SG.hu
Halo Wars 2
Kiadó: Microsoft
Fejlesztő: The Creative Assembly
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2500 3,3 GHz-es vagy AMD FX-4350 processzor, Nvidia GeForce GTX 650 vagy ATI Radeon HD 7750, 6 GB RAM, 25 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4690K 3,5 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 480, 8 GB RAM, 25 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Halo Wars, Total War-sorozat
Kategória: stratégia
Mintegy 8 évvel az első Halo Wars után újra a valós idejű stratégiák köntösében ismerhetjük meg a népszerű franchise legújabb mellékszálát, amely ezúttal végre a történet szempontjából is hasznos adalékkal szolgál a sorozat kedvelőinek. Játéktesztünkből kiderül, hogy miként sikerült a régóta várt folytatás!
Amikor az előző generáció fénykorában, avagy a Halo 3 után megjelent a Halo Wars, sokan egyáltalán nem értették, hogy a legendás Age of Empires-sorozatot is elkészítő Ensemble Studios munkatársai pontosan mit is szerettek volna elérni ezzel a mellékszállal. A Halo ugyanis egy FPS, mindig az volt, és mindig az is marad, ez nem képezhette vita tárgyát, így hiába sikerült összességében nagyon jól a játék, illetve hiába szerzett magának rengeteg rajongót, a legtöbben azonban inkább ragaszkodtak az eredeti formulához. Sokáig úgy tűnt, hogy a részben az Ensemble Studios bukását is előidéző alkotás soha nem kaphat folytatást, azonban a Microsoft valamiért meggondolta magát – talán nem akartak nagy szünetet az ötödik és a hatodik epizód között –, aminek köszönhetően elhatározták, hogy feltámasztják a mellékszálat, méghozzá nem is akármilyen csapatot felkérve a nagy feladatra.
Habár sok választásuk nem volt ezen a téren, hiszen alig maradt a színtéren olyan stúdió, amelyik rendelkezik tapasztalattal a valós idejű stratégiák műfajából, tehát várható volt, hogy vagy a Relic Entertainmentre vagy a The Creative Assemblyre bízzák a piszkos munkát. Ma már tudjuk, hogy utóbbiak, avagy a Total War-sorozat alkotói kapták meg a feladatot, ami elfogultság ide vagy oda, sokak számára garantálta azt, hogy valami nagy dolog születik a háttérben. Röviden-tömören így is történt, hiszen bár nincs sok értelme összevetni a végeredményt a Halo 5-tel, ellenben aki az FPS-eket és a stratégiákat egyaránt ugyanúgy szereti, az szinte biztos, hogy a Halo Wars 2-t jobban élvezi majd, mint az utóbbi nagy epizódot. Hogy miért?
Kezdjük rögtön azzal, hogy végre itt egy történet, amelyet az elejétől a végéig érteni és élvezni is lehet, nem egy logikai zsákutca, de sokkal inkább egy lehetséges végkimenetele valamiféle korábbi, már jól ismert eseménynek, hanem egy teljesen friss sztori, ami az ötödik rész történései után játszódik, és nem kizárt, hogy megalapoz a hatodik felvonás számára is. A történet 28 évvel az első Halo Wars után veszi kezdetét, tehát 2559-ben járunk, rögtön a Halo 5: Guardians cselekményeit követően. A UNSC Spirit of Fire hadihajó éppen hazafelé tart jól ismert küldetéséről, amikor egy segélykérést elcsípve leszáll egy közeli idegen bolygón.
Bár itt sokféle forgatókönyv alapján folytatódhatott volna a sztori, a készítők azonban a legnehezebbet választották, lévén egy hatalmas csavarral behoztak egy vadonatúj ellenfelet a történetbe a Banished képében, akik az egykori Covenant Birodalom kiközösített nemzeteként kihasználták a lehetőséget arra, hogy míg az emberiség és az új birodalom egymással civakodtak, addig ők felfegyverkeztek, és olyan ütőképes haderőt állítottak fel, amilyent még nem látott a világ. Nem véletlen, hogy miután megismerkedtünk az új frakcióval – akik mindenkit, de elsőként az emberiséget akarják elpusztítani –, az első küldetéseink a menekülésről szólnak majd, de amint összeszedtük magunkat, és egyesítettük erőinket, az esélytelenek nyugalmával nekilátunk az ellentámadásnak.
