Hunter
Fukusima, a félelem és a szorongás tartománya II.
Míg a szökőár túlélőinek élete mostanra visszatér a régi kerékvágásba, addig a nukleáris katasztrófát átélt emberek mentális egészsége romokban van.
I. rész
A sugárzási szakértők szerint nehéz megjósolni egy ilyen alacsonyabb dózis egészségre gyakorolt hatásait. "Valószínűnek tartom a rákos megbetegedések kockázatának emelkedését, de csak nagyon kis mértékben" - nyilatkozott Dale Preston, független statisztikus, aki az atomtámadás túlélőit is tanulmányozta. Az eredmények és szakvélemények fényében a hatóságok pajzsmirigy szűrést és egyéb szűrővizsgálatokat ajánlottak fel azok számára, akik igénybe szeretnék venni, remélve, hogy a szűrések eredményei is alá fogják támasztani az alacsony kockázatról szóló jelentéseket.
A fizikai mellett a mentális egészség jelentős összetevője volt a felmérésnek. 2012 januárjában a kutatók kérdőíveket küldtek ki mind a 210 000 kitelepítettnek, hogy felmérjék stresszt és a szorongást. Az összesített szintek a több mint 91 000 válaszadónál "egészen magasak" voltak, mondta Yuriko Suzuki, a tokiói Nemzeti Mentálhigiénés Intézet pszichiátere. A felnőttek körülbelül 15%-ánál mutatkoztak az extrém stressz jelei, ami ötszöröse a normális értéknek, ötből egy esetben pedig a mentális trauma jeleit fedezték fel - ez az arány az Egyesült Államokban a 2001. szeptember 11-i terrortámadást követő első reakciókhoz hasonlítható. A gyerekeknél a stressz szint a japán átlag kétszeresét mutatta.
Ronald Kessler, a Harvard Orvosi Egyetem professzora szerint gyakran szembesülnek hasonló adatokkal súlyos katasztrófák után. "Rövid távon az embereket energiával tölti el az esemény, azonban amikor a kiterjedt károk vagy az egészségi problémák meggátolják az embereket abban, hogy visszatérjenek megszokott mindennapjaikhoz, ezt felváltja a depresszió és a szorongás" - magyarázta, hozzátéve, hogy a 2005-ös Katrina hurrikán pusztítása után készített felmérése is jól tükrözte, hogy a szorongás fő okai a magántulajdon, az értékek elvesztése, és az egészségi aggályok voltak.
Miközben a szökőár túlélői azt látják, hogy otthonaik újjáépülnek és életük visszatér a megszokott kerékvágásba, a nukleáris katasztrófa menekültjei továbbra is kénytelenek megküzdeni mindkét problémával. Mindezek felett pedig ott a radioaktivitástól való félelem. "Ez olyasvalami, amit nem érez az ember, nem észleli mi történt, és mégis meg kell értenie, hogy mindennek hosszútávú következményei vannak" - taglalta Preston. "Félelmetes"
Az ilyen jellegű félelem hosszútávú következményeiről keveset tudnak, részben azért, mert az atombalesetek ritkák, az 1986-os csernobili katasztrófa azonban arra utal, hogy a sugárzástól való félelem maradandó pszichológiai sérüléseket okozhat. A poszt-traumatikus stressz fokozottan jelentkezett a gyerekeknél és az anyáknál. A kitelepítetteknél jelentősen nőtt a depresszió aránya, a kárelhárításban részt vett munkásoknál pedig másfélszer magasabb volt az öngyilkosságok aránya, mint a lakosság többi részénél. "A fukusimai kitelepítetteknél nagyon erős lesz az egészség miatt kialakuló szorongás, ami nem fog egykönnyen elmúlni" - mondta Evelyn Bromet, a New York Állami Egyetem kutatója, aki átfogóan tanulmányozta a csernobili események következményeit.
