvételeit.

Magyar idő szerint ma hajnalban belépett a NASA Phoenix leszállóegysége a Mars légkörébe, ahol a súrlódás, egy hatalmas ejtőernyő és végül 12 rakéta segítségével sikeresen végrehajtotta automatikus leszállását a bolygó északi jégsapkája közelében. A pasadenai Sugárhajtómű Laboratórium (JPL) munkatársai helyi idő szerint este 8 óra magasságában lélegezhettek fel, ekkor érkeztek meg a bolygó körül keringő Mars Odyssey űrszonda által átjátszott telemetriai adatok, melyek arról tanúskodtak, hogy a Phoenix 7 óra 53 perckor épségben földet ért.


A Phoenix megvetette lábát a felszínen

"A Phoenix leszállt, a Phoenix leszállt! Isten hozott a Mars északi fennsíkjain!" - kiabálta a küldetés kommentátora, Richard Kornfeld, aki a JPL irányító központjából követte az eseményeket. Korábban kilenc évvel ezelőtt próbálkozott hasonló rakéta meghajtású leszállással az amerikai űrügynökség a Marson, a Mars Polar Lander próbálkozása azonban kudarccal végződött, ezért különösen feszült volt a légkör a JPL-nél. Mike Griffin, a NASA igazgatójának arcáról minden leolvasható volt, néma csendben követte végig a küldetés kritikus mozzanatait az irányító központ hátsó soraiból. "Fenemód félelmetesebb volt, mint a két marsjáró landolása, én mondom!" - hangzottak Ed Weiler, a NASA tudományos vezetőjének első szavai, miután a leszállás hírére betöltötte a termet a mérnökök ujjongása.


Ahogy azt várni lehetett a Mars Odyssey egy perccel a leszállás után eltűnt a horizontról, elvágva a kapcsolatot a Phoenix-szel. Így az irányító központban összegyűltek újabb 1 óra 50 percet tölthettek a várakozás jegyében, hogy lássák rendben kibontotta-e nappaneljeit, meteorológiai antennáját, kameráját a leszállóegység, illetve további telemetriai adatok is szükségesek voltak a mérnökök számára, melyekből a különböző alrendszerek állapotáról értesülhettek.

A nappanel beüzemelése ugyanolyan kritikus, mint a leszállás maga. Az akkumulátorok újratöltése nélkül mindössze 31 órán át működhetne az egység. Az Odyssey által lesugárzott egyetlen percnyi telemetriai adatok arra engedtek következtetni, hogy minden rendben van a felszínen, és ezt végül igazolták a közel két órával később befutó információk is. A leszállás során semmilyen rendszerhiba nem lépett fel. Bár az adatok szerint az ejtőernyő a tervezettnél 7 másodperccel később lépett be a lassításba, a pályaadatok normálisnak tűntek. A Phoenix a Mars 68,22 szélességi és a 234,3 hosszúsági fokánál helyezkedik el.

A kapcsolat magyar idő szerint 3 óra 50 perckor állt helyre a Mars Odyssey-vel, ami ekkor már a Phoenix első felvételeit is visszaküldte a Földre, melyen láthatók a kibontott nappanelek, az egység lába a felszínen, és maga a kietlen sík terület, amire a Phoenix leszállt. Percekkel később már folyamatosan érkeztek a leszállóegység újabb felvételei, melyek itt megtekinthetők.

A több mint 675 millió kilométert utazó Phoenix robotkarjával elsőként érintheti meg az északi területek vízjegét, felméri a sarkvidék időjárását és megvizsgálja, hogy a talaj alatti közeg alkalmas volt-e valaha a mikrobai élet számára.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Myron #133
    gondolkodtam de nem jöttem rá h hogy. sajnálom :(
  • rigidus #132
    > Jut eszembe, áááállítólag 25 km felett már tök sötét az ég

    Mar 7-8 felett latod a fenyesebb csillagokat es kb. 15-20 felett teljesen sotet.
  • dez #131
    Ejj, nyilván a máshonnan vett idézetekre, képekre gondoltam.
  • Villanypásztor #130
    "Ez olyan dolog, hogy ha van 1-2 blődség (ha tényleg van), amit mondjuk a szerző tett hozzá, az sem teszi semmissé a tőle független tényeket."

