Gyurkity Péter

A tapintás érzését adja vissza egy új művégtag

Először sikerült egy művégtag révén az agy irányába adatokat és információt küldeni.

Az utóbbi néhány évben többször is olvashattunk olyan új kísérletekről, amelyek a végtagjaikat elvesztő, illetve bénulásban szenvedő betegek életét igyekeztek jobbá tenni, legyen szó a végtagok használatáról, illetve a különböző funkciók helyreállításáról. Amíg azonban eddig többnyire a végtagok felé küldött információk segítettek ebben, most az agyba visszaküldött adatok feldolgozását is megoldották.

Erről számolt be a DARPA hivatalos közleménye, amely szerint most először sikerült megoldani az ellenkező irányba haladó információk megfelelő kezelését és felhasználását, ami a kísérletben résztvevő páciens számára a tapintás érzékelésének visszanyerését jelenti. Az eredményt az eredeti, természetes állapothoz közelinek írják le, ezzel pedig - legalábbis a kutatócsoport vezetője szerint - bezárult a kör, hiszen míg korábban a gondolatokkal vezérelt művégtagok megjelenése jelentette a nagy áttörést, most a kétirányú adatáramlás révén sikerült meghaladni az eddigi teljesítményt, itt ugyanis a jelek szerint sikerül majd biztosítani a megfelelő precizitást.


Az első tesztek során a kutatók a bekötött szemű páciens művégtagjának ujjait érintették meg, a kiválasztott személy pedig csaknem 100 százalékos pontossággal meg tudta mondani, hogy melyik ujjnál jött létre a fizikai kapcsolat. Mi több, nem is tudták átverni két ujj egyszerre történő megérintésével, ezt ugyanis a tesztalany szintén észlelte, elmondása szerint pedig olyan érzése volt, mintha az eredeti végtagja jelezné számára az érintést. Ehhez természetesen a végtagban lévő érzékelőkre, valamint az agyba ültetett speciális chipre van szükség, a kettő között pedig a szignálok elektromos jellé történő átalakítása megy végbe.


Mivel a tanulmány eddig egyetlen tudományos lapban sem jelent meg, az eredmények részletes ismertetése pedig még várat magára, tulajdonképpen a kezdeti fázisban járnak, ám erre valószínűleg nem kell már sokat várni.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Ahoy #2
    Már megoldották sérülés után több évvel is amputált perifériás idegre.
    Itt az a baj, hogy gerincsérült emberről van szó.

    Amúgy a kortikális szenzoros elektródák fizikai mivoltjukból adódóan nem lehetnek túl pontosak. Perifériás esetben visszaállítható viszont 100%-os érzékelés is (persze a jövőben, ha építünk egy axon felbontású interfészt), ha ép a gerincvelő. Illetve gerincvelői pályákon is megfelelő implantátummal.

    Másik lehetőség, hogy hozzávetőleges szenzoros agyi inputot kap, de ezt az agy a plasztikusságából adódóan, megtanulja használni a mozgás feedbackre.
    A robotkar agyi vezérlését már megoldották, de valamiért az emberi agy sokkal rosszabbul volt képes tanulni és irányítani a kart. Csimpánznál viszont látványos fejlődés tapasztalható. A banánt simán és könnyedén el tudja venni, mindez egy utah típusú mátrix elektróddal.

    Érdekes kérdés, hogy az embernél miért nem működik jobban.
    Utoljára szerkesztette: Ahoy, 2015.09.16. 15:24:40
  • kvp #1
    Elvileg a serules utan roviddel bekotve a visszajelzo idegeket is ez megoldhato agyi chip nelkul is, hosszabb ido utan a fenti megoldas tunik jonak. A visszajelzes lenyege, hogy igy agyilag iranyithato a motorok altal kifejtett nyomoero. (Az agy impulzussuruseg, azaz frekvenciamodulalt vezerlest hasznal az izmok fele, ami viszonylag jol alakithato digitalis jelle. Visszafele nehezebb a helyzet, de a fentiek alapjan megoldottak.)