SG.hu
Rise of the Tomb Raider
Kiadó: Square Enix
Fejlesztő: Crystal Dynamics
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-2100 3,1 GHz-es vagy AMD FX-4100 processzor, Nvidia GeForce GTX 650 vagy ATI Radeon HD 7770 grafikus kártya, 6 GB RAM, 25 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-750S 2,4 GHz-es vagy AMD FX-6120 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon R9 390 grafikus kártya, 8 GB RAM, 25 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Tomb Raider sorozat, Uncharted-sorozat
Kategória: külsőnézetes akció
Az Xbox konzolos változatok után PC-re is befutott Lara Croft legújabb kalandja, és a régésznő talán jobb formában van, mint eddig bármikor. Rise of the Tomb Raider játéktesztünk következik!
A legutóbbi Tomb Raider-játék megjelenésekor a Crystal Dynamics és a Square Enix csapata egy akkora kampányt indított el a megjelenés előtt, amelynek részeként a premier előtti néhány hónap során szinte minden a legendás régésznő aktuális kalandjáról szólt. Miután azonban bejelentették a folytatást, és kiderült, hogy az sokáig csak Xbox konzolokra lesz elérhető, rengeteg rajongó elveszítette a lelkesedését, és bár nyomon követte a fejlesztés folyamatát, érezhetően kisebb volt az izgalom, mint korábban. Ez sokakban azt a hamis képet festhette le a Rise of the Tomb Raider kapcsán, hogy a készítők talán nem is invesztáltak annyi energiát a játékba, mint amennyit korábban az első részbe, ami természetesen óriási tévedés, ellenben tény, hogy a rajongók zöme igencsak megharagudott a kiadóra, amiért egy ilyen jelentős címet - még ha csak ideiglenesen is, de - exkluzívvá tett.
Felejtsük azonban el a múltat, és koncentráljunk inkább a jelenre, január végén ugyanis PC-re is megjelenhetett végre Lara Croft legújabb kalandja, ami első tapasztalataink alapján képes volt ugyanazt a színvonalat hozni, mint a 2013-as előd, noha sajnos jelentős előrelépést legfeljebb csak a grafika terén tudtak produkálni a fejlesztők. Ne gondoljuk azonban azt, hogy emiatt a játékkal bármilyen különösebb probléma lenne, éppen ellenkezőleg, a sorozat eddigi leglátványosabb és legemlékezetesebb tagját köszönthetjük benne. Lássuk, hogy miért!
A Rise of the Tomb Raider első ízben nagyszerű történetével tudott letaglózni minket. Mióta a fejlesztők megfiatalították Larát, képesek voltak ezzel párhuzamosan egy olyan összetett, rengeteg új lehetőséggel kecsegtető sztorit megvalósítani, amely néhány hasonló stílusú mozifilmmel is felvehetné a harcot. A játék kis túlzással pontosan ott veszi fel a történet fonalát, mint ahol az első rész korábban abbahagyta, így a Yamatai-szigetén történt események után egy esztendővel hősnőnket még mindig mindenki bolondnak nézi, de ő szentül hisz abban, hogy megtalálhatja az örök élet forrását.
Édesapja korábbi munkásságát folytatva a legújabb nyomok a mai Oroszországba, Kitezh ősi, nyomtalanul eltűnt városába vezetik őt, ahol nemcsak a legfélelmetesebb természetfelettivel ismerkedhet majd meg - és vele együtt természetesen mi is -, hanem a különféle visszaemlékezések által végre a híres papáról is kideríthetünk néhány érdekességet. A sztori tehát bár egy szálon fut, többször is kikacsintgat a háttércselekményre, amivel elragadóan mély reflektálás vár ránk, de csakhamar megjelennek a fordulatok, az elkeseredés, a váratlan ellenfelek, és minden olyan egyéb klisé, amivel a legrosszabb hollywoodi akciófilmet is könnyedén el lehetne adni.