    Hát szerintem meg de igen. Ugyanis innentől az egész hiteltelen. És én részemről ha egy iromány 90%-áról meg tudom állapítani hogy fasság, akkor utána nem azt feltételezem, hogy majd pont a maradék 10% az aminek az író alaposan utánajárt és értelmes következtetéseket tartalmaz, hanem azt, hogy az is ugyanakkora hülyeség, csak valami miatt nekem nem tűnik fel. (mert pl. olyan tudományt érint, amiben nem vagyok otthon)
  • Martouf #129
    "Jut eszembe, áááállítólag 25 km felett már tök sötét az ég, nappal is. Akkor hogy is van ez a kékes marsi égbolttal?"

    A nevezett forrás köv. mondata talán segít ebben is:

    "The scale height of the atmosphere, about 11 km, is higher than Earth's (6 km) due to the lower gravity"

    Tehát a marsi légkör jóval lassabban ritkul a magassággal, mint a földi. A nyomást nemcsak a légkörben található anyag mennyisége határozza meg, hanem a nehézségi gyorsulás is, ami a Mars esetében kb. harmada a földiének. Vagyis azonos légnyomás esetén a Mars légkörében sokkal több anyag van a mérés pontja fölött, mint a földi légkörben. És ez a sokkal több anyag jobban szórja a fényt. :-)
  • Epikurosz #128
    Köszike!

    Amúgy: nesze neked.
    Már a Himaláján sem kap az ember levegőt, hát akkor ott fent, 35 km-en.
    Jut eszembe, áááállítólag 25 km felett már tök sötét az ég, nappal is. Akkor hogy is van ez a kékes marsi égbolttal?
  • Martouf #127
    "A marsi felszínen a légnyomás hány méter földi tengerszint feletti nyomásnak felel meg?"

    Wikipédia szerint 35 km.
  • Epikurosz #126
    Tisztázzunk valamit:

    Attól, hogy innen egy égitest vörösesnek látszik, attól, ha leszállsz a felszínére, és onnan bámulsz ki a nagyvilágba, lehet, hogy más színűnek látod az eget, például kékesnek.

    Ugyanis, innen nézve a talaj színe a döntő, onnan nézve pedig a légkör összetétele.
  • dez #125
    Ez olyan dolog, hogy ha van 1-2 blődség (ha tényleg van), amit mondjuk a szerző tett hozzá, az sem teszi semmissé a tőle független tényeket.

    Én sem olvastam el sorrol-sorra (pedig ami érdekel, arra általában próbálok szánni némi időt), de azért átnéztem a linkelt oldalakat. És találtam jópár érdekes dolgot. 1-2-t már leírtam ide közülük.

    Attól, hogy a Mars felszínének nagy része drappos-vöröses, még lehetnek kisebb területek, amik eltérő színűek, pl. valamilyen ásvány miatt.

    A légkörben lévő por is elszínezheti v. egyszerűen sötétebb árnyalatúvá teheti (világos: drapp - sötétebb: barnás-vöröses...) a külső szemlélő által látható színt, a felszínen láthatóhoz képest.

    A Hubble fotó alsó része meg érdekesen zöldbe hajlik.
  • Villanypásztor #124
    Ehh... bocsánat, ma nem vagyok jóban a fórummotorral, az előző hsz átolvasatlan és befejezetlen formában ment el, meg nem is láttam az utána jövő képet, na mindegy....

    Szóval a bolygó vörösségét elsősorban HiddenTruth képeire írtam, ahol a talaj is kék volt. A légkörre valóban nem vonatkozik, arra vonatkozóan ennyiből valóban nem lehet semmit levonni.

    A Hubble-s kép tényleg szép, és érdekes is. Kétségtelenül elgondolkodtató, első körben azt tudtom elképzelni, hogy a felsőbb légrétegekben már jóval kevesebb por van, és emiatt csak a talaj közeléből látszik a hatása. Meg még azt kéne kitalálni, hogy miért nem a teljes peremen egyformán jelenik meg ez a kékség, lehet hogy az visz közelebb a magyarázathoz.


    Amit pedig az előbb akartam írni a hsz végére:

    Érdekes lesz, hogy a phoenix milyen színű eget fog látni, amikor elkezd fagyni a talaj. Vajon megfogja az annyira a port, hogy kitisztuljon az ég?