2030-ra legyõzi a mesterséges intelligencia az embert?

Amikor valahová bemész, pld. egy fórumba, olvasd el a kapcsolódó fórumokat is, az elejétõl a végéig. Ne oszd mindjárt az észt, sokkal jobb.

Minden, amit "tudományos tényedrõl" tudni kell, röviden itt van összefoglalva:

http://www.snopes.com/science/stats/10percent.asp

Ahogy ott is megállapítják, ez a címeres ökörség valószínûleg azokra érvényes csak, akik ismételgetik. Szöveged alapján vagy te is valami komoly lobotómián estél át, vagy csak egyszerûen < 14 éves vagy.

De itt vannak a leg alapvetõbbek. Pl az embri agy még mit végezhet el a tudtunkon kívül amit nem mi irányítunk ? A bélrendszer mûködését mi irányítja vagy a több milliárd sejt mûködését egyszerre ? A jóisten ? Nem ! Az agyunk ! És ezen folyamatok zajlása közben a szemünkbõl áramló több milliárd képet is feldolgozza az agy, és elemzi: ezek alapján cselekszünk és tesszük amit teszünk. Eközben még arra gondolunk hogy pl mi lesz a vacsora, vagy mit csinálok holnap,. Ja és közben még megy a Tv és az onnan jövõ információt is feldolgozzuk, agyunk kisseb megterhelése nélkül. És még lehetne fokozni, amég egy gép már rég feladta volna. Vagy ott vannak az érzések ezen folyamatok zajlása közben amit feljebb leírtam, még érezzük azt is hogy hideg vagy meleg van, jaj viszket vmi meg kell vakarni XDD, és még a hangokat is érzékeljük, feldolgozzuk: (jaj szólítottak odanézek h ki az és válaszolok). És egy gép érezhet szerelmet ?? Persze amit a nagy tudósok megállapítanak ahoz szerintem még kell pár 100 év.
De nem rossz dolog. Mer pl a az agykapacitás 10 % át növelni szinte lehetetlen, mivel a "nem használt agysejtekhez vezetõ idegek még fiatal korban elhalnak".(ez is valos tény nem kitaláltam) És ezt lehetne pár értelmes chippel korigálni. De az a megállapítás hogy Okosabbak lesznek a gépek mint az emberek az egyelõre nagy helytelenség mondani, mivelhogy a gépeket kik programozzák be ? Saját maguk ? Nem az emberek ! Nagyjából ennyi. <#nevetes1>

10 % al kapcsolatos megállapításom az bizonyított tény. Talán te is annak a híve vagy hogy az emberi agynál okosabb lehet egy gép?

Te ezeket a hülyeségeket kitalálod, szülöd, vagy másolod valahonnan? Szerintem az utóbbi.

Csak nézd azt hogy az emberi agy egy csúcsmodern számítógépnél több 100 e szer többet tud 10 % on. 10 % on szerintem pl. egy számítógép használhatatlan.
Egyes emberek erõs koncentrálással emberfeletti dolgokra képesek pl. egy tárgy elmozdítása. Egy gép mikor fog neked erõs koncentrálással elmozdítani valamit ???

Nem repül hanem lebeg.<#vigyor2> sorry

Vannak hiteles felvételek arról hogy egy ember repül valami magánkívüli állapotban és irányítja magát, vagy pl. Natasha Demkina a röntgenszemû lány, és még sok ember tudott a történelemben emberfeletti dolgokat csinálni. Ez szerintem azzal magyarázható hogy ezek az emberek a 10 % nál többet tudtak kihozni az agyukból. Szóval mire lennénk mi képesek ha legalább egy kicsivel többet ki tudnánk hozni az agyunkból.

Bocsika az emberi agy kb. 10 % a van kihasználva.(Tudományos tény) Szerintem azt kellene elérni hogy ez a szám növekedhessen és nem chipek beültetésével okosítani az embereket. A gépek közel se voltak és szerintem még kb 100 évig nem is lesznek olyan okosak mint egy szerves agy. Virtuális világnak pl. sose lesz olyan vagy szebb a grafikája mint amít a szerves agyunk segítségével látunk magunk elött. Pl egy gép több milliószor kevesebb képet tud feldolgozni 1 mp alatt egyszerre mint egy szerves agy. A szerves agy tudását nem abból kell megítélni hogy te pl feledékeny vagy. Az személyes hülyeség. De lássuk mekkora a max winchester memoria amit feltaláltak ? 1000 GB kb. az emberi agy memoriája ennek több milliószorosa és ha te azt állítod hogy az emberi agynál okosabb egy gép akkor te hülye vagy.

Azt elfelejtettem mondani, hogy a tulajdonsagok alapjan keresgelos portal elegge lehuzos, nalam nem valt be, ugyhogy csak ovatosan.

En meg a talalkozonk elott kb. egy evvel beszelgettem vele es emlitettem neki, hogy nalunk az egyetemen tarthatna errol eloadast. Na akkor bukott elo a nyelvismeret (angol) hianya. Tapintatosan meg is jegyeztem neki, hogy enelkul bizony meg van kotve a keze. Hiaba beszel mondjuk nemetul, kuztudottan nem ez a tudomany vilagnyelve es ezert a projektert nem fog egy diak vagy kutato sem megtanulni egy nyelvet.

Ami a gyakorlati reszet illeti, en nehany honapon belul odaerek a projektemmel, hogy implementalnom kell ezt is, akkor mar en is tobbet fogok tudni mondani a gyakorlati tapasztalatokrol es mindenkeppen fogok csinalni osszehasonlitasokat mas algoritmusokkal is.

Kösz a linkeket, megnézem õket.
Különben, egy picit meghökkentõ felfedezést tettem: annyi linkem van a könyvjelzõk között, de egy félig-meddiget leszámítva egy sem volt társkeresõs.

Ja, ha a pontjai száma ugyanaz, akkor teljesen oké :) Csak hát a valóságban általában épp ez nõ exponenciálisan...

Egyébként az említett probléma nemcsak az oktatás általános színvonalán múlik, hanem a tudás is egyre inkább szétaprózódik. Nehéz egyszerre két dologhoz jól érteni, a multidiszciplináris területeken ritka az érdekes publikáció. Sajnos ma már egy kutató sokszor közel 30 éves, amikor végre szakembernek mondhatja magát egy területen, és ez az idõ csak egyre nõ.

"az algoritmus tul jo ahhoz, hogy elso latasra hiheto legyen mondjuk annak a kutatoi retegnek akik ezekben a dolgokban otthonosan mozognak. Mert ugye rogton ugy kezdodik az egesz, hogy ez az algoritmus ugy mukodik, hogy amit eddig tanultunk optimalizalasrol az majdhogynem szar."

