Kiadó: Square Enix
Fejlesztő: Crystal Dynamics
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E6300 1,86 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 4000+ processzor, 2 GB RAM, Nvidia GeForce 8600 GT vagy ATI Radeon HD 2600 XT grafikus kártya, 12 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-750s Quad 2,4 GHz-es vagy AMD Phenom II X2 565 processzor, 4 GB RAM, Nvidia GeForce GTX 480 vagy ATI Radeon HD 4870 grafikus kártya, 12 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Tomb Raider sorozat, Uncharted-sorozat
Kategória: külsőnézetes akció-kaland

A Tomb Raider-sorozat legendás első részének megjelenése még a kilencvenes évek közepére datálható, amikor a maihoz képest egészen más trendek uralták a játékipart, de a megszokások, valamint a biztos bevételek már akkor is képesek voltak rabul ejteni a stúdiók többségét. A franchise megálmodójának tekinthető Core Design fejlesztőcsapata éppen ezért úgy határozott, hogy utat mutat a megfáradt és gyáva pályatársaknak, így az aktuális divat megreformálása mellett döntöttek. A minden korábbinál emberibb női főszereplővel, valamint a szüntelen akciók helyett az ügyességi elemekre kiélezett játékmenettel sikerült is maradandót alkotniuk, majd a sikert minimális újításokkal ugyan, de éveken át megismételniük.

Habár egyértelmű előjelek utaltak rá, de a Core Design mégsem hallgatott a rajongókra, amikor azok radikális változásokat követeltek, így az Angel of Darkness alcímmel ellátott ötödik Tomb Raider-játékkal ki is fulladt a cím, valamint maguk a fejlesztők is. Mivel azonban egy elég jól csengő névről volt szó, az Eidos Interactive úgy határozott, hogy nem hagyja veszni Lara Croft kalandjait, így a Crystal Dynamics lett a sorozat új felelőse, ami a lehető legjobb döntés volt a kiadó részről.


A Legacy of Kainnel már bizonyított stúdiónak ugyanis sikerült ismét felvirágoztatnia a játékot, és három nagyszerű epizódot is készítettek hozzá, a csapat azonban nem szeretett volna a Core Design hibájába esni, így a nagyszerűen sikerült Tomb Raider: Underworld után egy kicsit pihenni küldték a régésznőt, hogy 2013-ban egy alapjaitól megreformált, alcím és számozás nélküli új rész keretein belül térhessen vissza. Hogy mennyire sikerült jól a visszatérés, azt máris kiderítjük!

A Tomb Raider története meglepő módon nem egy folytatás, de nem is a korábbi epizódok által kitaposott ösvényen halad tovább, sokkal inkább egyfajta előzményt mesél el számunkra, méghozzá egy fiatal, ezáltal még kissé esetlen Lara Crofttal a középpontban. Habár a kampány elején minden a megszokásoknak megfelelően alakul, hősnőnk és kis kutatóexpedíciója az Endurance fedélzetén ugyanis arra készülnek, hogy megtalálják Yamatai szigetének elveszett királyságát, azonban céljuk elérése előtt egy óriási viharba keverednek, aminek köszönhetően a tengerjáró el is süllyed, Larát pedig néhány társával együtt az említett földrészen veti partra a víz.


A sorozat klasszikus rajongóit azonban itt éri majd az első meglepetés, ahelyett ugyanis, hogy rögtön elkezdenénk kincsek és titkos bejáratok után kutakodni, netán megközelíthetetlennek vélt helyszínekre eljutni, az elsődleges célunk a túlélés lesz, a sziget ugyanis nem csak misztikus titkokat, de egy ismeretlen és agresszív katonai rezsimet is rejt, akik nem látják szívesen a látogatókat.

