Kiadó: Eidos
Fejlesztő: Crystal Dynamics
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium III 1 GHz, 256 MB RAM, 10 Gbyte szabad hely, GeForce 3Ti / Radeon 9 sorozatú videokártya
Ajánlott: 3 GHz-es Intel Pentium IV vagy AMD Athlon XP 3200+, 1 GB RAM, GeForce 7800 / ATI X-1800,
Hasonló játékok: Tomb Raider sorozat, Constantine, Max Payne
Kategória: TPS akció-kaland

Legutoljára, mikor értekeztem kedvenc pixelcicababánk egyik kalandjáról, nem voltam túlzottan elragadtatva. Eltelt két év, Lara mellei még kerekebbek és formásabbak lettek, egyre jobban mátrixos mozdulatokat is tanult és kivételesen nem egy random rejtély nyomába ered, hanem saját múltjának feltárására vállalkozik. Az eredmény bíztató.

Az alapvető különbség talán, hogy ebben a részben nem erőltették a szerepjáték-szerűséget, hanem inkább egy filmszerű 3D platform játékot kapunk. Annak ellenére, hogy viszonylag szabadon mozoghat Croft kisasszony, mégis legtöbbször a kijelölt útvonalon ugrabugrálva juthatunk csak előre, alternatíva szinte soha nincs. Ami persze nem olyan nagy baj, hiszen a játék nem akar több lenni, mint ami. A közelmúlt produkciói közül a Constantine-re emlékeztet leginkább, annyi különbséggel, hogy itt kevésbé történet-, mint inkább akcióorientáltak az események.



Az intróban Larát gyermekkorában láthatjuk édesanyjával, akivel lezuhannak egy repülőgéppel. Persze túlélik és talán Lara első kalandjába keverednek, aminek a vége egy későbbi mozis jelenet szerint az lesz, hogy a bátor anya eltűnik a dimenziók ködében. A játék sztorija innentől papírforma, hisz nem nehéz kitalálni, Lara egy dél-amerikai kalandja során véletlenül ráakad valami olyanra, mint amit gyermekkorában látott. Ráadásul egy új ismerős egy egész hadsereggel megtámogatva megelőzi és a keresett karddarabot elhappolja az egyedül dolgozó Lara elől. A cél a következő: megkeresni a rosszfiút, elvenni tőle a cuccot és megtalálni a hozzá tartozó további részeket. Ja és mellesleg a kard az Excalibur lenne.

A felszerelésnél a klasszikus duplapisztoly mellett már dukál a PDA, mellé egy videoheadset, távcső és egy mágneses ninja-kötél is. További fegyvereket és elsősegély csomagot majd a likvidált humán ellenfelektől szedhetünk fel. Nagyon vicces, hogy a bázisról feketebőrű barátunk folyamatosan vonyít, ha valami izgalmas történik velünk. Valószínűleg neki tényleg filmszerű az eseményfolyam.



A korábbi részekhez képest néha komoly tömegekkel találjuk magunkat szembe, de annyira rosszul képzett katonákról van szó (kivéve hard fokozaton), hogy célozni nem nagyon tudnak, ráadásul gyakran dobnak elsősegély csomagot is, ami viszonylag könnyűvé teszi a tömegmészárlást. Automata célzással és az F gomb nyomogatásával (golyó elől elhajlás), illetve ugrálással hamar kiiktatható egy egész osztag.

A szürke célkeresztet látva nem érdemes lőni, mert túl messze van a cél és nem találja el a kis Miss. Illetve, ha precíziós műveletet szeretnénk végrehajtani, akkor az Y gomb lehetőséget ad manuális célzásra is. A játék alatt kb. két alkalommal használtam úgy, hogy valóban hasznos is volt. Ms. Croft mozgáskultúrája epizódról epizódra gazdagodik. Ugyan az előző résznél kritizáltam, hogy 1/8-adokat fordul, itt mégsem éreztem olyan szörnyűségnek, hogy álló helyzetben már csak negyedeket illetve feleket képes forogni. Talán azért, mert menet közben egérrel teljesen jól irányítható, illetve megszűnt a terep négyzetekre való felosztása. Bárhol megállhatunk, bármilyen tereptárggyal interakcióba léphetünk és a ládahúzogatás sem egységenként zajlik, hanem teljesen szabadon játszhatunk vele Soko-Ban-t.

