SG.hu
Resident Evil 7: Biohazard
Kiadó: Capcom
Fejlesztő: Capcom
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-4460 3,2 GHz-es vagy AMD FX-6300 processzor, Nvidia GeForce GTX 760 vagy ATI Radeon R7 260X grafikus kártya, 8 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-3770 4-Core 3,4 GHz-es vagy AMD FX-9590 processzor, Nvidia GeForce GTX 960 vagy ATI Radeon R9 280X grafikus kártya, 8 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Resident Evil-sorozat, Amnesia-sorozat
Kategória: horror
Visszatért közénk a Capcom legendás sorozata, amely végérvényesen szakított az egyre kellemetlenebbé váló akciózással, és úgy repítette vissza gyökereihez a koncepciót, hogy közben egy egészen új irányt célzott meg. Resident Evil 7: Biohazard játéktesztünk következik!
Az utóbbi néhány évben, úgy nagyjából az ötödik – sokak szerint viszont már inkább a negyedik – epizód környékén a Resident Evil-sorozat egy olyan ösvényre lépett, amely egyre kellemetlenebbé tette a rajongók számára a legenda istenítését. Nyilván nehezen lehetett volna 2005-ben előállni egy a nagyszerű első részre hajazó élménnyel, ellenben azóta hatalmas teherként nyomta a Capcom vállát, hogy valamilyen irányba már ideje lenne kibillenteni a franchise-t. Az akciójátékos vonulat ugyanis egyre kevésbé volt eladható, egyre rosszabb értékeléseket és eladásokat tudott felmutatni, így szinte bárminek örültünk volna, de arra azért nem számítottunk, hogy a japánok ilyen drasztikus lépésre szánják el magukat.
Amikor az alkotók először elkezdtek a Resident Evil 7-ről beszélni, elsők között hallhattunk arról, hogy a legfontosabb céljuk a gyökerekhez való visszanyúlás, ami alapján azt hittük, hogy előszedik a legendás trilógia sajátosságait. A visszatérés azonban inkább csak a horrorisztikus vonalra volt értendő, hiszen csakhamar kiderült, hogy a játékmenetet teljes egészében kibelezték és elhajították a fejlesztők annak érdekében, hogy egy olyan élménnyel gazdagítsák a sorozatot, amilyenre korábban még soha nem volt példa.
Az ilyen hangzatos kijelentésektől még a legnagyobb fanatikusok is megijedtek, hiszen félő volt, hogy a Capcom valamiféle indie-hagyományokat követő, erősen alacsony költségvetésű – elnézést a kifejezésért – szemetet kíván elénk tenni, azonban már az első demók és gameplay-videók bebizonyították, hogy nem olyan fából faragták ezeket a japánokat. A Resident Evil 7: Biohazard ugyanis úgy lett valóban forradalmian új, hogy közben visszanyúlt a horrorisztikus gyökerekhez, sőt az eredeti játékmenetből is képes volt megőrizni néhány sajátosságot.
Történetünk főhőse ezúttal nem valamelyik ismert karakter a korábbi részekből, sőt mi több, még csak nem is valamiféle jól képzett katona, aki egy zombi-apokalipszis ellen keresi a gyógyírt. Éppen ellenkezőleg: a napjainkban játszódó cselekmény főszereplője Ethan Winters, egy teljesen átlagos férfi, aki mindmáig képtelen volt kiheverni három évvel ezelőtt eltűnt feleségének hiányát. Nem meglepő tehát, hogy Ethan azonnal kiugrik a bőréből, amikor a louisianai mocsárvidéken elterülő Dulvey-ból váratlan üzenetet kap az eltűntnek hitt Miától, majd gondolkodás nélkül a keresésére indul.
