A farkasok egy része is hajlandó játszani

Ezt használhatták ki eleink a háziasítás során.

A kutyák és a farkasok közötti óriási különbség, hogy az előbbi csoportba tartozó, az ember által évezredekkel ezelőtt domesztikált állatok jóval könnyebben idomulnak hozzánk és egyben utasításainkhoz, így nemcsak játszani hajlandók velünk, de gyorsan és hatékonyan reagálnak mozdulatainkra, esetleg arckifejezéseinkre is. Egy svéd kutató most arra világított rá, hogy ez a farkasok egy részénél eredetileg is így lehetett.

A nemrég az interneten közzétett tanulmányban azt fejtik ki, hogy összesen 13, 3 különböző alomba tartozó farkaskölyköt vizsgáltak meg, számos olyan tesztnek vetve őket alá, amelyeket eredetileg kutyáknak szántak. Ezen tesztek egyike a számukra ismeretlen személy által eldobott labda begyűjtése, valamint annak visszahozatala, ami kifejezetten az említett személy utasítására, kérésére történik. Bár a sorozat során nem ez a teszt volt igazán érdekes a szakemberek számára, mégis az itt megfigyelt eredmény lepte meg őket a legjobban. Az első két alomból származó példányok ugyan nem reagáltak a kutyákhoz hasonló módon (ezzel pedig a várt eredményt szolgáltatva), a harmadik alomból már egyszerre 3 kölyök is begyűjtötte a labdát, majd pedig (kisebb szünettel, késéssel) vissza is vitték azt az ismeretlen személyhez.

Kutyák esetében ez nem lenne meglepő, farkasoknál viszont most először mutattak ki ilyen viselkedést, annak ellenére, hogy tulajdonképpen továbbra sem tudjuk, a háziasítás folyamata miként is zajlott. Maga a folyamat nagyjából 15 ezer évvel ezelőtt kezdődhetett, az viszont kérdéses, hogy ezek a viszonylag nagy ragadozók miért és hogyan kezdtek el közelebb húzódni hozzánk, hogy végül legjobb barátunkká váljanak. A tanulmány elkészítésében részt nem vett egyéb kutatók megjegyzik, hogy mindenképpen fontos ezen viselkedés tanulmányozása és sikeres visszaigazolása, bár egyesek szerint a labda begyűjtése és visszahozatala nem pont úgy történik, ahogy azt a kutyáknál láthatjuk. Mégis, az eredmény arra utal, hogy a farkasok egy részében eleve megvolt a hajlandóság a barátkozásra (valamint az emberi utasításokra való érzékenység és készség), vagyis ezt nem a domesztikálás folyamata alatt alakítottuk ki.

Hozzáteszik ehhez, hogy a több évezreden át tartó vadászat miatt a modern farkaspopulációk eltérőek lehetnek a korábbiaktól, az embertől való távolságtartás tehát szintén nem feltétlenül volt ugyanígy jelen, erre még szintén választ kellene találni.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • duke #5
    Szerintem kb ugy tortenhetett a haverkodas, hogy kolyokkent kezdtek foglalkozni veluk. Lehet hogy megoltek a szuloket, vagy tenyleg csak elarvult farkaskolykoket talaltak. Es kivancsisagbol, szorakozasbol elkezdtek felnevelni, es mar az, hogy a kolyok nem egy aggresziv farkas kozegben nott fel, csokkentette az aggreszio szintjet. Aztan a cukimukikat megtartottak, az aggressziveket megoltek, elzavartak, maguktol elmentek. Az igy kivalogatott allatok szaporodtak, es az emberi kozegben a kolykeik meg kevesbbe lettek aggresszivak, es valtak egyuttmukodobbe.
    A masik pedig, hogy a farkas falkakbol kiszorult, elzavart gyengebb, nem elegge aggressziv peldanyok kezdtek olalkodni az emberek korul. Es valahogy hasznossa valt a jelenletuk, vagy kivancsisagbol elkezdtek etetni, foglalkoztak veluk, es igy a termeszetben "eletkeptelen" peldanyok is, tuleltek es szaporodtak. Kolykok egyre kevesebbe lettek aggreszivak, folleg ha emberek neveltek.
  • NEXUS6 #4
    Szerintem itt nem kell túlgondolni a dolgokat. Az ember bármilyen játékot könnyen megtanul, az állat nem. Azonban a falkában élő állatoknál is van 1-2 olyan játékszerű viselkedési forma, ami beléjük van kódolva, sőt az embernél is gyak ezek jönnek elő gyermekkorban. Kukuccs, bujócska, cicázás.
    Nekem az 5 egy alomból származó macskám közül több csinálta magától, hogy tárgyakat visszahozott, vagy bizonyos tárgyakat előhozott, szervírozott. Vagy pl elbújt és meg kellett keresni.
    Lássuk azt, hogy a farkas is közösségi lény. A tárgy, vagy zsákmány előhozása, visszahozása, gyak egy szervírozási reflex, amivel a falkavezért ismeri el. Nincs itt szuper géniuszi fejlődés, vagy hihetetlen példa nélküli intelligencia.

