828
Várok mindenkit, akit érdekel a téma, gyakorlott, vagy profi TA-zó, testelhagyó
-
#708
Oda, hogy a belső igazságok, tapasztalatok is csak viszonylagosak. Olyanok, mint egy álom. -
#707
És szerinted merre, hova vezet? Kifejtenéd bővebben? -
#706
Az nem. Amennyire én látom, a mainstream igazságokat meglehetősen sokan megkérdőjelezik. Szerintem nem is nagy cucc. De én úgy érzem, hogy ennél még sokkal tovább is vezet út. -
#705
"Ilyenkor egyébként akármit bele tudsz vonni az álmaidba és magad irányítod, korlátok nélkül?" - Igen. Legalábbis olyan érzést kelt az egész. -
#704
A 700-as hsz alapján ez nem is kritika...BEEEE -
#703
Te visszafele fejlődsz. :D -
#702
Az életem szerintem bőven kimeríti a kiábrándító fogalmat, szóval a motiváció megvan, nem beszélve a kíváncsiságról. Most hogy iskola van, nem igazán tudom kialudni magam, és én úgy vettem észre, hogy az álmaim emlékezéséhez ki kell pihenjem magam rendesen, úgyhogy majd nyáron, szünetben próbálkozok ezzel, mert nagyon érdekel ez a dolog.
Ilyenkor egyébként akármit bele tudsz vonni az álmaidba és magad irányítod, korlátok nélkül? -
#701
"Ahogy öregszik, egyre kevésbé kételkedik az igazságaiban, az érzéseinek, és gondolatainak a valóságában. Egyre jobban megszilárdul a kép benne a valóságról."
Na erre élő cáfolat vagyok. Iskolásként, huszonévesként kevesebbet kételkedtem, mint mostanában....Akkor én nem is öregedtem?
-
#700
Keress valamit, ami eléggé motivál. Legjobb motiváció, ha elég szarnak, kiábrándítónak, és sivárnak érzed az életed ahhoz, hogy az álmaidba, meg különböző tudatállapotokba menekülj. Vagy ha van egy ezzel arányos kíváncsiságod. Én ezeket a tudatállapotokat konkrétan nem akartam, "melléktermékek" voltak, nem akartam egy rajtuk kívül eső hasznot, vagy értelmet találni hozzájuk. Olyan, mint amikor nézek egy fát, és közben elgondolkodom valamin, közben nem keresem az értelmét, vagy a hasznát.
Ez is az egyik alapja az egésznek, ahogy az ember öregszik, egyre kevésbé tud úgy működni, mint egy gyerek, aki csak úgy elrajzolgat magában bármiféle cél, vagy meghatározottság nélkül. Ahogy öregszik, egyre kevésbé kételkedik az igazságaiban, az érzéseinek, és gondolatainak a valóságában. Egyre jobban megszilárdul a kép benne a valóságról. A tudatos álmodás lényegét teljesen éberen is ugyanúgy lehet gyakorolni, mint alvás közben. Kételkedni abban, hogy amit éppen tapasztalsz az a valóság lenne. Folyamatos figyelemmel és (ön)elemzéssel nullára járatni a gondolkodást amég néha fel nem csillan, ami mögötte van, ami nem meghatározható. A zen szerzetesek erre találták ki a koanokat, amik nem oldhatók meg egyszerű hétköznapi gondolkodással. Talán ez jó kiindulópont, de majd Aquir remélhetőleg ír valami értelmesebbet. -
#699
persze -
#698
Én régebben sokáig próbáltam tudatosan álmodni, pontosan nem tudtam hogyan kellene hozzá kezdenem, de az álmaimra egyre gyakrabban emlékeztem, szinte már minden éjszaka. Több embert megkérdeztem hogyan kell, de nem sikerült, pedig szerintem bőven teret engedtem a kíváncsiságnak..