A nyomok a mocsár mélyére, egy lepukkant és vészjósló kúriába vezetik hősünket, aki megismerkedik az első pillanattól furcsának tűnő Baker-családdal, akik maradásra bírják őt. Ahogyan az ilyen sztoriktól megszokható – A Texasi láncfűrészessel való áthallás elég egyértelmű –, a nyomok nem véletlenül vezették el ide Ethant, és az elsőre furcsának hitt család sem egy hétköznapi família, hanem néhány beteg, erőszakos és vérszomjas ember gyülekezete. Miközben tehát a férfi azért érkezett, hogy ráleljen feleségére, lassacskán rá kell ébrednie arra, hogy már annak is örülhet, ha ép bőrrel és hiányzó testrészek nélkül sikerül megúsznia ezt az őrült kalandot.
A Resident Evil 7: Biohazard egyetlen nagyobbacska kúriában és annak közvetlen környezetében játszódik, ami elsőre talán kevésnek tűnhet, de csakhamar rájövünk, hogy a készítők nagyszerűen felhasználták és legalább betöltötték a rendelkezésükre álló teret a többszintes lakásban. Egy kicsit sem hiányoznak majd a csillogó-villogó paloták, a titkos létesítmények, vagy a nagyobbacska külső tájak, méghozzá olyannyira nem, hogy már az első pillanatban elkap minket a hangulat, ami évekkel ezelőtt kiveszett a sorozatból. Persze idegzet függvénye, hogy mennyire adjuk át magunkat a rettegésnek, hogy mennyire leszünk feszültek és idegesek a pályákon, ellenben a játék megfelelő beleéléssel hatalmas feszültséget képes gerjeszteni, sőt mi több, azt a végsőkig fenn tudja tartani, még ha bizonyos események gyakran olyan kiszámíthatóak is, mint a szeptemberi FIFA-játék.
A Resident Evil 7 bár megfogja a kezünket, hovatovább folyamatosan taszigál minket a sztoriban, azonban némi szabadságot is ad a kezünkbe, miközben soha nem tudhatjuk, hogy egy sarkon vagy ajtón túl milyen őrültség vár majd ránk, milyen beteg karaktert találhatunk, esetleg ki akar az életünkre törni egy láncfűrésszel vagy egy konyhakéssel. Habár a fordulatok nem meglepőek, azonban a hatásos ijesztgetés kedvelői azért biztosan megtalálják itt a számításaikat, hiszen sokszor emelik majd meg a pulzusunkat olyan jelenetek, amelyekre hiába számítottunk, olyan megvalósítással robbannak az arcunkba, vagy olyan képsorokkal sokkolnak minket, amelyek képesek megbotránkoztatni talán még a gyakorlott horror-rajongókat is.
Hogy a hatás és a hangulat mellett a játékmenet is szóba kerüljön, a Resident Evil 7: Biohazard alapesetben egy FPS, ami valóban éles váltás az eddig ismert külsőnézetes megoldásokhoz mérten. Ezt bizonyára a nagyobb hatás kedvéért választotta a Capcom, és alapesetben jól döntöttek, hiszen könnyebb ilyen formában felfedezni a ház minden zegzugát, lényegesen nagyobb félelmet kelt bennünk egy közvetlenül az arcunkba mászó bolond nőszemély, vagy éppen alaposabban sokkolnak az olyan pillanatok, amikor valaki előttünk eszik emberi belsőséget, vagy éppen levágja a kezünket. Még szerencse, hogy szagokat nem érzünk, mert a látvány önmagában is velejéig sokkoló.
Persze a sorozat aktuális epizódja azért nem lett egy ijedős menekülő-szimulátor, hiszen bár egy teljesen átlagos főhőssel vagyunk, azért a kezünkbe akad majd néhány fegyver, így pisztolyok, sörétesek vagy éppen balták, amelyeket elég gyakran használhatunk is, ha éppen van lőszerünk, illetve van időnk rá. Ezen a téren nagyszerűen visszaköszön az első részek élménye, de hasonló nosztalgiával tölthet el minket az is, amikor gyógynövényekkel orvosoljuk a sebeinket, vagy amikor manuálisan, mentési pontokon – írógép helyett diktafonon – biztosítjuk be addig elért eredményeinket, illetve ládákba pakoljuk nehezen összegyűjtött felszerelésünket. Ezek mind-mind egyfajta extraként jelennek meg azok számára, akik szerették a sorozat korábbi részeit, miközben rengeteg új élményt szerezhetnek maguknak, ami talán hosszú évekre előre meghatározhatja majd az érkező Resident Evil-játékok sajátosságait.
