Összefogtak a nagyok a Google könyvkeresője ellen

A világ jazz-zenészeinek és -rajongóinak legnagyobb megkönnyebbülésére örömmel konstatálom, hogy a felperes ill. jogi képviselõje több mint 3 napja (74 órája) nem jelentkezett és nem adta elõ érveit. A magyar perrendtartás értelmében ezért a felperes keresetét a bíróság elutasította. A bíróság határozata ellen fellebbezésnek nincs helye.

A jazzvilág fellélegezhet! Halleluja!

Ah, és kérlek, linkeld már be a "Lick My Lollipop" címû örökbecsû zenemû általad legautentikusabbnak tartott elõadását, hadd tudjam meg én is, minek az elõsegítésével vádolod a jazzt.

"miért gondolod azt, hogy tévúton vagyok, amikor részben a cikkre támaszkodva azt mondom, a jazz hozzájárult a mostani szabadosabb zenék létrejöttéhez és önmagában is hordoz ilyen értékeket."

Csak a cikkre támaszkodva mondtad, de még attól is részben elhatároltad magad. A saját véleményedet olyan szûken fejtetted ki, hogy az számomra nem vitaképes. Ennek ellenére válaszolok rájuk, de ha folytatni kívánod velem ezt a beszélgetést, akkor elõször olvasni akarom a saját véleményedet ill. indoklásodat arról, amit a második mondatodban írsz. Ha ui. állítasz valamit, akkor elõször szabatosan indokold meg azt és csak ezután várd mástól, hogy elmondja a véleményét.

"Szerintem a szerzõ szándéka a poppal, mint mûfajjal való foglalkozás és ebbe a gondolatmenetbe illeszti bele a jazzt. Talán jogosan, mert jelenünk elõadói is gyakran kölcsönzik a mûfaj hangzását."

Miben minõsít egy mûfajt az, hogy más mûfajok kölcsönveszik a hangzását? (Csak mellékesen: szerinted milyen gyakori a popzenében a jazz hangzásának kölcsönvétele? - na persze megint elõjön az, te mit tartasz jazznek...) Ez nem inkább a kölcsönvevõ mûfajt ill. szerzõt minõsíti? Pl. a "klasszikusok popritmusban" címû förmedvények a klasszikus zenét ill. pl. Mozartot, Beethovent, Bachot stb. minõsítik vagy azt, aki e förmedvényeket létrehozza?

Másfelõl feltéve, de meg nem engedve, hogy a kölcsönvétel minõsíti a forrás mûfajt, szerinted miként minõsíti a jazzt az, hogy Sztravinszkij és Sosztakovics is kölcsönzött tõle? Gershwinrõl vagy Coplandrõl már nem is beszélve...

"De nem csak ezért, mert a jazzhez - vagy legalább némely hajtásához - tagadhatatlanul hozzátartozik egy fajta szabadosság, ami korunkban teljesedett ki, így akár megalapozóként vagy elõfutárként is tekinthetõ mostani 'Lick my lolipop' szintû zenék számára."

Ugyanezzel az erõvel vádolhatnád az operát is azzal, hogy megalapozója vagy elõfutára volt az operettnek. Bár a szabadosságot nem értem, pontosabban semmiféle szabadosságot nem látok a minimális zenei eszköztárat felvonultató nyálzenében vagy tánczenében. Hacsak nem a korábbi hagyományoktól való eltávolodásra gondolsz, na de a klasszikus zene egész története is errõl szól.

Kérlek, definiáld a szabadosság fogalmát, szembeállítva a szabadsággal, az improvizációval és a variációval. A variáció és az improvizáció ui. vastagon megtalálható a klasszikus zenében is: a variációra példát sem kell mondanom, az improvizáció esetén meg gondolj csak a versenymûvek kadenciáira. Más kérdés, hogy egyes jól sikerült kadenciák rögzültek az elõadói gyakorlatban, sõt sok elõadó épp a zeneszerzõ kadenciáival adja elõ az adott mûvet, de soha nem váltak kötelezõvé. Az elõadói szabadság szintén megtalálható a klasszikus zenében, elég csak arra gondolni, mennyire másképpen szól egy mû különbözõ elóadóktól.

A jazzhez nemcsak hozzátartozik egyfajta elõadói "szabadosság" (azért várom a definíciódat), hanem egyenesen ez teszi a jazzt azzá, ami. Hozzátéve természetesen, hogy amit te pejoratíve szabadosságnak hívsz, az a jazzben az elõadói szabadság és improvizáció, a jazz legmélyebb lényege.


Hogy megint kötözködjek veled:

"változékony hangvételû hozzászólásai vannak"

Ugye változatost akartál írni?