A Halo Wars 2-ben összesen 12 küldetést élhetünk majd át, amelyek zöme 20-40 perc alatt teljesíthető. Változatosságukra nem lehet panasz, hiszen felvonul minden, amit a múltban az RTS műfajban csak láthattunk, így lesznek hatalmas menekülésekkel átitatott mentőakciók, mindössze párfős bevetések, de természetesen a legtöbb esetben az összetettebb feladatok kapják a főszerepet, amelyek során fel kell építenünk bázisunkat, és felállítani egy ütőképes hadsereget.
Utóbbi a korábbi részekből jól ismert formában valósul meg, tehát a központi épület után először neki kell állnunk nyersanyagot gyűjteni – kék kristályra és sárga energiára lesz szükségünk, melyek korlátlan mennyiségben állnak a rendelkezésünkre –, majd jöhetnek a gyárak, amelyek segítségével hadsereget tudunk építeni maguknak, ezáltal a sok új egység mellett megjelennek a Halo-univerzum legismertebb és legjellemzőbb gyalogosai, valamint páncélos és légi járművei is. Persze ezenfelül érdemes lesz még felépítenünk a különféle laboratóriumokat a fejlesztések érdekében, sőt mi több, a védelemről is gondoskodnunk kell majd. A gyorsaság minden esetben elengedhetetlen, így nagyon fontos lesz, hogy jó ütemben, jó irányban építkezzünk, illetve fejlődjünk, hiszen bár lehetőségeink tárháza végtelen, minden egységet úgysem tudunk a maximumra járatni ahhoz, hogy elérjük céljainkat, lévén sok esetben előbb morzsol fel minket az ellenség, ami egy- és többjátékos módban egyaránt igaz.
Az első rész ismerői bizonyára sejtik, hogy a Halo Wars 2 ezúttal sem lett egy taktikai RTS, inkább az akcióorientált stratégiák felé húz a szíve, amihez még az Ensemble Studios egy igazán sajátos kő-papír-olló alapú harcrendszert álmodott meg évekkel ezelőtt. Ez a gyakorlatban úgy működik, hogy bár majdnem minden-minden ellen bevethető, de míg a gyalogság a légi egységek ellen hatékony, és a repülő harcjárművek inkább a páncélozott gépekkel szemben vethetők be, addig utóbbiak a gyalogsággal szemben hatékonyak, amivel máris kialakult egy különleges ördögi kör, amely meglepően jól működik ezúttal is.
Sőt mi több, olyannyira igaz mindez, hogy az újonnan érkező Banished frakció egységei szintén kitűnően illeszkednek a kérdéses rendszerbe, ezáltal egyáltalán nem lehetne azzal vádolni a Halo Wars 2-t, hogy csak az első részből él, mert ez bár a játékmenet alapjaira igaz, összességében azonban bődületesen nagy butaság. Itt fontos még kiemelni, hogy a pályákon rendszerint segítségül hívhatjuk majd a támadásban a UNSC Spirit of Fire csatahajót is – bombázást, gyógyítást és egyebeket kérhetünk –, miközben rengeteg bónusz feladatot is teljesíthetünk, melyekkel azért lesz érdemes próbálkozni, mert minél jobban beleássuk magunkat az egészbe, annál több pontot és kitüntetést kapunk a végén.
Azt már említettük, hogy az egyjátékos kampány összesen 12 küldetésből áll, amiből alapesetben legalább 8 órát kényelmesen kihozhatunk – inkább többet, de ennyit biztosan –, azonban az igazán nagy csaták most is a multiplayer módban várnak ránk. Habár fontos kiemelni, hogy a játékban van kooperatív móka, ezáltal egy társunkkal is átélhetjük a sztorit, sőt mi több, a régi arcok örömére a Skirmish sem hiányzik majd, de akadnak még napi kihívások, illetve visszatérnek a klasszikus mókázások is. Ezek között találhatjuk a hagyományos Deathmatch mellett a Dominationt, amelyben lényeges stratégiai pontokat kell elfoglalnunk és megvédenünk, valamint a Strongholdot is, amelyben a feladatunk ugyanez, de a lényege, hogy a mérkőzés végén az nyer, aki éppen a legtöbb állomást tartotta meg.
