202
National Geographic Channel-en
-
forrai #162 Ne haragudj, de olvass el valamit valahol az árapályról. Igazán jót nehéz ajánlani.
Dr Völgyessi a BME- n kiváló forrás, és rajta van a neten is, de csak geofizikusoknak.
Legjobb, ha levezeted magadnak. Én is azt tettem. -
forrai #161 Leöb úr azért is képzeleg, mert a fény sebességnek az univerzum sűrűségcsökkenésével nőnie kell. Addig nő, amíg el nem éri a szülő univerzumunk sebességét, és akkor "visszaolvad" belé, hogy csak úgy csattan...
Úgy néz jki, hogy agylágyulás kell a tudóssá avatáshoz?
Azé is aki avat, és azé is, akit avatnak? De még azoké is, akik nézik? -
forrai #160 Bnum.
Az a baj, hogy nemcsak te nem látod, mi az árapály.
- A csillagászat legelső törvénye, hogy fogalma sincs, mi az árapály.
- A második, hogy másoknak se legyen.
- hermadik pedig, hogy Leőb úr csak képzeleg.
Így azután miről írhatok még? -
Bnum #159 Az árapályt a inhomogenitás válthatja ki, tehát ha a tömegeloszlás nem egyenletes és a gravitációs energia más energiává alakul.
Nem látom, hogy az árapály (a Napban honnan is lenne?) ki szakíthatna onnan bármit is.
Ahhoz kéne egy másik Nap, s az egymásra ható gravitációjuk esetén, esetleg. -
Bnum #158 Érdekes, de azért nem elég következetes.
Az elején 100miliárd évre teszi azt az állapotot, amikor a galaxis képe kimerevedik, a cikk végén
("Például az eddig látott legtávolabbi kvazár fénye a kvazárt akkor hagyta el, amikor a Világegyetem csak egy milliárd éves volt. (A Világegyetem életkorát jelenleg 14 milliárd évesnek becsülik.) Loeb számításai azt mutatják, hogy ez elkövetkező pár milliárd évben megfigyelve ezt a kvazárt, hat milliárd éves korában látványa kimerevedik, változása megáll.")
6miliárd évre. -
patiang #157 egy elmélet -
forrai #156 (...magnetohidrodinamikus...) -
forrai #155 (elfelejtettem megint- Bnum, neked szóltak az előzők, és persze mindenkinek) -
forrai #154 Az tehát a lényeg szerintem, hogy a felsorolt hatások együttesen gázbolygó kilökődéseket okoztak a Nap magjából, és talán távolabb is.
Innen az út egyenesen vezet a kiszakadásos-kondenzációs bolygókeletkezési elméletig.
A kiszakadt gáztömegben, amely a jellemző anyagösszetételt tartalmazta, lehülve hamarosan elkezdődtek azok a folyamatok, amelyek kondenzációhoz, majd szilárduláshoz vezettek.
Ezek a gázbolygó távolodó pályájának különböző helyein valósultak meg, ahol egy kritikus távolságon belül Nap körüli, távolabb a gázbolygő körüli pályára álltak.
Míg valahol a gázbolygó is leállt, s utána az árapály távolította.
A bemutatott porfelhőket is valszeg az árapály távolította.
-
forrai #153 Köszi ezeket a linkeket. Ezekkel egyébként egyet is értenék. Én is úgy gondolom, hogy többféle tényező, közöttük a magnetohidraulikus erők is okozták az óriás gázbolygók kiszakadását.
Mégegyszer felsorolom:
- a hirtelen megnövekedő hőmérséklet és nyomás, ami minden irányba egyformán hat. (termodinamikai ok) Ez kezdetben nagyságrendileg nagyobb volt a többinél,mára elenyészett
- a kialakuló magnetohidraulikus erők, az intenziv forgással, ezek inkább tengelyirányuak (Magnetohidraulika), máig meghatározóak
- a centrifugális gyorsulás, ami az ekliptika felé mutat, ami kezdetben nagy volt, máig elenyésző
- az árapály hatás, amit a kiszakadó és távolodó bolygók, különösen a Jupiter kelt.
A Napból történő kiszakadás irányát és energiáját ezek együtt határozták meg.