Magas labdát adtál, inkább nem ütöm le. Mindenesetre abban egyetértünk, hogy változékony hangvételû hozzászólásai vannak. <#buck>

A magasabb kultúra, abszolút zenei értékek, stb. rész már tisztázott, szerintem egész jól leírtad az egyik hosszabb, noha nem nekem címzett hozzászólásodban. Arról kéne végre nyilatkoznod, hogy miért gondolod azt, hogy tévúton vagyok, amikor részben a cikkre támaszkodva azt mondom, a jazz hozzájárult a mostani szabadosabb zenék létrejöttéhez és önmagában is hordoz ilyen értékeket. (Félreértésed elkerülése érdekében természetesen a jazzben nem csak ez az egy irányzat van.) Eddig csak arról beszéltél, hogy így meg úgy mennyire nem értek hozzá - ami talán igaz is, de ezzel nem megyünk elõre. Akár 'brutálnagy' betûkkel azt is írhatnád, hogy NEM. Nagyjából egyen értékûek lennének. <#wink> #73-assal az a legfõbb gond, hogy jól jelzi: kötekedni szeretnél.

"Nekem is megvannak a hibáim, természetesen."

Aha, a túlzott szerénységed.

Szia ziip!

KillerBee másként mûködik. Szerintem szkizoid alkat, de azzal is együtt lehet élni. Ezt nem sértésnek szántam, bár lehet, hogy õ annak fogja venni. Nekem is megvannak a hibáim, természetesen.

Az elõbb világosan leírtam, erre most megint folytatod. 😞

Te nem megkérdezted, hogy szerintem a jazz a magas kultúra része-e, hanem kétségbe vontad, ez világos volt a kérdést követõ mondatodból és a megadott linkbõl. A hozzászólásomból amúgy is tökéletesen világos volt, hogy a jazzt magasabb kultúrának tartom, ezt fölösleges lett volna megkérdezned. Bár én hiszek az abszolút mûvészeti értékekben, ízlésekrõl nem kezdeményezek vitát és nem bocsátkozom vitába, még veled sem.

"a valóságban azonban az a helyzet, hogy a pop zenének is megvan a maga létjogosultsága."

Minden zenének megvan a létjogosultsága, amit valaki hallgat vagy mûvel. Ez az állításod ezért tökéletesen semmitmondó.

"Ha csak fele annyira próbálnál egyezkedni mint én"

Mirõl is kellene egyezkednünk? Az egyezkedés kompromisszumkeresés. Mi célja/haszna is lenne annak, hogy közelítsük egymáshoz az állaspontjainkat? Egyáltalán miféle nézetkülönbség áll fenn köztünk?

"és leírtad volna, hogy mit gondolsz a témáról"

Mi a téma? Ezt még mindig nem fogalmaztad meg, pedig többször megkérdeztem már, legutóbb a #72-ben.

"lényegtelen dolgokat forgatsz ki, mintha ezzel bármiféle elõnyre is szert tudnál tenni."

Komoly elõny lenne, ha végre leírnád, mi a téma és mi mellett ill. ellen vársz tõlem érveket. Ezt legutóbb a #72-ben kérdeztem tõled, választ nem kaptam.

"akkor már rég vége lenne ennek a vitának(?)"

A vita még el sem kezdõdött, mivel fogalmam sincs, mi a vitatéma. Leírnád?

"A #73-as már csak a hab a tortán."

Miért is? Mert leírtam, hogy többes szám elsõ személy helyett (amiben én is benne foglaltatok) csak a magad nevében beszélj? Ebben mi rossz van?

Elõször is kijelentetted, hogy: "A magasabb kultúra soha nem volt mindenki szellemi tápláléka...", majd beírtál néhány jazz zenészt, majd linkeltél is tõlük mûveket. Bátorkodtam megkérdezni, hogy ezek szerint te a jazzt magasabb kultúrának tartod-e, vagy hogy is van ez? Utána persze elég otrombán reagáltál, csodálkoztam hogy miért. Azóta kénytelen voltam rájönni, hogy alaphangon ilyen vagy. <#shakehead>

Azért beszéltem a szándékról, mert a témát sok oldalról meg lehet közelíteni. Az csak az egyik, amit a cikk szerzõje választott, és abban megközelítésben szerintem helyes, amit ír(!). Bár nem túl gyakorlatias, mert elméletben ugyan igaz, hogy törekedni kell a mélyebb mûvészi értékekre, a valóságban azonban az a helyzet, hogy a pop zenének is megvan a maga létjogosultsága. Tehát úgy vagyok vele, hogy egyetértek a tartalmával, de az a valós képnek csak egy foltját fedi le. Tehát a véleményem sem egyezik meg vele.

Egyszer mondtad, hogy nincs igazam - nyilván. Gyakorlatilag ott tartunk, hogy az összes hozzám intézett válaszodban ugyanazt ismétled meg, csak pepitában. Ha csak fele annyira próbálnál egyezkedni mint én, akkor már rég vége lenne ennek a vitának(?), és leírtad volna, hogy mit gondolsz a témáról. Jellemzõ, hogy lényegtelen dolgokat forgatsz ki, mintha ezzel bármiféle elõnyre is szert tudnál tenni. A végén meg jössz a vita kultúrával. <#puszis> A #73-as már csak a hab a tortán.