Ha mindez nem lenne elég, a Total War-sorozat fejlesztői egy újdonságot is kitaláltak a Halo Wars 2-höz, amely Blitz név alatt egy hangulatos és pergős játékmód lett, és az alapok tekintetében szintén az imént említett stratégiai pontok birtoklására épül. A kérdéses szabályrendszeren belül a klasszikus párbajok mellett 2v2- vagy 3v3-csatákat is átélhetünk itt, a lényeg pedig, hogy a szemben álló felek a pálya végpontjaiból indulva bázisépítés nélkül, kezdetben kisebb egységek irányításával nekiiramodnak, hogy elfoglalják az értékes nyersanyagokat garantáló kutakat. Ha egy állomást elfoglaltunk, bejönnek a képbe a kártyalapok, amelyeket felhasználva újabb egységeket tehetünk le a pályára, és ez így folytatódik minél tovább haladunk, mígnem szembetalálkozunk egy másik játékossal, hogy kitörjön a háború az addig összegyűjtögetett egységekkel. Az utóbbi évek leginnovatívabb újítása többjátékos fronton!
Grafika:
A Halo Wars 2 azonban nemcsak a tartalom, hanem a grafika szempontjából sem okoz különösebb csalódást! Ehhez a gépigényhez ugyanis nagyszerűen illeszkedik az a látvány, amit a The Creative Assembly megalkotott, sőt mi több, a Total War-sorozathoz mérten sokkal szebb, részletesebb prezentáció vár ránk, meglepően jól kidolgozott animációkkal, karaktermodellekkel, illetve nagyszerűen felépített pályákkal a középpontban. Bár általában fordítva szokott igaz lenni, ellenben itt és most óriási élmény bizonyos Halo-sajátosságokat ilyen miniatürizálva viszontlátni.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Noha az biztosan sokakat zavarhat, hogy a játék nem engedi a csaták közben a távolabbi taktikai nézetet – ezzel sokszor kicsit átláthatatlan lesz egy-két ütközet –, de ezenfelül aligha lehetne más negatívumot felsorakoztatni a Halo Wars 2 mögé ezen a téren. Mind a kezelőfelület, mind az irányítás a stratégiáktól jól megszokott kliséket vonultatja fel, mégpedig a szokványos gördülékenység mellett, így akinek életében volt már dolga RTS-sel, az biztosan most sem csalódik majd.
Játszhatóság: Ebből a szempontból sem igazán lehetne szidalmazni a Halo Wars 2-t, hiszen bődületes tartalmat sorakoztattak fel a készítők a háttérben. Elégedettek lehetünk az egyjátékos kampánnyal – pláne az újrajátszás során tapasztalható extrákkal –, a kooperatív lehetőséggel, a napi küldetésekkel, valamint a multiplayer móddal is, amit a Blitz névre hallgató újdonság koronáz meg, mellyel valami olyan dolgot alkottak a fejlesztők, amire még évek múltán is szívesen emlékezhetünk vissza.
Intelligencia, nehézség:
A Halo Wars 2-t ezen a téren sem igazán lehet megfogni, hiszen valóban nagyon kevés hiba vagy hiányosság van benne. Bár tény, hogy a mesterséges intelligencia és a nehézség alig van összhangban egymással, sőt az egyes szintek állításával is nehéz lesz eltalálni a megfelelő alternatívát, ellenben ennél nagyobb bajunk soha ne legyen egy stratégiával.
Hangok, zene: A fentiek után pedig már-már természetes, hogy a hangok és a zenék tekintetében sem vall kudarcot a végeredmény! Olyannyira nem, hogy a szinkronok meglepően kellemesre sikerültek, az effektek hozzák a kötelezőt, a zenék pedig szintén a franchise-tól megszokott minőséget garantálják.
Összegzés: Hogy az utóbbi időben veszélyeztetett állatfajjá vált stratégiák számának drasztikus csökkenése miatt, vagy mert a The Creative Assembly valami elképesztőt alkotott, azt felesleges lenne firtatni, mivel a Halo Wars 2 egy olyan nagyszerű stratégia lett a maga műfajában, amelyet nem lehet nem szeretni. A játék egyszerűen zseniálisra sikeredett, alig néhány aprócska hibát lehetne felróni a számára, és bár nyilván nem lett tökéletes – hiszen például alig ismerjük meg belőle az új fajt, ami nagy hiba –, ellenben így is az utóbbi évek egyik, ha nem a legjobb RTS-ét köszönthetjük a neve alatt. Hogy a sorozat főbb epizódjaihoz mérten mekkora lesz rá a kereslet, azt nehéz megjósolni, de a stílus kedvelői biztosan egy örök kedvencet avathatnak vele, ami megérdemelne bizonyos időközönként egy ilyen minőségű folytatást.