De kezdetben semmiképpen nem a magnetohidraulikáé lehetett a sző. Az egy fúziós hidrogénbomba volt, akkora, mint a Jupiter. Csak ferdén repült ki.
A Nap ma már csak pöfékel. Levezetia túlnyomást. Mert most is vann ak azért még benne egyenetlen hőfejlődési folyamatok, amelyek millió évnyi késleltetéssel jutnak a felszinig.
-
forrai #152 Ha jól tudom, az azonos töltésü részecskék taszítják inkább egymást. A mágneses hatást meg hogy gondolod?
Ami jellemző a linkre, és a csillagászatra, hogy az árapály szó, ami a galaxist leginkább alakítja, el se hangzik benne. És te sem hangoztatod. Nem tulajdonítasz szerepet annak, ami a Holdat évente 40 mm-t távolítja?
Pedig nincs se mágnesség, se elektromos töltés benne! -
forrai #151 Szóval arra gondolsz, hogy van egy porkorong, amely forog a Nap körül, ami már összecsomósodott valahogy? És abban a korongban, azon a helyen csomósodnak a gázbolygók, bolygók, holdak? -
Bnum #150 Itt éppen egy Nap kitörés, több millió tonna anyaggal, mágneses segítséggel.
Nap kitörés
Ez a Föld térfogatának elenyésző része, de a környezetbe lévő por csomósodását és pályáját befolyásolhatták a hasonló nagyságrendű kitörések.
A portól meghízott több millió tonna tömegű sűrűsödések, melyek pályája már nem volt szabályos, ezért ütköztek, ahol hatalmas hő energia szabadulhatott fel, amely további össze ragadásokat idézhetett elő. -
Bnum #149 "gravitáció igyekszik csomókba húzni a gázt és port, míg a forró csillagok elektromágneses sugárzása és részecskeszelei folyamatosan igyekeznek szétfújni a csillagközi felhőket. A kozmikus mágneses tér is befolyásolja a töltött részecskék mozgását, de hatásainak kiterjedtsége és pontos mechanizmusai egyáltalán nem ismertek."
hideg-porfelhok-a-nap-kozeleben -
Bnum #148 A forgó gáz és porkorong egyensúlyba van. Magától nem kezd el sűrűsödni, mert ha igen, akkor gyorsabban forog és megint csak egyensúlyba lesz a centrifugális erő és a gravitáció.
Ezt az egyensúlyi állapotot egy másik erőnek (én a mágnesességre tudok gondolni) kell, hogy megbontsa. Ekkor az érintett por mozgási energiája már kevés lesz, hogy ellenálljon a gravitációs és mágneses erőnek és össze csomósodik.
Csak gravitáció hatására nem gyorsulhat fel annyira a központi mag, hogy onnan bármi is kirepüljön, hisz bármekkorára is húzódik össze, akkor éppen egyensúlyba van a gravitációval.
A fúzió beindulása után tágulni, és a forgás lassulni fog. -
forrai #147 Nagyon kevés az olyan ember, akit ilyen kérdések foglalkoztatnak. Ezért is becsülök mindenkit, akkor is, ha más a véleménye, mint nekem.
A hivatkozást meg elfelejtgetem.
Átkozott szenilitás. -
forrai #146 Körvonalazd jpbban az elméletedet. Legyen benne hogy hol, (porkorong), mikor miért jelentek meg a bolygók.
Én leírtam: a Nap középső zónájában, amikor a fúzió megkezdődhetett benne.
Nálad csak találgatni próbáltam, hogy a porkorongban? Hiszen forgó gáztömegröl beszélsz. Azt ha gömbszerü, akkor a csillag részének tekinthető, ha a gyors forgásnál elszakad, akkor porkorongnak is nevezik.
Kiváncsi vagyok, részletezd.
-
forrai #145 Neked válaszoltam. És sokra becsüllek titeket.
-
Bnum #144 Továbbra is túl nagy az elvárásod velünk szembe.
Nem tudunk távolba látni és gondolatot olvasni.
Ha nem a "válasz erre" gombbal válaszolsz, akkor csak találgatni lehet, hogy kinek, és éppen mire válaszolsz. Esetleg csak magadba beszélsz.
A fórumokon enélkül is elég sok a félreértés. -
forrai #143 Ja és hogy bárhol kialakulhattak vasmeteoritok, akármilyen picik is? -
forrai #142 A kérdésedrd: "mitől alakulhat ki csillag" csillagok milliárdjai a válasz.