Az új Tomb Raider egyik legnagyobb erőssége tehát a történet, de mellette nem szabad szó nélkül elmenni a csodálatos világ mellett sem, amit a készítők lefestettek nekünk a pályákon. Habár az évtizedes beidegződés miatt a sorozatot még mindig nagyon sokan a föld alatti helyszínekkel, valamint az akadályokkal teletűzdelt útvesztőkkel azonosítják, de ez már az előző résznek is csak egy aprócska szegletére volt jellemző. Most pedig minden eddiginél jobban kinyílt előttünk a világ, ami nemcsak azt jelenti, hogy Szíriától kezdve egészen Szibériáig utazhatunk majd, hanem azt is, hogy páratlanul változatos és elragadóan nyitott helyszínek várnak ránk bármerre is járunk, hovatovább mindhárom nagyobb környék sajátos környezettel is kecsegtet majd.
Szibéria csodálatos hegyei, az óriási hóviharok, a vadállatokkal tarkított hatalmas erdőségek, vagy a Közel-Kelet homokos tájai és napsütéses helyszínei ugyan leírva éles kontrasztban állnak egymással, a játékban azonban páratlanul kellemes hátteret biztosítanak kalandjainknak. A nagyobb, nyitott helyszínek mellett egyébiránt most is várnak majd ránk szűkösebb, lineáris pályák - leginkább a főküldetésekhez kapcsolódva -, amelyekhez átvezető animációk és rendszerint a fejtörők, illetve akciók is csatlakoznak, sőt a mellékes teendőkből sem szenvedünk majd hiányt.
Sokan talán már ebből is kikövetkeztethették, de azért leírjuk feketén-fehéren, hogy a Rise of the Tomb Raider a játékmenet szempontjából szinte csak finomhangolásokat vonultat fel a jól bevált recepthez mérten, ezáltal a pályák felfedezése során a Trinity zsoldosaival folytatott harc, a fejtörők, illetve az ügyességi feladványok jelentik majd a játék savát és borsát, de ezek mellett természetesen számtalan apróság is vár majd ránk. Ha sorra vesszük a fenti lehetőségeket, a harcrendszer kapcsán kiemelendő, hogy ismét egy precízen működő szisztémáról beszélhetünk, amelynek során nemcsak a szemtől szemben kivitelezett összecsapások működnek nagyszerűen - a fáról támadás lehetősége zseniális -, hanem a lopakodás is egészen új értelmet kapott, nem mellesleg pedig nagyszerűen működik is, ezáltal a tereptárgyak és objektumok kihasználásával vagy a visszatérő és igencsak hasznos íjunkkal könnyedén meg tudjuk tizedelni az ellenfél sorait.
Akárcsak a korábbi epizódban, úgy itt is komoly szerep jut majd az ütközetek során a fejlesztések mellett a fedezékrendszernek, a pályákon ugyanis tereptárgytól tereptárgyig haladva juthatunk közelebb a minket veszélyeztető ellenfelekhez, miközben természetesen az egyes objektumokat aktívan fel is használhatjuk ahhoz, hogy elkapjuk a grabancukat. Változatos fegyverarzenálunk ezúttal is fejleszthető - növelhető például a pontosság vagy a tűzerő -, de a craftrendszer segítségével rengeteg olyan kiegészítőt is összetákolhatunk, amelyek segíthetnek célunk elérésében, legyen szó akár egyszerű robbanótöltetekről, akár Molotov-koktélokról.
Részben a harcokhoz kötődik, hogy a Crystal Dynamics munkatársai alaposan továbbfejlesztették Lara egyik legkedveltebb eszközét, avagy a csákányt, amely kilőhető kampóként lehetőséget ad például arra, hogy átlendüljünk a szakadékok felett, vagy olyan magas helyekre is felmászhassunk, amilyenre korábban még nem volt példa, ennek megfelelően páratlan taktika társaságában csaphatunk le ellenfeleinkre. Fegyvereink mellett ráadásul hősnőnk képességei is fejleszthetők, amelyekkel még hatékonyabbá tehetjük őt az ütközetek során, de a fejtörők kapcsán is jobb eredményeket érhetünk el vele.