Fejlesztő: The Creative Assembly
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2500 3,3 GHz-es vagy AMD FX-4350 processzor, Nvidia GeForce GTX 650 vagy ATI Radeon HD 7750, 6 GB RAM, 25 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4690K 3,5 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 480, 8 GB RAM, 25 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Halo Wars, Total War-sorozat
Kategória: stratégia
Mintegy 8 évvel az első Halo Wars után újra a valós idejű stratégiák köntösében ismerhetjük meg a népszerű franchise legújabb mellékszálát, amely ezúttal végre a történet szempontjából is hasznos adalékkal szolgál a sorozat kedvelőinek. Játéktesztünkből kiderül, hogy miként sikerült a régóta várt folytatás!
Amikor az előző generáció fénykorában, avagy a Halo 3 után megjelent a Halo Wars, sokan egyáltalán nem értették, hogy a legendás Age of Empires-sorozatot is elkészítő Ensemble Studios munkatársai pontosan mit is szerettek volna elérni ezzel a mellékszállal. A Halo ugyanis egy FPS, mindig az volt, és mindig az is marad, ez nem képezhette vita tárgyát, így hiába sikerült összességében nagyon jól a játék, illetve hiába szerzett magának rengeteg rajongót, a legtöbben azonban inkább ragaszkodtak az eredeti formulához. Sokáig úgy tűnt, hogy a részben az Ensemble Studios bukását is előidéző alkotás soha nem kaphat folytatást, azonban a Microsoft valamiért meggondolta magát – talán nem akartak nagy szünetet az ötödik és a hatodik epizód között –, aminek köszönhetően elhatározták, hogy feltámasztják a mellékszálat, méghozzá nem is akármilyen csapatot felkérve a nagy feladatra.
Habár sok választásuk nem volt ezen a téren, hiszen alig maradt a színtéren olyan stúdió, amelyik rendelkezik tapasztalattal a valós idejű stratégiák műfajából, tehát várható volt, hogy vagy a Relic Entertainmentre vagy a The Creative Assemblyre bízzák a piszkos munkát. Ma már tudjuk, hogy utóbbiak, avagy a Total War-sorozat alkotói kapták meg a feladatot, ami elfogultság ide vagy oda, sokak számára garantálta azt, hogy valami nagy dolog születik a háttérben. Röviden-tömören így is történt, hiszen bár nincs sok értelme összevetni a végeredményt a Halo 5-tel, ellenben aki az FPS-eket és a stratégiákat egyaránt ugyanúgy szereti, az szinte biztos, hogy a Halo Wars 2-t jobban élvezi majd, mint az utóbbi nagy epizódot. Hogy miért?
Kezdjük rögtön azzal, hogy végre itt egy történet, amelyet az elejétől a végéig érteni és élvezni is lehet, nem egy logikai zsákutca, de sokkal inkább egy lehetséges végkimenetele valamiféle korábbi, már jól ismert eseménynek, hanem egy teljesen friss sztori, ami az ötödik rész történései után játszódik, és nem kizárt, hogy megalapoz a hatodik felvonás számára is. A történet 28 évvel az első Halo Wars után veszi kezdetét, tehát 2559-ben járunk, rögtön a Halo 5: Guardians cselekményeit követően. A UNSC Spirit of Fire hadihajó éppen hazafelé tart jól ismert küldetéséről, amikor egy segélykérést elcsípve leszáll egy közeli idegen bolygón.
Bár itt sokféle forgatókönyv alapján folytatódhatott volna a sztori, a készítők azonban a legnehezebbet választották, lévén egy hatalmas csavarral behoztak egy vadonatúj ellenfelet a történetbe a Banished képében, akik az egykori Covenant Birodalom kiközösített nemzeteként kihasználták a lehetőséget arra, hogy míg az emberiség és az új birodalom egymással civakodtak, addig ők felfegyverkeztek, és olyan ütőképes haderőt állítottak fel, amilyent még nem látott a világ. Nem véletlen, hogy miután megismerkedtünk az új frakcióval – akik mindenkit, de elsőként az emberiséget akarják elpusztítani –, az első küldetéseink a menekülésről szólnak majd, de amint összeszedtük magunkat, és egyesítettük erőinket, az esélytelenek nyugalmával nekilátunk az ellentámadásnak.