Nekem ez az egész testből kilépés dolog olyan értelmetlennek tűnik.. mi haszna van? Mert a tudatos álmodásról kimutatták hogy jelentős fejlődést eredményez, abban témában, amiben a tudatos álmodó érdekelt, esetleg amivel dolgozik, plusz jó szórakozás is, mert azt tehetsz amit akarsz.
Aquir ha valami érdekeset olvasol abban a könyvben nyugodtan írd le ide, szerintem másokat is érdekel. -
#697
hú most kaptam egy könyvet szüleimtől, gondolom mert egyszer kétszer meséltem nekik a tudatos álmodásaimról :)
Robert Moss: Tudatos álmodás
még nem olvastam mik vannak benne, a hátoldal:
"Az álmok emlékeztetnek arra, kik vagyunk és mivé válhatunk. Az álmodás során a lélek emlékezik, és visszatér kiindulásának forrásához. Az álom az ember kincse, ennél fogva az egyetlen szaktekintély a saját álmai ügyében maga az álmodó. A könyv azért született, hogy segítsen aktív álmodóvá válnunk, majd egyre több bölcsességet meríteni e forrásból, és a tudást áthozni életünk ébren töltött részébe. Ezzel gyógyítjuk és erősítjük életünket. Megtanuljuk, hogyan lehet feldolgozni és a hétköznapi életben felhasználni az álmainkat. Robert Moss könyve különleges élmény, nem hasonlítható az eddigi álmoskönyvek szellemi rendszeréhez. Nem akarja a saját álomértelmezéseit ránk erőltetni, éppen ellenkezőleg: arra biztat, tanuljuk meg tudatos álmodásra kidolgozott módszerét, majd ismereteink birtokában fedezzük fel bátran saját álmainkat.
- Hogyan és miért emlékezzünk vissza álmainkra?
- Hogyan ismerhetjük fel álmaink egyedi szimbólumrendszerét?
- Miként segíthet partnerünk az álmok megfejtésében, és hogyan léphet be aktívan az álmodás folyamatába?
- Hogyan lehet biztonságosan asztrális utazásra indulni?
- Melyek az előnyei és az esetleges veszélyei a holtakkal való álombeli kapcsolattartásnak?
- Hogyan különböztethetjük meg egymástól a különböző síkokról érkezett üzeneteket?
- Hogyan vehetjük fel a kapcsolatot álmunkban valódi spirituális vezetőinkkel?
- Mi a módja annak, hogy álmainkon keresztül visszanyerjük életenergiánkat, vagy kilábaljunk egy-egy betegségből?
- Miként használhatjuk az álmok teremtő erejét?" -
#696
Szerintem igen. Sok kíváncsiság kell hozzá, hogy mondjuk valaki félálomban is éber legyen a belső világára. Ha valaki teret enged ennek a kíváncsiságnak, az már önmagában is gyakorlás. -
#695
Állítólag sok ember míg alszik kinn van a testéből az ún. asztrálteste...Ki hiszi, ki nem...De mivel totál vitatott a szellemünk, lelkünk, asztráltestünk léte, vannak akik hisznek benne, vannak akik nem. Mindenesetre ha jól tudom nem "bizonyított". Szerintem ehhez kapcsolódnak bizonyos halálközeli esetek, melyeket dokumentáltak, hogy az egyén pontos leírást adott arról, mi történt körülötte míg "meg volt halva". Természetesen ezeket is vitatják, hogy megtörténtek-e....Hát igazodjon ki aki tud, én nem igazán tudok... -
#694
Szóval akkor azt mondod hogy az ember akaratán kívül is kiléphet a testéből? Minden gyakorlás, vagy előkészület nélkül? nem gondoltam volna.. -
#693
a hideggel kapcsolatban amikor megfeszül az izmod (remegés előtt) -
#692
Najó. Buszon ültem, éppen szunyókálni készültem. Félálomban pedig ellazultam, először nehéznek éreztem a testem, aztán súlytalannak, ezután pedig olyan érzésem támadt, mintha kiemelkednék a testemből a fejem mögé/fölé pár (10) centivel, és onnan sokkal nagyobb szögben látnám be a buszt. Konkrétan ennyire emlékszem az egészből. -
#691
Azért nehogy túlzásba vidd a részletezést. Inkább ne is írtál volna semmit. -
#690
Buszon történt félálomban. -
#689
Nem értem a "feszült állapot" kifejezést. Abban a bejegyzésben fázom jelenségről volt szó. Ezt a bejegyzést a félelemmel kapcsolatban írtad, vagy mivel? -
#688
a remegés előtti feszült állapotban az izom 6x-os oxigénfogyasztást visz véghez -
#687
Részletekre! A titok mindig a részletekben van! Az apró sokak által figyelmen kívül hagyott részletekben!
