Újabb film veti fel az idõutazás lehetõségét
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
Nulladik közelítésben én a következõket várom:
- A jelenlegi fajok döntõ többsége (pl. 99 százaléka) kipusztul.
- Az emberiség új fajokat segít világra, szám szerint akár többet is, mint ahány kipusztult. Ezek (ember nélküli) önfenntartó képessége viszont kérdéses.
- A múltbéli, a jelenlegi, és a mesterséges fajok génállományát archiválják, a tényleges élõlényeket pedig a konstrukció/rekonstrukció elõtt modellezik.
- A (mesterséges) intelligencia egyre inkább belekeveredik a genetikába, vagyis pl. ami "klasszikusan" nem volt lehetséges az evolúcióban, ti. hogy a tanult tulajdonságok öröklõdjenek, ezután valóra válik.
- Az elõbbi miatt olyan ütemû és irányú változások mehetnek végbe, amit mai ésszel lehetetlennek tûnik követni. Az evolúciónak egy magasabb szintje.
Szerintem (:-).
Mesterséges intelligencia: a másik topicban legfeljebb te tárgyaltad ki a témát, én nem.
Idõutazás: olvasd el, hogy mit írtam alább!
*******
© haxoror-nak:
Az evolúció, mint olyan semmiképp sem zsákutca, de az emberiség fejlõdése tényleg torkollhat abba.
*******
© BiroAndras-nak:
(Olyat is ritkán írnak nekem, hogy hibás a logikám (:-).) Na de lássuk a medvét!
Írod:
"A jövõ egyszer valamikor majd létezni fog, és az idõgép pontosan abba az idõpontba visz minket. Úgy is nézhetjük, hogy az idõgép egyszerûen leparkol valahol, és megvárja amíg a kívánt idõpont bekövetkezik."
Amit írsz, az nem más, mint az idõnek a normális telése, amikor is folyamatosan haladunk (mindannyian) a jövõ felé. Persze megtehetõ (elvileg), hogy valakit hibernálnak, és _HA_ késõbb felébred, akkor érezheti úgy, hogy a jövõbe utazott, de ez csak illúzió. Hiszen csak addig lehet így utazni, ameddig a mindenkori jelen eljutott.
Hibás a logikád. A jövõ egyszer valamikor majd létezni fog, és az idõgép pontosan abba az idõpontba visz minket. Úgy is nézhetjük, hogy az idõgép egyszerûen leparkol valahol, és megvárja amíg a kívánt idõpont bekövetkezik.
̊ ̊̊ ̊̊̊ ̊̊̊̊ ̊̊̊̊̊ ̊̊̊̊̊̊ ̊̊
Ha létezne olyan idõutazás, amikor is fizikailag be tudnál avatkozni (pl Hitler-kill),akkor mindig is lenne idõutazás. Akkor nem lenne olyan, mint múlt, jelen jövõ, csak most lenne. Mindenki összevissza változtatná a múltat, jelent, jövõt. Iszonyat káosz lenne. De nincs. Ha lehetséges az utazás, fizikai valódban biztosan nem lehet beavatkozni a történelembe.
Vagy nézzétek meg Stephen King Langolierek c. filmjét/könyvét.
Amúgy M. Chrichton könyve letehetetlen, a film meg a szokásos halivúdi-gagyi-felét-a-történetnek-kihagyós
A bölcsek nem tudósok - a tudósok nem bölcsek Lao-Ce
Lehet hogy rosszkor születtünk, de még mindig sokkal jobb, mint mondjuk 500 évvel ez elõtt. 😊
A géntechnológia ugyanebben az idõben valószínûleg fõképpen csak a bütykölésre, javítgatásokra fog koncentrálni, persze az egészséges élettartam meghosszabbítása szempontjából már ez is nagy elõrelépés.
Az ember teljes genetikai újratervezése valószínûleg meghaladja az ember intelligenciáját (:-), így azt döntõen majd a "gépek" fogják megtenni - ha úgy látják, hogy érdemesek vagyunk rá (:-)...
Az igazán hosszú élet szempontjából alighanem rosszkor születtünk, mert éppen lemaradunk róla (:-(.
