SG.hu
Ezek voltak 2017 legjobb videojátékai
Az utóbbi években olyan jelentős átalakuláson ment keresztül a játékipar, hogy nem is emlékszünk már arra, amikor egy évben csak néhány értékelhető cím született, sőt természetesnek vesszük, hogy minden hónapban több nagyszerű tripla-A kategóriás alkotás közül válogathatunk. Bár ennek megvannak a maga hátulütői, ellenben egyelőre még inkább az előnyöket látjuk, pláne abban az esetben, ha végignézünk a mögöttünk hagyott 2017-es esztendőn, és azt látjuk, hogy milyen sok kiváló videojátékkal hozott össze minket a sors.
Amennyiben te is szívesen idéznéd fel ebből a szempontból az elmúlt évet, engedd meg, hogy segítsünk ebben egy kicsit, hiszen az alábbiakban sorra vesszük azokat a videojátékokat, amelyek maradandó élményeket okoztak számunkra, és kiemelkedtek az átlagból. Szerencsére volt szép számmal, így lássuk is gyorsan a listát!
Resident Evil 7: Biohazard
Az év egyik első nagy megjelenése rögtön a rettegés kedvelőinek okozott örömet, méghozzá az önmagából alaposan kifordult Resident Evil-sorozat aktuális epizódjának képében. Akkor még kicsit bátortalanul írtuk le, hogy egy mestermű született, ami újradefiniálta a franchise-t, de ma már határozottan ki merjük jelenteni, hogy a Capcom jó irányba terelte a koncepciót, a belső nézet, a zombiktól mentessé tett élmény és a furcsa hangulat telitalálattá vált, sőt mi több, a napokban még mindig bővíthettük a játékot extra tartalmakkal, panaszra tehát semmi okunk sem lehet.
For Honor
Nem indult túl fényesen, egy kicsit éretlen almaként hatott a premierkor, de időközben beérett a Ubisoft különleges akciójátéka, amely For Honor címmel merész újdonságokkal igyekezett bevezetni minket a szamurájok, a vikingek és a lovagok harcaiba. A készítők az elmúlt hónapokban rengeteg javítással és még annál is több extra tartalommal bővítették alkotásukat, így a For Honor megérdemelte a megelőlegezett bizalmat, lévén az egyik legkülönlegesebb – kissé talán meg nem értett – multis akciójáték lett a piacon.
Halo Wars 2
Tény és való, hogy nem született idén túl sok valós idejű stratégia, de a Halo Wars 2 túlzás nélkül ott volt a szerény felhozatal élmezőnyében, ami nem meglepő annak fényében, hogy az Xbox One egyik húzócímeként készült, PC-re viszont csak egyfajta ajándékként kaptuk meg. Ez pedig igazán kellemes ajándék lett, hiszen a tartalmas kampány, az első részhez mérten alkalmazott újdonságok, vagy a mindmáig nagyszerű többjátékos mód miatt teljesen megérdemelten kapott helyet az év végi listán.
Ghost Recon Wildlands
A Ubisoft idén meglepően merész, ámde szimpatikusabbnál szimpatikusabb videojátékokkal jelent meg a piacon, így a For Honor mellett még tavasszal örülhettünk a Ghost Recon-sorozat legújabb részének, ami a négyfős kooperációra építő, rendkívül erőteljes kampányával még ma is az egyik legerősebb a színtéren. Egy összeszokott csapattal hihetetlenül jó mulatság, és mivel egész évben özönlöttek hozzá a tartalmak, folyamatosan szem előtt volt, sőt mi több, most éppen egy olyan esemény indult benne, amelynek keretében a Predatorral harcolhatunk, tehát érdemes újra előszedni, ha mostanában esetleg háttérbe szorult volna más játékok miatt.
NieR: Automata
A Square Enix sem hagyott minket idén különlegességek nélkül, elég csak kiemelni a meglepő módon PC-re is megjelent NieR: Automatát, ami bár egy tipikusan japán és tipikusan konzolos megközelítésű akció-RPG lett, de olyan különleges világot és élményt kínált számunkra, hogy feltétlenül be kellett válogatnunk az év végi listára. Bár a fejlesztők az extra tartalmak terén kicsit megfeledkeztek róla, de összességében egy kerek egész élményt kaptunk tőle, amit bármikor újrajátszanánk a jövőben. Nem véletlen, hogy máris egy folytatásról diskurálnak a háttérben!