Hát a "túl jó" dologról továbbra sem vagyok meggyõzõdve, de már nem akarok róla beszélni :) Egyébként ezt könnyû lenne elkerülni, ha megtanulná a kutatók nyelvét, ami fõleg az irodalom ismeretét jelentené. Például egy ilyen beszélgetésnél két mondatból meg tudná értetni, miben más az õ eljárása, ha más, ismert eljárásokhoz hasonlítja. Amikor én tudományos témáról beszélgetek mondjuk egy konferencián, pl. csak annyit mondok, hogy "a modell integrációja úgy megy, mint a Dynában", akkor azonnal tudják, mirõl van szó. A saját eljárása lényegét és fontosságát is jobban megértené. Nem olyan nagy dologról van szó, csak rendeljen meg pár modern könyvet az optimalizációról és olvassa végig. Mert ez így elõször olyan "zseniális magyar feltalálós" esetnek tûnt, ahol hazánkfia felfedez valamit és megpróbálja nagyszerûnek eladni úgy, hogy sose egy kapcsolt tudományos eredménytõl nem hallott, nyelvet nem beszél, életében ki sem tette a lábát az országból. Aztán amikor az orra alá dörgölik, hogy a világ már rég messze elment mellette, akkor megsértõdik és Trianont emleget. Kicsit nemzeti karakter, kicsit kádári örökség nálunk ez a sértõdéses, bezárkózó, individualista hozzáállás, pedig a nyugati világ tudományos élete elképesztõ nyitott, intenzív kommunikációban áll egymással, ahol egy kutató ritkán marad évekig ugyanabban az országban, nemhogy intézetben. Alaposan ismerni kell, mit csináltak mások, mert különben kiröhögnek, a tudomány közös vállalkozás, az elefántcsonttornyok ideje lejárt.

Szerencsére az ürge hup-os hozzászólásaiból nekem inkább az jön le, hogy nem ez az eset: inkább mûkedvelõ, aki persze lelkesedik azért, amit csinált, de nem gondolja, hogy övé a világ, csak az még nem tud róla. Inkább bütykölni szereti, mint gondolkodni róla, pedig az sem árt néha...

Hat ez egy szomoru tortenet. En azert azt mondom, hogy tegyel egy probat. Nem muszaj befizetned a regisztraciohoz es uzenetet is tudsz kuldeni-fogadni, ha a masik felnek van elofizetese. Maga az oldal muszaki hattere is turheto, eleg jo keresesoje van es minden alkalommal mikor bejelentkezel felkerulsz a keresesi listak elejere.

> 15 éve, lesz az 17 is.

kb. 15 éve majdnem elvettem egy kínai csajt Hainan szigetérõl, aki meg akart onnan lépni.
Egy kínai , makaói, srác hozott ösze vele, és végül aszem 2000 dollárban állapodtunk meg.
Találkoztam a csajjal itt Pesten, és kiderült, hogy riporternõ, de Tienanmen után le akar lépni onnan.
Kérdeztem: mit csinálna itt nyugaton, mert angolul sem tudott (a sréc tolmácsolt).
Táncolna, festen stb. (Jó alakja volt).
Mondom neki, mi van, ha utána nem akarok elválni? azt nem lehet, mert a szülei nem fogadnának el.
Na, szóval, a második találka nem történt meg, mert a makaói srác, akivel kaszinóban találkoztunk, oda hívott, pedig én nem szoktam kasinózni, egyszer csak eltûnt még nyugatabbra.
A csajjal meg nem cseréltünk névjegyet, így megszakadt a kapcsolat.

Ja es az maradt le, hogy egyebkent az osszeshez kell definialni a teljes vilagegyetemet es mindent ami abba beletartozik. csillagoktol a bolygokig, naprendszertol a jegesmedve kohogesig mindent.

> Élt egy kínai akinek volt egy fia és egy szamara.

Egyszeru algoritmus, definialod a letezest+birtoklast es a birtoklas ket targyat.

> A szamár (a kínai minden vagyona) elveszett.

Egyszeru algoritmus, a letezest megvonod a szamarra iranyuloan, vagy definialod az elvesztes fogalmat.

> A szomszédok sajnálkoztak: de nagy szerencsétlenség...

Osszetett algoritmus, definialod a szomszedsag fogalmat, a szomszed es a kinai kozti viszonyt, a szomszedok empatikussagat a kinaival szemben majd minden olyan reszalgoritmust ami ezeket egyenkent alkotja. Tovabba definialhatod a szomszedsag muveltseget is, mert szembetunoen latszik, hogy szeparaltan mikrovilagban elo szomszedokrol van szo akik velhetoen keves igazi nagy szerencsetlenseggel talalkoztak az eletben, mivel egy szamar elveszteseben szinte a vilag (sajat vilaguk) legnagyobb problemajat latjak.

> A kinai szerencsétlenség vagy szerencse ki tudja?

Osszetett algoritmus, definialod a szerencse fogalmat, mely szinten abrazolhato felderitesbol + randomokbol + optimumkeresesbol + tarolasbol es ezek sokasaganak rendszerbe szervezesebol. Tovabba a szerencset negativan befolyasolhatja egy ustokos is ami a Fold fele tart, ezert nem art ha magat az egesz vilagegyetemet is modellezed a szerencse pontos definialasahoz. Erre pedig termeszetesen csak elmeleti lehetoseg letezik, gyakorlati nem, mivel a teljes vilagegyetem pontos modellezesehez minimum annyi reszecskere van szukseged mint amennyi a vilagegyetemben osszesen van. Definialnod kell meg a talalos kerdesek fogalmat is, amelyhez pedig a nepi hagyomanyokat, kulturakat es fokent azt, hogy az ilyen konkret esetekben nem szukseges a kerdesre valaszt varni. ;-)

> Megkerült a szamár.

Egyszeru algoritmus, visszaallitod a letezest+birtoklast, vagy ha az elvesztes megjelolesevel hataroztad meg, akkor torlod.

> A szomszédok örvendeztek: de nagy szerencse...

Osszetett algoritmus, definialod a lehetseges osszes kedelyallapotot, a szomszedi viszonyok mar fentebb adottak, kombinalod a szomszedsag empatiajat meghatarozo algoritmussal, a szomszedok elszigeteltsegevel, muveltsegevel es kulturajaval.

> A kinai szerencse vagy szerencsétlenség ki tudja?

Ismetelten az elozohoz.

> A fia felült a szamárra és leesett eltörte mindkét lábát.