Jelenleg csak abban reménykedek, hogy az orvostudomány még az életemben eljut egy olyan szintre, hogy a születéskor várható élettartamot kitolja legalább 120 évre, úgy hogy legalább 100 éves koráig munkaképes legyen az ember. Erre szerintem, legalább is az alapján, ami az új tudományágakból körvonalazódik (géntechnológia, õssejtkutatás), van esély.
A helyzet viszont az, hogy a tudomanyos technikai fejlodes egeszen egyszeruen KIKENYSZERITI az aktualisan fontos tarsadalmi (es szemelyi) valtozasokat, vagyis ez utobbiaknak is a motorja.
Szoval az emberiseg perspektivajat dontoen a tudomany perspektivaja hatarozza meg. Marpedig a tudomany lehetosegei tavlatilag rendkivul nagynak latszanak. Az egyeduli bizonytalansagot az jelenti, hogy a tudomany esetleg mar a nem tul tavoli jovoben is fuggetlenedhet az emberisegtol (onnalosulo mesterseges intelligencia...), es akkor az emberiseg tovabbi fejlodese LESZAKAD a tudomany tovabbi fejlodesetol.
Hozok nehany erdekes peldat:
- Az ember genallomanyat mestersegesen "gatyaba razva" olyan ember is alkothato lenne, amely (hogy mas jo tulajdonsagait ne is emlitsem) EVEZREDEKIG elhetne.
- Gepi intelligenciaval megspekelve (integralva) olyan kepessegeink lehetnenek, amelyek sok-sok nagysagrenddel allnak mai ember folott. Hasonloan szamtalan erzekelo es kommunikacios, illetve motoros kiegeszitesek is lehetsegesek.
- Emberszeru gepi intelligenciat 1 nm-es (szen nanocsoves) technologiaval olyan piciben is lehetne majd produkalni, mint egy papucsallatka. (Szoval az intelligens "Marslakok" igen picinykek is lehetnek...)
- Konnyeden es igen jo hatasfokkal fogjuk konvertalni az energiat a kulonbozo formai kozott, es az anyagokat tetszesunk szerint atalakitani. (Ertsd: szinte barmilyen szemetet fel tudunk hasznalni pl. arra, hogy elelmiszert, vagy barmi mas hasznosat csinaljunk.)
Konkretan kerdezted a nagy tavolsagra valo utazast. Erdekes modon itt is lesz attores (ez mostmar biztos), ugyanis az elmult evekben kiderult, hogy az ANTIANYAGOT LEHET (viszonylag) biztonsagosan tarolni. Ezzel elvileg maris lehetsegesse valt az antianyag uzemanyagu es fotonhajtasu urhajozas. (Az antianyag eloallitasa mar csak technologiai es gazdasagossagi kerdes.)
A feregjaratokon at valo kozlekedes, vagy a teleportacio viszont meg a sci-fi kategoriajaba esik.
Kérdeznék tõled egy kicsit más dologról is:
Sokszor gondolkozom azon, hogy vajon az emberi civilizáció a fejlõdése melyik szakaszában van? A jelenlegi szint csupán egy korai stádium, vagy már közelítünk a lehetõségeink határárához? Ugyebár, ez elsõsorban a fizikától függ. Attól, hogy az univerzum milyen, eddig még nem ismert lehetõségeket tartogat számunkra.
Szerinted mekkora az esély arra, hogy a fizika a jövõben olyan új, gyakorlatban is felhasználható jelensége(ket)t talál, ami mondjuk az elektromosság felfedezéséhez hasonló lökést adhat a fejlõdésnek?
Mert például hiába lehetséges ma is rengeteg minden elméletben, gyakorlatban vagy lehetetlennek, vagy mérhetetlen távolniak tûnik a megvalósításuk. (fénysebesség közeli sebességet elérõ ûrhajó, féregjáratokon való utazás, egy ember teleportációja, stb.)
Vagy csak elkészül a "Theory of Everything", de a mozgásterünket nem fogja számottevõen kibõvíteni?
Persze ezek csak közelítések, a valóságban valahogy keverednek ezek a dolgok.