    Az adott fajhoz tartozó egyedek bizonyos képességeit, jellemzőit a "nemesítéssel" aztán erősítik. Nyilván szervilis, alárendelt, együttműködő állatokat akarunk magunk körül és nem olyat, ami minden egyes cselekedetében kinekafaszanagyobb játékot játszik. Ez egy jó teszt, hogy erre melyik alkalmasabb. Vadászatnál meg még jól is jön nekünk.
    Utoljára szerkesztette: NEXUS6, 2020.01.27. 19:00:21
  • wraithLord #3
    Szerintem, ha megkérdezel egy szakembert, tudna mondani rá pár módot, hogy hogyan lehet háziasítani a farkast... Tehát egy farkaspopuláció bizonyos számú egyedét addig tenyészteni, amíg az utódokon stabilizálódnak a háziasodás jegyei (neotén, tehát juvenilis vonások, mint lelógó fül, tompább orr, fiatal egyedekre jellemzőbb testarányok, jelentősen csökkent agresszivitás, engedelmesség stb.), illetve a kívánt egyéb viselkedési mintázatokra való fogékonyság (pl. jó vadászkutya), kívánt megjelenés.

    A mesterséges szelekció is olyan, mint a természetes szelekció. Tudjuk, hogy létezik, tudjuk, hogy hogyan működik. Viszont a jelenlegi élővilág kialakulásának módját teljes egészében nem tudjuk rekonstruálni (vagy annak csak nagyon pici részleteit tudjuk rekonstruálni), mert ahhoz ismerni kéne a kiinduló körülményeket, és a folyamat során minden körülményt, ami abba az irányba terelte az evolúciót, ahol most tart. Szóval azt kideríteni, hogy az ősember hogyan háziasította a kutya ősét, az leginkább nyomozás, közvetett vagy esetleg közvetlen bizonyítékok felfedezésének a kérdése... Mert biztos vagyok benne, hogy mi tudjuk, hogyan háziasítanánk a farkast vagy bármilyen erre alkalmas állatot.


    Ez sarkítással valami olyasmi probléma, hogy tudjuk, hogy léteznek asztalosszerszámok (sőt látjuk is őket, ha bemegyünk egy asztalosműhelybe), tudjuk, hogyan készül egy adott bútordarab, és látjuk a kész bútort. De azt, hogy egy konkrét bútort pontosan hogyan készített el az asztalos, csak akkor tudnánk pontosan megmondani, ha minden körülményt ismernénk (ott voltunk a készítéskor, vagy kutatás, nyomozás)...
    Bútorkészítés esetén videóra is lehet venni a folyamatot, relatíve rövid ideig tart. :D
  • Macropus Rufus #2
    "Persze az is lehet, hogy az ősember mutagén ágensekkel kezelte a farkasokat, vagy génsebészkedett. :D"
    :))

    még akár ez is lehet. Mert am. a farkas kerüli az embert. Nagyon is. Szóval nem olyan 1xü őket megtalálni. Az idomítás már a lvl2. A háziasítás meg már expert lvl. Szóval 1x kifejthetné valamelyik szaki a lépéseket a mikéntről. Sztem bele törne a bicskája ha az elképzelést meg akarja valósítani.
  • wraithLord #1
    De ez miért meglepő? A háziasítás irányított szelekció. Ami lényegében ugyanaz, mint a természetes szelekció, csak nem a környezetváltozás hatására változik a populáció, hanem az ember szelektál, mégpedig valamilyen céllal.
    (Bár úgy tudom, a kutyák háziasodásában volt egy kölcsönösen előnyös kapcsolaton alapuló szelekciós nyomás is, tehát a kutyák elődje gyakorlatilag az emberrel való együttműködésre szelektálódott, amellett, hogy az ember aktívan szelektálta, háziasította is őket).
    Tehát a szelekció olyan tulajdonságokkal dolgozik, ami már eleve megvan a populációban valamilyen gyakorisággal (,és ki is fejeződik a fenotípusban valamilyen gyakorisággal). A mesterséges szelekció célja pedig az, hogy a kívánt tulajdonságok az erre a célra elszigetelt populáció minden egyedében, és minél erőteljesebben megjelenjen.

    Szóval ez a cikk arra akar rámutatni, hogy a mai kutyák származhatnak csak a farkasoktól, és nem kellett kereszteződniük pl. az aranysakálokkal? Nem vagyok ekszpert a témában, de ha jól tudom, ez már kiderült egy ideje.

    Persze az is lehet, hogy az ősember mutagén ágensekkel kezelte a farkasokat, vagy génsebészkedett. :D
    Utoljára szerkesztette: wraithLord, 2020.01.27. 11:22:14