SG.hu
Rime
Kiadó: Tequila Works
Fejlesztő: Tequila Works
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2310 2,9 GHz-es vagy AMD FX-6300 processzor, Nvidia GeForce GTX 550 Ti vagy ATI Radeon HD 6950 grafikus kártya, 4 GB RAM, 8 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-3570K 3,4 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 770 vagy ATI Radeon R9 280X grafikus kártya, 8 GB RAM, 8 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: The Witness, Myst
Kategória: kalandjáték
A művészi és filozofikus ügyességi kalandjátékok legújabb képviselőjeként a Rime egy kifejezetten nehéz műfajt tűzött zászlajára, azonban a háttérben megbújó aprócska spanyol fejlesztőcsapat valami egészen elképesztő dolgot alkotott vele. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miért!
Az indie-játékok berobbanásának számtalan negatív, de abban talán mindenki egyetért, hogy még több pozitív hozadéka volt, amelyek közül az egyik alighanem az, hogy olyan játékötletek is megvalósulhatnak, amelyek egy profitorientált kiadó bábáskodása mellett talán soha. Ebbe a kategóriába sorolható a Rime is, amely a manapság egyre népszerűbb művészi és filozofikus vonalat kívánja erősíteni, de nem az efféle műfaji elegyre jellemző, úgynevezett „sétaszimulátoros” megközelítéssel, hanem olyan nagy elődök örökében járva, mint a Zelda-sorozat, a The Witness, a Myst, a Shadow of the Colossus, a The Journey vagy éppen a The Last Guardian.
A Tequila Works alkotása azonban nem valamelyik nagyágyú továbbálmodójaként, sokkal inkább a megnevezettek sajátosságainak összegyúrásaként jellemezhető, megspékelve némi egyedi ötlettel a hiánytalan összkép érdekében. A Rime mindenhonnan leginkább csak a jó dolgokat lopta el magának, így a végeredmény valami igazi különlegesség lett, amivel kapcsolatban jó előre érdemes leszögezni, hogy vagy azonnal magába szippant, vagy rögtön két lépés távolságra ösztönöz, de középút vele kapcsolatban nincs. Hogy miért?
Leginkább azért, mert a Rime a maga nemében egy nehezen értelmezhető játék, ami úgy rág a szánkba mindent, hogy közben egy szót sem szól hozzánk, nincsen komplett történet, nincs konkrét problematika, mindössze annyi, hogy kis hősünkkel hajótörést szenvedünk, és egy rejtélyes, több régióra osztott szigeten ébredünk fel. Nem tudjuk, hogy kik vagyunk, sem azt, hogy honnan jöttünk, és bár rengeteg kérdésre nem is kapunk majd válaszokat, ellenben amint elkezdjük felfedezni a szigetet, lassan el is felejtjük mindezt, hiszen folyamatosan újabb és újabb kérdések tornyosulnak majd előttünk. Vajon hol vagyunk? Mi történt itt? Miért segít nekünk egy rókaszerű teremtmény? Mik ezek az ókori romok mindenfelé? Egyáltalán mit akar tőlünk ez a sziget?
Megannyi kérdés, amelyekre apránként válaszokat kaphatunk, ha hajlandóak vagyunk követni a Rime által kikövezett útvonalat, és hagyjuk, hogy a játék vezessen minket ebben a csodálatos, kissé rajzfilmes világban. Mert hiába állították be sok helyen a végeredményt nyitott világú kalandozásnak, ez ebben a formában nem teljesen igaz. Az egyes szigetrészek ugyanis több kisebb-nagyobb területre vannak elosztva, melyeket valóban szabadon körbejárhatunk, felfedezhetjük eldugott kincseit, gyűjtögethetünk, vagy éppen bohóckodhatunk az élővilággal, de a készítők azért folyamatosan rángatnak minket egy láthatatlan szálon. Igaz, hogy minden esetben nekünk kell rájönni a feladat nyitjára, sőt sok esetben a sorrendiséget is ránk bízták, de a Rime mindent garantál nekünk, csak éppen határtalan szabadságot nem. Persze azért a látszata megvan, így nem érheti szó a ház elejét!
