Balázs Richárd
Hogyan vált a HIV globális járvánnyá?
Kutatók felgöngyölítették a HIV vírus terjedésének útját, ami a kezdetekkor még csak néhány kameruni vadászó-gyűjtögetőt fertőzött meg, ma viszont már 76 millió embert érint világszerte.
A vírus idővonalának megalkotásához az Oxford Egyetem csapata régi vérmintákat alkalmazva megerősítette, a Kongói Demokratikus Köztársaság fővárosa, Kinshasa volt a vírus ugródeszkája a robbanásszerű terjedéshez, ami 1920 környékére vezethető vissza. A kutatók az ezt követő eseményekről is átfogó képet adtak.
Amint a HIV megvetette lábát Kinshasában, az új bányanyitásokon és az ehhez kapcsolódó vasútépítéseken dolgozó munkások fokozatosan vitték a munkálatok terjeszkedésével a vírust dél felé. Miután Kongó 1960-ban függetlenné vált Belgiumtól, a vírus egyre inkább kezdett kicsúszni a kontroll alól és teret hódítani az afrikai kontinens déli részén. Ekkor még mindig évtizedekre voltunk a kór létezésének első bejelentésétől, ami 1981-ben történt meg, illetve a vírus 1983. évi hivatalos felfedezésétől. "Úgy véljük a vírus kihasználta a körülmények tökéletes összhangját a terjedéshez" - mondta Oliver Pybus, a kutatás vezetője. "A vírus megütötte a főnyereményt"
Pybus és munkatársai genetikai felépítéséből fejtették vissza a HIV szárnyalását, ehhez közel 800 kongói fertőzött vérmintáját elemezték az 1959 és 1980-as évek közötti időszakból, köztük a legrégebbi ismert pozitív mintát, a ZR59-et, amit egy Kinshasai lakostól vettek 1959-ben.
Annak ellenére, hogy korábbi időszakból nem állnak rendelkezésre minták, a kutatóknak sikerült visszanyúlniuk egészen 1920-ig, mivel a modern minták elemzési adataiból lemodellezhető volt az új mutációk terjedési sebessége és helyszíne, így meg tudták becsülni hol és mikor jelentek meg a különböző változatok. Ebből és a minták összehasonlításából kapott családfából a kutatók ki tudták számítani a vírusváltozatok közös ősének felbukkanási helyét és idejét. "Ugyanazt a trükköt alkalmaztuk, amit az összes evolúciós biológus használ a családfák megalkotásához, legyen szó állatról, baktériumról, vagy esetünkben egy vírusról" - mondta Pybus.
Korábban az amerikai Pennsylvania Egyetem csapata Beatrice Hahn vezetésével az 19. század végére tette a HIV legelterjedtebb törzsének, a HIV-1 M átterjedését az emberekre, ami dél-kelet Kamerunban zajlott le. A legtöbb kutató szerint a vírus akkor ugorhatott át emberre, amikor egy vadász nyílt sebébe bekerült egy csimpánztól a HIV majommegfelelője, a SIV. A vírus ezután ezen a területen belül keringhetett, majd a Sangha folyórendszer mentén elindult dél felé, Kinshasa irányába.
A terület legnagyobb városába, Kinshasába érve a HIV terjedése felgyorsult. A belga gyarmatosítók, akik mindenáron ki akarták aknázni Kongó dél-keleti Katanga régiójának ásványkincseit, vasútépítésbe kezdtek, rengeteg munkást csábítva az új bányákba. Akkoriban a vasútvonalak testesítették meg a Kinshasából kiinduló utasforgalom 95 százalékát. "Kongó ásványvagyonának nagy része Katangában található" - tette hozzá Jacques Pépin, a kanadai Sherbrooke Egyetem epidemiológusa. "Katanga terület lakossága elenyésző volt, ezért a belgáknak több tízezer embert kellett áthozniuk a Kasai régióból, ahol Kinshasa is fekszik"
1922-re már évente 300.000 utasa volt az új vasútvonalaknak, amivel a vírus az 1930-as évek végére elérte Katanga nagyobb városait is, melyek 1000 kilométerre helyezkedtek el a fővárostól déli irányba. Az északi terjedés lassabb volt, mivel abba az irányba csak a folyón lehetett eljutni, ezért a HIV az 1940-es évek közepére érte el az ország jóval közelebb fekvő északi városaiba.
A terjedés végső fázisa Kongó függetlenné válása után csúcsosodott ki, ami egybeesett egy drasztikus kulturális változással is, ami szintén a vírus terjedését segítő tényező volt. 1960 előtt a Kinshasai szexmunkások általában 3-4 állandó partnerrel dolgoztak, 1960 után ez a szám megötszöröződött.
Több HIV törzsről is tudnak a tudósok, melyek főemlősökről ugrottak át az emberekre, legalább 13 ilyen eset történt, de csak egy vezetett el a ma is jelenlévő globális terjedéshez. A legutóbbi kutatás bemutatja, hogyan terjedt exponenciálisan a HIV-1 M annak ellenére, hogy nagyjából azonos helyen és időben jelent meg, mint a HIV-1 O. "Az egyik törzs nem tudott kitörni Kamerunból, míg a másik világméretű járvány lett" - mondta Pybus, aki szerint az emberek egy természetes immunitása jelenthette az egyik különbséget az O törzs terjedésének korlátozottságában, ugyanakkor az M törzs jókor volt jó időben.