Outlast 2
Bár a Resident Evil 7 után sokáig azt hittük, hogy idén horrorjáték már nem tud meglepni minket, de tavasszal megérkezett egy nagyszerű kihívó az Outlast 2 képében. A játék egészen más nézőpontból közelítette meg a horror fogalmát, mint a Capcom műve, és ennek köszönhetően egészen üdének, illetve frissnek hatott már akkor is ezzel az okkult vonallal. A játék rengeteg olyan pillanatot tartalmazott, amely utána számtalan alkalommal visszaköszönt a rémálmainkban, így nem meglepő, hogy az év egyik leghatásosabb alkotásaként tartjuk számon.
Prey
A Prey kapcsán nem volt teljesen egyértelmű, hogy megérdemli-e a helyezést az év végi listán, hiszen rengetegen nem értették, mit is szerettek volna kihozni belőle a fejlesztők, de aki rákapott az ízére, az túlzás nélkül 2017 egyik legkülönlegesebb alkotásaként tartja számon. Nem véletlenül, hiszen ennyire őrült ötleteket egy FPS-ben régen láthattunk már, ezáltal több esetben is olyan érzésünk volt, mint annak idején, amikor először volt dolgunk Gordon Freeman legendás fél-életével.
Tekken 7
Nem volt túl nagy választék idén az árkád verekedős játékokból, de a Bandai Namco jóvoltából a Tekken 7 azért eljutott hozzánk, ezért pedig igencsak hálásak lehetünk nekik, hiszen egy túlzás nélkül páratlan bunyós címet kaptunk. Sokan még ma sem hiszik el, hogy elérhetővé vált PC-n egy Tekken-játék, márpedig nem elég, hogy megjelent, ráadásként egészen kellemesre is sikerült, bár azt a rövid kampányt és azt a grafikát még mindig nem tudtuk feledni, de legalább azóta kaptunk pár frissítést hozzá, ami ellensúlyozta a helyzetet.
Rime
Ha azt kérné tőlünk valaki, hogy nevezzük meg az év legkülönlegesebb videojátékát, akkor túlzás nélkül a Rime lenne az első, amit kiemelnénk a sorból. Bár kezdetben csak egy újabb független fejlesztésű művészjátéknak ígérkezett, de a végeredmény valami hihetetlenül csodálatosra és különlegesre sikeredett, a főszerepben egy varázslatos szigetvilággal, megannyi fejtörővel, valamint egy olyan történettel, amelynek megértését és megírását teljesen ránk bízták az alkotók. Örök élmény volt, nem is vitás!
Hellblade: Senua's Sacrifice
Nagyon erős volt a nyári szezon a különleges videojátékok tekintetében, hiszen ekkor jelent meg a Hellblade: Senua's Sacrifice is, amiben a mentális problémák, az emberi őrültség került a középpontba egy erőteljesen a kelta és a viking mitológiára építő fantáziavilággal és történettel kiegészülve, ami sokak számára a mindennapokhoz is elég sok elgondolkodtató útravalót adott. Talán az irányítás terén lehetett volna még mit fejleszteni rajta, és a közérthetőséggel is voltak gondok, de feltétlenül ott a helye az év végi listán, hiszen Senua őrült mentőakciójánál különösebbet idén nem láthattunk, sőt van egy sejtésünk, hogy egy darabig nem is látunk majd!
Divinity: Original Sin II
Habár 2017-ben megjelent pár szerepjáték, azért az egyik legizgalmasabbat és legemlékezetesebbet a Larian Studios munkatársainak sikerült összehoznia, a főszerepben a Divinity-sorozat jól ismert, enyhén a D&D univerzumra hajazó világával, kellemesen taktikus harcokkal, valamint egy olyan összetett sztorival, amelyet ráadásul barátokkal is át lehet élni, így olyan élményt ad, mint a klasszikus asztali szerepjátékok. Nem sok híja volt, hogy nem lett egy igazi mestermű!
Project CARS 2
Elég szegényes volt az idei felhozatal az autós játékok tekintetében, és bár az új Need for Speedet inkább felejtenénk, a Project CARS 2 esetében egyáltalán nem ez a helyzet. Nyilván más ligában is játszik a két sorozat, ellenben utóbbi lényegesen élvezetesebbre és tartalmasabbra sikerült, egy olyan élménnyel kiegészülve, amelyben az árkád játékok és a szimulátorok kedvelői egyaránt megtalálhatták számításaikat.