Grafika:
A Capcom egy vadonatúj grafikus motort alkalmazott a sorozat a hetedik részben, aminek már nagyon itt volt az ideje. Habár sokan talán hiányolhatják az élesebb vagy inkább némileg színesebb összhatást – egy kicsit olyan az egész, mintha direkt a VHS-korszak szürkeségét akarták volna megvalósítani a fejlesztők –, és a túl sok elmosódás alkalmazása is zavaró lehet, ellenben a realista megvalósítás mindenhol a helyén van. Ha tehát nem is a küllem miatt zárjuk a szívünkbe a végeredményt, illetve nem is ezért emlékezünk majd rá, amire termett, arra azért tökéletesen megfelel. Nem panaszkodhatunk továbbá az optimalizálás miatt sem, noha a töltési időket – még ha ritkán is találkozunk töltőképernyővel – szerencsésebb lett volna finomítani egy kicsit.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Mivel a Resident Evil 7 teljes egészében belső nézetre váltott, ezért eltűntek a sorozatra korábban jellemző irányításbeli hiányosságok, hiszen egy FPS kezelését manapság művészet elrontani. Szerencsére a Capcom jól vizsgázott ezen a téren, és bár a mentési pontokkal vagy a ládás rendszerrel nem kizárt, hogy a régi rajongókat is az őrületbe kergethetik, összességében azonban nincs különösebb kivetnivaló ezen a téren a játékkal.
Játszhatóság:
A szavatosság tekintetében azonban annál több! Az nyilván rendben van, hogy multiplayer nincs benne, azonban DLC-csomagok nélkül a sztorit 7-8 óra alatt könnyűszerrel át lehet élni, aminél egy kicsivel azért többre számítottunk. Legalább 12-15 órát ugyanis ki lehetett volna hozni még a cselekményből, ami kicsit kuszára sikeredett, a befejezés pedig egyenesen borzasztóra és összecsapottra, hiszen a butuska sztori tekintetében ezúttal sem tudott előrelépni a Capcom.
Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia, ha nem is lett kiemelkedő, megfelelően végzi a dolgát a játékban, egyedül talán a főbb ellenfeleknél éreztem, hogy alulmúlja önmagát. A nehézség kapcsán pedig a legnagyobb baj az, hogy szinte alig van kihívás. Bár nem egy sétaszimulátor, nem kell folyamatosan menekülnünk se benne, de néhány kivételtől eltekintve csak nagyon ritkán érezhetjük azt, hogy valóban az életünkért küzdünk. Ezt azonban meglepően jól álcázza a Capcom, hiszen a folyamatos feszültséggel mindvégig képes fenntartani az érdeklődést.
Hangok, zene: A játékban hallható szinkronszínészek ugyan kitettek magukért, ellenben példának okáért a felcsendülő dallamok messze nem lettek olyan emlékezetesek, mint amit a korábbi részek után méltán elvártunk. Márpedig a zenei feszültségkeltéssel még hatásosabbá válhatott volna néhány pillanat!
Összegzés: A Resident Evil 7: Biohazard összességében egy nagyszerűen sikerült horrorjáték lett, amely végre újra a magasba emeli ennek a legendás sorozatnak a nevét. Hatalmas dicséret jár a Capcomnak, hogy ennyi év és ennyi kudarc után képesek voltak úgy megreformálni a játékot, hogy miközben bizonyos pontokon rá sem ismerni, más esetben maximális nosztalgiát ébreszt bennünk, hovatovább még azt is elfelejtjük az első percek után, hogy valaha zombikat hajkurásztunk a név alatt. Habár sokak szerint semmi nem maradt benne, ami egykoron jellemezte a sorozatot, és ez valahol igaz is, azonban érdemes kipróbálni legalább a demót ahhoz, hogy megbizonyosodjunk róla: ez egyáltalán nem probléma. Sőt mi több, inkább nagyszerű az új irány!