Te viszont arra válaszolj: mitől indulhatott el bennük a fúzió, és mi történt, amikor elindult? Úgy zajlott le, mint a gázrezsón, ami ha forr, lezárhatjuk?
Meg hogy miért a szilárd bolygók itt alakultak ki a Nap közelében?
stb. -
forrai #141 Te ezek szerint a bolygók porkorongban, a mágneses tér miatt létrejövő csomósodását vallod?
Ez az első épkézláb és megalapozott elmélet, amit itt olvasok. Alkalmas arra, hogy vizsgálgassuk. Meg is tesszük.
Mivel magyarázod például az Oorth övi kisebb szilárd üstökös magok, meteoritok, por "csomósodását"? Én azzal magyarázom, hogy azok egy forró gázbolygó légkörében kondenzálódtak le. Ez elképzeltető.
De egy fél grammos porszemben hogyan jöhettek létre ilyen szoros kémiai kötések, amelyek vaskohóban lehetségesek?
-
forrai #140 Amit a csillagászat elhanyagol, az a forgási, keringési impulzusmomentum és kapcsolódó hatások általánosítása, és vizsgálata.
Ezewkről adatot is megszerezni nehéz. Próbálom számítani az exobolygók árapályát- nem találok forgásidőt.
Pedig galaxisunk központi fekete lyukáról tudjuk, hogy 11 perc alatt fordul.
Becslésem szerint a Nap kezdeti forgásda 2 óra, a Földdé 1,3 óra körüli lehetett.
A bolygók, különösen a Jupiter és a Szaturnusz árapálya a Nap kezdeti impulzusmomentumát ~200-ra csökkentették.
Hol olvashatsz erről? Ez nem fér bele a csomósodási elméletekbe.
Vagy a Föld forgása is mennyit lassult?
A honlapomon láthatod a Föld számított árapály forgáslassulási diagramját. Azok alapján minden paleontológiai számítás a sutba dobható.
Nem vagyok összeesküvés hívő, de ezeket a dolgokat a tudomány úgy kerüli, mint ördög a szentelt ostyát. Miért? -
forrai #139 Most egy frekvencián vagyunk, ugyanezt a problémát vizsgálom én is.
Hiszen pont én állitom, hogy a csomósodás egy kialakult egyensúlyi keringési rendszerben nem jöhetne létre.
Miért nem "csomósodik" pld. a Föld a Vénusszal?
Tudjuk a választ, most irtad. Ahhoz, hogy bármi, bárki közelítsen a másikhoz, kell hogy legyen a szerelmen kivül is valami más tényező is.
Egy káoszszerű (a káosz más értelmezése) sztochasztikus világban rugalmas és rugalmatlan ütközések történhetnek, amelyek "csomósodást" okozhatnak.
- Ugyanígy az elektromos, mágneses hatások.
- Más töltések hatásai.
- Csomósodási zónák keletkezése külső tömegek egymásra hatására (erről van programom)
Egy rendezett egyensúlyi állapotban azonban ütközések nincsenek.
- Ekkor léphet színre az árapály, amit mindenki lenéz, mert állitólag jól ismeri.
A Szaturnusz porgyürüi pld. az USP (szinkron) pályán túl távolodnak, azon belül lassan lezuhannak. Közöttük van a Cassini rés.
Ez egy lassú, millió, milliárd évek alatt bekövetkező folyamat- valójában a forgási energia átrendeződése helyzetivé, és viszont.
A gyorsan forgó egyensúlyi gáztömeget csak más tömegek árapálya fékezheti. Ezáltal a forgása lelassul, az USP pálya távolodik, egyre nagyobb tömegek kerülnek a hatáskörébe, zuhannak és ütköznek bele, tartják fenn a forgását, és melegen tartják. Ez a folyamat évmilliárdok alatt játszódhat le, és talán ért be 5-6 Mrd éve.
Kétségkivül, elektromágneses jelenségek is közrejátszódhattak abban, hogy ez a zuhanás megtörténjen.
Én gyüjtöm ezeket okokat, te is gondolkozhatsz még rajta.
Mert ez egyike a csillagászat azon kérdéseinek, amit az elnagyolva csomósodásnak hív.