Apropó fejtörők! Ha nem harcolunk, Lara oldalán továbbra is ősi sírkamrákat és föld alatti útvesztőket fedezhetünk fel, amelyek során nemcsak a helyes utat vagy kiszögellést kell majd megtalálnunk, hanem az egyes akadályokon is át kell lendülnünk. Hol reflexeinkre, hol gyorsaságunkra, míg máshol például jó megfigyelőképességünkre, esetleg logikánkra kell hagyatkoznunk ahhoz, hogy teljesítsük feladatainkat, de természetesen a QTE-jelenetekből sem lesz hiány, így például a menekülések vagy bizonyos összecsapások során rendszeresen meg kell küzdenünk a billentyűzetünkkel a továbbjutás érdekében.
Ezek rendszerint a lineáris pályaszakaszokon bukkannak majd fel, míg a nagyobb nyitott tereken további izgalomban lehet részünk. Felfedezhetünk elhagyatott barlangokat és földalatti rejtekeket, újabb ereklyéket gyűjthetünk össze, de felkutathatunk NPC-ket is, akik változatos mellékesekkel örvendeztetnek meg minket, amelyekért értékes jutalmakat zsebelhetünk be. Az élő és lélegző környezetről, a vadállatok vagy az időjárás veszélyeiről pedig még nem is beszéltünk!
Habár a Rise of the Tomb Raider esetében is főként a kampány lesz a legfontosabb, mellette azért érdemes kiemelni, hogy a készítők egy halom olyan egyjátékos módot álmodtak meg Lara Croft aktuális kalandjához, amelyekkel akár meg is duplázhatjuk majd a szavatosságot. Multiplayer ezúttal sincs, ellenben az olyan kiegészítő lehetőség, mint az Expedition, amellyel újra átélhetjük a főbb küldetéseket, vagy a Score Attack, amelyben időre is teljesíthetünk mindent, kellemes kis extráknak bizonyultak. Ráadásként pedig ott van még a Remnant Resistance, ahol akár saját kihívásokat is alkothatunk, amiből azért lehetett volna már többjátékos alternatíva is, hiszen legalább egy kooperatív mód még mindig nagyon hiányzik a produktumból.
Grafika:
Noha kaptunk már a múltban néhány újgenerációs videojátékot, a Rise of the Tomb Raider számítógépes változata azonban garantáltan ott van az élbolyban, ha a küllem minőségét tesszük mérlegre. Az alkotás ugyanis nemcsak szép, hanem eszméletlenül stílusos, berendezett és hihetetlenül hangulatos is - főként a szibériai helyszíneken -, miközben azért természetesen megköveteli a kellően erőteljes konfigurációt is. Habár gyengébb gépeken is hajlandó elindulni, ha igazán szép látványt akarunk - legalább full HD felbontásban -, akkor azért szükségünk lesz egy erősebb grafikus kártyára. Szerencsére a program nagyon jól skálázható, így ha van is gyenge pontja a gépünknek, a megfelelő beállítások módosításával és egy kevéske kompromisszummal könnyen játszhatóvá tehetjük a végeredményt.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
A kezelőfelülettel ugyan nincsenek különösebb problémák, az irányítás kapcsán azonban ugyanazoktól a gyermekbetegségektől szenved a játék, mint közvetlen elődje. Lara irányítását ugyanis egyértelműen kontrollerre optimalizálták a fejlesztők, és bár egérrel, illetve billentyűzettel is sikeresek lehetünk, főként az ügyességi akadályok során azonban gyakran tapasztalhatunk kellemetlenségeket, hiszen hősnőnkkel gyakran nehéz lesz pontosan arra fordulni, amerre ugranunk kellene, az irányítás pontatlansága tehát rendszeresen vissza-visszatérő probléma lesz.
Játszhatóság: Tény és való, hogy legalább egy kooperatív módra nagy szükségünk lett volna még a Rise of the Tomb Raider keretein belül, ellenben a kampány 30-40 órás játékideje, valamint a további egyjátékos lehetőségek összességében így sem hagynak maguk után keserű szájízt. Őszintén tudnánk azonban örülni annak, ha a készítők egy későbbi kiegészítővel valamilyen multiplayer játékmódot csempésznének az alkotásba.
Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia tekintetében a legújabb Tomb Raider ismét meglepően jól vizsgázott, ennek megfelelően ellenfeleink rendkívül élethűen mozgolódnak majd a pályákon, helyezkednek, taktikáznak, megpróbálnak borsot törni az orrunk alá, a hátunk mögé kerülni és így tovább. Ezen a téren tehát egészen elragadó élmény vár majd ránk, ellenben a nehézség kapcsán vannak fenntartásaink. Ez főként az irányítási nehézségekből, valamint abból fakad, hogy a készítők helyenként eltúlozták például a QTE-jelenetek használatát, de ezek nem olyan jelentős gondok, amelyek miatt meg kellene haragudnunk rájuk.
Hangok, zene: A játékon belül határozottan Lara szinkronhangja viszi a prímet, sajátos monológjai elképesztő hatással csendülnek majd fel a fülünkben, de természetesen a többi főbb szereplővel sem lesz probléma ezen a téren, hovatovább a színező hanghatások és a fegyverhangok is nagyon sokat tesznek hozzá a végeredmény makulátlan élvezetéhez. A kiváló zenéket pedig még csak szóba sem hoztuk!
Összegzés: A Rise of the Tomb Raider mindent összevetve a sorozat eddigi legjobb epizódja lett, amely a közvetlen előd által kitaposott ösvény egyenes folytatásaként minden téren szebb, jobb és tartalmasabb lett. Felrótt hibái mind eltörpülnek a nagy egész mellett, így a vele kapcsolatos legnagyobb probléma leginkább az, hogy összességében túl kevés újdonságot vonultat fel az előző kaland óta. Mivel azonban ez a játék minőségére semmilyen téren sem gyakorolt negatív hatást, tehát embere válogatja, hogy ezt a tulajdonságot pozitívumnak vagy negatívumnak tekintjük-e, hiszen aki nem várt mást, csak egy Tomb Raider 2-t, annak garantáltan teljesül minden kívánsága, hiszen az előző felvonáshoz viszonyítva az újdonságok kivételével derekas mennyiségű fejlődés tapasztalható. Ha ez a minőség megmarad, akár még harmadjára is elsüthető mindez egy újabb nagyszerű sztorival a középpontban!
Fejlesztő: Crystal Dynamics
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-2100 3,1 GHz-es vagy AMD FX-4100 processzor, Nvidia GeForce GTX 650 vagy ATI Radeon HD 7770 grafikus kártya, 6 GB RAM, 25 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-750S 2,4 GHz-es vagy AMD FX-6120 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon R9 390 grafikus kártya, 8 GB RAM, 25 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Tomb Raider sorozat, Uncharted-sorozat
Kategória: külsőnézetes akció
Az Xbox konzolos változatok után PC-re is befutott Lara Croft legújabb kalandja, és a régésznő talán jobb formában van, mint eddig bármikor. Rise of the Tomb Raider játéktesztünk következik!
A legutóbbi Tomb Raider-játék megjelenésekor a Crystal Dynamics és a Square Enix csapata egy akkora kampányt indított el a megjelenés előtt, amelynek részeként a premier előtti néhány hónap során szinte minden a legendás régésznő aktuális kalandjáról szólt. Miután azonban bejelentették a folytatást, és kiderült, hogy az sokáig csak Xbox konzolokra lesz elérhető, rengeteg rajongó elveszítette a lelkesedését, és bár nyomon követte a fejlesztés folyamatát, érezhetően kisebb volt az izgalom, mint korábban. Ez sokakban azt a hamis képet festhette le a Rise of the Tomb Raider kapcsán, hogy a készítők talán nem is invesztáltak annyi energiát a játékba, mint amennyit korábban az első részbe, ami természetesen óriási tévedés, ellenben tény, hogy a rajongók zöme igencsak megharagudott a kiadóra, amiért egy ilyen jelentős címet - még ha csak ideiglenesen is, de - exkluzívvá tett.
Felejtsük azonban el a múltat, és koncentráljunk inkább a jelenre, január végén ugyanis PC-re is megjelenhetett végre Lara Croft legújabb kalandja, ami első tapasztalataink alapján képes volt ugyanazt a színvonalat hozni, mint a 2013-as előd, noha sajnos jelentős előrelépést legfeljebb csak a grafika terén tudtak produkálni a fejlesztők. Ne gondoljuk azonban azt, hogy emiatt a játékkal bármilyen különösebb probléma lenne, éppen ellenkezőleg, a sorozat eddigi leglátványosabb és legemlékezetesebb tagját köszönthetjük benne. Lássuk, hogy miért!