Maga a játék tehát konkrétan úgy építi fel a történetet, hogy mindenkinek a fantáziájára bízza annak a megálmodását, hogy mi történt, illetve mi történhetett itt. Ezt sok esetben utalásokkal, határozott útmutatásokkal és dallamokkal nyomatékosították, de garantáltan semmi nem lesz kőbe vésve, és emiatt a váratlan fordulatok és egyebek is kimaradtak belőle, hacsak a végkifejletet nem vesszük annak. A Rime egyébiránt a könnyed és laza hangulat mellett a folyamatos felfedezésen túl az állandó fejtörőkre épít, így kis túlzással az első pályától az utolsóig az lesz a feladatunk, hogy megoldjuk az adott szinten felmerülő problémát ahhoz, hogy eljussunk a következő pályára.
A feladványok között találhatunk könnyebb és nehezebb darabkákat is, ellenben olyan igazán megakasztó akadályok azért nem várnak itt ránk, ami valahol sajnálatos. A legtöbb esetben különféle kapcsolókkal kell játszadozni, míg máskor kisebb kőtömböket rángatni, esetleg az árnyékokkal vagy a távolsággal bajlódni a megoldás érdekében. Mivel fegyvereink nem lesznek, ezért a játékban nem kell akciókkal számolnunk, ellenben azért ennek ellenére is akadnak izgalmasabb pillanatok, elég csak a második szinten ránk támadó madárszerű lényre, vagy a későbbiekben felbukkanó lidércekre gondolni, akik tudnak kellemetlenségeket okozni, noha a Rime-ban nem lehet a klasszikus értelemben meghalni.
Ha ilyesmi történne – netán lezuhannánk egy nagy szikláról, hiszen ezeken is mászkálhatunk és ugrálhatunk –, akkor egyszerűen egy korábbi ponton éledünk fel, és már folytathatjuk is kalandjainkat. Erőszak tehát itt nincs, és őszintén szólva nem is illene egy olyan játékba, ahol gyümölccsel etethetünk és édesgethetünk magunkhoz vadkanokat, vagy ahol az állatvilág java úgy közelít hozzánk, mintha közülük valók lennénk.
Kis főhősünk egyébiránt valóban végigsétálja, illetve végigrohanja majd a pályákat, hiszen néhány ugrándozáson felül semmi más egyéb dolga sem lesz a kiabáláson kívül. Az egészen humoros mozgással megáldott kisfiúnak ugyanis a hangja olyan, mint a fegyver, ezáltal sok fejtörőt ezzel oldhatunk meg, így felszíthatjuk vele a lángokat, kapcsolókat aktiválhatunk, elijeszthetjük vele az állatokat, de lesznek olyan pályarészek, amikor csak a folyamatos énekszó mellett láthatjuk, hogy merre is tartunk éppen.
A változatosságból nincs hiány, hiszen mire éppen ráunnánk egy adott környezetre vagy az egyes fejtörők sajátosságaira, azonnal váltás következik be, és bár sokakat zavarhat, hogy a sztori tekintetében órákon át a „sötétben” tapogatózunk, de ha fellobban bennünk a kíváncsiság, ha elég érdekesnek találjuk ezt a túlontúl kedves kis világot, akkor talán eszünkbe sem jutnak majd ezek a kis kellemetlenségek.
Grafika:
Tény és való, hogy a Rime első ránézésre nagyon jól fest, nagyjából olyan, mintha egy rajzfilm elevenedett volna meg előttünk, azonban hiába a kellemes összkép, a folyamatosan váltakozó napszakok, ha egy kicsit elmélyedünk a részletekben, akkor folyamatosan illesztési problémákkal, alacsony felbontású textúrákkal és egyéb hiányosságokkal találkozhatunk. Bár mondhatjuk, hogy ez stílus, de nem is a stílusossággal van gondja a játéknak, hanem helyenként a megvalósítással, noha ezért cserébe legalább nem kívánnak teljesíthetetlen követelményeket tőlünk az alkotók.
Kezelőfelület, irányíthatóság: A kezelőfelület egyszerű és letisztult, nagyjából mindig mutatja a játék, ha valahol kezdhetünk valamit az objektumokkal, míg az irányítás általánosságban a külsőnézetes kalandok sajátosságait öleli fel. Általánosságban könnyednek, kiegyensúlyozottnak nevezhető, ami azonban nagy negatívum ehhez kapcsolódóan, az a kamerakezelés. Ez még egérrel sem mindig kiegyensúlyozott, így számtalan esetben találkozhatunk azzal a problémával, hogy nem látjuk át az adott pályarészt, holott erre a pontos ugrás miatt kiemelkedően nagy szükségünk lenne.