-
Bnum #138 Hát a Nap-rendszer keletkezésével (és általánosságban a bolygó keletkezéssel kapcsolatban) vannak problémák, amelyek végül is a csillagkeletkezés problémájára vezethető vissza.
Képzeljünk el egy szép nagydarab gázfelhőt, amely bizonyos mennyiségű port (gáznál sűrűbb anyagot tartalmaz), az első generációs csillagoknál por se volt.
A gázfelhő forog, s így a centrifugális erő és a gravitációs erő egyensúlyba kerül.
A részecske nem közelít a középpont felé, s nem is távolodik.
Miért tenné?
A gravitáció a középpont felé haladva egyre gyengébb, mivel csak az adott ponttól beljebb lévő anyag vonz, a külső gömbhéjon lévő gravitáció semlegesíti egymást, tehát mintha nem is lenne.
Akkor mitől alakulhat ki a csillag?
Véleményem szerint, a mágneses-térnek mely a gravitációs erőnél sokkal erősebb, lehet ebben szerepe.
Ha kialakul a megfelelő hőmérsékletű csillag, akkor a melegítésével és egy kis plazma böfőgéssel elősegíti a bolygók kialakulását, mivel az addigi homogén pórból nagyobb, darabosabb csomók keletkeznek.
Ezeknek a keringését továbbra is csak a központi csillag tudja zavarni, hogy egymással ütközve, s közé köpködve egy kis ragasztót végül kialakuljanak a bolygók.
-
forrai #137 A szilárd, a jég, és a metánholdak és bolygók létezése nem képzelhető el egy bolygócsomósodási elméletnél, Naptól különböző távolságú gázbolygók körül.
Ugyanakkor természetesen, és logikusan adódnak egy kiszakadásos- kondenzációs elmélet keretében.
Ugyanis a különböző hőmérséklet intervallumokban a gázbolyók légkörében zömében ezek vállhattak ki.
Kezdetben a szilárd anyagok, és természetesen víz, metán és más illékony gázok, de azok csak kisebb mennyiségben. Mikor meg már jobban lehült, akkor már túlnyomóan.
A Titán pld. félig jégből, félig kőböl áll.
A Földön is van víz, de kevesebb. A Föld tehát korábban vált le, kevesebb vizet véve magához. Vagyis a víz a Föld kezdetétől jelen lehetett, ugyanígy a metán is. Csak kisebb mennyiségben. Csak minden 6- ik atom a Földön hidrogén, ami sokkal kisebb a világür átlagosnál. A szén viszont százszor kevesebb. A Titánon viszont óceánnyi a metántenger. Hogyan csomósodhatott ez így? -
forrai #136 Mert ne feledjük: a középből kifelé haladva a maximum gyorsulás zónájáig nem csak a visszahuzó gyorsulás, de a kifelé hajító, akkor még igen nagy centrifugális gyorsulás is nőt, mérsékelve a vonzást! A maximum gyorsulási zóna után pedig a vonzás jelentősen lecsökkent, míg a centrifugális gyorsulás hatványozottan- a sugárral, és a forgási sebességgel is nőt! Onnantól kezdve már nem volt akadály- mint a parittyakő, úgy vágódott ki az Anonymus 1! Hogy nem pont az ekliptikán, az a tengelyirányú elektrománeses erők miatt lehetett csak. E miatt hajlott el az ekliptika a galaktika fősíkjától.
A későbbi gázbolygók már nem a középből, hanem a maximumhely utánról is indulhattak. Gázbolygóink összetétele a Napnak arra a zónájára jellemző, ahonnan indultak, és ahol áthaladtak. Ugyanigy a belőlük született szilárd bolygóké is.
Ezek érdekes vizsgálatokat jelentenek. Senkinek nincs kedve arra, hogy a föld összetétele melyik gázbolygóéhoz közeli?
A Jupiter 300x, az Uránusz csak 15x nehezebb. A Szaturnusz meg 100-szor.
Talán mégis a Szaturnusz, vagy a Jupiter fia lennénk?