Osszetett algoritmus, definialod a szamarra valo felulhetoseg, leeshetoseg fogalmat majd meghatarozod a fiu es szamar kozti allapotot (eppen rajta ul, vagy sem). A leeses okozojanak harom lehetseges kozvetlen forrasa lehet, az egyik a fiu, a masik a szamar, a harmadik pedig kivulallo tenyezo, tehat mindharmat definialni kell, ill az utolsohoz ugye szinten kell az egesz vilagegyetem.

> A szomszédok sajnálkoztak: de nagy szerencsétlenség...

Korabban ezt is targyaltuk.

> A kinai szerencsétlenség vagy szerencse ki tudja?

Ezt is.

> Katonák jöttek a faluba és minden épkézláb fiatal férfit elvittek a háborúba.

Osszetett algoritmus, definialod a vilaggazdasagot, a vezetoket, a hozzaallasukat/muveltseguket/stb, az orszaghataroktol az eroviszonyokig minden civilizaciot erinto informaciot, igy felderitheted, hogy van-e igeny a toborzasra, ill. mekkora es mely telepuleseken vannak meg epkezlab fiuk.

> A szomszédok örvendeztek: de nagy szerencse...

Egyszeru algoritmus, definialod a hulyeseg fogalmat, ill. batran reciprokat veheted az eddig gyanitott IQ-juknak... <#ravasz1>

> A kinai szerencse vagy szerencsétlenség ki tudja?

Egye fene, megmondom: egyik sem. Mesterseges intelligencia es algoritmus rendszerek. <#wink>

Írj egy algoritmust ami a következõ történetet helyesen értelmezi!
Élt egy kínai akinek volt egy fia és egy szamara.
A szamár (a kínai minden vagyona) elveszett.
A szomszédok sajnálkoztak: de nagy szerencsétlenség...
A kinai szerencsétlenség vagy szerencse ki tudja?
Megkerült a szamár.
A szomszédok örvendeztek: de nagy szerencse...
A kinai szerencse vagy szerencsétlenség ki tudja?
A fia felült a szamárra és leesett eltörte mindkét lábát.
A szomszédok sajnálkoztak: de nagy szerencsétlenség...
A kinai szerencsétlenség vagy szerencse ki tudja?
Katonák jöttek a faluba és minden épkézláb fiatal férfit elvittek a háborúba.
A szomszédok örvendeztek: de nagy szerencse...
A kinai szerencse vagy szerencsétlenség ki tudja?

Ugye az ember számára ez egyszerûen értelmezhetõ, no de algoritmikusan?
A pszeudo-kódot kiváncsian várom!

Koszonom, igyekszem. Megfontoltsag nem gond, 4-5 eve keresgelek, megfontolok, eszemre hallgatok es tovabb allok. <#wink>

> Ha csak algoritmikusan gondolkoznánk, nem tudnánk új kérdéseket feltenni, olyanokat amilyenekre nem létezik mintánk, hiszen ha minden lépésünk meghatározott lenne, mégha tanulás útján is akkor is az új felfedezéseket (azért nem a tök egyszerû dolgokra gondolok, de néha még azt sem)nem tudnánk megtenni.

Pedig bizony algoritmusokban gondolkozunk, barmennyire is hihetetlenul hanzik. Pontosabban az osszetett feladatokat - amelyekbol magad is nehanyat kiemeltel - nem algoritmusokkal, hanem algoritmus rendszerekkel dolgozza fel az agy. Ezt a felsobb reteget nevezted Te nem algoritmikusnak es erre mondtam, hogy ez attol meg az.

Az emberi kreativitasra/tanulasra lentebb linkeltem a ZMI-t a meditor oldalarol, ott ezt ragyogoan bizonyitja, hogy miben rejlik (algoritmusokban). Figyeld meg ugyanazon az oldalon a Zorax matamatikai kristaly mukodeset is! Egyszeru mezei algoritmusokat (sin, mod, abs, etc) kapcsolgat ossze veletlenszeruen, raad egy veletlenszamot az inputjara es nem algoritmikusnak tuno fuggvenyek keletkeznek (holott tudjuk, hogy azok, mert algoritmusokkal generaltuk oket). Van ezek kozott mindenfele fuggveny. Nemelyik egeszen szabalyos, nemelyik hullamos, de lehet akar olyan is amelyik szepen kovet mondjuk egy szinusz karakterisztikat es mittomen valahol a kozepen van egy rendkivul eles bevesodes, vagy kiugras, majd koveti szepen tovabb az "eredeti" semat. <#smile>

Az hogy kialakul az emberben az én általam "elképzelt" gondolkozási mód, nagyon jól megfigyelehtõ a gyermeknél, két három éves gyerekenek nem létezik csak jó, vagy rossz bácsi. Nem képesek más szemszögébõl látni a dolgokat, ha lerajzolsz három hegyet és egy rókát úgy hogy a hegyekkel egyvonalba legyn, és megkérsz egy gyermeket rajzolja le milyenek látja a róka hegyeket akkor csak saját szemszögébõl rajzolja a három hegyet, vagy kérdezd meg van-e testvére azt mondja igen van egy fiú és kérdezd meg annak a fiúnak van-e testvére azt mondja nincs (pesze ha ketten testvérek).
Ez arra utal hogy csak algoritmikusan gondolkoznak, a tapasztalatuk alpján.
Azután serdülõ korban, már felismerik hogy egy ember egyszerre lehet jó és rossz, beleélik más ember helyzetébe magukat, ez már a nem algoritmikus gondolkozásra vall (kölcsönösen kizárják egymást az eredmények, illetve nem tapasztalati hanem intuitív megfontolások is vannak)

Amúgy sok sikert! Csak vigyázz mert más kultúra, ezért jól nézz ennek utána, ne csak a jó oldalát lásd meg, és utánna dönts! Bár tanácsot nem szabad adni ilyen ügyekben...