"Enyhe kifejezés. Szerintem megfelelõ. Igaz, ez szószerkezet, de ezen nem akadunk fenn."

Beszélj csak a magad nevében.

A #18-as üzenetedben megkérdõjelezted azt, hogy a jazz = magasabb kultúra. Nem érveltél, csak belinkeltél egy írást, amelyrõl a #61-ben kijelentetted, hogy nem a te véleményedet tükrözi. A #63-ban még mindig azon írás szerzõjének szándékáról elmélkedsz, amely szerinted nem azonos a te véleményeddel, majd azt várod tõlem, hogy gyõzzelek meg - mirõl is??? Hogy jön ide egy írás szerzõjének szándéka? Nem inkább a tartalma a lényeges? - ami ugye nem azonos a te véleményeddel. 😊

A #66-ban ismét csak az érveimet hiányolod - mi mellett vagy ellen??? A #70-ben szerinted azt hangsúlyozom, hogy mennyire nincs igazad. Ezzel szemben én egyetlen egyszer írtam, hogy nincs igazad, mégpedig amikor az alábbi állításodat vontam kétségbe:

"Pont a jazz megjelenésével kezdõdött az a folyamat, aminek mostanság a pop zenét köszönhetjük."

Ennek téves voltát pedig te magad ismerted el:

"utánanézve látnom kellett, hogy a jazz nem csak úgy ki nõtt a földbõl, hanem voltak elõzményei, ezért sokkal inkább egy folyamat részese, mintsem indítója."

Most akkor miféle érveket is vársz tõlem? A veled folytatott beszélgetésben én semmit nem állítottam a jazzrõl - állításokat te tettél, mindenféle érvelés nélkül. Én csupán azt állítottam, hogy nagyon nem ismered a jazzt, ezt viszont te magad bizonyítottad be, nem szükséges ehhez az én érvelésem.

Fejleszd kicsit a vitakultúrádat, mert ezzel a vitastílussal nem tudsz becsalni a te utcádba, ahhoz túl jól ismerem. (Többnyire a zsidó származású vagy vallású emberek szokták alkalmazni meglehetõs sikerrel, hogy a vitapartnert folytonos védekezésbe kényszerítik, ha a szerencsétlen nem lát át a szitán. Miközben épp õk azok, akik érvelés nélkül tesznek kijelentéseket.)

Enyhe kifejezés. Szerintem megfelelõ. Igaz, ez szószerkezet, de ezen nem akadunk fenn.

Ezek szerint nem tudod úgy megfogalmazni gondoltaidat, hogy egy témában kevésbé jártas - bár ezt egyelõre még korai kijelenteni - is megértse. Semmi gond, csak akkor nem értem, hogy minek erõsködsz folyamatosan. Annyira határozottan állítottad, hogy nincs jazz a Jazzy-n, hogy végül rámentem a netes rádiójukra. Való igaz, nem csak jazz van. Bár sikerült belenyúlnom egy 10 perces zongora központú valamibe, ami igen csak jazznek hangzott, olyannak, amit te is linkeltél. Szerintem azért nem nyomják folyamatosan, mert azt nem tudnák eladni. Régebben hajnal fele hallgattam amúgy, mert le voltam maradva néhány rajzzal, és ott azért csak adagolják a finomabb dolgokat is, legalábbis a Petõfi rádióból kiindulva.

Mi lesz ezzel a beszélgetéssel? Gyakorlatilag az a helyzet, hogy indoklás helyett inkább azzal törõdsz, hogy továbbra is hangsúlyozd mennyire nincs igazam. Ez viszont nem túl elõremutató. <#buck> Tehát vagy írd le érvekkel, hogy mit gondolsz, vagy legyen ez az utolsó hsz. a témában.

Hát ugyan hogyan nevezzek egy olyan niemandot, mint amilyen te vagy?

Az understatementre meg mondjál már magyar szót, ha angolul nem tetszik. Ah ja, hogy nincs rá magyar szó? Pech. Esetleg magyarosítsd a német Untertreibungot (ugyanazt jelenti) és berakhatod a lichthof, sperrhakni, lupe és a többi német jövevényszó mellé.

Jaj, a KB nem sért meg, csak niemandnak nevez, understatementeket vág a fejedhez, meg egyáltalán, leereszkedik hozzád.

Nem indoklom meg õket, mert annyira nem ismered a jazzt, hogy semmi értelme nem lenne érvelni neked. Ugyanis érvelni csak olyan embernek érdemes, aki kellõképpen ismeri az adott témát. Te nem ismered a jazzt, ezt a Jazzy rádió említésével is alátámasztottad. Az ugyanis, hogy a Jazzy nem fedi egészében a mûfajt, igen erõs understatement: SEMMI köze nincs a jazzhez, amit ott hallasz, az köszönõ viszonyban sincs a jazzel.