Képzeljük el, hogy a 7-800 km/s sebességü Jupiter ~120 Mkm-távolságra néhány hét, hónap alatt jutott el. Addig hűlt le annyira, hogy a légkörében elkezdődött a fémek, szilárd anyagok kondenzálódása. Miközben igen gyorsan forgott is! Ezen a határon a Nap vonzása még igen erős! Ott talán 120 Mkm-re a Naptól fűzödött le a Föld, alakult gyorsan hűlő, Nap körül keringő bolygóvá. Eközben vált le róla ugyanúgy a még folyékony Hold, és számtalan törmelék.
Ezek elkezdtek keringeni egymás körül, míg a szülőbolygó elszáguldott állomáshelyére. Fűzérben követték őt a később kondenzálódó jég, és legvégül a metán bolygók.
Ezek némelyike a szinkron pályánál szétolvadt.
És valamennyi elkezdte lassú árapály vándorlását a jelenlegi pályájáig. A Föld 20-30 mkm-t távolodhatott, míg a Hold tőle csak 250-350 e km-t.
Volt több szilárd bolygó is, de amelyek a Naptól csak 20-25 Mkm -re kondenzálódtak, már visszazuhantak belé, növelve a szilárd komponens részarányt benne.
Csodálatosan mozgalmas ez a keletkezés történet.
Nem a világegyetem a szélsőséges, hanem a mi Napocskánk. -
forrai #135 Köszönöm a linkeket. Látható, hogy többnyire amorf, töredék holdak. Töréseik azonban nem szögletesek, hanem olvadt magmával kerekítettek. Egyfelől erő, másfelől energia volt, ami galyra vágta őket.
- Az erő a Roche határ (2-2,5 R).
- Az energia az USP (szinkron pálya határ.
Ahol ezek ketten találkoztak, megpecsételték a kisbolygó sorsát.
Hiszen látni, a Roche határ egyedül nem képes eltörni őket.
-
forrai #134 Szeretném "elmesélni", mert annak is jó.
De kit érdekel?
A pöffögéses elméletem dinamikus. És nálunk most is létezik, napszél, fleurek, és kis földméretü gázgömböcskék formájában.
A fősorozatbeli csillagok ~6 Mrd éve keletkeztek.
Vagyis akkor indult el a fúziójuk. Ám addig is már ott, és megvoltak, csak valami hiányzott a fúzióhoz.
Amikor az is meglett, attól a pillanattól számoljuk, hogy mi történhetett bennük. Amikortól a fúzió elindult.
És ha ebbe belegondolsz, nem is kell meséljek.
De mesélek.
Kezdeti állapotban viszonylag hideg, gyorsan forgó gáztömeget feltételezek. Mert a belézuhanó gáztömegek energiája részben forgásivá alakult.
Így kialakultak az igen gyakori, naptömeghez közeli tömegü hideg gázgömbök, illetve forgáselipszoidok. Ez a méret következik a kezdeti gyors forgási sebességből, amit a Napnál 2-3 órára feltételezek.
A láncreakció azonban a középontban robbanásszerűen alakult ki, ott a hőmérséklet lokálisan mrd K nagyságrendű lehetett. A nyomás is nőtt, azonban a kis "hangsebesség" miatt csak lassan tudott lefuvatni. Így eljött a pillanat, amikor a hangsebességnél nagypobb robbanás kellett bekövetkezzen a csillag középpontjában, ahol a gravitáció még közel nulla! Így onnan egy hatalmas gáztömeg kezdett gyorsulni, megbontva a kezdeti szimmetriát. Utána már hiába növekedett a gravitációs gyorsulás a maximumára (r=0,15-Rnapnál), a gáztömeg átléphette azt a "gátat", és 1000 km/s sebességgel nekivághatott a világürnek. Ma a galaktika halójában lehet már.
Ez a gázbolygó 0,001-0,01 naptömegnyi lehetett, Anonymus -1 nek nevezem. Kilökte a Napot az Orion csillagkarból, elferdítette a tengelyét a galaktika sík merőlegésétől, maga meg elszáguldott.
És ugyanez sok csillaggal megeshetett. Más kérdés, hogy Napunknak maradt ereje még néhány keshedt gázbolygóra, köztük az Uránuszra, amely valószínűleg épp a Föld megszülésébe rokkanhatott bele? (Ha a Föld belőle kondenzálódott ki).
Létezhettek más gázbolygók is, amelyek vagy elszáguldtak, vagy visszahullottak, ahogy az árapály a táncát járatja velük.