Én arra gondolok, hogy mint a programozásnál is az alsóbb szintekre ugyan szükség van, de a magasabb szintû nyelvet használjuk, esetleg annélkül hogy foglalkoznánk az alsóbb szintekkel (pl: nincs szükség bit szintjén leprogramozni egy ablakezelõt, ezt már megtette a MS illetve a fordító gondoskodik a megfelelõ hívásokról). Tehát a "gondolkodó" algoritmusunknál csak a magasabb nyelvel kell törödni. A számítógép legmagasabb nyelvén sem engedhetõ meg hogy nem algoritmikus a feladat megoldás, szerintem és ezt magyaráztam eddig ez az egyik legnagyobb akadálya az MI elkészítésének. Ugyanis szerintem a mivel a természetben teljesen tökéletes nem létezik, és nem tervezte senki meg az emberi agy mûködését, ilyen magas szintû szervezõdésnél elõfordul, hogy nem algoritmikusan mennek a folyamatok (nem az alacsony szintû, de attól most eltekinthetünk). Tehát egyezõ bemenõ paraméterekre ugyan úgy kijöhet egymásnak ellenkezõ eredmény is, amely egy algoritmusban nem megengedett (nem lehet olyan utasítás amely nem lenne determinisztikus).
A gondolkodásban lehetséges, hiszen az ember képes arra hogy két eltérõ eredményt is igaznak tartson, néha még akkor is amikor azok kizárják egymást.
Ha csak algoritmikusan gondolkoznánk, nem tudnánk új kérdéseket feltenni, olyanokat amilyenekre nem létezik mintánk, hiszen ha minden lépésünk meghatározott lenne, mégha tanulás útján is akkor is az új felfedezéseket (azért nem a tök egyszerû dolgokra gondolok, de néha még azt sem)nem tudnánk megtenni. Márpedig az emberi tudás fejlõdik, és sokszor nem csak a tapasztalat útján. Zsenik sokszor olyan összefüggéseket láttak meg amelyet abban a korban tapasztalatból lehetetlen lett volna felismerni. Mindezt azért mert nem a "szokott" módon algoritmikus gondolkozással tették hanem intuitív módon.
Summázva a te elgondolásod egy bizonyos szintig igaz amikor nincs más csak algoritmikus gondolkozás, de ahhoz hogy magasabb szintre emelkedjen ahhoz van szükség az általam "hibásnak" nevezett nem algoritmikus gondolkozásnak, úgy hogy ez a kétféle társul egymással. Kiegészíti egymást...

Ja, a linkek ha erdekelnek:
http://www.2ofakind.com
http://www.asianeuro.com


Az off pedig nem a rendetlen forumozo muve, hanem a trehany uzemeltetok szegyene, mert a mai napig nem jelzi ki a cikkeknel vagy a fooldalon a privat uzenetet. Legutobb mikor teljesen veletlenul beneztem a forumokra, decemberi es januari uzeneteimre bukkantam ra kb. masfel hete, amiert neman nekem egett a pofamrol a bor, hogy ket regi ismerosnek tobbhonapos kesessel tudtam csak valaszolni. (egyebkent ha az emlekeim nem csalnak amiota az "uj" portal uzemel, en mar szoltam ezert)

> No, csak azért kérdeztem mert a jelnlegi partnerkeresõ helyek mind lenyúlások.

Ez igy igaz. es a kinalat is 99% agymosott lusta zombi, a maradek 1%-ba meg csak szokoevenkent futsz bele.

Egyebkent talan tudok erdemben is segiteni mert rengeteg portalt vegigjartam az elmult 4-5 evben es mar van valamelyest kepem arrol, hogy hova nem szabad menni.

> Régen gondolkodtam, hogy csinálok én egy jobbat, amelybe mindenki kitölt CSELES teszteket, majd a gép kiguglizza neki az ideált.

Van ilyen portal mar regota.

> Pedig a boldogság alkotmányos nem egyéni, páros, sõt kollektív jog kellene legyen. De ki törõdik már itt alkotmányossággal, jogokkal is.

Egyetertek. Sokmindennek alkotmanyos jognak kellene lenni meg emellett, de miota "civilizacioban" elunk azota erre vannak a legrosszabb kilatasok. A szuk erdekcsoportok altal kizsakmanyolt kozossegben a tulelesert folytatott harc felemszti a legjobb baratsagot es a legoszintebb parkapcsolatot is.

Azert ne keseredjel el, mert teljesen kilatastalan a helyzet. En nem is olyan regen feladtam a nyugati portalokon valo keresest mert az a tapasztalatom, hogy nincsen ra potencialis esely, hogy belathato idon belul talaljak valakit. Gondoltam egy vadat es beregisztraltam egy azsiai tarskeresobe. Hat basszus, eddig az volt a bajom, hogy alig futottam bele olyanba akinek szivesen irnek mert a bemutatkozasa a minimumot se utotte meg, itt meg az volt a baj az elso alkalommal, hogy szegyeltem magamat, hogy hogyan mondjam finoman, hogy targytalan mert tuljelentkezes van. Persze ez nem az adottsagaim miatt, hanem regi szokasomhoz hiven kuldtem tobb levelet - talan tizet is, mert volt valasztek boven - aztan gondoltam, hogy ha szerencsem van talan kapok a 10-bol egyre valaszt. Hat majdnem mindenki visszairt es tobb mint a fele akart is valamit. Na azota ott keresgelek.

Egyebkent a legnagyobb baj az a koltozes, de mondhatnam ugy is, hogy a tavolsag, az emigracio es ugye a penz. A tobbi az majdhogynem megy siman. Konkretan most kinai lanyokra gondolok. Egy teljesen mas kultura, tisztelettudoak, felelossegteljesek (a terveikbol, vagyaikbol, erdeklodesukbol ez kiderul). Emellett illedelmesek, szorgalmasak es elvarjak a kolcsonos odaadast. Nagy tobbsegeben ez a tapasztalatom veluk. Ugyhogy most gyujtom a lovet aztan ha valami akad horogra elmegyek erte.

> Az embernél is hasonlóan van, az alacsony szinteken biztos hogy algoritmusnak kell legyen, de pl.:az emberi öntudat már a jelenlegi számítógépek legmagasabb szervezettségi fokánál magasabb, és lehet hogy nem is csak ez az egy szint van!

Ott a valasz. <#eljen><#worship>
Erre probaltalak ravezetni. <#wink>

> Ugye nem arról akarsz meggyõzni, hogy a nagydimenziós problémák egyszerûbbek, mint az alacsony dimenziósak? :)

Dehogy. <#smile> Arrol proballak meggyozni, hogy ha ven ket tered amelyek pontjainak szama azonos, de dimenzioik szama kulonbozo, akkor ez az algoritmus a nagydimenzios terben kevesebb lepesbol talalja meg a globalis optimumot. Minel nagyobb a kulonbseg a ket ter dimenzioinak szama kozott, annal szembetunobb ez a kulonbseg. Hogy mit is jelent ez a gyakorlatban: van mondjuk egy 8 dimenziobol allo tered N szamu ponttal W meretu keresoablakkal, amiben mondjuk 8 forgatassal talal globalis optimumot. Meg van mondjuk egy szinten N szamu pontokbol allo tered W meretu keresoablakkal ahol 1000 dimenziod van. Na itt mar nem kell mind az 1000 dimenziora elvegezned a forgatast, hanem mittomen elegendo csak 300-ra. (ez persze fugg az ablakmerettol is)

> Ez nem szaklap; egy optimalizálási algoritmusnak nem a Catalysis Today-ban kellene megjelennie, csak katalitikus hivatkozásokkal, hanem mondjuk a Journal of Operations Research-ben.