A Rise of the Tomb Raider első ízben nagyszerű történetével tudott letaglózni minket. Mióta a fejlesztők megfiatalították Larát, képesek voltak ezzel párhuzamosan egy olyan összetett, rengeteg új lehetőséggel kecsegtető sztorit megvalósítani, amely néhány hasonló stílusú mozifilmmel is felvehetné a harcot. A játék kis túlzással pontosan ott veszi fel a történet fonalát, mint ahol az első rész korábban abbahagyta, így a Yamatai-szigetén történt események után egy esztendővel hősnőnket még mindig mindenki bolondnak nézi, de ő szentül hisz abban, hogy megtalálhatja az örök élet forrását.
Édesapja korábbi munkásságát folytatva a legújabb nyomok a mai Oroszországba, Kitezh ősi, nyomtalanul eltűnt városába vezetik őt, ahol nemcsak a legfélelmetesebb természetfelettivel ismerkedhet majd meg - és vele együtt természetesen mi is -, hanem a különféle visszaemlékezések által végre a híres papáról is kideríthetünk néhány érdekességet. A sztori tehát bár egy szálon fut, többször is kikacsintgat a háttércselekményre, amivel elragadóan mély reflektálás vár ránk, de csakhamar megjelennek a fordulatok, az elkeseredés, a váratlan ellenfelek, és minden olyan egyéb klisé, amivel a legrosszabb hollywoodi akciófilmet is könnyedén el lehetne adni.
Az új Tomb Raider egyik legnagyobb erőssége tehát a történet, de mellette nem szabad szó nélkül elmenni a csodálatos világ mellett sem, amit a készítők lefestettek nekünk a pályákon. Habár az évtizedes beidegződés miatt a sorozatot még mindig nagyon sokan a föld alatti helyszínekkel, valamint az akadályokkal teletűzdelt útvesztőkkel azonosítják, de ez már az előző résznek is csak egy aprócska szegletére volt jellemző. Most pedig minden eddiginél jobban kinyílt előttünk a világ, ami nemcsak azt jelenti, hogy Szíriától kezdve egészen Szibériáig utazhatunk majd, hanem azt is, hogy páratlanul változatos és elragadóan nyitott helyszínek várnak ránk bármerre is járunk, hovatovább mindhárom nagyobb környék sajátos környezettel is kecsegtet majd.
Szibéria csodálatos hegyei, az óriási hóviharok, a vadállatokkal tarkított hatalmas erdőségek, vagy a Közel-Kelet homokos tájai és napsütéses helyszínei ugyan leírva éles kontrasztban állnak egymással, a játékban azonban páratlanul kellemes hátteret biztosítanak kalandjainknak. A nagyobb, nyitott helyszínek mellett egyébiránt most is várnak majd ránk szűkösebb, lineáris pályák - leginkább a főküldetésekhez kapcsolódva -, amelyekhez átvezető animációk és rendszerint a fejtörők, illetve akciók is csatlakoznak, sőt a mellékes teendőkből sem szenvedünk majd hiányt.
Sokan talán már ebből is kikövetkeztethették, de azért leírjuk feketén-fehéren, hogy a Rise of the Tomb Raider a játékmenet szempontjából szinte csak finomhangolásokat vonultat fel a jól bevált recepthez mérten, ezáltal a pályák felfedezése során a Trinity zsoldosaival folytatott harc, a fejtörők, illetve az ügyességi feladványok jelentik majd a játék savát és borsát, de ezek mellett természetesen számtalan apróság is vár majd ránk. Ha sorra vesszük a fenti lehetőségeket, a harcrendszer kapcsán kiemelendő, hogy ismét egy precízen működő szisztémáról beszélhetünk, amelynek során nemcsak a szemtől szemben kivitelezett összecsapások működnek nagyszerűen - a fáról támadás lehetősége zseniális -, hanem a lopakodás is egészen új értelmet kapott, nem mellesleg pedig nagyszerűen működik is, ezáltal a tereptárgyak és objektumok kihasználásával vagy a visszatérő és igencsak hasznos íjunkkal könnyedén meg tudjuk tizedelni az ellenfél sorait.