Total War Warhammer 2
A Halo Wars 2-höz mérten egészen más oldalról közelítette meg a stratégia műfaját a Total War Warhammer 2, ami bár kevés újdonságot hozott az első részhez képest, de egy olyan élményt kaptunk tőle, amely a műfaj összes rajongójának garantáltan életre szóló emlékeket garantál. A tartalmas kampányon sokan még mindig nem jutottak keresztül, a multiplayer módot pedig biztos, hogy jövőre is nyúzzuk majd, egyszóval nemcsak derék mestermunka lett a végeredmény, hanem a szavatosság tekintetében sem okozott csalódást.
Cuphead
Kevés olyan indie játék jelent meg az idén, amiről annyit beszéltek, mint a Cupheadről. Ez nem véletlen, hiszen a nehézségi szintet az egekig emelték vele a fejlesztők, miközben az egészet egyedi ötletekkel és hihetetlenül sajátos megjelenéssel vértezték fel. Az oldalnézetes run and gun platformerek kedvelői így olyan élményeket kaptak tőle, mintha egy interaktív Disney-rajzfilmet irányítottak volna, a főszerepben két kis csészével, akik eladták a lelküket az Ördögnek.
The Evil Within 2
Bár nem volt olyan újító hatása, mint korábban az első résznek, de azért Mikami még mindig érti a dolgát, ha horrorról van szó, ezáltal a The Evil Within 2 az elég egyértelmű hibái ellenére is egy meglepően kellemes kis alkotás lett, amely tökéletesen elegyítette a korai Resident Evil-játékokat a Silent Hill beteg elképzeléseivel és megannyi egyedi ötlettel. Bár jobban örültünk volna több újdonságnak, de azért a kampány végigjátszását követően ennek ellenére is úgy éreztük, hogy megint egy igazán különleges élményt kaptunk, így nem volt kérdés, hogy a játék felkerül-e az év végi listára vagy sem.
South Park: The Fractured but Whole
Az első South Park-RPG annak idején olyan sajátos és összetett élményekkel tálalta nekünk a népszerű animációs sorozat élményét, hogy aki egyszer átélte, az soha nem felejti el, és bár azt hittük, hogy a készítők nem tudják megismételni azt az élményt, de mégis sikerült nekik, méghozzá nem is akármilyen formában. A South Park: The Fractured but Whole a maga szuperhősös koncepciójával egy újabb őrült sztorival szolgál nekünk, miközben újra szabadon felfedezhettük South Park városát, találkozhattunk a különc karakterekkel, és olyan küldetéseket teljesíthettünk, amelyek többségétől a hasunkat fogtuk a nevetéstől.
Call of Duty WWII
A Call of Duty WWII az év legjobban várt videojátéka volt, és összességében sikerült beváltania a hozzá fűzött reményeket, hiszen a második világháborús körítés egy igencsak szerencsés váltás lett a sorozat életében. Bár a kellemetlen berögződések továbbra sem változtak, így már megint rövid a kampány, már megint a szövetségesek oldaláról ismerhetjük meg a sztorit, és már megint a többjátékos mód lett a legerősebb, de ha egyszer a koncepció és az élmény bivalyerős lett, akkor miért is haragudnánk ezért a készítőkre?
Destiny 2
Bár határozottan nem volt mindenki egyöntetűen elragadtatva a Destiny 2-től PC-n, de összességében a Bungie azért egy derekas akciójátékot hozott el a platformra, ami ugyan csak néhány helyen, de azért túl tudott lépni a nagy átlagon. Leginkább kellemes akciói és sajátos világa miatt maradt meg bennünk, de összességében, ha valakit már a Halo-sorozat sem érintett meg, akkor a Destiny 2-vel sem tud majd túl sokat kezdeni. Ezt leszámítva azonban ennél jobb multis lövöldét aligha találunk manapság a piacon, szóval bérelt helye volt az év végi listán.
Assassin's Creed Origins
Az év egyik utolsó nagy megjelenése – ami maradandó élményeket is tudott okozni számunkra – határozottan az Assassin's Creed Origins lett. A Ubisoft alaposan meglepett minket az egyiptomi körítéssel, valamint a számtalan újdonsággal, hiszen mindez igazán ráfért már a sorozatra, amely éveken át egy helyben tipródott, de most először végre úgy érezhetjük, hogy továbbléptek vele a fejlesztők. Jó lenne, ha a jövőben is csak kétévente kapnánk újabb epizódot, hiszen így érezhetően előremutatóbb újdonságokkal tudnák megtölteni az éppen aktuális részeket. Kár, hogy a pletykák szerint most megint indul majd az esztelen sorozatgyártás!
