Kiadó: Eidos Interactive
Fejlesztő: Core Design

Rendszer Követelmények:
Minimum: PII-266, 16 MB RAM, Win 95/98/ME
Hasonló játékok: Tomb Raider: The Last Revelation
Kategória: Akció/Kaland


Mit csinál egy fejlesztő, ha a legutóbbi kiadványukról akar még több bőrt lenyúzni? Legtöbbször olyan elemeket tesznek bele, ami az előző részekre hasonlít, azok legjobb területeit eleveníti fel újra, esetleg tesznek bele valami apróságot, valami újat, de csak úgy, hogy ne távolodjanak el az eredeti elképzeléstől. A legfontosabb, hogy megtartsák azokat a játékosokat, akik már az előző részeket is megvették, miközben az újdonsült vevőket is magukhoz csábítsák. A végeredménynek valami emlékezetesnek kell lennie. Ha most megnézzük a Tomb Raider Chronicles-t (TRC), akkor már tudjuk, hogy ez az ötödik része a még 1996-ban indult sorozatnak, és az utolsó, ami az azóta is futó technológiára épül. A kérdés tehát: méltó befejezése a TRC a híres sorozatnak?


Lara Croft, aki nyilvánvalóan a legjellemzőbb karaktere a játékiparnak, újra a játék központi szereplője, még akkor is, ha a legutóbbi részben bizony halálát lelte (Last Revelation). A történet nem sokkal később ott folytatódik, ahol az előbb említett játék abbamaradt: Lara barátai, Patrick Dunstan atya, Winston a komornyik és Jean Yves Lara holmijait gyűjtögeti, rendezgeti. Eközben felidézik Lara eddig el nem mesélt történeteit a múltból. Ezek az emlékek adják a játék alapját. Az ötlet ugyan jól hangzik, de mégis csak azt eredményezi, hogy nincs olyan szál, ami összekötné a történeteket egy összefüggő sztorivá.


A TRC négy epizódot tartalmaz, 13 pályával, amik között bizony semmi kapcsolat nincs. Az első részben Lara feladata, hogy Rómában megtalálja Stone professzort, miközben két régi "barát" Larson és Pierre próbálja ebben megakadályozni. A második történetben egy orosz tengeralattjáró bázis vár ránk, ahol Hitler dárdáját kell megkeresnünk. Harmadszorra Írország a célpont, ahol a 16 éves Lara démonok ellen küzd, míg az utolsó epizódban - ami messze a legjobb a négy közül - egy high tech felhőkarcolóban kell megszereznünk egy egyiptomi ereklyét.


A kalandok közben a már szokásos arzenál áll a rendelkezésünkre: pisztoly, revolver, vadászpuska, Uzi, HK géppisztoly, falmászó kampót kilövő puska valamint kloroformmal átitatott rongy. Sajnos azonban a harc még mindig annyira jellegtelen, hogy igazából teljesen mindegy mivel harcolunk. A lényeg, hogy taktikázás nélkül csak folyamatosan tüzeljünk, függetlenül attól, hogy éppen egy hatalmas fémpolippal harcolunk vagy éppen egy katonával. Persze azért vannak újítások is. Kibővült a mozgások listája, amivel leküzdhetjük az elénk jutó akadályokat. Lehetőségünk van még fiókokban és ládákban keresgélni esetleges felhasználható tárgyak után. A továbbfejlesztett inventory rendszernek köszönhetően lehetőségünk van arra is, hogy tárgyakat összekapcsoljunk és azokat együtt használjuk. Továbbá több lehetőségünk van arra is, hogy a játéktérben szereplő tárgyakat használjuk.


Talán a játék egyetlen - és legfontosabb - újítása a beépített pályaszerkesztő, amivel bárki képes lehet felépíteni álmai Lara kalandját. A szerkesztő nagyon jó, de meglehetősen komplikált. Lehetőségünk van az ajtók, ablakok átdefiniálására, a fényforrások beállítására, valamint a textúrák és az objektumok átrajzolására is. A készülő pályát mind 2D-ben mind 3D-ben is megnézhetjük és szerkeszthetjük. A szerkesztőhöz jár egy oktatópálya is, ami nagyjából tartalmazza az összes lehetőséget. A fejlesztők ígérnek egy online területet is, ahol a felhasználók által készített pályákat másokkal kicserélhetik. A szerkesztő nagyon sokoldalú, de bizony rengeteg idő és gyakorlás kell hozzá, hogy valaki elfogadható minőségű pályát alkosson.


A Tomb Raider Chronicles, mint elődei, egy akció-kaland hibrid, ahol a játékosnak logikai feladatokat kell megoldania, ellenségeket legyőznie és terepakadályokat leküzdenie. Bárki, aki játszott az előző részekkel már tudja, hogy abban az időben micsoda újdonságot is jelentett ez a stílus. De az idők változnak, és mára a Tomb Raider már csak egy a rengeteg 3D platformjáték közül. A rengeteg ugribugri pontos időzítést és jó reflexeket kíván, a valódi kalandjátékokon edződött játékosoknak pedig meglehetősen unalmasnak és butának fog tűnni a kapcsolók keresgélése és kapcsolgatása.