En is ebben erzem az erdektelenseget az algoritmus irant, hogy rossz helyen kopogtat vele a gazdaja. Probalt egyebekent mar sokmindent, hogy nepszerusitse. Vannak mashol is cikkjeik (ha jol remlik offline mediaban is).

> Sajnos én is naponta látok ilyet (pl robotikában, CNS-ben), hogy a kutatók egy területen újra felfedezik egy másik terület négyszögletes kerekét, mert nem olvasták át a megfelelõ irodalmat. A referensek meg átengedik, mert õk sem értenek hozzá, de érdekesnek találják, mert az õ nyelvüket használja.

En pedig ebben a megfelelo szeleslatokoru oktatas hianyat latom. Ha globalisan zullik az oktatas, akkor a lec is globalisan mindenutt csuszik lejjebb amit at kell ugrani. <#szomoru1>

> Egy korrekt cikk inkább valami olyasmi óvatos állítást tenne, hogy a katalíziscentrumok kutatásában a GA nem feltétlen a legjobb módszer, pl. egy másik algoritmusosztály (aminek egy példája a HRS) a mi tapasztalataink szerint jobban teljesít. Ez így már teljesen korrekt lenne, feltéve, hogy megfelelõ összehasonlítások történtek. De egy ilyen cikk pl. úgy kezdõdne, hogy felsorol 30 hivatkozást, milyen algoritmuscsaládok ismertek optimalizációban, és az övék melyikbe tehetõ.

<#eljen>

> Egyébként nem biztos, hogy a GA gyengesége az algoritmus hibája, inkább rosszul és rossz formában használják.

Ezzel szinten egyet ertek. Keves jo GA implementacio van, ha meg magad akarsz irni egy nagyon jot arra evek mennek el mire kiforrott lesz es szeleskorben alkalmazhato. En csak azert hoztam fel a GA-t mert korabban azzal oldottam meg kombinatorikai problemakat. Korabban mikor a HUP-on megjelent meg en is szkeptikus voltam vele es valamikor egy evvel ezelott felkerestem a gazdajat aki volt kedves es bemutatta eloben. Na akkor maradt tatva a szam... <#eplus2>

Ez meg a masik dolog amiben az erdektelenseg okat latom, hogy az algoritmus tul jo ahhoz, hogy elso latasra hiheto legyen mondjuk annak a kutatoi retegnek akik ezekben a dolgokban otthonosan mozognak. Mert ugye rogton ugy kezdodik az egesz, hogy ez az algoritmus ugy mukodik, hogy amit eddig tanultunk optimalizalasrol az majdhogynem szar. Ezert nem is igazan lepett meg a reakciod mert anno en is pont igy voltam vele es amikor a gazdajaval beszelgettem hat... neki mar kesz sztorigyujtemenye van. <#nyes>

"minel KEVESEBB a dimenzio annal "gyengusabb", annal nagyobb hanyadat kell megmerned a ternek"

Ugye nem arról akarsz meggyõzni, hogy a nagydimenziós problémák egyszerûbbek, mint az alacsony dimenziósak? :)

A linkjeid alapján végre megtaláltam a publikációt:

http://www.sciencedirect.com/science?_ob=ArticleURL&_udi=B6TFG-48J45CW-1&_user=10&_rdoc=1&_fmt=&_orig=search&_sort=d&view=c&_acct=C000050221&_version=1&_urlVersion=0&_userid=10&md5=1693a7f946a748d7ca1283051725ebf5

Ez nem szaklap; egy optimalizálási algoritmusnak nem a Catalysis Today-ban kellene megjelennie, csak katalitikus hivatkozásokkal, hanem mondjuk a Journal of Operations Research-ben. Sajnos én is naponta látok ilyet (pl robotikában, CNS-ben), hogy a kutatók egy területen újra felfedezik egy másik terület négyszögletes kerekét, mert nem olvasták át a megfelelõ irodalmat. A referensek meg átengedik, mert õk sem értenek hozzá, de érdekesnek találják, mert az õ nyelvüket használja.

A HRS-nek nem a GA-val kellene versenyeznie, hanem mondjuk a konjugált gradienssel vagy az MCMC-vel. Egy korrekt cikk inkább valami olyasmi óvatos állítást tenne, hogy a katalíziscentrumok kutatásában a GA nem feltétlen a legjobb módszer, pl. egy másik algoritmusosztály (aminek egy példája a HRS) a mi tapasztalataink szerint jobban teljesít. Ez így már teljesen korrekt lenne, feltéve, hogy megfelelõ összehasonlítások történtek. De egy ilyen cikk pl. úgy kezdõdne, hogy felsorol 30 hivatkozást, milyen algoritmuscsaládok ismertek optimalizációban, és az övék melyikbe tehetõ.

Egyébként nem biztos, hogy a GA gyengesége az algoritmus hibája, inkább rosszul és rossz formában használják. Annak is van épp elég kiterjesztése, ami használja a gradienseket, determinisztikus startot csinál, satöbbi. Az alap GA a legáltalánosabb nemlineáris optimalizációs algoritmus, alapváltozata nem sokkal több, mint a véletlen találgatás, így nyilván gyengébb, mint a specializált verziók.

"Egyszóval, minden megoldható algoritmussal, mert a randomizálás is az. "

Nos a randomizálás, nem ad véletlen számokat, csak hasonló a véletlen számokhoz az eredmény

" az egesz vilagegyetem is algoritmusok es a koztes viszonyaik alapjan mukodik."
Aha kezdem érteni mit akarsz, és nincs is ellentmondás a te állításod és az enyém között ugyanis:
A számítógép is hierarhikus rétegek szerint épûl fel.
Nézzük a következõt, nagyon leegyszerûsítve:
bitek szintje utasítások szintje és az alacsonyabb és magasabb szintû nyelvek
Akkor azt állapítjuk meg hogy algoritmus már igen alacsony szinten is van (Pl.:logikai kapuk elõre meghatározott válaszokat produkálnak a a meghatározott bemenetekre)
A számítógépnél a legfelsõ szintig jelen kell legyen algoritmusnak!
Az embernél is hasonlóan van, az alacsony szinteken biztos hogy algoritmusnak kell legyen, de pl.:az emberi öntudat már a jelenlegi számítógépek legmagasabb szervezettségi fokánál magasabb, és lehet hogy nem is csak ez az egy szint van!
ezeken a szinteken attól függetlenül, hogy az alatta lévõ szinteken milyen algoritmus van úgyan-úgy lényegtelen mint a számítógépnél (a fordító a lényeg csak). Tehát elképzelhetõ hogy az emberi gondolkozás magasabb szintjén már nem csak algoritmikus gondolkozás létezzen, annak ellenére, hogy a neuronok csak arra képesek.
A világegyetemet említetted, az én általam ismert legmagasab szintû szervezõdése a létezésnek az pont az emberi tudat, gondolkozás.
Minden szinten valamilyen minõségi ugrás van (attól más szint) ezért lehet hogy pont ez a minõségi ugrás...

annyi, hogy beleviszed a meglepetés faktort is.