Más témákban akár igen járatos is lehetsz és a jazz nem ismerete sem minõsít téged mint embert. Szóval nem akarlak megsérteni, ezért inkább csak sajnálatosnak nevezem (ez is erõs understatement ám!), hogy egy zenei mûfajt annak ismerete nélkül ítélsz meg.

"Tipikusan az a kategória, ami legjobban azok élveznek, akik játsszák, a zenészek."

Meg a hallgatóság. 😛

A #17-ben belinkeltem két zeneszámot, amelyeket én tettem fel. Ezek akár csak nyomokban is hasonlítanak ahhoz, amit a Jazzy játszik? Ha szerinted igen, akkor sürgõsen menj fülorvoshoz. Ha nem, akkor meg mirõl is beszélsz?

Na hogy is van ez? Kijelentesz dolgokat, de megindokolni már nem akarod? Akkor minek mondod?

Nem nézem le a jazzt. Akadnak jó jazz számok, bár ez inkább úgy igaz, hogy vannak jó részek egy dalon belül. Egy idõben sokat hallgattam Jazzy rádiót - ami azért nyilván nem fedi egészében a mûfajt -, és arra jutottam, könnyen belefulladhat az ember, egyhangúvá válik. Tipikusan az a kategória, ami legjobban azok élveznek, akik játsszák, a zenészek. Egy poén ugrik be a Simpson családból: '24 órás maratoni jazz fesztivál, 5 teljes számot lejátszunk'. <#buck>

"Persze tévedhetek, de ahhoz, hogy errõl meggyõzz, jó lenne, ha állításaid érvekkel támasztanád alá."

Annak alapján, amit írsz, eleve nagyon felületesen ismered a jazzt, különben nem írnál ilyeneket. Nem szándékozlak meggyõzni, nem éri meg a fáradságot. A jazz lenézésével vagy téves megítélésével te veszítesz (nem is keveset), nem én.

(Bocs a kései válaszért, két napig nem volt netem.)

A pop zene nem feltétlen egyenlõ a populáris zenével. Elõbbi egy - hm legyen - mûfaj, míg utóbbi a mindenkori népszerû zenéket jelenti. Szerintem a szerzõ szándéka a poppal, mint mûfajjal való foglalkozás és ebbe a gondolatmenetbe illeszti bele a jazzt. Talán jogosan, mert jelenünk elõadói is gyakran kölcsönzik a mûfaj hangzását. De nem csak ezért, mert a jazzhez - vagy legalább némely hajtásához - tagadhatatlanul hozzátartozik egy fajta szabadosság, ami korunkban teljesedett ki, így akár megalapozóként vagy elõfutárként is tekinthetõ mostani 'Lick my lolipop' szintû zenék számára. Utólag azért javítottam nagyjából helytálló állításra, mert utánanézve látnom kellett, hogy a jazz nem csak úgy ki nõtt a földbõl, hanem voltak elõzményei, ezért sokkal inkább egy folyamat részese, mintsem indítója. Persze tévedhetek, de ahhoz, hogy errõl meggyõzz, jó lenne, ha állításaid érvekkel támasztanád alá.

Most szedjem ízekre a belinkelt irományt? Nem fogom, mert bár sok állításával egyet tudok érteni, alapvetõ hibákat tartalmaz és a szerzõ a fürdõvízzel kiönti a gyereket is:

"Zeneileg a jazz éppen ennek az érzésvilágnak a leképezése. Fontos észrevenni, hogy a populáris zene egyik ágazatában sem lehetséges magasztos érzések közvetítése. Sehol semmi diadalmasság, sehol semmi elmélyültség, de még az érzelmek gazdag skáláját sem mutatja: csupán idióta viháncolás, letargikus szenvelgés vagy vak üvöltözés ­– ezt a néhány lehetõséget ismeri a könnyûzene."

A szerzõ hallotta már valaha is John Coltrane nevét, esetleg a zenéjét is? Vagy hogy magyar zenészt említsek, ismeri Dresch Mihály nevét és zenéjét? Nem, aki ilyen marhaságot ír, annak rózsaszín fingja sincs a jazzrõl, csak prekoncepciója van, de az dögivel.

Ráadásul a cikk tanúsága szerint halovány fogalma sincs a jazz létrejöttérõl és történelmérõl, irányzatairól stb. Az alábbi - tõled származó - butaságról már nem is beszélve:

"Pont a jazz megjelenésével kezdõdött az a folyamat, aminek mostanság a pop zenét köszönhetjük."

Ez az állításod olyan mérvû zenetörténeti tudatlanságot árul el, mi egyenesen megdöbbentõ. Kb. olyan melléfogás, mint azt állítani, hogy a közös õs helyett a majom közvetlen leszármazottai vagyunk. De maga a belinkelt iromány is erõsen keveri az idõbeli egybeesés és az ok-okozati összefüggés fogalmait.

