National Geographic Channel-en
-
forrai #139 Most egy frekvencián vagyunk, ugyanezt a problémát vizsgálom én is.
Hiszen pont én állitom, hogy a csomósodás egy kialakult egyensúlyi keringési rendszerben nem jöhetne létre.
Miért nem "csomósodik" pld. a Föld a Vénusszal?
Tudjuk a választ, most irtad. Ahhoz, hogy bármi, bárki közelítsen a másikhoz, kell hogy legyen a szerelmen kivül is valami más tényező is.
Egy káoszszerű (a káosz más értelmezése) sztochasztikus világban rugalmas és rugalmatlan ütközések történhetnek, amelyek "csomósodást" okozhatnak.
- Ugyanígy az elektromos, mágneses hatások.
- Más töltések hatásai.
- Csomósodási zónák keletkezése külső tömegek egymásra hatására (erről van programom)
Egy rendezett egyensúlyi állapotban azonban ütközések nincsenek.
- Ekkor léphet színre az árapály, amit mindenki lenéz, mert állitólag jól ismeri.
A Szaturnusz porgyürüi pld. az USP (szinkron) pályán túl távolodnak, azon belül lassan lezuhannak. Közöttük van a Cassini rés.
Ez egy lassú, millió, milliárd évek alatt bekövetkező folyamat- valójában a forgási energia átrendeződése helyzetivé, és viszont.
A gyorsan forgó egyensúlyi gáztömeget csak más tömegek árapálya fékezheti. Ezáltal a forgása lelassul, az USP pálya távolodik, egyre nagyobb tömegek kerülnek a hatáskörébe, zuhannak és ütköznek bele, tartják fenn a forgását, és melegen tartják. Ez a folyamat évmilliárdok alatt játszódhat le, és talán ért be 5-6 Mrd éve.
Kétségkivül, elektromágneses jelenségek is közrejátszódhattak abban, hogy ez a zuhanás megtörténjen.
Én gyüjtöm ezeket okokat, te is gondolkozhatsz még rajta.
Mert ez egyike a csillagászat azon kérdéseinek, amit az elnagyolva csomósodásnak hív.