Egyszóval, minden megoldható algoritmussal, mert a randomizálás is az.

Ez is megoldható
if case 1
if case 2
....
otherwise

ággal.
Randomizálod a döntéseket, véletlen számokat csak tudunk generálni.
Vagyis, ha a véletlen szám páratlan, akkor megy az algoritmus logikája, ha nem, akkor bedob egy tetszõleges variációt, de nézi a hatást, vagyis a felhasználó tud finomítani a rendszeren.

No, csak azért kérdeztem mert a jelnlegi partnerkeresõ helyek mind lenyúlások.

Régen gondolkodtam, hogy csinálok én egy jobbat, amelybe mindenki kitölt CSELES teszteket, majd a gép kiguglizza neki az ideált. Nincs rá idõm, pénzem, így magányosan búslakodom én is, mint sokan mások.
Pedig a boldogság alkotmányos nem egyéni, páros, sõt kollektív jog kellene legyen.
De ki törõdik már itt alkotmányossággal, jogokkal is.

Nos az algoritmus ember által alkotott fogalom! Így van egy definiciója, abban szerepel: "utasítások sorozata" ez azt jelenti hogy milyen esetben mit kell tenned az teljesen meghatározott. Tehát ha az algoritmust felrúgod akkor az a definiciója miatt nem az többé! Ha nem úgy teszel ahogy az algoritmus utsításában szerepel akkor nem az algoritmus szerint cselekszel, ez a gondolkozásra is igaz. Ha nem csak az algoritmus szerint gondolkozol akkor fedezel fel pédául új dolgokat (ezt hívják intuiciónak).
Mind a két féle gondolkozásra szükség van! Ha az egyik hiányzik akkor az elmebetegség!
Nézd meg az Esõember címû filmet! Elég képszerû mirõl beszélek, ha valaki csak bizonyos szabályok (utasítások tehát algoritmus) szerint gondolkozik akkor arra az esetre amire nincs utasítás készlet nem tud normálisan reagálni (vagy nem is reagál rá) Ez tipikusan az autistákra jellemzõ.
Ha valakinek nagyon jó az algoritmikus gondolkozása az azt jelenti hogy a reális valóságot nagyon jól tudja megitélni, de csak az ismeretei szintjén, ezért csak az lesz zseni aki a jó algoritmikus képessége mellet intuitív, tehát az algoritmikustól eltérõ "hibás" gondolkozása is erõteljes, ezért az átlag emberek nehezen kûlömböztetik meg az õrültõl, akinek viszont már sérült az algoritmikus képessége (nem lehet kiszámítani a viselkedését)
Dióhéjban...
Tehát azt belátod aki nem az algoritmus szerint viselkedik annak nem lehet a viselkedését kiszámítani, ilyen ember létezik... Akkor az átmenek is létezhetnek... tehát csak gondold végig...

" Ebbõl az következik, hogy térfogati jellegû a lokális minimum megtalálásához bejárt tér, tehát exponenciálisan skálázódik a dimenziókban a szükséges lépésszám"

Nos ebbõl (az "exponenciálisan"-ból) következik bizonyos feladatokra nem lenne elég az ember neuronjainak száma, (mert nem milliárdos, hanem annál jóval nagyobb nagyságendû is lehetne a szükséges).
Az asszociációt igénylõ problémák lehetnek ilyenek.
Az asszociáció pont az általam írt "hibás" gondolkozásban rejlik, ugyanis pl.:
Amikor egy festményrõl eldöntjük hogy az mit ábrázol akkor nem a valóságot fogjuk eredményként kapni (tudnilik hogy színes foltok) hanem mondjuk egy tájat. Ebbõl kitûnik hogy amikor asszociálunk a képrõl a tájra akkor az általam "hibás" gondolkozásnak nevezet dolgot mûvel az agyunk.
Ezt a "hibás" gondolkozást kellene vizsgálni, mert ennélkül maximum csak "autista" gépeket fogunk alkotni a legtökéletesebb algoritmusokkal is...(mindegy mekkora lesz a futásidõ, milyen kapacitású lesz a gépünk akkor is)
Tehát lehet képfelismerõ szoftvereket írni, de ha nem képes az elvonatkoztatásra semmi kép nem MI...

toto, az egesz vilagegyetem is algoritmusok es a koztes viszonyaik alapjan mukodik. Az amit nem algoritmikusnak nevezunk legfeljebb abbol fakad, hogy az adott "hibat" amit emlitettel milyen melysegig analizalod. Pl. ha nem csak a neuronhalo hibas tagjait elemzed, hanem a hibasnak itelt neuronokba is beletekintessz, lemessz biokemiai, vagy akar szubatomi reszekig, akkor elobb utobb ra fogsz jonni, hogy maga a hiba is algoritmikus.

Tehat attol meg, hogy valamit elmeleti szinten altalanos megegyezes alapjan nem algoritmikusnak hivsz, az attol meg az, csak attol fugg, hogy milyen melyen nyulsz bele a problema eredetebe. <#wink>

Az elobb kerestem a futasi ido meghatarozasahoz a kepletet a jegyzeteim kozott, de elkepzelheto, hogy festeskor felkerult a padlasra. Ha lesz idom es nagyon-nagyon erdekel megkeresem. <#nezze>

> Oké, szóval akkor az összes szomszédon keres. Az ábrán, ha jól látom, pl. épp 12-n. Ebbõl az következik, hogy térfogati jellegû a lokális minimum megtalálásához bejárt tér, tehát exponenciálisan skálázódik a dimenziókban a szükséges lépésszám.

Ez igy van.

> Én pedig megint leírom: *nincs* garancia a globális optimumra! Honnan tudod, hogy ezt az egyszerû eljárást elegendõ a "tér 12 ezrelékén" megismételni?

Kiserletekbol.

> Van valami tétel róla?

Nincs. Ezert irta a gazdaja, hogy ha valaki tudja, hogy miert mukodik akkor "jelentkezzen".

> Vagy csak annyi bizonyíték van, hogy néhány konkrét, kisméretû problémában ennyi elég volt?