Kérdés. Nagyjából helytálló megállapítás. Link.

Ez volt a hozzászólásomban. Véleményem szerint ez nem egyenlõ a véleményemmel. <#buck>

Csak akkor, ha érdemi válasz van, csak akkor. Persze, nehéz megállni, ha az ember rámenõsre van hangolva. <#puszis>

Hehe, Schönberg a német késõromantikával (Brahms, Wagner) kezdte, nem a kész dodekafóniával a kezében jött a világra.

OFF
02 Schoenberg (played by Paul Jacobs) - Three Piano Pieces, Op. 11 - 02 Sehr langsam.flac
Nekem ez nem tûnik atonálisnak.

OFF
Épp hallgatom:
"01 Schoenberg (played by Paul Jacobs) - Three Piano Pieces, Op. 11 - 01 Mässig.flac"
(Flancos!)

Te, Bandi!
Én hallottam a dodekafóniáról, de lövésem sem volt, hogy mi az - Most sincs! :-)) - de ez az idézeted Schönbergrõl annyira lelkendezõ volt, hogy utánanézek, és meghallgatok tõle valamit.

Lajcsiban több érték van. Ezt onnan tudom, hogy négy hónapig olyan munkatárssal utaztam, aki csak ezt volt hajlandó hallgatni. Miért? "Mert Lajcsi az ISTEN!!!"

Leginkább smooth jazz-ben utazom, ha gondolod ítélj el.

Lehet, hogy félreérthetõ voltam, ezért újra nekifutok: én sem hallgatok állandóan Mahlert, nézek iráni filmeket, Ernst Cassirer könyveit sem hordom mindig magamnál, de ...

... nem bírom felfogni, hogy miként képes valaki hetente öt órát rászánni erre a nemistudommire. Bár ki tudja, az õ életük, õk biztosan tudják mit csinálnak.

A lenézésrõl viszont van egy jópofa történetem: beszélgetek az eladóval az 50-es, 60-as évek francia filmjeirõl, jó negyven perc után váltanánk át az olasz filmekre, és ekkor közbeszól egy hölgy: 'Olyan jó volt magukat hallgatni, miért hagyták abba?' Kiderült, hogy szinte végig "hallgatózott". Lényeg a lényeg, megkérdezte, hogy milyen filmeket fogok hétvégén megnézni, az én válaszom pedig a következõ volt: "Amerikai nindzsa 1. része, Hóbortos hétvége, Nagy zûr Kis-Kínában". Nem ismerte ezeket a filmeket ezért gyorsan vázoltam mirõl szólnak, és a legnagyobb elképedésemre lehordott a sárga földig, hogy milyen mocsok szemét filmeket nézek. S aki igazi filmrajongó ilyeneket nem néz.

Tényleg sokszor tapasztaltam, hogy a vegyítést (kicsit ebbõl is, kicsit abból is) az emberek többsége nem képes elfogadni.

Hopp, a zenehallgatás kapcsán (gondolom olvastad már, de hátha nem):

(Egy dolgot fûznék hozzá, de ezt Presser is sokszor elmondta már: a minõségi zenehallgatáshoz elsõsorban rengeteg idõ és persze a megfelelõ körülmények kellenek, számomra e két feltétel megteremtése nagyon nagy nehézségekbe ütközik.)

Schönberg Miskolcon


Ha a koncertlátogatók meghallják a Schönberg nevet, fejvesztve rohanni kezdenek az ellenkezõ irányba - foglalja össze a magyar közönség hozzáállását a zeneszerzõhöz Kocsis Zoltán. Mégis, ma megszülethet Schönberg nyolcvan éve írt Mózes és Áronjának elsõ hazai bemutatója a Miskolci Operafesztiválon. Pedig sokan azt gondolták, még jó ideig kell várni erre a pillanatra.

Schönberg neve hasonló hatást vált ki a mûveltebb körökben, mint az Ulysses: sokaknak van róla véleményük, de csak nagyon kevesen olvasták, és még kevesebben élvezték. Ám amíg Joyce mûvének elolvasásához nem kell újra megtanulnunk az ábécét, Schönberg azt várja el tõlünk, hogy tanuljunk meg újra hallani. A zeneszerzõ elvetette ugyanis a fizika jelenségeire, és a sok száz éves zenetörténeti hagyományokra épülõ hangnemeket, és saját hangrendszert dolgozott ki, a dodekafóniát, amelyben minden hang egyenlõ szerepet kap. A Mózes és Áron is így készült, és nemcsak a hallgatóság számára jelent kihívást, hanem a zenészeknek is: szinte eljátszhatatlan.Nincs még egy stílus, amely olyan minõségû figyelmet és a hallásnak azt a felsõ dimenzióját igényelné, mint Schönberg zenéje. Hogy érzékeltessük, körülbelül annyival nehezebb Wagner Az istenek alkonyánál mint egy késõi Beethoven-szonáta egy könnyed Mozart-szonátánál. A kellõ elõképzettséggel rendelkezõ hallgatót azonban olyan zenei tájakra kalauzolja el, ahova senki mással nem tudna eljutni. Attól nem féltem, hogy a zenekar ne tudná megoldani a rábízott feladatot, hiszen nagyszerû együttes van a kezeim alatt, és a munkánkban az utóbbi tíz évben is kiemelt helyet foglaltak el a kortárs mûvek bemutatói - meséli Kocsis Zoltán, aki a Nemzeti Filharmonikusok zenekarát és énekkarát vezényli majd a Giorgio Pressburger által rendezett gigantikus operában. Laikus zenehallgatóként persze jogosan merül fel bennünk a kérdés, hogy vajon zeneakadémiai diploma kell-e Schönberg hallgatásához.