Amennyiben te is szívesen idéznéd fel ebből a szempontból az elmúlt évet, engedd meg, hogy segítsünk ebben egy kicsit, hiszen az alábbiakban sorra vesszük azokat a videojátékokat, amelyek maradandó élményeket okoztak számunkra, és kiemelkedtek az átlagból. Szerencsére volt szép számmal, így lássuk is gyorsan a listát!
Resident Evil 7: Biohazard
Az év egyik első nagy megjelenése rögtön a rettegés kedvelőinek okozott örömet, méghozzá az önmagából alaposan kifordult Resident Evil-sorozat aktuális epizódjának képében. Akkor még kicsit bátortalanul írtuk le, hogy egy mestermű született, ami újradefiniálta a franchise-t, de ma már határozottan ki merjük jelenteni, hogy a Capcom jó irányba terelte a koncepciót, a belső nézet, a zombiktól mentessé tett élmény és a furcsa hangulat telitalálattá vált, sőt mi több, a napokban még mindig bővíthettük a játékot extra tartalmakkal, panaszra tehát semmi okunk sem lehet.
For Honor
Nem indult túl fényesen, egy kicsit éretlen almaként hatott a premierkor, de időközben beérett a Ubisoft különleges akciójátéka, amely For Honor címmel merész újdonságokkal igyekezett bevezetni minket a szamurájok, a vikingek és a lovagok harcaiba. A készítők az elmúlt hónapokban rengeteg javítással és még annál is több extra tartalommal bővítették alkotásukat, így a For Honor megérdemelte a megelőlegezett bizalmat, lévén az egyik legkülönlegesebb – kissé talán meg nem értett – multis akciójáték lett a piacon.
Halo Wars 2
Tény és való, hogy nem született idén túl sok valós idejű stratégia, de a Halo Wars 2 túlzás nélkül ott volt a szerény felhozatal élmezőnyében, ami nem meglepő annak fényében, hogy az Xbox One egyik húzócímeként készült, PC-re viszont csak egyfajta ajándékként kaptuk meg. Ez pedig igazán kellemes ajándék lett, hiszen a tartalmas kampány, az első részhez mérten alkalmazott újdonságok, vagy a mindmáig nagyszerű többjátékos mód miatt teljesen megérdemelten kapott helyet az év végi listán.
Ghost Recon Wildlands
A Ubisoft idén meglepően merész, ámde szimpatikusabbnál szimpatikusabb videojátékokkal jelent meg a piacon, így a For Honor mellett még tavasszal örülhettünk a Ghost Recon-sorozat legújabb részének, ami a négyfős kooperációra építő, rendkívül erőteljes kampányával még ma is az egyik legerősebb a színtéren. Egy összeszokott csapattal hihetetlenül jó mulatság, és mivel egész évben özönlöttek hozzá a tartalmak, folyamatosan szem előtt volt, sőt mi több, most éppen egy olyan esemény indult benne, amelynek keretében a Predatorral harcolhatunk, tehát érdemes újra előszedni, ha mostanában esetleg háttérbe szorult volna más játékok miatt.
NieR: Automata
A Square Enix sem hagyott minket idén különlegességek nélkül, elég csak kiemelni a meglepő módon PC-re is megjelent NieR: Automatát, ami bár egy tipikusan japán és tipikusan konzolos megközelítésű akció-RPG lett, de olyan különleges világot és élményt kínált számunkra, hogy feltétlenül be kellett válogatnunk az év végi listára. Bár a fejlesztők az extra tartalmak terén kicsit megfeledkeztek róla, de összességében egy kerek egész élményt kaptunk tőle, amit bármikor újrajátszanánk a jövőben. Nem véletlen, hogy máris egy folytatásról diskurálnak a háttérben!