Hat azert ez termeszetesen nem ennyire feluletesen lett korbejarva. Ez nem egy kiserleti eszkoz, ez ma mar a gyakorlatban is alkalmazott megoldas. (keress ra a google-lel)

A dimenziok szamaval forditott aranyossagban, a teljes ter nagysagaval pedig egyenes aranyossagban kell novelni az ablakmeretet. En anno erre irtam egy egyenletrendszert is amivel konnyebben meghatarozhato (es nem megbecsulheto!) az algoritmus futasi ideje az ablakmeret, optimumkriterium, dimenziok szama es a dimenziok nagysaga aranyaban. (az egyes dimenziok lehetnek kulonbozo szintuek is)

> A véletlen felvett pontok helyett úgy látom, õk rácsban, sõt, ebben a Tejfalussy-elrendezésben négyzetrácsban vették fel a kezdõpontokat. Ez kétségkívül determinisztikussá teszi az algoritmust, viszont sok dimenziós esetekben nagyon gyengus.

Eppen ellenkezoleg, minel KEVESEBB a dimenzio annal "gyengusabb", annal nagyobb hanyadat kell megmerned a ternek es ugyanannal az ablakmeretnel minel TOBB a dimenziod annal kevesebbet, hiszen itt van lehetoseged minel tobb Fourier-transzformaciot csinalni ami lenyegeben elvezet az optimumhoz. (lasd fentebb az elozo kerdesedre a valaszomat)

A teljes terre 2-12 ezrelek azok alapjan a kiserletek alapjan jott ki amik el lettek vegezve. Globalis optimum keresesnel a dimenziok szamanak/szintjeinek ill. ablakmeret valtoztatasaval ezek az eredmenyek szulettek. Az mindenkeppen elony ha a dimenziok szintjei nem oszthatoak egymassal es itt igazabol ez az ami a 2-12 ezrelek kozott beleszol abba, hogy pontosan mennyit is kell merni.

> Ez egy aranyos heurisztikus algoritmus, de semmiképp sem forradalmi, legalábbis én nem látom, mi lenne benne az. Olyan, amit egy PhD diák józan ésszel gyorsan összedob valami részproblémára, publikálni aligha lehetne.

Mar tul van rajta:
http://hup.hu/node/7880
http://hup.hu/node/8900
http://hup.hu/node/22782

Ime egy gyakorlati alkalmazasa:
http://64.233.183.104/search?q=cache:nq8saWeuZpAJ:www.chemres.hu/ISCC/dooc/Combinatorial%2520Catalysis/2005.ApplCatA.v285.p65.pdf+xhrs+catalyst&hl=en&ct=clnk&cd=4&gl=uk&client=firefox-a

Bovebben itt:
http://www.google.co.uk/search?num=100&hl=en&client=firefox-a&rls=org.mozilla%3Aen-US%3Aofficial&hs=6TX&q=%22Holographic+Research+Strategy%22&btnG=Search&meta=

Van egy elméletem, lehet hogy nem így van, de szerintem jobban leírja az emberi gondolkozást, mint a pusztán algoritmikus elképzelés.
Ha pusztán algoritmusokkal gondolkoznánk akkor az azt jelentené hogy eljutunk egy feltételes elágazáshoz akkor úgy kellene döntenünk ahogy az algoritmus elõírja (ha ez akor így, ha nem ez akkor nem így) ellenben az emberi agy hibázik és elõfordul hogy ugyanolyan feltételek között így máskor meg nem így dönt.
Tehát az én elképzelésem az hogy az agyunk ugyan használ algoritmusokat, de hibákat vét benne (ekkor az már nem algoritmus annak definiciója következtében).
Tehát van egyszer algoritmikus gondolkozás és nevezzük most hibás gondolkodásnak.
Namost egy kissé leegyszerûsítem az elgondolásom:
Vannak olyan emberek akik csak algoritmikus gondolkozással rendelkeznek, õk az autisták. Azután vannak olyanok akiknél változó arányban elég széles skálán van az algoritmikus és a "hibás" gondolkozás aránya õk az átlag emberek a butától az okosig. Ezután vannak akiknek jelentõs "hibás" gondolkozásuk van õk a zsenik. Akiknél ennél nagyobb arányú a "hibás" gondolkozás aránya õk a mûvészek, és akinél hiányzik az algoritmikus gondolkozás õk õrültek...
Ezt elég hosszú kifejteni, itt kevés rá a lehetõség, de elgondolkozni ezen lehet!

Oké, szóval akkor az összes szomszédon keres. Az ábrán, ha jól látom, pl. épp 12-n. Ebbõl az következik, hogy térfogati jellegû a lokális minimum megtalálásához bejárt tér, tehát exponenciálisan skálázódik a dimenziókban a szükséges lépésszám. Ha ez elkerülendõ konstansokkal leszorítod az ablakméretet, egy idõ után meg se találja a lokális minimumot.

Már csak két pont maradt homályos: az egyik, hogy

"Megismetlem megint, ezeket is figyelembe veve mindosszesen a ter 2-12 ezreleket elegendo megmerni, mert legfeljebb 12 ezrelek mar biztosan globalis optimumot ad."

Én pedig megint leírom: *nincs* garancia a globális optimumra! Honnan tudod, hogy ezt az egyszerû eljárást elegendõ a "tér 12 ezrelékén" megismételni? Van valami tétel róla? Vagy csak annyi bizonyíték van, hogy néhány konkrét, kisméretû problémában ennyi elég volt? Az én vakondtúrásos példámban például a tér 100%-át át kellene vizsgálni. Teljesen hibás néhány egyszerû példából arra következtetni, hogy akkor ez akárhány dimenzióban és minden problémában így fog mûködni.

A véletlen felvett pontok helyett úgy látom, õk rácsban, sõt, ebben a Tejfalussy-elrendezésben négyzetrácsban vették fel a kezdõpontokat. Ez kétségkívül determinisztikussá teszi az algoritmust, viszont sok dimenziós esetekben nagyon gyengus. Külön tudománya van annak, hogy lehet ilyen terekbõl adott eloszlás szerint mintavételezni (MCMC, Metropolis-Hastings), és ha rácsban akarsz mintákat felvenni, a négyzetrács egy roppant lyukas dologgá válik nagy dimenziós terekben (egy százdimenziós kocka élhossza 1, de átlója 10!). A legegyenletesebb n-dimenziós rácsokról épp nemrég lapozgattam egy könyvet, a probléma nagyon nehéz és máig nagyrészt nyitott (szinte minden dimenzióban más rács az optimális).