- Ezt a szakértõk szeretik túlmisztifikálni. A dodekafón zenébe kétségtelenül energiát kell fektetni, de az, aki Bartók életmûvébõl az opus 16. és a Táncszvit között részt élvezni tudja, az már Schönberg zenéjében is eligazodik. A hallása ösztönösen alkalmazkodik az új környezethez. Egyébként a Mózes és Áronban Schönberg elindult egy új hangrendszer felé, amely már nem tisztán a dodekafónia. Ha a Mózes és Áront el kéne helyezni a Schönberg-életmûben, akkor egy hasonlattal azt mondanám, hogy ez az a pont, amikor az õsrobbanás után az anyag elkezd összeállni, új formákat felvenni. A tonalitás lerombolása után új világrendbe illeszkednek a hangok. Mindenféleképpen van haszna annak, ha megismerkedünk Schönberggel, mert a zenéje mélyen a német hagyományban gyökerezik. Ha értjük Schönberget, akkor utána más füllel hallgatjuk majd Brahmsot is - magyarázza Kocsis Zoltán.

"ha gyõzikét hasonlítjuk mondjuk mittudomén Phil Collins-hoz, akkor ebbõl azonnal látszik a különbség"

Mibõl, milyen ismérvek alapján látszik?

"ha viszont mondjuk a legjobb jazz elõadók egyikét hasonlítjuk a legjobb rock elõadóhoz, valószínûleg semmi okosat nem lehet mondani, hogy melyikben lenne több érték."

Nem is itt van a lényeg, hanem ott, hogy igenis vannak objektíve értékes és értéktelen alkotások. Mitõl legjobb a legjobb rockzenész vagy jazzelõadó?

Aztán ha nem a legjobb rock- és jazzelõadót hasonlítjuk össze, hanem mondjuk a legjobb rockzenészt a legjobb mulatósnóta-elõadóval, mondjuk Lagzi Lajcsival, akkor igaz marad-e, hogy semmi okosat nem tudunk mondani arról, melyikben van több érték?

Hát, szép neved van. Bár szerintem nem szerethetnek téged túlságosan az ügyintézõk, amikor bekérik az adataidat 😊
Amúgy meg te engem ne oktass ki, nem ma kezdtem a szakmát!

"De teljesen biztos vagyok benne, hogy kurva mindegy, loss less vagy nem, fõleg, ha CD-rõl lett berippelve."
azt sajnálom, mert ennek az ellenkezõje tény, abszolút nem mindegy.
azt meg leszarom, hogy mirõl írsz, és hibáson írtad le a nevem, ha ennyire nem megy, inkább ne írd le sehogy.
másokat névtelenül sértegetni úgy, hogy gyakorlatilag fogalmad sincs hogy kirõl beszélsz, szintén nem egy okos dolog.

Majd választjkok én is magamnak egy olyan nevet, hogy jkj321j1KKKzu31323213, ÉS JÓL MEHGARAGSZOM, HA VKI NEM ÍRJA LE HELYESEN. :-))

Amikor én tanultam, akkor még nem voltak ilyesmik. De teljesen biztos vagyok benne, hogy kurva mindegy, loss less vagy nem, fõleg, ha CD-rõl lett berippelve.

"a nevemet meg vagy tanult meg rendesen leírni, vagy ne írd le sehogy. "
Nem fogok Ipodon a neveddel szenvedni, TE BAROM. Inkább örülnél, hogy leírom egyáltalán.

"Az MP3 meg a többi pont azokat a frekiket vágja le, amiket nem hallasz, nem?"

nem hát, ez ennél sokkal összetettebb a probléma. fura, hogy azt állítod, hogy hangmérnöknek tanultál és ilyen baromságot beszélsz.

"Innentõl már csak a bitráta számít."
no comment. nemtom mit taníthattak neked ott, nem lehet, hogy csak álmodtad hogy odajártál tanulni?