Függetlenül az elénk kerülő kihívás nagyságától, azt sem szabad elfelejteni, hogy a külsőnézeti perspektíva az esetek legtöbbségében éppen hogy ellenünk dolgozik, ahelyett, hogy megkönnyítené a játékot. Sokszor előfordult, hogy az ellenségeket, a hibás kameraállás miatt nem lehetett látni, csak akkor ha már teljesen közel mentünk hozzájuk, ezzel kitéve magunkat az esetleges támadásoknak. A vad kameramozgások és a nehézkes irányítás pedig azt eredményezi, hogy meglehetősen nehézzé vált a finom mozgás a kis területeken vagy a sarkok körül, pedig ebben a részben sokkal nagyobb szerepet kapott a lopakodás, mint eddig bármikor. Mint más 3rd person akciókban (pl. Drakan) a kamerahibák miatt nehéz az ugrások pontos elvégzése is. A grafikai hibák, mint mikor Lara lába eltűnik a falban, vagy mikor a teste átlátszóvá válik csak még jobban rontja a 3D érzetet, és dezorientáltságot okoz. Grafika: A TRC látványvilága nem teljesen felel meg a mai elvárásoknak, habár egy kicsit jobban néz ki, mint az előző részekben. A karakterek meglehetősen szerény felépítésűek, kevés poligonból állnak és még Lara is nagyon 2D-s rajzfilmkinézetű. A főszereplő kinézete, messze elmarad Julie Strain-tól, a Heavy Metal F.A.K.K.2 főhősnőjétől, vagy a April Ryan-től, aki a The Longest Journey-ben szerepel. A készítők nem erőltettek semmi komoly próbálkozást, hogy kidolgozzák a karakter árnyékolt 3D-s textúráit annak arcán vagy testrészein. A terep sem a legjobb. Legtöbbször laposnak és élettelennek tűnik minden.

A speciális effektek sem túl látványosak. Még a kifröccsenő vér is meglehetősen gyengén sikerült. A már említett ütközési hibák mellett, még a textúrák is sokszor el vannak csúszva. Egyetlen pozitívum a fény effektek. A tegeralattjárós pályán a víz alatti részek egyszerűen tökéletesek. A frame rate is elfogadható, az animáció pedig kellemes és összefüggő képet ad.

Kezelőfelület: A TRC rengeteg irányítóeszközt képes használni (bár érdekes módon, az egeret nem), nincs alap joystick gombkiosztás, ezért azt nekünk kell beállítani a legelső játék előtt. Az is zavaró, hogy az ESC helyett a P-vel kell a Pause képernyőre lépni, ahonnan a beállításokat elvégezhetjük. Az aktuális játékállás mentésre 15 hely áll rendelkezésünkre, de sajna nincs automatikus mentés. Probléma lehet még az, hogy a játék folyamatosan a CD-ről tölt, ami akadozáshoz vezethet. Egy másik hiba: ha a négy epizódnak semmi köze egymáshoz, akkor miért nem lehet őket külön-külön is végigjátszani? Sajnos csak egyiket a másik után tudjuk kipróbálni. A menürendszer egyszerű, de legalább átlátható és ezért könnyen használható.

Játékmenet: A deja vu nagyjából lefedi ezt a témát, mivel majdnem ugyan az, mint elődeiben. A pályatervek érdekesek, de semmi különös. A lineáris stílus elvesz minden lehetőséget arra, hogy kreatívan oldjuk meg a feladatokat, hiszen minden szépen egymás után következik. Idővel unalmassá válik a folyamatos ugrálás, mászkálás, úszkálás, kötélmászás és a többi...

Multiplayer: Nincs multiplayer opció a játékban.

Hangeffektek: A hangeffektek jók, de semmi több. Legtöbbször a fegyverek puffanását halljuk majd, még akkor sincs más, mikor ellenfelek vesznek körül minket. Minden hang a helyén van, nincs csúszás vagy hiba bennük, de az egész mégis üres és semmitmondó. Nincs 3D-s támogatás sem.

Zene: A zenének egyetlen szerepe van a Tomb Raiderben, méghozzá az, hogy veszélyre figyelmeztessen. Mint az előző részek is, a TRC is csak minimálisan használja ezt a lehetőséget. Nincs folyamatos háttérzene, csak néha-néha hallunk egy két betétet, hogy azzal növeljék a feszültséget. A legtöbb esetben ez egész jól beválik, mert a játékos tudja, hogy mikor kerül veszélyes helyzetbe. A zenék szerencsére némileg különböznek attól függően, hogy melyik területen kalandozunk éppen.

Intelligencia és nehézség: A TRC-ben nincs előre kiválasztható nehézségi szint. A legújabb rész semmivel sem jelent nagyobb kihívást, mint elődjei. Legtöbbször a játékos tudja, hogy hová kell mennie, csak azt nem, hogy oda hogy jut el, a rengeteg tereptárgynak köszönhetően. A legnehezebb a legutolsó pálya, ahol még a hardcore Tomb Raider rajongóknak is többször kell a mentéshez folyamodniuk.

Az eddigi részekben az ellenfelek mesterséges intelligenciája köztudottan teljesen bénán sikerült. Vannak ugyan jelek a javulásra, mert az ellenségek felfigyelnek a hanghatásokra és ügyesebben közlekednek a tereptárgyak között, de csak úgy mint a grafikánál, ezek a javítások még mindig nem érnek fel a most elvárható szinttel.

Összegzés: Az igazság az, hogy a TRC semmi igazi újítást nem tartalmaz. Az esetleges javítások pedig nem szólnak bele annyira a játékmenetbe, hogy az igazán feltűnő lenne. A program hibái (gyenge AI, hibás grafika és rossz kamerabeállások) továbbra is lerontják az összképet. Ahelyett, hogy a Tomb Raider utolsó része valami emlékezetes játék lenne nem több, mint egy időutazás vissza a játékipar múltjába. A Tomb Raider rajongók biztosan imádni fogják, mások pedig valószínűleg soha meg nem nézik.