Játszhatóság:
A Rime nem egy kifejezetten hosszú játék, nagyjából 8-10 órát hozhatunk ki belőle – ha alaposabban elmerülünk a sziget legutolsó alagútjában, akkor akár 15 óráig is elhúzhatjuk –, de ez éppen elegendő. Az első egy-két órában ugyanis talán még nem tűnik annak, de összességében egy kerek egész kis kaland vár ránk, aminek értelmezése ráadásul egészen szabadosra sikerült. Kár, hogy a kooperatív mód kimaradt belőle, pedig ezt a játék egyes pontjain már egyáltalán nem lett volna nehéz megvalósítani!
Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia az akciók és az ellenfelek részleges hiányában nem sok szerepet kap a játékmenet megítélésében, ellenben a nehézség annál inkább. A Rime ugyanis egyáltalán nem túl nehéz, sőt mi több, sok helyen már-már röhejesen könnyed, aminél azért mi lényegesen nagyobb kihívásra számítottunk tőle. Sőt, helyenként a fejtörők változatosságára is jobban odafigyelhettek volna a készítők!
Hangok, zene: A hangok és a zenék tekintetében nincs különösebb probléma a spanyolok játékával, de amit külön érdemes kiemelni, azok a rendkívül kellemes kis dallamok. Bár nem világmegváltó slágerek ezek, ellenben sok esetben olyan jól megalapozzák kalandjainkat, hogy amellett nem lehet elmenni szó nélkül.
Összegzés: A Rime nem váltja meg a világot, ellenben aki szeret elmerülni a gondolataiban, felfedezni egy ismeretlen, kérdésekkel és rejtélyekkel teli világot, megírni egy számtalan módon megírható történetet, az biztosan kellemes élményekkel gazdagodik majd. Vannak ugyan hibái, de az egysíkúvá váló játékmenetet leszámítva szinte minden megbocsátható neki, így aki valami igazi különlegességet keres, egy csodálatos és egyben felejthetetlen nyári kalandot, az feltétlenül tegyen egy próbát a Tequila Works alkotásával. Folytatásra érdemes!
Fejlesztő: Tequila Works
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2310 2,9 GHz-es vagy AMD FX-6300 processzor, Nvidia GeForce GTX 550 Ti vagy ATI Radeon HD 6950 grafikus kártya, 4 GB RAM, 8 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-3570K 3,4 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 770 vagy ATI Radeon R9 280X grafikus kártya, 8 GB RAM, 8 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: The Witness, Myst
Kategória: kalandjáték
A művészi és filozofikus ügyességi kalandjátékok legújabb képviselőjeként a Rime egy kifejezetten nehéz műfajt tűzött zászlajára, azonban a háttérben megbújó aprócska spanyol fejlesztőcsapat valami egészen elképesztő dolgot alkotott vele. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miért!
Az indie-játékok berobbanásának számtalan negatív, de abban talán mindenki egyetért, hogy még több pozitív hozadéka volt, amelyek közül az egyik alighanem az, hogy olyan játékötletek is megvalósulhatnak, amelyek egy profitorientált kiadó bábáskodása mellett talán soha. Ebbe a kategóriába sorolható a Rime is, amely a manapság egyre népszerűbb művészi és filozofikus vonalat kívánja erősíteni, de nem az efféle műfaji elegyre jellemző, úgynevezett „sétaszimulátoros” megközelítéssel, hanem olyan nagy elődök örökében járva, mint a Zelda-sorozat, a The Witness, a Myst, a Shadow of the Colossus, a The Journey vagy éppen a The Last Guardian.
A Tequila Works alkotása azonban nem valamelyik nagyágyú továbbálmodójaként, sokkal inkább a megnevezettek sajátosságainak összegyúrásaként jellemezhető, megspékelve némi egyedi ötlettel a hiánytalan összkép érdekében. A Rime mindenhonnan leginkább csak a jó dolgokat lopta el magának, így a végeredmény valami igazi különlegesség lett, amivel kapcsolatban jó előre érdemes leszögezni, hogy vagy azonnal magába szippant, vagy rögtön két lépés távolságra ösztönöz, de középút vele kapcsolatban nincs. Hogy miért?