Outlast 2
Bár a Resident Evil 7 után sokáig azt hittük, hogy idén horrorjáték már nem tud meglepni minket, de tavasszal megérkezett egy nagyszerű kihívó az Outlast 2 képében. A játék egészen más nézőpontból közelítette meg a horror fogalmát, mint a Capcom műve, és ennek köszönhetően egészen üdének, illetve frissnek hatott már akkor is ezzel az okkult vonallal. A játék rengeteg olyan pillanatot tartalmazott, amely utána számtalan alkalommal visszaköszönt a rémálmainkban, így nem meglepő, hogy az év egyik leghatásosabb alkotásaként tartjuk számon.
Prey
A Prey kapcsán nem volt teljesen egyértelmű, hogy megérdemli-e a helyezést az év végi listán, hiszen rengetegen nem értették, mit is szerettek volna kihozni belőle a fejlesztők, de aki rákapott az ízére, az túlzás nélkül 2017 egyik legkülönlegesebb alkotásaként tartja számon. Nem véletlenül, hiszen ennyire őrült ötleteket egy FPS-ben régen láthattunk már, ezáltal több esetben is olyan érzésünk volt, mint annak idején, amikor először volt dolgunk Gordon Freeman legendás fél-életével.
Tekken 7
Nem volt túl nagy választék idén az árkád verekedős játékokból, de a Bandai Namco jóvoltából a Tekken 7 azért eljutott hozzánk, ezért pedig igencsak hálásak lehetünk nekik, hiszen egy túlzás nélkül páratlan bunyós címet kaptunk. Sokan még ma sem hiszik el, hogy elérhetővé vált PC-n egy Tekken-játék, márpedig nem elég, hogy megjelent, ráadásként egészen kellemesre is sikerült, bár azt a rövid kampányt és azt a grafikát még mindig nem tudtuk feledni, de legalább azóta kaptunk pár frissítést hozzá, ami ellensúlyozta a helyzetet.
Rime
Ha azt kérné tőlünk valaki, hogy nevezzük meg az év legkülönlegesebb videojátékát, akkor túlzás nélkül a Rime lenne az első, amit kiemelnénk a sorból. Bár kezdetben csak egy újabb független fejlesztésű művészjátéknak ígérkezett, de a végeredmény valami hihetetlenül csodálatosra és különlegesre sikeredett, a főszerepben egy varázslatos szigetvilággal, megannyi fejtörővel, valamint egy olyan történettel, amelynek megértését és megírását teljesen ránk bízták az alkotók. Örök élmény volt, nem is vitás!
Hellblade: Senua's Sacrifice
Nagyon erős volt a nyári szezon a különleges videojátékok tekintetében, hiszen ekkor jelent meg a Hellblade: Senua's Sacrifice is, amiben a mentális problémák, az emberi őrültség került a középpontba egy erőteljesen a kelta és a viking mitológiára építő fantáziavilággal és történettel kiegészülve, ami sokak számára a mindennapokhoz is elég sok elgondolkodtató útravalót adott. Talán az irányítás terén lehetett volna még mit fejleszteni rajta, és a közérthetőséggel is voltak gondok, de feltétlenül ott a helye az év végi listán, hiszen Senua őrült mentőakciójánál különösebbet idén nem láthattunk, sőt van egy sejtésünk, hogy egy darabig nem is látunk majd!
Divinity: Original Sin II
Habár 2017-ben megjelent pár szerepjáték, azért az egyik legizgalmasabbat és legemlékezetesebbet a Larian Studios munkatársainak sikerült összehoznia, a főszerepben a Divinity-sorozat jól ismert, enyhén a D&D univerzumra hajazó világával, kellemesen taktikus harcokkal, valamint egy olyan összetett sztorival, amelyet ráadásul barátokkal is át lehet élni, így olyan élményt ad, mint a klasszikus asztali szerepjátékok. Nem sok híja volt, hogy nem lett egy igazi mestermű!
Project CARS 2
Elég szegényes volt az idei felhozatal az autós játékok tekintetében, és bár az új Need for Speedet inkább felejtenénk, a Project CARS 2 esetében egyáltalán nem ez a helyzet. Nyilván más ligában is játszik a két sorozat, ellenben utóbbi lényegesen élvezetesebbre és tartalmasabbra sikerült, egy olyan élménnyel kiegészülve, amelyben az árkád játékok és a szimulátorok kedvelői egyaránt megtalálhatták számításaikat.