Mielőtt jobban belefolynánk a játékmenet ismertetésébe, fontos kiemelni, hogy ez a Tomb Raider sajnos – vagy szerencsére – már nem az a Tomb Raider, amit az elmúlt évtizedek során megszerettünk, a Crystal Dynamics ugyanis Lara Croft kalandjait egy lényegesen akcióorientáltabb irányba vitte el, aminek köszönhetően leginkább a PlayStation 3-exkluzív Uncharted-sorozatra emlékeztet a végeredmény. Emiatt a játéknak közel a felét különféle akciók megtervezése és kivitelezése, a másik felét pedig a klasszikus ügyességi elemek és egyéb új lehetőségek fogják kitenni, ami elég rossz aránynak tekinthető a korábbi részekhez mérten. Hogy ez az igencsak komoly változás mennyire fogja megviselni a rajongókat, azt nehéz lenne objektíven megítélni, hiszen a fejlesztők így is egy kitűnő ötletekkel megáldott alkotást tettek le az asztalra a Tomb Raider cím alatt, amelyben Yamatai óriási szigetét a sorozat életében még soha nem látott szabadsággal fedezhetjük fel. Ez sajnos még nem jelenti azt, hogy egy hatalmas nyitott világban kalandozhatnánk, de a kiválóan felépített és egyben hatalmas pályák kis híján ezt az érzetet fogják kelteni. A játékra ugyanakkor inkább a sandbox-hatások lesznek a jellemzőek, így a Crysis-sorozatban látottak alapján egy-egy pályán rengeteg lehetőségünk lesz az adott feladat teljesítésére, így például a célpontokat többféle útvonalon közelíthetjük meg, az ellenfeleket pedig rendkívül változatos formában takaríthatjuk el az útból.


Amint fentebb már említettük, a játékban minden korábbinál nagyobb szerepet kaptak az akciók, így a nyugodt és kiszámítható élményeket el is felejthetjük, pisztolyunknak, gépfegyverünknek vagy íjunknak mindig kéznél kell lenni, hiszen a szigeten tucatjával járőröznek a fegyveres katonák, de a vadállatok is komoly veszélyt jelentenek majd a régésznő számára. A fegyveres összecsapások egyébiránt meglepően gördülékenyek, a fedezékrendszerrel együtt pedig szintén az Uncharted-sorozatot idézik, ám a Tomb Raider az egyedi hangulat és a változatos környezet miatt egészen más hangulatot áraszt, mint Nathan Drake történetei.

A játék egyik legnagyobb negatívuma egyébiránt, hogy a készítők szerették volna, ha Lara mellett mi is interaktívan átéljük az izgalmas eseményeket, így szinte ötpercenként belefutunk egy összetettebb QTE-jelenetbe, aminek keretein belül ugyebár gombkombinációkat kell alkalmaznunk a megfelelő helyen és a megfelelő időben. Ezzel a megoldással ugyan kitűnően lehet színesíteni bármilyen videojátékot, de a Crystal Dynamics ezen a téren egy kicsit túlzásba esett, akárcsak egyébiránt az akciójelenetekkel, amelyek hiába látványosak, de ilyen mértékben sosem voltak jellemzőek a sorozatra.


Azonban nem csak ezen a téren fog majd minket meglepetés érni a mellékküldetésekkel is gazdagon felvértezett kampány végigjátszása során, a hagyományos fejtörők megtartása mellett ugyanis az alkotók a mai divatnak megfelelően egy kissé erőltetett fejlődési rendszert is megvalósítottak a játékban. Ennek köszönhetően a gyorsutazási pontokként is szolgáló tábortüzeknél lehetőségünk lesz feltornázni Lara képességeit, de akár a fegyvereit is megerősíthetjük, ha összegyűjtöttük a pályákon megtalálható alkatrészeket, amelyek mellett ereklyéket, feljegyzéseket és egyéb érdekességeket is összeszedhetünk majd.