Fejlesztő: Capcom
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-4460 3,2 GHz-es vagy AMD FX-6300 processzor, Nvidia GeForce GTX 760 vagy ATI Radeon R7 260X grafikus kártya, 8 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-3770 4-Core 3,4 GHz-es vagy AMD FX-9590 processzor, Nvidia GeForce GTX 960 vagy ATI Radeon R9 280X grafikus kártya, 8 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Resident Evil-sorozat, Amnesia-sorozat
Kategória: horror
Visszatért közénk a Capcom legendás sorozata, amely végérvényesen szakított az egyre kellemetlenebbé váló akciózással, és úgy repítette vissza gyökereihez a koncepciót, hogy közben egy egészen új irányt célzott meg. Resident Evil 7: Biohazard játéktesztünk következik!
Az utóbbi néhány évben, úgy nagyjából az ötödik – sokak szerint viszont már inkább a negyedik – epizód környékén a Resident Evil-sorozat egy olyan ösvényre lépett, amely egyre kellemetlenebbé tette a rajongók számára a legenda istenítését. Nyilván nehezen lehetett volna 2005-ben előállni egy a nagyszerű első részre hajazó élménnyel, ellenben azóta hatalmas teherként nyomta a Capcom vállát, hogy valamilyen irányba már ideje lenne kibillenteni a franchise-t. Az akciójátékos vonulat ugyanis egyre kevésbé volt eladható, egyre rosszabb értékeléseket és eladásokat tudott felmutatni, így szinte bárminek örültünk volna, de arra azért nem számítottunk, hogy a japánok ilyen drasztikus lépésre szánják el magukat.
Amikor az alkotók először elkezdtek a Resident Evil 7-ről beszélni, elsők között hallhattunk arról, hogy a legfontosabb céljuk a gyökerekhez való visszanyúlás, ami alapján azt hittük, hogy előszedik a legendás trilógia sajátosságait. A visszatérés azonban inkább csak a horrorisztikus vonalra volt értendő, hiszen csakhamar kiderült, hogy a játékmenetet teljes egészében kibelezték és elhajították a fejlesztők annak érdekében, hogy egy olyan élménnyel gazdagítsák a sorozatot, amilyenre korábban még soha nem volt példa.
Az ilyen hangzatos kijelentésektől még a legnagyobb fanatikusok is megijedtek, hiszen félő volt, hogy a Capcom valamiféle indie-hagyományokat követő, erősen alacsony költségvetésű – elnézést a kifejezésért – szemetet kíván elénk tenni, azonban már az első demók és gameplay-videók bebizonyították, hogy nem olyan fából faragták ezeket a japánokat. A Resident Evil 7: Biohazard ugyanis úgy lett valóban forradalmian új, hogy közben visszanyúlt a horrorisztikus gyökerekhez, sőt az eredeti játékmenetből is képes volt megőrizni néhány sajátosságot.
Történetünk főhőse ezúttal nem valamelyik ismert karakter a korábbi részekből, sőt mi több, még csak nem is valamiféle jól képzett katona, aki egy zombi-apokalipszis ellen keresi a gyógyírt. Éppen ellenkezőleg: a napjainkban játszódó cselekmény főszereplője Ethan Winters, egy teljesen átlagos férfi, aki mindmáig képtelen volt kiheverni három évvel ezelőtt eltűnt feleségének hiányát. Nem meglepő tehát, hogy Ethan azonnal kiugrik a bőréből, amikor a louisianai mocsárvidéken elterülő Dulvey-ból váratlan üzenetet kap az eltűntnek hitt Miától, majd gondolkodás nélkül a keresésére indul.
A nyomok a mocsár mélyére, egy lepukkant és vészjósló kúriába vezetik hősünket, aki megismerkedik az első pillanattól furcsának tűnő Baker-családdal, akik maradásra bírják őt. Ahogyan az ilyen sztoriktól megszokható – A Texasi láncfűrészessel való áthallás elég egyértelmű –, a nyomok nem véletlenül vezették el ide Ethant, és az elsőre furcsának hitt család sem egy hétköznapi família, hanem néhány beteg, erőszakos és vérszomjas ember gyülekezete. Miközben tehát a férfi azért érkezett, hogy ráleljen feleségére, lassacskán rá kell ébrednie arra, hogy már annak is örülhet, ha ép bőrrel és hiányzó testrészek nélkül sikerül megúsznia ezt az őrült kalandot.