Akárcsak a korábbi epizódban, úgy itt is komoly szerep jut majd az ütközetek során a fejlesztések mellett a fedezékrendszernek, a pályákon ugyanis tereptárgytól tereptárgyig haladva juthatunk közelebb a minket veszélyeztető ellenfelekhez, miközben természetesen az egyes objektumokat aktívan fel is használhatjuk ahhoz, hogy elkapjuk a grabancukat. Változatos fegyverarzenálunk ezúttal is fejleszthető - növelhető például a pontosság vagy a tűzerő -, de a craftrendszer segítségével rengeteg olyan kiegészítőt is összetákolhatunk, amelyek segíthetnek célunk elérésében, legyen szó akár egyszerű robbanótöltetekről, akár Molotov-koktélokról.
Részben a harcokhoz kötődik, hogy a Crystal Dynamics munkatársai alaposan továbbfejlesztették Lara egyik legkedveltebb eszközét, avagy a csákányt, amely kilőhető kampóként lehetőséget ad például arra, hogy átlendüljünk a szakadékok felett, vagy olyan magas helyekre is felmászhassunk, amilyenre korábban még nem volt példa, ennek megfelelően páratlan taktika társaságában csaphatunk le ellenfeleinkre. Fegyvereink mellett ráadásul hősnőnk képességei is fejleszthetők, amelyekkel még hatékonyabbá tehetjük őt az ütközetek során, de a fejtörők kapcsán is jobb eredményeket érhetünk el vele.
Apropó fejtörők! Ha nem harcolunk, Lara oldalán továbbra is ősi sírkamrákat és föld alatti útvesztőket fedezhetünk fel, amelyek során nemcsak a helyes utat vagy kiszögellést kell majd megtalálnunk, hanem az egyes akadályokon is át kell lendülnünk. Hol reflexeinkre, hol gyorsaságunkra, míg máshol például jó megfigyelőképességünkre, esetleg logikánkra kell hagyatkoznunk ahhoz, hogy teljesítsük feladatainkat, de természetesen a QTE-jelenetekből sem lesz hiány, így például a menekülések vagy bizonyos összecsapások során rendszeresen meg kell küzdenünk a billentyűzetünkkel a továbbjutás érdekében.
Ezek rendszerint a lineáris pályaszakaszokon bukkannak majd fel, míg a nagyobb nyitott tereken további izgalomban lehet részünk. Felfedezhetünk elhagyatott barlangokat és földalatti rejtekeket, újabb ereklyéket gyűjthetünk össze, de felkutathatunk NPC-ket is, akik változatos mellékesekkel örvendeztetnek meg minket, amelyekért értékes jutalmakat zsebelhetünk be. Az élő és lélegző környezetről, a vadállatok vagy az időjárás veszélyeiről pedig még nem is beszéltünk!
Habár a Rise of the Tomb Raider esetében is főként a kampány lesz a legfontosabb, mellette azért érdemes kiemelni, hogy a készítők egy halom olyan egyjátékos módot álmodtak meg Lara Croft aktuális kalandjához, amelyekkel akár meg is duplázhatjuk majd a szavatosságot. Multiplayer ezúttal sincs, ellenben az olyan kiegészítő lehetőség, mint az Expedition, amellyel újra átélhetjük a főbb küldetéseket, vagy a Score Attack, amelyben időre is teljesíthetünk mindent, kellemes kis extráknak bizonyultak. Ráadásként pedig ott van még a Remnant Resistance, ahol akár saját kihívásokat is alkothatunk, amiből azért lehetett volna már többjátékos alternatíva is, hiszen legalább egy kooperatív mód még mindig nagyon hiányzik a produktumból.