A fejlődési rendszer alapesetben felesleges lenne a játékban, de a fejlesztők gondoskodtak arról, hogy néha kénytelenek legyünk elkölteni tapasztalati pontjainkat, hiszen lesznek olyan objektumok, amelyeket például csak egy fejlesztett csákánnyal tudunk kinyitni. Szintén a mai divatnak megfelelően a Tomb Raider az igencsak tartalmas és a fenti negatívumok ellenére is izgalmasra, valamint kiválóra sikerült egyjátékos kampány mellett egy multiplayer opciót is kapott, amivel kapcsolatban szintén olyan érzésünk lesz, mint a fejlődési szisztéma esetében, miszerint van ugyan, de minek? Grafika: Az újdonságok legnagyobb része helyett ugyanis sokkal nagyobb figyelmet fordíthatott volna a csapat a játék küllemére, ami nem lett ugyan rossz, de kiemelkedőnek sem mondható. Ennél sokkal nagyobb probléma, hogy az alkotás hemzseg a grafikai bugoktól, PC-n pedig rendkívül rosszul optimalizált, és ha csak nem AMD-rendszerű számítógépet használunk, akkor komoly gondok jelentkezhetnek még az erősebb konfigurációk esetében is. Összességében egyébiránt kellemes hangulatot varázsoltak elénk a grafikával a készítők, de 2013-ban ennél azért többet vártunk volna.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Szerencsére van azonban, ami pozitívan változott a játékban a korábbi epizódokhoz képest, a korábbi Tomb Raider-epizódok ugyanis sohasem a kitűnő irányításukról voltak híresek, de a Crystal Dynamics csapatának ezen a téren most sikerült előrelépnie, így nem csak az ügyességi részek lesznek sokkal könnyedebbek, hanem a harcrendszer is. A kezelőfelület egyébiránt szintén letisztult lett, egyedül a fejlődési szisztéma menüje átláthatatlan egy kicsit, de néhány használatot követően meg lehet szokni a végeredményt.

Játszhatóság: A kampány a túlzott akcióközpontúság ellenére is kiválóra és hangulatosra sikerült, mindemellett pedig a játékidővel sincs probléma, hiszen amennyiben szeretnénk felfedezni a pályák minden zegzugát, úgy akár 15 órát is kihozhatunk belőle. A szavatosságot erősíti a többjátékos mód megjelenése, ami azonban inkább erőltetettnek tűnik, semmint hasznos újdonságnak.

Intelligencia, nehézség: Habár az akciójelenetek előtérbe kerülése miatt félő volt, hogy a mesterséges intelligencia terén lesznek hiányosságai a játéknak, de meglepően jól működő és változatos rendszert alkotott a Crystal Dynamics, így az ellenfelek taktikáznak, használják a fedezékeket, a környezet adottságait és így tovább. A skálázhatóság miatt a nehézség kérdésköre ugyan nehezen megítélhető, de normál fokozaton meglepő módon nem az ellenfelek, sokkal inkább az eltúlzott QTE-jelenetek okoznak fejtörést, de a grafikai bugokból adódó pontatlan pályaszerkesztés is előidézhet néhány kellemetlen percet.

Hangok, zene: A zenékkel és a hangeffektek többségével nincs komoly probléma a játékban, de Lara Croft szinkronhangja egy kicsit nyafogósra és vékonykára sikeredett. Amennyi ütést és sérülést ugyanis ez a fiatal lányka csak a játék első órájában kibír, ahhoz ez a gyenge szinkronhang egyáltalán nem passzol, habár ez leginkább csak az akciójelenetekkor és a sérülésekkor tapasztalható, a monológok során ezzel sincs különösebb probléma.

Összegzés: Merész újításokra vállalkozott a Crystal Dynamics csapata a Tomb Raider esetében, de a nyilvánvaló hibák és hiányosságok ellenére sem tört bele a bicskájuk ebbe a reformációba. A sorozat klasszikus rajongói bizonyára csak nehezen fognak hozzászokni a fiatal Larához, illetve a friss lehetőségekhez, de a betanító küldetéseket követően a többségnek meg fog enyhülni a szíve, hiszen ahogyan az emberek is változnak a mindennapi életben, úgy a videojátékok is. Ez a változás gyakran radikális és negatív, de a legújabb Tomb Raider esetében szerencsére csak az első tulajdonság érvényes, a végeredmény ugyanis kiválóra sikerült, és nagy vonalakban hű lett még a sorozat múltjához is. Jöhet a folytatás!