és megjegyzem: van olyan ember, aki hallja az analóg és digitális lemez közti különbséget.
a nevemet meg vagy tanult meg rendesen leírni, vagy ne írd le sehogy.

a kettõ variáció közül nyilván a második áll közelebb a valósághoz, nyilván nem lehet minden mûvészet értékét egyenlõnek tekinteni. viszont az sem igaz ebben a formában, nem hiszem, hogy léteznének abszolút értelemben értékesebb alkotások, nem lehet rangsorolni az összes mûvet abszolút mûvészeti értékek alapján. legfeljebb az igényesebb, hozzáértõbb emberek (ami megint szubjektív) többségének a véleménye alapján lehet nagyjából különbséget tenni köztük. ha gyõzikét hasonlítjuk mondjuk mittudomén Phil Collins-hoz, akkor ebbõl azonnal látszik a különbség, ha viszont mondjuk a legjobb jazz elõadók egyikét hasonlítjuk a legjobb rock elõadóhoz, valószínûleg semmi okosat nem lehet mondani, hogy melyikben lenne több érték.

Hülye vagy? Én hangmérnöknek tanultam. Ismered azt a számot, hogy Material girl? Én kevertem ki a 80-as évek közepé, és közben csak rád gondoltam! 😊)

"Az MP3 meg a többi pont azokat a frekiket vágja le, amiket nem hallasz, nem? Innentõl már csak a bitráta számít."

Van neked fogalmad a veszteséges tömörítõk által behozott torzításokról vagy csak a levegõbe beszélsz hülyeségeket? A veszteséges tömörítõk nemcsak frekvenciákat vágnak, pszichoakusztikus modellrõl hallottál már. Ringing, pre-echo, underwater effect, clipping stb. mondanak valamit? Ha nem, akkor olvasd kicsit a hydrogenaudio fórumát, talén kiokosodsz kicsit.

"magasabb kultúra!=jazz, nem ítélheted meg valakinek a kultúra szintjét az alapján, hogy jazz-t hallgat-e."

Ha visszaolvasol, mire válaszoltam, akkor talán nem értesz félre:

#14: "Az a baj, hogy már a kultúrát sem nagyon támogatják: miért nem csináltok olyat, ami eladható? Így aztán például a Tízparancsolat(Krzysztof Kieslowski)helyett Barátok közt van a tvben."

A dolog nem ilyen egyszerû, ugyanis felmerül az az eddig még soha el nem döntött kérdés, mi van a kulturális értékek relativizmusával, vagy még tágabban: léteznek-e abszolút értékek?

A #14-ben a hozzászóló a magas kultúrába sorolja Kieslowskit és kizárja ebbõl a Barátok köztet. Ám ha ezt teszi, akkor más mûvészeti ágakban, így a zenében is meg kell különböztetnie értékes és kevésbé értékes alkotásokat ill. kultúrszemetet. Épp ezért firtattam a zenei ízlését.

Vagyis kétféle álláspontra helyezkedhetünk:

1) Minden mûvészeti alkotás egyenlõen értékes, sõt minden emberi produktum egyben mûvészeti alkotás, hiszen különben azt is el kellene döntenünk, mitõl lesz valami mûalkotás, és ez implicite épp egy olyan értékrendet hozna létre, amit épp nem akarunk elismerni. Ezen egyenlõen értékes mûalkotások közül egyeseknek ez, másoknak az tetszik jobban, ám mindenki elismeri õket egyenlõ értékûeknek.

vagy

2) Léteznek abszolút értelemben véve is értékesebb, kevésbé értékes vagy éppen értéktelen alkotások, csak éppen nem ismerjük pontosan, milyen szempontok alapján ítélkezhetünk. Ez esetben egyes emberek mûvészi ízlése vagy értékrendje magasabb vagy alacsonyabb rendû, mint másoké.

Az elsõ esetben Gyõzike vagy Kozsó éppoly értékes mûvész, mint Michelangelo vagy Arany János és mûveik is azonos értékûek Michelangelo vagy Arany János mûveivel - függetlenül attól, hogy valakinek melyik tetszik jobban. A második esetben Gyõzike és Kozsó kulturális szemétgyárosok - függetlenül attól, hány embernek tetszenek.

Neked vajon anyukád mondogatta kicsiként mindig, hogy hercegnõ vagy, vagy ez a mûszaki tanulmányaiddal jött? :p
És milyen szexik az idegen kifejezéseid =)

Scorpzzon: Az MP3 meg a többi pont azokat a frekiket vágja le, amiket nem hallasz, nem? Innentõl már csak a bitráta számít. Ez olyan, mint az analóg vs digi hanglemez (lejárt) téma. Van még aki szerint az elõbbi teltebb hangzást ad, de a digi annyi mintát vesz 1 mp alatt is, h nincs ember aki hallja a különbséget..

Nyugodjatok meg: KB biológialilag nõ, de intellektuálisan férfi (sõt, még az is lehet, hogy leszbika!), így a férfiúi büszkeség nem sérül.

