Gyurkity Péter
Megtalálták a mai állatok ősét
Az apró élőlény megteremtette az alapokat a bonyolultabb életformák, így az ember megjelenéséhez.
Az evolúciót, a korábbi időszakok faunáját tanulmányozó szakemberek jó ideje gyanították, hogy a Földön először megjelent, úgynevezett kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria) meglehetősen apró méretűek lehettek, erre utaló konkrét nyomokat azonban eddig nem találtak. Most végre megvan a bizonyíték, ami a NASA közreműködésével vált lehetővé.
Amerikai kutatók március második felében tették közzé tanulmányukat a PNAS oldalán, amelyben a korábban is ismert leletek friss elemzését, annak eredményeit közlik velünk. Ebből kiderül, hogy az Ausztrália déli részén, már korábban előkerült, nagyjából 555 millió évesre becsült maradványok, amelyek egészen pontosan az óceán fenekén lévő rétegbe fúrt apró üregek sokaságát alkotják, az azokat létrehozó apró állatokra utaló nyomokat is tartalmaznak, bár erre csak háromdimenziós lézeres letapogatással, majd pedig az eredmények kielemzésével jöttek rá. Korábban csak magukat az üregeket ismertük, ezek alapján arra következtettek, hogy azok létrehozói valóban kicsiny állatok lehettek, most viszont azt is megtudtuk, hogy ezen állatok (amelyeket a helyi környékről, az őslakosok nyelvének felhasználásával az Ikaria wariootia névre kereszteltek) jó eséllyel először épültek arra az alapvető szerkezetre, amely tulajdonképpen minket is jellemez.
A Bilateria csoport tagjai ugyanis elsőként vonultatták fel azon alapvető jellemzőket, amelyek számunkra természetesek: a két végen található, nagyjából szimmetrikus nyílások, valamint a közöttük húzódó, azokat összekötő bélrendszer. A méretre vonatkozó sejtés helyesnek bizonyult, az üregek, valamint azok mintázata alapján ugyanis ezen állatok, amelyek az óceán fenekén kutattak szerves táplálék után, 2-7 mm hosszúak, valamint 1-2,5 mm szélesek lehettek, ez pedig valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy ők váltak őseinkké, miközben a szintén az Ediakara-fauna részét képező Dickinsonia csoport jóval nagyobb méretű (esetenként akár másfél méteres) tagjai végül zsákutcát képeztek.
A mostani munkával tehát beigazolódtak a korábbi elméletek, amit fontos eredményként értékelnek, bár a leletek megtalálásától számítva ehhez 15 évre volt szükség.
Az evolúciót, a korábbi időszakok faunáját tanulmányozó szakemberek jó ideje gyanították, hogy a Földön először megjelent, úgynevezett kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria) meglehetősen apró méretűek lehettek, erre utaló konkrét nyomokat azonban eddig nem találtak. Most végre megvan a bizonyíték, ami a NASA közreműködésével vált lehetővé.
Amerikai kutatók március második felében tették közzé tanulmányukat a PNAS oldalán, amelyben a korábban is ismert leletek friss elemzését, annak eredményeit közlik velünk. Ebből kiderül, hogy az Ausztrália déli részén, már korábban előkerült, nagyjából 555 millió évesre becsült maradványok, amelyek egészen pontosan az óceán fenekén lévő rétegbe fúrt apró üregek sokaságát alkotják, az azokat létrehozó apró állatokra utaló nyomokat is tartalmaznak, bár erre csak háromdimenziós lézeres letapogatással, majd pedig az eredmények kielemzésével jöttek rá. Korábban csak magukat az üregeket ismertük, ezek alapján arra következtettek, hogy azok létrehozói valóban kicsiny állatok lehettek, most viszont azt is megtudtuk, hogy ezen állatok (amelyeket a helyi környékről, az őslakosok nyelvének felhasználásával az Ikaria wariootia névre kereszteltek) jó eséllyel először épültek arra az alapvető szerkezetre, amely tulajdonképpen minket is jellemez.
A Bilateria csoport tagjai ugyanis elsőként vonultatták fel azon alapvető jellemzőket, amelyek számunkra természetesek: a két végen található, nagyjából szimmetrikus nyílások, valamint a közöttük húzódó, azokat összekötő bélrendszer. A méretre vonatkozó sejtés helyesnek bizonyult, az üregek, valamint azok mintázata alapján ugyanis ezen állatok, amelyek az óceán fenekén kutattak szerves táplálék után, 2-7 mm hosszúak, valamint 1-2,5 mm szélesek lehettek, ez pedig valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy ők váltak őseinkké, miközben a szintén az Ediakara-fauna részét képező Dickinsonia csoport jóval nagyobb méretű (esetenként akár másfél méteres) tagjai végül zsákutcát képeztek.
A mostani munkával tehát beigazolódtak a korábbi elméletek, amit fontos eredményként értékelnek, bár a leletek megtalálásától számítva ehhez 15 évre volt szükség.