Total War Warhammer 2
A Halo Wars 2-höz mérten egészen más oldalról közelítette meg a stratégia műfaját a Total War Warhammer 2, ami bár kevés újdonságot hozott az első részhez képest, de egy olyan élményt kaptunk tőle, amely a műfaj összes rajongójának garantáltan életre szóló emlékeket garantál. A tartalmas kampányon sokan még mindig nem jutottak keresztül, a multiplayer módot pedig biztos, hogy jövőre is nyúzzuk majd, egyszóval nemcsak derék mestermunka lett a végeredmény, hanem a szavatosság tekintetében sem okozott csalódást.
Cuphead
Kevés olyan indie játék jelent meg az idén, amiről annyit beszéltek, mint a Cupheadről. Ez nem véletlen, hiszen a nehézségi szintet az egekig emelték vele a fejlesztők, miközben az egészet egyedi ötletekkel és hihetetlenül sajátos megjelenéssel vértezték fel. Az oldalnézetes run and gun platformerek kedvelői így olyan élményeket kaptak tőle, mintha egy interaktív Disney-rajzfilmet irányítottak volna, a főszerepben két kis csészével, akik eladták a lelküket az Ördögnek.
The Evil Within 2
Bár nem volt olyan újító hatása, mint korábban az első résznek, de azért Mikami még mindig érti a dolgát, ha horrorról van szó, ezáltal a The Evil Within 2 az elég egyértelmű hibái ellenére is egy meglepően kellemes kis alkotás lett, amely tökéletesen elegyítette a korai Resident Evil-játékokat a Silent Hill beteg elképzeléseivel és megannyi egyedi ötlettel. Bár jobban örültünk volna több újdonságnak, de azért a kampány végigjátszását követően ennek ellenére is úgy éreztük, hogy megint egy igazán különleges élményt kaptunk, így nem volt kérdés, hogy a játék felkerül-e az év végi listára vagy sem.
South Park: The Fractured but Whole
Az első South Park-RPG annak idején olyan sajátos és összetett élményekkel tálalta nekünk a népszerű animációs sorozat élményét, hogy aki egyszer átélte, az soha nem felejti el, és bár azt hittük, hogy a készítők nem tudják megismételni azt az élményt, de mégis sikerült nekik, méghozzá nem is akármilyen formában. A South Park: The Fractured but Whole a maga szuperhősös koncepciójával egy újabb őrült sztorival szolgál nekünk, miközben újra szabadon felfedezhettük South Park városát, találkozhattunk a különc karakterekkel, és olyan küldetéseket teljesíthettünk, amelyek többségétől a hasunkat fogtuk a nevetéstől.
Call of Duty WWII
A Call of Duty WWII az év legjobban várt videojátéka volt, és összességében sikerült beváltania a hozzá fűzött reményeket, hiszen a második világháborús körítés egy igencsak szerencsés váltás lett a sorozat életében. Bár a kellemetlen berögződések továbbra sem változtak, így már megint rövid a kampány, már megint a szövetségesek oldaláról ismerhetjük meg a sztorit, és már megint a többjátékos mód lett a legerősebb, de ha egyszer a koncepció és az élmény bivalyerős lett, akkor miért is haragudnánk ezért a készítőkre?
Destiny 2
Bár határozottan nem volt mindenki egyöntetűen elragadtatva a Destiny 2-től PC-n, de összességében a Bungie azért egy derekas akciójátékot hozott el a platformra, ami ugyan csak néhány helyen, de azért túl tudott lépni a nagy átlagon. Leginkább kellemes akciói és sajátos világa miatt maradt meg bennünk, de összességében, ha valakit már a Halo-sorozat sem érintett meg, akkor a Destiny 2-vel sem tud majd túl sokat kezdeni. Ezt leszámítva azonban ennél jobb multis lövöldét aligha találunk manapság a piacon, szóval bérelt helye volt az év végi listán.
Assassin's Creed Origins
Az év egyik utolsó nagy megjelenése – ami maradandó élményeket is tudott okozni számunkra – határozottan az Assassin's Creed Origins lett. A Ubisoft alaposan meglepett minket az egyiptomi körítéssel, valamint a számtalan újdonsággal, hiszen mindez igazán ráfért már a sorozatra, amely éveken át egy helyben tipródott, de most először végre úgy érezhetjük, hogy továbbléptek vele a fejlesztők. Jó lenne, ha a jövőben is csak kétévente kapnánk újabb epizódot, hiszen így érezhetően előremutatóbb újdonságokkal tudnák megtölteni az éppen aktuális részeket. Kár, hogy a pletykák szerint most megint indul majd az esztelen sorozatgyártás!