Leginkább azért, mert a Rime a maga nemében egy nehezen értelmezhető játék, ami úgy rág a szánkba mindent, hogy közben egy szót sem szól hozzánk, nincsen komplett történet, nincs konkrét problematika, mindössze annyi, hogy kis hősünkkel hajótörést szenvedünk, és egy rejtélyes, több régióra osztott szigeten ébredünk fel. Nem tudjuk, hogy kik vagyunk, sem azt, hogy honnan jöttünk, és bár rengeteg kérdésre nem is kapunk majd válaszokat, ellenben amint elkezdjük felfedezni a szigetet, lassan el is felejtjük mindezt, hiszen folyamatosan újabb és újabb kérdések tornyosulnak majd előttünk. Vajon hol vagyunk? Mi történt itt? Miért segít nekünk egy rókaszerű teremtmény? Mik ezek az ókori romok mindenfelé? Egyáltalán mit akar tőlünk ez a sziget?
Megannyi kérdés, amelyekre apránként válaszokat kaphatunk, ha hajlandóak vagyunk követni a Rime által kikövezett útvonalat, és hagyjuk, hogy a játék vezessen minket ebben a csodálatos, kissé rajzfilmes világban. Mert hiába állították be sok helyen a végeredményt nyitott világú kalandozásnak, ez ebben a formában nem teljesen igaz. Az egyes szigetrészek ugyanis több kisebb-nagyobb területre vannak elosztva, melyeket valóban szabadon körbejárhatunk, felfedezhetjük eldugott kincseit, gyűjtögethetünk, vagy éppen bohóckodhatunk az élővilággal, de a készítők azért folyamatosan rángatnak minket egy láthatatlan szálon. Igaz, hogy minden esetben nekünk kell rájönni a feladat nyitjára, sőt sok esetben a sorrendiséget is ránk bízták, de a Rime mindent garantál nekünk, csak éppen határtalan szabadságot nem. Persze azért a látszata megvan, így nem érheti szó a ház elejét!
Maga a játék tehát konkrétan úgy építi fel a történetet, hogy mindenkinek a fantáziájára bízza annak a megálmodását, hogy mi történt, illetve mi történhetett itt. Ezt sok esetben utalásokkal, határozott útmutatásokkal és dallamokkal nyomatékosították, de garantáltan semmi nem lesz kőbe vésve, és emiatt a váratlan fordulatok és egyebek is kimaradtak belőle, hacsak a végkifejletet nem vesszük annak. A Rime egyébiránt a könnyed és laza hangulat mellett a folyamatos felfedezésen túl az állandó fejtörőkre épít, így kis túlzással az első pályától az utolsóig az lesz a feladatunk, hogy megoldjuk az adott szinten felmerülő problémát ahhoz, hogy eljussunk a következő pályára.
A feladványok között találhatunk könnyebb és nehezebb darabkákat is, ellenben olyan igazán megakasztó akadályok azért nem várnak itt ránk, ami valahol sajnálatos. A legtöbb esetben különféle kapcsolókkal kell játszadozni, míg máskor kisebb kőtömböket rángatni, esetleg az árnyékokkal vagy a távolsággal bajlódni a megoldás érdekében. Mivel fegyvereink nem lesznek, ezért a játékban nem kell akciókkal számolnunk, ellenben azért ennek ellenére is akadnak izgalmasabb pillanatok, elég csak a második szinten ránk támadó madárszerű lényre, vagy a későbbiekben felbukkanó lidércekre gondolni, akik tudnak kellemetlenségeket okozni, noha a Rime-ban nem lehet a klasszikus értelemben meghalni.
Ha ilyesmi történne – netán lezuhannánk egy nagy szikláról, hiszen ezeken is mászkálhatunk és ugrálhatunk –, akkor egyszerűen egy korábbi ponton éledünk fel, és már folytathatjuk is kalandjainkat. Erőszak tehát itt nincs, és őszintén szólva nem is illene egy olyan játékba, ahol gyümölccsel etethetünk és édesgethetünk magunkhoz vadkanokat, vagy ahol az állatvilág java úgy közelít hozzánk, mintha közülük valók lennénk.