Én elolvastam a ziip által belinkelt blogos írást, és elsõre egyet is értettem vele, de, de, de...
Beültem a kocsiba, hogy elugorjak valahová, és kurvára nem volt kedvem klasszikus zenét hallgatni. Nem akartam, hogy gondolkodásra késztessen, mert elveszi a figyelmem, egyszerûen egy, a háttérben menõ tücc-tüccre volt szükségem. Mert mindennek megvan a maga ideje, a különbözõ zenei mûfajoknak is.
Én egyébként most hallok elõször errõl a flancolós .flac zenei formátumról.

most nem azért de hogy a faszba jutott a topic oda ahol most tart onnan ahonnan indult? 😊

egy-két megjegyzés az elhangzottakhoz:
-magasabb kultúra!=jazz, nem ítélheted meg valakinek a kultúra szintjét az alapján, hogy jazz-t hallgat-e. ez csak egy újabb ok, hogy valakivel ne érthess egyet. nálam a rock az igazi zene. de nem mondom senkire, hogy kultúrbunkó, mert soha nem hallott még az általam favorizált zenékrõl.
-a flac az igényeseknek való, jellemzõen otthonra, egy megfelelõen jó hangrendszerhez, mert ott tényleg nagyon ki tud jönni a különbség. nekem konkrétan az egész zenei gyûjteményem ebben van. sajnos manapság nem divat az igényesség és a tömeg nagy része igénytelen lejátszóval, igénytelen 500 forintos fülhallgatóval, igénytelen zenét hallgat, igénytelen 128kb/s-es mp3 tömörítéssel. (mp3 is szólhat szépen, ha megfelelõ forrásból (lossless) lett rippelve, megfelelõen nagy (jellemzõen >250kb/s) bitrátán egy megfelelõen jó konverterrel (pl. LAME))
-azzal nincs baj, hogy a nõk is dolgoznak. azzal inkább van baj, hogy sok feminista azt elvárja, hogy amikor az neki elõnyös lenne, úgy kezeljék, mint egy férfit, amikor viszont más helyzetekben nem bánnak vele kellõen nõként, akkor megsértõdik. ez így egyszerûen nem mûködik, döntsék el, hogy mit akarnak, de nem lehet minden úgy, ahogy õk kívánják, mert a világ nem azért jött létre, hogy a seggüket nyalja mindenki.

😄😄😄

Evidenciákról nem látom értelmét beszélgetni, fõleg nem a te finoman szólva is konfrontatív, sõt egyenesen sértõ stílusod mellett.

A #33-ra azt kezdtem el válaszolni, hogy így még senki sem hívott randira, hiszen nyilván azért írtad, mert élõben is meg szeretnél gyõzõdni nõ voltomról. Aztán a #34 olvastán elküldés elõtt kitöröltem, amit írtam. Bocs, de a #34-gyel és a #36-tal diszkvalifikáltad magad. Még lehúznál a szintedre és legyõznél a rutinoddal. 😛

És mi bizonyítja, hogy jobbak lennétek bármiben is? Egyáltalán miben vagytok jobbak? Autóvezetésben? ;D

Szívesen beszélgetnék még egy tengert errõl, de ez itt off. MSN?

A Kirche, Küche, Kind ma már out, helyette Karriere, Küche, Kind az in.

"És szerinted jól van ez így, mi?"

Szerintem igen, mert azzal, hogy nem jártál felsõoktatási intézménybe, helyzetbe hoztad a nálad alkalmasabbakat.

"Idióta karrierista nõk csak elveszik az értékes munkahelyeket."

Karrierista? - lehet. Idióta? - biztos nem, ha képesek elvenni tõletek az értékes munkahelyeket. Inkább gondolkodj el ezen, amint az erectile tissue átadja a vezérlést az agyadnak, úgy 70 éves korodban. Már ha megéred, mert még mindig ti haltok korábban - na meg a mosónõk, de arra ott a mosógép.

És szerinted jól van ez így, mi? Idióta karrierista nõk csak elveszik az értékes munkahelyeket. Én még szavazati jogot se adnék nekik, nem hogy munkát. Na de az ilyen teféle nõcik sose lesznek boldogok, és csak sírnak a kispárnájukra. Nekünk meg, tesztoszterongörcs. Hahahahaha (Béla bácsisan)

Miféle témákban, te szellemi rokkant? Látszik, hogy felsõoktatási intézménynek még a közelében sem jártál, mert akkor láthattad volna, mennyi lány jár mûszaki szakokra. Lassan már e téren is jobbak leszünk nálatok, nektek meg marad a toszteszteron-görcs.

De ha tényleg nõ vagy, és ilyen témákban kompetens, kicsit el lehetsz baszva. Vagy nem is kicsit..

Hát az hót ziher h az esgére egy nõ se ír, szóval mégiscsak az vagy. köccsentõ 😉)