A Resident Evil 7: Biohazard egyetlen nagyobbacska kúriában és annak közvetlen környezetében játszódik, ami elsőre talán kevésnek tűnhet, de csakhamar rájövünk, hogy a készítők nagyszerűen felhasználták és legalább betöltötték a rendelkezésükre álló teret a többszintes lakásban. Egy kicsit sem hiányoznak majd a csillogó-villogó paloták, a titkos létesítmények, vagy a nagyobbacska külső tájak, méghozzá olyannyira nem, hogy már az első pillanatban elkap minket a hangulat, ami évekkel ezelőtt kiveszett a sorozatból. Persze idegzet függvénye, hogy mennyire adjuk át magunkat a rettegésnek, hogy mennyire leszünk feszültek és idegesek a pályákon, ellenben a játék megfelelő beleéléssel hatalmas feszültséget képes gerjeszteni, sőt mi több, azt a végsőkig fenn tudja tartani, még ha bizonyos események gyakran olyan kiszámíthatóak is, mint a szeptemberi FIFA-játék.
A Resident Evil 7 bár megfogja a kezünket, hovatovább folyamatosan taszigál minket a sztoriban, azonban némi szabadságot is ad a kezünkbe, miközben soha nem tudhatjuk, hogy egy sarkon vagy ajtón túl milyen őrültség vár majd ránk, milyen beteg karaktert találhatunk, esetleg ki akar az életünkre törni egy láncfűrésszel vagy egy konyhakéssel. Habár a fordulatok nem meglepőek, azonban a hatásos ijesztgetés kedvelői azért biztosan megtalálják itt a számításaikat, hiszen sokszor emelik majd meg a pulzusunkat olyan jelenetek, amelyekre hiába számítottunk, olyan megvalósítással robbannak az arcunkba, vagy olyan képsorokkal sokkolnak minket, amelyek képesek megbotránkoztatni talán még a gyakorlott horror-rajongókat is.
Hogy a hatás és a hangulat mellett a játékmenet is szóba kerüljön, a Resident Evil 7: Biohazard alapesetben egy FPS, ami valóban éles váltás az eddig ismert külsőnézetes megoldásokhoz mérten. Ezt bizonyára a nagyobb hatás kedvéért választotta a Capcom, és alapesetben jól döntöttek, hiszen könnyebb ilyen formában felfedezni a ház minden zegzugát, lényegesen nagyobb félelmet kelt bennünk egy közvetlenül az arcunkba mászó bolond nőszemély, vagy éppen alaposabban sokkolnak az olyan pillanatok, amikor valaki előttünk eszik emberi belsőséget, vagy éppen levágja a kezünket. Még szerencse, hogy szagokat nem érzünk, mert a látvány önmagában is velejéig sokkoló.
Persze a sorozat aktuális epizódja azért nem lett egy ijedős menekülő-szimulátor, hiszen bár egy teljesen átlagos főhőssel vagyunk, azért a kezünkbe akad majd néhány fegyver, így pisztolyok, sörétesek vagy éppen balták, amelyeket elég gyakran használhatunk is, ha éppen van lőszerünk, illetve van időnk rá. Ezen a téren nagyszerűen visszaköszön az első részek élménye, de hasonló nosztalgiával tölthet el minket az is, amikor gyógynövényekkel orvosoljuk a sebeinket, vagy amikor manuálisan, mentési pontokon – írógép helyett diktafonon – biztosítjuk be addig elért eredményeinket, illetve ládákba pakoljuk nehezen összegyűjtött felszerelésünket. Ezek mind-mind egyfajta extraként jelennek meg azok számára, akik szerették a sorozat korábbi részeit, miközben rengeteg új élményt szerezhetnek maguknak, ami talán hosszú évekre előre meghatározhatja majd az érkező Resident Evil-játékok sajátosságait.