Kis főhősünk egyébiránt valóban végigsétálja, illetve végigrohanja majd a pályákat, hiszen néhány ugrándozáson felül semmi más egyéb dolga sem lesz a kiabáláson kívül. Az egészen humoros mozgással megáldott kisfiúnak ugyanis a hangja olyan, mint a fegyver, ezáltal sok fejtörőt ezzel oldhatunk meg, így felszíthatjuk vele a lángokat, kapcsolókat aktiválhatunk, elijeszthetjük vele az állatokat, de lesznek olyan pályarészek, amikor csak a folyamatos énekszó mellett láthatjuk, hogy merre is tartunk éppen.
A változatosságból nincs hiány, hiszen mire éppen ráunnánk egy adott környezetre vagy az egyes fejtörők sajátosságaira, azonnal váltás következik be, és bár sokakat zavarhat, hogy a sztori tekintetében órákon át a „sötétben” tapogatózunk, de ha fellobban bennünk a kíváncsiság, ha elég érdekesnek találjuk ezt a túlontúl kedves kis világot, akkor talán eszünkbe sem jutnak majd ezek a kis kellemetlenségek.
Grafika:
Tény és való, hogy a Rime első ránézésre nagyon jól fest, nagyjából olyan, mintha egy rajzfilm elevenedett volna meg előttünk, azonban hiába a kellemes összkép, a folyamatosan váltakozó napszakok, ha egy kicsit elmélyedünk a részletekben, akkor folyamatosan illesztési problémákkal, alacsony felbontású textúrákkal és egyéb hiányosságokkal találkozhatunk. Bár mondhatjuk, hogy ez stílus, de nem is a stílusossággal van gondja a játéknak, hanem helyenként a megvalósítással, noha ezért cserébe legalább nem kívánnak teljesíthetetlen követelményeket tőlünk az alkotók.Kezelőfelület, irányíthatóság:
A kezelőfelület egyszerű és letisztult, nagyjából mindig mutatja a játék, ha valahol kezdhetünk valamit az objektumokkal, míg az irányítás általánosságban a külsőnézetes kalandok sajátosságait öleli fel. Általánosságban könnyednek, kiegyensúlyozottnak nevezhető, ami azonban nagy negatívum ehhez kapcsolódóan, az a kamerakezelés. Ez még egérrel sem mindig kiegyensúlyozott, így számtalan esetben találkozhatunk azzal a problémával, hogy nem látjuk át az adott pályarészt, holott erre a pontos ugrás miatt kiemelkedően nagy szükségünk lenne.Játszhatóság:
A Rime nem egy kifejezetten hosszú játék, nagyjából 8-10 órát hozhatunk ki belőle – ha alaposabban elmerülünk a sziget legutolsó alagútjában, akkor akár 15 óráig is elhúzhatjuk –, de ez éppen elegendő. Az első egy-két órában ugyanis talán még nem tűnik annak, de összességében egy kerek egész kis kaland vár ránk, aminek értelmezése ráadásul egészen szabadosra sikerült. Kár, hogy a kooperatív mód kimaradt belőle, pedig ezt a játék egyes pontjain már egyáltalán nem lett volna nehéz megvalósítani!Intelligencia, nehézség:
A mesterséges intelligencia az akciók és az ellenfelek részleges hiányában nem sok szerepet kap a játékmenet megítélésében, ellenben a nehézség annál inkább. A Rime ugyanis egyáltalán nem túl nehéz, sőt mi több, sok helyen már-már röhejesen könnyed, aminél azért mi lényegesen nagyobb kihívásra számítottunk tőle. Sőt, helyenként a fejtörők változatosságára is jobban odafigyelhettek volna a készítők!Hangok, zene:
A hangok és a zenék tekintetében nincs különösebb probléma a spanyolok játékával, de amit külön érdemes kiemelni, azok a rendkívül kellemes kis dallamok. Bár nem világmegváltó slágerek ezek, ellenben sok esetben olyan jól megalapozzák kalandjainkat, hogy amellett nem lehet elmenni szó nélkül.Összegzés:
A Rime nem váltja meg a világot, ellenben aki szeret elmerülni a gondolataiban, felfedezni egy ismeretlen, kérdésekkel és rejtélyekkel teli világot, megírni egy számtalan módon megírható történetet, az biztosan kellemes élményekkel gazdagodik majd. Vannak ugyan hibái, de az egysíkúvá váló játékmenetet leszámítva szinte minden megbocsátható neki, így aki valami igazi különlegességet keres, egy csodálatos és egyben felejthetetlen nyári kalandot, az feltétlenül tegyen egy próbát a Tequila Works alkotásával. Folytatásra érdemes!