Az ajtók nyitása lábbal történik, néhány rúgás után szabad az út, de a kevéssé rögzített tereptárgyak is lerúghatóak, vagy lelőhetőek. Az új mozgás ebben a részben a tornász atlétika újabb mozdulatát, a felemás rúdon való pörgést és arról való ugrást örökíti meg. Nem vagyok benne biztos, de mintha Tarzan.. azaz Jane indán való lóbálása sem lett volna korábban látható. Az akrobatikus mozdulatok viszont sokkal összefüggőbbek lettek, kevésbé esik szét egy egész sorozat, mint korábban. Több olyan helyzet van, mikor folyamatosan, megállás nélkül kell vagy érdemes csinálni az akciót.



Gondolkodni nem is kell, hiszen említettem, annyira sok lehetőség nincs. Ha van egy lánc, akkor fel kell rá mászni, ha van egy perem, akkor függeszkedve azon kell tovább menni és ha van egy szakadék, át kell ugrani. Ez stimmel, olyan, mint régen. Bár a kamera sokszor segít nekünk, hiszen eleve olyan szögekbe áll be néha, ami egyértelművé teszi a tovahaladás irányát.

A harmadik védjegye a sorozatnak a csapdák, talányok és kapcsolók világa. Nem gondoltam volna, hogy sikerül újdonságokat belevinni az elcsépelt dolgokba, de anélkül hogy spoilerkednék, elmondhatom, számos kreatív megoldással szolgál az új epizód. Persze nem maradhat ki a régi jó ládatologatás, a valamilyen formán eltűnő padló, a mozgó falak és a plafonból és padlóból előugró kivégző szettek sora sem.

Újdonság az interaktív mozijelenet, amikor a Fahrenheithez hasonlóan nem mi irányítjuk a karaktert, de a felvillanó jeleket le kell követnünk. Amennyiben nem sikerül, akkor a próba kudarcba fullad. A táncgépen profi arcoknak ez nevetséges kihívás lesz. Kicsit féltem attól, hogy a készítők megint úgy próbálják a köztudottan rövid játékidőt kinyújtani, hogy idióta kapcsolókat rejtenek el a leglehetetlenebb helyeken, de nem így történt. Lehet, hogy végre hallgattak a felhasználói visszajelzésekre és elfelejtették ezt az eszközt.



Néha eltévelyedtem persze, de ilyenkor a megfelelő kapaszkodó észrevétele került csak 1-2 percbe. Akinek esetleg mégis perverziója az ilyesfajta keresés, az vadászhat bronz, ezüst és arany kegytárgyakra, amik színükhöz mérten könnyű, illetve nehéz helyeken vannak elrejtve. Minél több ilyet sikerült begyűjteni, annál több extra videót és extra tartalmat érhetünk el, például alternatív öltözékeket.

Kimaradt még az ismertetésből a helyszínek és a feladatok kérdése. Lara ezúttal 6 helyszínen mutatja meg magát, mégpedig Boliviában, Peruban (falu, múltbéli labirintus, jelen), Japánban, Nyugat-Afrikában, Kazahsztánban és Angliában. Bár ezek közül még csak Angliában jártam, mégis biztosan állítom, hogy eléggé autentikusak a díszletek és a két év alatt tapasztalható grafikai fejlődés nagyon jó irányba terelte a pixelcici körítését.