A kölcsönhatás legtisztább megnyilvánulási formája az interferencia, az ok-okozati kapcsolatnak pedig a múlt-jelen-jövõ sorrendben megnyilvánuló irreverzibilitás. A fizika számos területén igaz, hogy (elemi) törvényei kicsiben megfordíthatók. (Nem is nagyon szokták érteni, hogy akkor hogyan jelenik meg az irreverzibilitás, vagyis az idõ.)
Én mindenesetre elfogadom, hogy a jelen az egy "teremtõ valami", vagyis folyton keletkeznek (azaz "megvalósulnak") benne olyan dolgok, amelyek korábban nem voltak, még úgy sem, hogy az elõzményekbõl egyértelmûen következnének.
Na most a "múltba utazó" személy kb. úgy láthatná az egykor lezajlott eseményeket, mintha egy filmen nézné. Valójában a saját dimenziójában (idejében) marad, mint ahogyan a film is, amit néz. Csak éppen a film elég pontos lenyomata (ok-okozati következménye) a múltnak, ezért általa mintegy rekonstruálhatjuk. De nem változtathatjuk meg.
Az is ilágos, hogy a múlt rekonstruálása nem lehet tökéletes/teljes, hiszen akkor a jelen nem különbözhetne a múlttól (nem változhatna meg semmi), márpedig tapasztalatból tudjuk, hogy a világban van mozgás, van változás.
Ezzel együtt minden bizonnyal sokkal jobban is rögzíthetõ/rekonstruálható lehet a múlt, mint manapság tesszük. Vagyis nem csak képeket és hangokat, de érzéseket és gondolatokat is rögzíthetnénk, és klasszisokkal nagyobb pontossággal. (Amíg csak bírjuk tárkapacitással...)
Errõl tudnál egy kicsit többet írni? Olyankor a visszautazott személy "hol" lenne? Ha õ látná az eseményeket, õt hogy nem látnák?
Amúgy a fizika alapvetõ összefüggései szerint a jelen nem egy matematikailag nullmértékû pillanat, hanem annál valahogy kiterjedtebb idõben elõre és hátra (Planck-idõ), és mert ebben a jelenben dõlnek el a dolgok, ez azt is jelenti, hogy ennek a jelennek a kiterjedtsége mértékéig a "jövõ" képes visszahatni a "múlt"-ra. Ennek mintájára elvileg nem volna lehetetlen, hogy kissé messzebb is visszamehessen valamilyen fizikai hatás, csak éppen semmit nem tudunk róla, hogy mi lenne a mechanizmusa.
Amúgy a nagyobb (idõ)távolságú múltba való utazás is lehetségesnek tûnik azon az áron, hogy a visszautazott személy (tárgy) amolyan szellemként képtelen lenne változtatni az eseményeken, vagyis csak szemlélõdni tudna.
A jövõbe utazás még ilyen formában sem megy, hiszen a jövõ MÉG nem létezik, csak ha majd a JELENben megvalósul. Ezért ha valakinek tényleg sikerülne a jövõbe mennie, annak talán valamilyen ürességet, vagy kaotikus viszonyokat kellene észlelnie.
Morajlik szárnyainktól az ég, megreszket léptünktõl a Föld. S az Ember meghajol a Sharaq népe elõtt.
bocs😊
egyébként állati jó könyv, nem bírtam lerakni, érdemes elolvasni 😊
\"De én elszegényedtem. Csak az álamim maradtak. Álmaimat a lábad elé terítem. Óvatosan lépdelj, mert az álmaimon lépkedsz\"
ha a nagyapád az az õs akkor te vagy az a személy!
\"Born to Lose, Live to Win\" --Motörhead
\"Born to Lose, Live to Win\" --Motörhead
Mindent a Gyõzelemért! Mindent!... és még annál is többet...
Gyanítom a sztori olyan, hogy kis okoskodással az idõutazás kihagyható vagy behelyettesíthetõ (pl. hajótörés). Persze lehet hogy nincs igazam.
Ha meg velem lenne problemad. minden hetfon-kedden, csutortokon-penteken megtalalsz a Telepy uti Pitbull Gymben. Keresd a "kokszost" en vagyok az.