A Halo Wars 2-ben összesen 12 küldetést élhetünk majd át, amelyek zöme 20-40 perc alatt teljesíthető. Változatosságukra nem lehet panasz, hiszen felvonul minden, amit a múltban az RTS műfajban csak láthattunk, így lesznek hatalmas menekülésekkel átitatott mentőakciók, mindössze párfős bevetések, de természetesen a legtöbb esetben az összetettebb feladatok kapják a főszerepet, amelyek során fel kell építenünk bázisunkat, és felállítani egy ütőképes hadsereget.
Utóbbi a korábbi részekből jól ismert formában valósul meg, tehát a központi épület után először neki kell állnunk nyersanyagot gyűjteni – kék kristályra és sárga energiára lesz szükségünk, melyek korlátlan mennyiségben állnak a rendelkezésünkre –, majd jöhetnek a gyárak, amelyek segítségével hadsereget tudunk építeni maguknak, ezáltal a sok új egység mellett megjelennek a Halo-univerzum legismertebb és legjellemzőbb gyalogosai, valamint páncélos és légi járművei is. Persze ezenfelül érdemes lesz még felépítenünk a különféle laboratóriumokat a fejlesztések érdekében, sőt mi több, a védelemről is gondoskodnunk kell majd. A gyorsaság minden esetben elengedhetetlen, így nagyon fontos lesz, hogy jó ütemben, jó irányban építkezzünk, illetve fejlődjünk, hiszen bár lehetőségeink tárháza végtelen, minden egységet úgysem tudunk a maximumra járatni ahhoz, hogy elérjük céljainkat, lévén sok esetben előbb morzsol fel minket az ellenség, ami egy- és többjátékos módban egyaránt igaz.
Az első rész ismerői bizonyára sejtik, hogy a Halo Wars 2 ezúttal sem lett egy taktikai RTS, inkább az akcióorientált stratégiák felé húz a szíve, amihez még az Ensemble Studios egy igazán sajátos kő-papír-olló alapú harcrendszert álmodott meg évekkel ezelőtt. Ez a gyakorlatban úgy működik, hogy bár majdnem minden-minden ellen bevethető, de míg a gyalogság a légi egységek ellen hatékony, és a repülő harcjárművek inkább a páncélozott gépekkel szemben vethetők be, addig utóbbiak a gyalogsággal szemben hatékonyak, amivel máris kialakult egy különleges ördögi kör, amely meglepően jól működik ezúttal is.
Sőt mi több, olyannyira igaz mindez, hogy az újonnan érkező Banished frakció egységei szintén kitűnően illeszkednek a kérdéses rendszerbe, ezáltal egyáltalán nem lehetne azzal vádolni a Halo Wars 2-t, hogy csak az első részből él, mert ez bár a játékmenet alapjaira igaz, összességében azonban bődületesen nagy butaság. Itt fontos még kiemelni, hogy a pályákon rendszerint segítségül hívhatjuk majd a támadásban a UNSC Spirit of Fire csatahajót is – bombázást, gyógyítást és egyebeket kérhetünk –, miközben rengeteg bónusz feladatot is teljesíthetünk, melyekkel azért lesz érdemes próbálkozni, mert minél jobban beleássuk magunkat az egészbe, annál több pontot és kitüntetést kapunk a végén.
Azt már említettük, hogy az egyjátékos kampány összesen 12 küldetésből áll, amiből alapesetben legalább 8 órát kényelmesen kihozhatunk – inkább többet, de ennyit biztosan –, azonban az igazán nagy csaták most is a multiplayer módban várnak ránk. Habár fontos kiemelni, hogy a játékban van kooperatív móka, ezáltal egy társunkkal is átélhetjük a sztorit, sőt mi több, a régi arcok örömére a Skirmish sem hiányzik majd, de akadnak még napi kihívások, illetve visszatérnek a klasszikus mókázások is. Ezek között találhatjuk a hagyományos Deathmatch mellett a Dominationt, amelyben lényeges stratégiai pontokat kell elfoglalnunk és megvédenünk, valamint a Strongholdot is, amelyben a feladatunk ugyanez, de a lényege, hogy a mérkőzés végén az nyer, aki éppen a legtöbb állomást tartotta meg.