Ez egy aranyos heurisztikus algoritmus, de semmiképp sem forradalmi, legalábbis én nem látom, mi lenne benne az. Olyan, amit egy PhD diák józan ésszel gyorsan összedob valami részproblémára, publikálni aligha lehetne. Neked is azt javaslom, nézz szét az optimalizálás irodalmában, és próbálj jobbat találni a konkrét problémádra. Egész biztosan fogsz találni. A legtöbb klasszikus eljáráshoz ingyen implementációkat is találsz a neten, még programoznod se kell.

Szerintem meg feleslegesen vitatkoztok. Majd 2030-ban találkozunk ugyanitt és jókat nevetünk azon hogy mi barmok azt hittük hogy 2030-ra lesz MI miközben épp most jósolták meg hogy 2060-ra már egészen tuti biztosan kész lesz... :)

Az aszociatív képesség sem algoritmus, mert nem csak végtelen eseménytere van, hanem nem lehet véges számú lépésben meghatározni az eredményt...

Szerintem most mar olvasd is el amiket irtam... <#smile>

> Pl.: gondolj arra hogy léteznek több értelmû szavak, vagy olyan eset amikor ugyan az a mondat teljesen mást jelent, más szövegkörnyezetben. na ezek nem algoritmizálható dolgok...

Amely szavaknak ugye mindegyike szerepel az adatbazisban mindegyik ertelmevel, melyeket ugye ugy valaszt ki, hogy az adott szituacioval es a szavak jelentesevel vegez egy vagy tobb lentihez hasonlo optimumkeresest.

Azon kivûl válassz ki algoritmikusan (keress úgy hogy csak az algoritmust használhatod) alul maradsz a géppel szemben, viszont ha az asszociatív képességet használod simán vered!

"A beszed ertelmezese sem az, a #161-ben leirt formaban a beszed is feldolgozhato/generalhato."
Nos akkor nézz utánna: pumpáló lemma !
Tehát még a generativ nyelvek sem mind ismerhetõek fel véges automatával!
Azonkivûl az emberi nyelv nem is Chomsky féle!
Pl.: gondolj arra hogy léteznek több értelmû szavak, vagy olyan eset amikor ugyan az a mondat teljesen mást jelent, más szövegkörnyezetben. na ezek nem algoritmizálható dolgok...

> Példa az algoritmikus és nem algoritmikus gondolkozásra:
Kiválasztási problémák! Az embernek nem kell összehasonlításokat végeznie!

Nem, hogy nem kell osszehasonlithatatlanul sokat kell, csak mert csupan ez nem tudatosul az alanyban ettol meg ez igy van. Fogalmazhatnam ugy is, hogy attol meg, hogy a bicikli nem tudja, hogy halad, attol meg halad.

> Például a beszéd értelmezése az, ha tanultál formális nyelvek és automaták nevû tárgyat akkor ezt tudod.

A beszed ertelmezese sem az, a #161-ben leirt formaban a beszed is feldolgozhato/generalhato.

Mert mi is a beszed? A beszed, egy adatbazisban tarolt mintak meghatarozott osszeallitasabol eloalitott hangalaki forma. Az egyes szavakat, mondatokat szabalyok szerint allitjuk ossze amelyek szetbonthatok egyszeru es osszetett informaciokra.

Pl. Pistike elmegy a boltba.

Ez egy egyszeru informacio, kozol egy alanyt, egy allitmanyt es egy helyhatarozot.

Ugyanakkor pedig egy osszetett is, mert ahhoz ertelmezzuk is mas kapcsolodo ismeretekre is szukseg van. Pl. hogy a bolt fogalmaval tisztaban legyunk, szuksegesek azok azok az algoritmusok, amik a "fogyasztas" fogalmat is definialjak - pl. eszunk, iszunk, ruhat mosunk, ami fogyasztassal jar.

Az "elmegy" szot szinten csak akkor tudjuk ertelmezni, ha a jarulekos informaciokat (helyzetmeghatarozas) is meghatarozzuk algoritmusokkal.

Aztan nezhetunk egy masik mondatot, ami mar osszetettebb feladat:

"Ide a gubat!"

Ez egy ember szamara azonnal sugalja, hogy itt egy rablasrol van szo. De hogyan is lehet ezt egy geppel feldolgoztatni. Ehhez mar joval osszetettebb ismeretekre is szuksege lesz, ami egy ember szamara mar adott, hiszen elt N evet, evtizedet, begyujtott milliardnyi informaciot az adatbazisaba, amelyekbol megfelelo algoritmusok konstellaciojaval kiegeszitve kikeresheto a szukseges hianyzo informacio.

> Sõt algoritmikus gondolkozásban a gép most megveri az agyat!

Tevedes, maga az agy szamitasi teljesitmenye fenyevekre van a szintetikus szamitogepekhez kepest. Az csupan egy teves latszat, hogy numerikus muveleteket egy szamitogep nyagysagrendekkel rovidebb ido alatt vegez el.

Nezzunk ra egy gyakorlati peldat, kihivom egy versenyre a gepem szamologepet:

1735459 + 8475933 = 10211392

Ki mennyi ido alatt vegzett:
Szamitogep --> egy villanas muve
En --> kb. 10s papiron

Ugye teljesen nyilvanvalo, hogy en vesztettem. De mibol is adodik ez az egbekialto kulonbseg?

A szamitogep proceszora celiranyosan ugy lett tervezve/elkeszitve, hogy kozvetlenul az inputjara adva kifejezetten ilyen jellegu feladatokat oldjon meg. Mig az en hardveremben ilyen processzorok trilliardjai vannak clusterbe kotve, ahol soha az evolucio soran nem volt ra igeny, hogy kozvetlenul egyetlen neuron inputja es outputja legyen a kulvilagra kotve. Ezert amikor en szamoltam, a szamitasban neuronok milliardjai vettek reszt sorba, parhuzamosan vagy haloba kotve, melyekbol monjuk minden 10000-bol csupan egy vegzett pontos szamitast, a tobbi pedig a jo szamitasokat elrontotta. Ezert amikor egy ujabb "jo" neuronba jutott be, az korrigalta, majd jelzett egy masiknak, hogy deritse fel az erre a celfeladatra hibasan mukodo neuronkat. Az eredmenyt tovabbitotta, a klaszter korrekciojaert felelos neuronok pedig lekapcsoltak a halobol nehany erre a feladatra alkalmatlan neuront.

Minel tobbszor vegzem el az ilyen jellegu szamitasokat, varatoan minden alkalommal annal rovidebb ido alatt fogom elvegezni az ilyen jellegu szamitasokat, mert a neuronhalom minden szamitas utan egy arnyalatnyit "tisztul".

Remelem igy ertheto. <#wink>