-
#686
Vagy mire vagy kíváncsi? -
#685
jó. -
#684
A remegésről jut eszembe: amikor naon fáradt vagyok, akkor is olyasmit érzek, mintha fáznék és kicsit mintha remegnék. Feltételezem más is volt már ennyire fáradt....(ilyenkor pl. hajlamos az ember akkor is azt érezni, hogy fázik, ha máskor az adott hőmérséklet nem okozna ilyen reakciót)
Hideg, félelem, fáradtság, hasonló "tünet", érdekes...Szerintem van benne logika, hogy valamely védekező mechanizmus, habár lehet megmosolyogható megfogalmazás... -
#683
Milyen? -
#682
Nemtom, nekem vo'tma'. Tiszta poén. -
#681
Leírva sem tűnik sétagaloppnak... -
#680
Nálnuk úgy van, hogy a ház körül nincs kerítés mert nagyon nagy a telek és sokba kerülne, és egyik éjszaka arra keltem föl, hogy valaki mászkál az ablak előtti teraszon. Nagyon féltem, mert egy kocsma van a közelben, és lehet hogy valami részeg odakeveredett.. aztán vártam egy kicsit, nem történt semmi, azt hittem hogy csak álmodtam az egészet, aztán hirtelen végighúzta a kezét az ablakon, és láttam az árnyékát.. nagyon féltem.. és igen.. libabőrös lettem. :) Lehet hogy így leírva nem tűnik olyan durvának, de akkor ott, sötétben, nekem az volt.
Hozzáteszem, hogy ez kb 12 éves koromban volt, most gondolkodás nélkül kimennék és elküldeném a bánatba. -
#679
De hogy a témához is kérdezzek: Mi a véleményetek a testelhagyásos élményekről? -
#678
Arra célzol, hogy hasonló "védekező mechanizmus" indul be ha fázunk és ha félünk? -
kiflee #677 És libabőrös voltál?
-
kiflee #676 Hoppá!!!:)
Igen! Gyorsan tanulsz!:):):):):) -
#675
Én már féltem nagyon, és igen is remegtem mint a kocsonya :D
-
#674
Fogalmam sincs nekem félelemtől még nem sikerült, viszont ha megijedtem akkor pár pillanatra felgyorsult a szívverésem, elgyengült a lábam, de pillanatok alatt elmúlt. Ijedtségtől már volt ilyen, de félelemtől még nem. Ja, mielőtt megkérdeznétek szerintem mi a különbség: az ijedtség kicsit úgy működik, mint egy feltétlen reflex, a félelem viszont mint egy feltételes reflex. Az első pillanatnyi reakció egy váratlan eseményre, a második meg tapasztalatok egyebek alapján bizonyos szintig és ideig állandósuló dolog. -
#673
bár elmosolyodtam ezen a megfogalmazáson :D -
#672
Értelemszerűen igen. De a félelmet nem tudom.. hogy akkor miért remegünk.. -
#671
Szal hőt, energiát termelünk, hogy ne fázzunk, vagyis más szavakkal megfogalmazva energetikai, hőmérsékleti optimalizációra törekszünk? -
kiflee #670 A testünk így termel hőt, hogy remegünk és e közben rengeteg kalóriát elégetünk. -
#669
Akkor is remeg pl. az ember, ha fázik...
Tényleg miért remegünk, reszketünk ha fázunk?