Ha mindez nem lenne elég, a Total War-sorozat fejlesztői egy újdonságot is kitaláltak a Halo Wars 2-höz, amely Blitz név alatt egy hangulatos és pergős játékmód lett, és az alapok tekintetében szintén az imént említett stratégiai pontok birtoklására épül. A kérdéses szabályrendszeren belül a klasszikus párbajok mellett 2v2- vagy 3v3-csatákat is átélhetünk itt, a lényeg pedig, hogy a szemben álló felek a pálya végpontjaiból indulva bázisépítés nélkül, kezdetben kisebb egységek irányításával nekiiramodnak, hogy elfoglalják az értékes nyersanyagokat garantáló kutakat. Ha egy állomást elfoglaltunk, bejönnek a képbe a kártyalapok, amelyeket felhasználva újabb egységeket tehetünk le a pályára, és ez így folytatódik minél tovább haladunk, mígnem szembetalálkozunk egy másik játékossal, hogy kitörjön a háború az addig összegyűjtögetett egységekkel. Az utóbbi évek leginnovatívabb újítása többjátékos fronton!
Grafika:
A Halo Wars 2 azonban nemcsak a tartalom, hanem a grafika szempontjából sem okoz különösebb csalódást! Ehhez a gépigényhez ugyanis nagyszerűen illeszkedik az a látvány, amit a The Creative Assembly megalkotott, sőt mi több, a Total War-sorozathoz mérten sokkal szebb, részletesebb prezentáció vár ránk, meglepően jól kidolgozott animációkkal, karaktermodellekkel, illetve nagyszerűen felépített pályákkal a középpontban. Bár általában fordítva szokott igaz lenni, ellenben itt és most óriási élmény bizonyos Halo-sajátosságokat ilyen miniatürizálva viszontlátni.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Noha az biztosan sokakat zavarhat, hogy a játék nem engedi a csaták közben a távolabbi taktikai nézetet – ezzel sokszor kicsit átláthatatlan lesz egy-két ütközet –, de ezenfelül aligha lehetne más negatívumot felsorakoztatni a Halo Wars 2 mögé ezen a téren. Mind a kezelőfelület, mind az irányítás a stratégiáktól jól megszokott kliséket vonultatja fel, mégpedig a szokványos gördülékenység mellett, így akinek életében volt már dolga RTS-sel, az biztosan most sem csalódik majd.Játszhatóság:
Ebből a szempontból sem igazán lehetne szidalmazni a Halo Wars 2-t, hiszen bődületes tartalmat sorakoztattak fel a készítők a háttérben. Elégedettek lehetünk az egyjátékos kampánnyal – pláne az újrajátszás során tapasztalható extrákkal –, a kooperatív lehetőséggel, a napi küldetésekkel, valamint a multiplayer móddal is, amit a Blitz névre hallgató újdonság koronáz meg, mellyel valami olyan dolgot alkottak a fejlesztők, amire még évek múltán is szívesen emlékezhetünk vissza.Intelligencia, nehézség:
A Halo Wars 2-t ezen a téren sem igazán lehet megfogni, hiszen valóban nagyon kevés hiba vagy hiányosság van benne. Bár tény, hogy a mesterséges intelligencia és a nehézség alig van összhangban egymással, sőt az egyes szintek állításával is nehéz lesz eltalálni a megfelelő alternatívát, ellenben ennél nagyobb bajunk soha ne legyen egy stratégiával.Hangok, zene:
A fentiek után pedig már-már természetes, hogy a hangok és a zenék tekintetében sem vall kudarcot a végeredmény! Olyannyira nem, hogy a szinkronok meglepően kellemesre sikerültek, az effektek hozzák a kötelezőt, a zenék pedig szintén a franchise-tól megszokott minőséget garantálják.Összegzés:
Hogy az utóbbi időben veszélyeztetett állatfajjá vált stratégiák számának drasztikus csökkenése miatt, vagy mert a The Creative Assembly valami elképesztőt alkotott, azt felesleges lenne firtatni, mivel a Halo Wars 2 egy olyan nagyszerű stratégia lett a maga műfajában, amelyet nem lehet nem szeretni. A játék egyszerűen zseniálisra sikeredett, alig néhány aprócska hibát lehetne felróni a számára, és bár nyilván nem lett tökéletes – hiszen például alig ismerjük meg belőle az új fajt, ami nagy hiba –, ellenben így is az utóbbi évek egyik, ha nem a legjobb RTS-ét köszönthetjük a neve alatt. Hogy a sorozat főbb epizódjaihoz mérten mekkora lesz rá a kereslet, azt nehéz megjósolni, de a stílus kedvelői biztosan egy örök kedvencet avathatnak vele, ami megérdemelne bizonyos időközönként egy ilyen minőségű folytatást.