Galaxisunkban vagy 200 Mrd csillag van, és mi csak néhány évtizede tudjuk jól vizsgálni ezeket a bolha övénél is kisebb bolygóárnyékokat.
Légy türelemmel- sokkal több bolygó létezik, mint most gondoljuk.
Napunk azonban minden tekintetben különleges, vérmes természetü szülóanyánk volt, tele energiával. Ez valszeg tény. -
#133
Atlas, Pan, Pan, Atlas, Prometheus, Prometheus,Prometheus, DaphnisB-gyűrű, ésígytovább... -
patiang #132 Légyszi mondd meg, miért van az, hogy csak kevés csillag körül (aránylag) alakult ki bolygórendszer? Hiszen gondolom mindegyik keletkezése "por" tömörödésére vezethető vissza. Azoknál ahol nem található, azok az összes törmeléket feldolgozták? Vagy, ha a Te elméletedet ("pöfögéses") vesszük, akkor mindegyik csillagnak kellene lennie akkora pördületnek, hogy létrehozza a bolygórendszerét. Nem? -
forrai #131 A Naprendszer története roppant érdekes, és ma is tartanak váratlan folyamatai, pld.törpe gázbolygók születése.
Ezek hirtelen jelennek meg (kihűlve és kondenzálódva felfénylenek), majd ugyanúgy semmivéfoszlanak, vagy visszazuhannak.
Nagyon szeretnék erről beszélgetni. Úgyhogy mondjatok, vagy írjatok róla ti is.
(javítás: ...500-1500 millió éve) -
forrai #130 Igen. Ez nem csomósodhatott ott.
Folytatva a Marssal, az említett katasztrófa 500-15000 millió éve lehetett. A nyomát csak a két kisbolygó örzi.
Ugyanakkor ez a törmelékl zuhatag söpörhette el a Mars atmoszféráját ,, és terítette be azokkal a közetekkel, amelyek a felszínén mindenhol szinte láthatók.
Ha volt ott élett- (mert talán lehetett), akkor szünt meg.
Ha volt ott ember...nem az lehetelen.
-
remark #129 Hogy én mondom? Én csak követni próbálom a beszélgetéseteket.
Kérdezted hogy gothmog melyik résre gondolt, én meg megnéztem a képeket amiket belinkelt, és a másodikon ott van a Keeler résben egy bogyó (Daphnis).
Ha gothmog erről mondja hogy az "porbacsomósodott", akkor te erről mondod, hogy az biztos nem így keletkezett? -
forrai #128 A Mars Phobos és Deimos holdjai is egy ilyen katasztrófában repültek szét a Marstól kb 17-18000 km-nél.
Azóta a Deimos távolodik, a Phobos meg zuhan. Jól látszik a felszinükön, ahogyan körbevfolyűta a megolvadzt magma. Ezek amorf alakú töredék holdak, nem gömb alakúak. -
forrai #127 Arra mondod, hogy azporbacsomósodott?
Én valamennyiről úgy gondolom, hogy azok olyan nagyobb holdak töredékei, amelyek valaha a Roche sávban keringtek, és plusz amikor odaért a Jupiter lassan távolodó szinkron (USP) pályája, akkor szétrobbantak.
Azok, amelyek azon belül keringtek (por, kisholdak), azok lassan zuhannak. Közöttük a képen láthatók.
Amelyek távolabb, azokat az árapály távolítja, ahogy a Föld aHoldat. Így keletkezhetett a Cassini rés, és még néhány másik.
Egyébként az mivel magyarázható, hogy a többi gyűrű sem óhajt csomósodni Newton és Gallilei óta? -
remark #126 A második fotón az egyik (Keeler) résben egy hold van (Daphnis).
"ring-embedded moon Daphnis (...) appears in the Keeler Gap"
Erre mondod hogy ez úgy szakadt le valahonnan? -
forrai #125 Miért a Cassini résről van mondanivalód? -
forrai #124 Természetesen még sok rés van. Te melyikre gondolsz? Ugye nem arra, hogy azok a kis töredék holdal csomósodtak a porból?
Mert erről beszéltünk.
Ha arragondoltál volna, el kellene kedvetlenítselek, hogy nincs igazad. Azok egy nagyobb hold töredékei.
-
#123
Ki beszélt a Cassini résről?