A vírus idővonalának megalkotásához az Oxford Egyetem csapata régi vérmintákat alkalmazva megerősítette, a Kongói Demokratikus Köztársaság fővárosa, Kinshasa volt a vírus ugródeszkája a robbanásszerű terjedéshez, ami 1920 környékére vezethető vissza. A kutatók az ezt követő eseményekről is átfogó képet adtak.
Amint a HIV megvetette lábát Kinshasában, az új bányanyitásokon és az ehhez kapcsolódó vasútépítéseken dolgozó munkások fokozatosan vitték a munkálatok terjeszkedésével a vírust dél felé. Miután Kongó 1960-ban függetlenné vált Belgiumtól, a vírus egyre inkább kezdett kicsúszni a kontroll alól és teret hódítani az afrikai kontinens déli részén. Ekkor még mindig évtizedekre voltunk a kór létezésének első bejelentésétől, ami 1981-ben történt meg, illetve a vírus 1983. évi hivatalos felfedezésétől. "Úgy véljük a vírus kihasználta a körülmények tökéletes összhangját a terjedéshez" - mondta Oliver Pybus, a kutatás vezetője. "A vírus megütötte a főnyereményt"
Pybus és munkatársai genetikai felépítéséből fejtették vissza a HIV szárnyalását, ehhez közel 800 kongói fertőzött vérmintáját elemezték az 1959 és 1980-as évek közötti időszakból, köztük a legrégebbi ismert pozitív mintát, a ZR59-et, amit egy Kinshasai lakostól vettek 1959-ben.
Annak ellenére, hogy korábbi időszakból nem állnak rendelkezésre minták, a kutatóknak sikerült visszanyúlniuk egészen 1920-ig, mivel a modern minták elemzési adataiból lemodellezhető volt az új mutációk terjedési sebessége és helyszíne, így meg tudták becsülni hol és mikor jelentek meg a különböző változatok. Ebből és a minták összehasonlításából kapott családfából a kutatók ki tudták számítani a vírusváltozatok közös ősének felbukkanási helyét és idejét. "Ugyanazt a trükköt alkalmaztuk, amit az összes evolúciós biológus használ a családfák megalkotásához, legyen szó állatról, baktériumról, vagy esetünkben egy vírusról" - mondta Pybus.
Korábban az amerikai Pennsylvania Egyetem csapata Beatrice Hahn vezetésével az 19. század végére tette a HIV legelterjedtebb törzsének, a HIV-1 M átterjedését az emberekre, ami dél-kelet Kamerunban zajlott le. A legtöbb kutató szerint a vírus akkor ugorhatott át emberre, amikor egy vadász nyílt sebébe bekerült egy csimpánztól a HIV majommegfelelője, a SIV. A vírus ezután ezen a területen belül keringhetett, majd a Sangha folyórendszer mentén elindult dél felé, Kinshasa irányába.
A terület legnagyobb városába, Kinshasába érve a HIV terjedése felgyorsult. A belga gyarmatosítók, akik mindenáron ki akarták aknázni Kongó dél-keleti Katanga régiójának ásványkincseit, vasútépítésbe kezdtek, rengeteg munkást csábítva az új bányákba. Akkoriban a vasútvonalak testesítették meg a Kinshasából kiinduló utasforgalom 95 százalékát. "Kongó ásványvagyonának nagy része Katangában található" - tette hozzá Jacques Pépin, a kanadai Sherbrooke Egyetem epidemiológusa. "Katanga terület lakossága elenyésző volt, ezért a belgáknak több tízezer embert kellett áthozniuk a Kasai régióból, ahol Kinshasa is fekszik"
1922-re már évente 300.000 utasa volt az új vasútvonalaknak, amivel a vírus az 1930-as évek végére elérte Katanga nagyobb városait is, melyek 1000 kilométerre helyezkedtek el a fővárostól déli irányba. Az északi terjedés lassabb volt, mivel abba az irányba csak a folyón lehetett eljutni, ezért a HIV az 1940-es évek közepére érte el az ország jóval közelebb fekvő északi városaiba.
A terjedés végső fázisa Kongó függetlenné válása után csúcsosodott ki, ami egybeesett egy drasztikus kulturális változással is, ami szintén a vírus terjedését segítő tényező volt. 1960 előtt a Kinshasai szexmunkások általában 3-4 állandó partnerrel dolgoztak, 1960 után ez a szám megötszöröződött.
Több HIV törzsről is tudnak a tudósok, melyek főemlősökről ugrottak át az emberekre, legalább 13 ilyen eset történt, de csak egy vezetett el a ma is jelenlévő globális terjedéshez. A legutóbbi kutatás bemutatja, hogyan terjedt exponenciálisan a HIV-1 M annak ellenére, hogy nagyjából azonos helyen és időben jelent meg, mint a HIV-1 O. "Az egyik törzs nem tudott kitörni Kamerunból, míg a másik világméretű járvány lett" - mondta Pybus, aki szerint az emberek egy természetes immunitása jelenthette az egyik különbséget az O törzs terjedésének korlátozottságában, ugyanakkor az M törzs jókor volt jó időben.