Bár az árnyékokkal adódik néha gond, a fények, a víz, tűz és mozgások teljesen kielégítők. Térképünk továbbra sincs, bár nincs is rá szükség, tényleg mindenhol csak egyfelé lehet menni. Amennyiben képes valaki észrevenni, hogy megfordult, akkor nem fog sosem eltévedni. Grafika:
Sokkal szebb lett ez a rész, mint az előző. Ez tény. Az átvezető animációk, amik szintén a játék motorjával mennek, még jobban néznek ki. A gépigénye nem vészes, hiszen középkategóriás kártyán is már vállalhatóan fut, sőt minimum beállításokon állítólag egy GeForce 3-as kártyán is elmuzsikál. A nagyfelbontású textúráknak és a sok különböző helyszínnek persze megvan az ára. A játék 7,5 GB adatot telepít a gépünkre, illetve még 2,5 GB-ra tart igényt futtatáskor. Kicsit túlzás.

Játékmenet:
Nagyon rövid. Egy nap alatt teljesen könnyedén végig lehet rajta szaladni mindenféle csalás, leírás vagy bármi egyéb extra nélkül. Persze kezdő TPS játékosoknak tarthat valamivel tovább, de nem hiszem, hogy erre kellene építeni. Ez viszont az egyetlen rossz, amit jelenleg el tudok mondani. A sztori pörgős, számomra izgalmas volt és lekötött egész végig. Közepes fokozaton ritka volt, hogy egy nehezebb részt sokszor ismételve lehetett volna csak megcsinálni, mindenhol sikamlósan lehetett haladni. Ráadásul a készítők figyeltek arra, hogy minden átvezető animációban jól meg lehessen bámulni a virtuális dekoltázst.

Kezelőfelület:
Ez necces pontja a játéknak. Bár folyamatosan tájékoztatott arról, hogy mikor mit kell nyomni, de nem mindig logikus felépítésű a kiosztás és sokszor nem egyértelmű, egy gombnak akár 5 funkciója is lehet szituációtól függően. Elég gyakran becsúszik a melléugrás esete is, amikor pár milliméterrel elnézve a liánt vagy a láncot, kötelet egy mélységben landolunk.

Zene, hangeffektek:
A zene végig nagyon jó, elektronikus, illetve számos helyszínhez passzoló dallam is beindul. Az akciórészek alatt végig kellemes trance szólamok pörögnek. A beszédhangok teljesen profi színészi munkának tűnnek, talán ez ma már elvárás is egy nagynevű játéknál. A kommentárok néha viccesek is tudnak lenni, főleg abban lesz részünk, hogy Zip és Lara egymásnak osztja az észt.

Intelligencia, nehézség:
A csapdák között ugyan van újítás, de egyikhez sem kell 75-nél több IQ, nincsenek komoly logikai talányok. Figyelmesnek kell lenni és ügyesnek inkább. A legtöbb csapda már rutinból kell, hogy menjen és nem árt az interaktív jelenetekben a hidegvér és a jó időzítés. Az ellenfelek komolytalan AI-val rendelkeznek. Néha lőni is elfelejtenek, ha kicsit messzebb megyünk tőlük. A legtöbb minimál scripttel rendelkezik, amiben be van állítva egy mozdulatsor, amit végrehajt, aztán lő, üt vagy harap. A motoros üldözéseknél viszont szimpatikus, hogy a filmekhez hasonlóan nem a főhősnek kell mindenkit lelőni, hanem kb. a fele csapat magától is felkenődik az akadályokra.

Összegzés:
Egy nagyon kiegyensúlyozott, profi termékről van szó. Nem okozott nagy meglepetést, de csalódást sem. Ez pontosan az, aminek kell lennie: csinos csajszi ugrál a monitorunkon, ráadásul Japánban megjelenik kicsit lengébb öltözékben is. Nem kell görcsölni a feladatokon, lehet menni előre. A siker tuti, önbizalom-hiányosoknak kötelező. Időmilliomosoknak nem ajánlom, kivéve, ha pénzben is el vannak eresztve. Újrajátszani maximum egyszer lehet, azt is talán azért, hogy minden extrát megtaláljunk és ne a történetre koncetráljunk. Well done!