Grafika:
A Capcom egy vadonatúj grafikus motort alkalmazott a sorozat a hetedik részben, aminek már nagyon itt volt az ideje. Habár sokan talán hiányolhatják az élesebb vagy inkább némileg színesebb összhatást – egy kicsit olyan az egész, mintha direkt a VHS-korszak szürkeségét akarták volna megvalósítani a fejlesztők –, és a túl sok elmosódás alkalmazása is zavaró lehet, ellenben a realista megvalósítás mindenhol a helyén van. Ha tehát nem is a küllem miatt zárjuk a szívünkbe a végeredményt, illetve nem is ezért emlékezünk majd rá, amire termett, arra azért tökéletesen megfelel. Nem panaszkodhatunk továbbá az optimalizálás miatt sem, noha a töltési időket – még ha ritkán is találkozunk töltőképernyővel – szerencsésebb lett volna finomítani egy kicsit.Kezelőfelület, irányíthatóság:
Mivel a Resident Evil 7 teljes egészében belső nézetre váltott, ezért eltűntek a sorozatra korábban jellemző irányításbeli hiányosságok, hiszen egy FPS kezelését manapság művészet elrontani. Szerencsére a Capcom jól vizsgázott ezen a téren, és bár a mentési pontokkal vagy a ládás rendszerrel nem kizárt, hogy a régi rajongókat is az őrületbe kergethetik, összességében azonban nincs különösebb kivetnivaló ezen a téren a játékkal.Játszhatóság:
A szavatosság tekintetében azonban annál több! Az nyilván rendben van, hogy multiplayer nincs benne, azonban DLC-csomagok nélkül a sztorit 7-8 óra alatt könnyűszerrel át lehet élni, aminél egy kicsivel azért többre számítottunk. Legalább 12-15 órát ugyanis ki lehetett volna hozni még a cselekményből, ami kicsit kuszára sikeredett, a befejezés pedig egyenesen borzasztóra és összecsapottra, hiszen a butuska sztori tekintetében ezúttal sem tudott előrelépni a Capcom.Intelligencia, nehézség:
A mesterséges intelligencia, ha nem is lett kiemelkedő, megfelelően végzi a dolgát a játékban, egyedül talán a főbb ellenfeleknél éreztem, hogy alulmúlja önmagát. A nehézség kapcsán pedig a legnagyobb baj az, hogy szinte alig van kihívás. Bár nem egy sétaszimulátor, nem kell folyamatosan menekülnünk se benne, de néhány kivételtől eltekintve csak nagyon ritkán érezhetjük azt, hogy valóban az életünkért küzdünk. Ezt azonban meglepően jól álcázza a Capcom, hiszen a folyamatos feszültséggel mindvégig képes fenntartani az érdeklődést. Hangok, zene:
A játékban hallható szinkronszínészek ugyan kitettek magukért, ellenben példának okáért a felcsendülő dallamok messze nem lettek olyan emlékezetesek, mint amit a korábbi részek után méltán elvártunk. Márpedig a zenei feszültségkeltéssel még hatásosabbá válhatott volna néhány pillanat!Összegzés:
A Resident Evil 7: Biohazard összességében egy nagyszerűen sikerült horrorjáték lett, amely végre újra a magasba emeli ennek a legendás sorozatnak a nevét. Hatalmas dicséret jár a Capcomnak, hogy ennyi év és ennyi kudarc után képesek voltak úgy megreformálni a játékot, hogy miközben bizonyos pontokon rá sem ismerni, más esetben maximális nosztalgiát ébreszt bennünk, hovatovább még azt is elfelejtjük az első percek után, hogy valaha zombikat hajkurásztunk a név alatt. Habár sokak szerint semmi nem maradt benne, ami egykoron jellemezte a sorozatot, és ez valahol igaz is, azonban érdemes kipróbálni legalább a demót ahhoz, hogy megbizonyosodjunk róla: ez egyáltalán nem probléma. Sőt mi több, inkább nagyszerű az új irány!