Grafika:
Noha kaptunk már a múltban néhány újgenerációs videojátékot, a Rise of the Tomb Raider számítógépes változata azonban garantáltan ott van az élbolyban, ha a küllem minőségét tesszük mérlegre. Az alkotás ugyanis nemcsak szép, hanem eszméletlenül stílusos, berendezett és hihetetlenül hangulatos is - főként a szibériai helyszíneken -, miközben azért természetesen megköveteli a kellően erőteljes konfigurációt is. Habár gyengébb gépeken is hajlandó elindulni, ha igazán szép látványt akarunk - legalább full HD felbontásban -, akkor azért szükségünk lesz egy erősebb grafikus kártyára. Szerencsére a program nagyon jól skálázható, így ha van is gyenge pontja a gépünknek, a megfelelő beállítások módosításával és egy kevéske kompromisszummal könnyen játszhatóvá tehetjük a végeredményt.Kezelőfelület, irányíthatóság:
A kezelőfelülettel ugyan nincsenek különösebb problémák, az irányítás kapcsán azonban ugyanazoktól a gyermekbetegségektől szenved a játék, mint közvetlen elődje. Lara irányítását ugyanis egyértelműen kontrollerre optimalizálták a fejlesztők, és bár egérrel, illetve billentyűzettel is sikeresek lehetünk, főként az ügyességi akadályok során azonban gyakran tapasztalhatunk kellemetlenségeket, hiszen hősnőnkkel gyakran nehéz lesz pontosan arra fordulni, amerre ugranunk kellene, az irányítás pontatlansága tehát rendszeresen vissza-visszatérő probléma lesz.Játszhatóság:
Tény és való, hogy legalább egy kooperatív módra nagy szükségünk lett volna még a Rise of the Tomb Raider keretein belül, ellenben a kampány 30-40 órás játékideje, valamint a további egyjátékos lehetőségek összességében így sem hagynak maguk után keserű szájízt. Őszintén tudnánk azonban örülni annak, ha a készítők egy későbbi kiegészítővel valamilyen multiplayer játékmódot csempésznének az alkotásba.Intelligencia, nehézség:
A mesterséges intelligencia tekintetében a legújabb Tomb Raider ismét meglepően jól vizsgázott, ennek megfelelően ellenfeleink rendkívül élethűen mozgolódnak majd a pályákon, helyezkednek, taktikáznak, megpróbálnak borsot törni az orrunk alá, a hátunk mögé kerülni és így tovább. Ezen a téren tehát egészen elragadó élmény vár majd ránk, ellenben a nehézség kapcsán vannak fenntartásaink. Ez főként az irányítási nehézségekből, valamint abból fakad, hogy a készítők helyenként eltúlozták például a QTE-jelenetek használatát, de ezek nem olyan jelentős gondok, amelyek miatt meg kellene haragudnunk rájuk.Hangok, zene:
A játékon belül határozottan Lara szinkronhangja viszi a prímet, sajátos monológjai elképesztő hatással csendülnek majd fel a fülünkben, de természetesen a többi főbb szereplővel sem lesz probléma ezen a téren, hovatovább a színező hanghatások és a fegyverhangok is nagyon sokat tesznek hozzá a végeredmény makulátlan élvezetéhez. A kiváló zenéket pedig még csak szóba sem hoztuk!Összegzés:
A Rise of the Tomb Raider mindent összevetve a sorozat eddigi legjobb epizódja lett, amely a közvetlen előd által kitaposott ösvény egyenes folytatásaként minden téren szebb, jobb és tartalmasabb lett. Felrótt hibái mind eltörpülnek a nagy egész mellett, így a vele kapcsolatos legnagyobb probléma leginkább az, hogy összességében túl kevés újdonságot vonultat fel az előző kaland óta. Mivel azonban ez a játék minőségére semmilyen téren sem gyakorolt negatív hatást, tehát embere válogatja, hogy ezt a tulajdonságot pozitívumnak vagy negatívumnak tekintjük-e, hiszen aki nem várt mást, csak egy Tomb Raider 2-t, annak garantáltan teljesül minden kívánsága, hiszen az előző felvonáshoz viszonyítva az újdonságok kivételével derekas mennyiségű fejlődés tapasztalható. Ha ez a minőség megmarad, akár még harmadjára is elsüthető mindez egy újabb nagyszerű sztorival a középpontban!