A kitelepítettek számára készült átmeneti lakások Kawamata város szélén
Yabe szerint a "radiofóbia" sokáig gondot fog okozni a japán menekülteknél. A washingtoni Pew Kutató Központ által tavaly kiadott közvélemény kutatás szerint például a japánok 76%-a meg volt győződve arról, hogy a Fukusimából származó élelmiszerek nem biztonságosak, annak ellenére, hogy a kormány és a tudósok is ennek az ellenkezőjéről biztosították a lakosságot. Sokan, köztük a Togawa család a kormány alacsony kockázatról tanúskodó egészségügyi felméréseiben sem bíznak. Kenichi és családja 2014 augusztusáig maradhat jelenlegi átmeneti lakásukban, utána azonban nem tudni mi fog történni. "A kormányhivatalnokok azt mondták, dolgoznak rajta és hogy megpróbálnak szociális lakásokat építeni az evakuáltak számára. De hol? Semmi sem tiszta" - mondta Yuka, akit még ma is elszomorítja a benne élő jövőkép.
A fukusimai egészségügyi felmérésben érdekelt tudósok létrehoztak egy pszichiáterekből és ápolókból álló csapatot, hogy telefonon nyomon tudják követni azokat, akik magas szorongási pontszámokat értek el a mentális egészségi kérdőíven. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a felnőtteknek mindössze 40%-a töltötte ki ezeket a kérdőíveket és a kutatók gyanítják, hogy a súlyosan érintettek nagy része egyáltalán nem vett részt a felmérésben, azok pedig, akikkel a pszichológusok telefonon kapcsolatba is tudnak lépni 5-10 percnél többet nem hajlandók beszélni. "Az északiak nagyon zárkózott emberek, nem igazán beszélnek személyes dolgaikról, különösen olyannak, akivel előtte soha nem találkoztak" - mondta Yabe.
Azonban még ha azonosítják is a problémákat, a pszichiáterek akkor sem tudnak túl sokat tenni. A kitelepítettek többsége - akárcsak a Togawa család - szubklinikus, úgynevezett csendes problémákkal küzd. Mindennapi életüket befolyásolja ugyan a szorongás és stressz, azonban nem szorulnak kórházi kezelésre vagy átfogó terápiára. Az ilyen túlélők számára Japánban nincs kialakult kezelési rendszer - tette hozzá Suzuki. Yabe mentális egészségre szakosodott ambuláns ellátást javasol, míg Suzuki a lakosság nagy részének csoportterápiákba való bevonásában látja a megoldást. Sokak szerint nagy segítség lenne a közösségtudat kialakítása a kitelepítettek körében, a kormány azonban nem törekedett erre. "Az átmeneti lakások egyszerű sorházak, mint egy vasúti depó" - mondta Bromet. "A kormány körkörösen is építhette volna ezeket, középen egy játszótérrel, vagy valamilyen nyilvánvaló hellyel, ahol találkozhatnak az emberek, de nem így történt."
A Togawa család
Kessler szerint a szökőár túlélőivel ellentétben a sugárzás elől menekülőknél csak tovább mélyülnek a problémák. "Amikor minden lecsillapodik, akkor ez egy igen nagy volumenű kérdés lesz" - vélekedik, hozzátéve, hogy most lenne a legalkalmasabb elébe menni ezeknek a problémáknak. A fukusimai egészségügyi hatásokat vizsgáló és enyhíteni próbáló felmérésnek azonban nincs pénze nagyra törő programokra. A kormány 3 milliárd jent ad egy évre, ennek azonban a dupláját emésztik fel a jelenlegi intézkedések, ami hatalmas pénzügyi nyomást jelent, magyarázta Seiji Yasumura, a Fukusima Orvosi Egyetem epidemiológusa, a felmérés egyik vezetője. Megdöbbentő, hogy a 210 000 kitelepítettből eddig mindössze száz fővel sikerült személyes kapcsolatot létesíteniük a mentálhigiénés szakembereknek.
Ha csak apránként is, de a Togawa családnál kezdenek enyhülni a problémák. A gyerekek beilleszkedtek új iskolájukba, Kenichi 2011 szeptemberében munkát kapott a helyi önkormányzattól, a szennyezett talaj megtisztításában segédkezik, míg felesége részmunkaidőben egy klinikán dolgozik ápolónőként. Yuka, miután tavaly kitöltötte az egészségügyi felmérés kérdőíveit, kapott egy levelet, melyben megkérték, hogy beszéljen az egyik pszichiáterrel telefonon, ő azonban nemet mondott a felkérésre. "Nem érzem úgy, hogy telefonálgatni szeretnék. Közel két éve történt" - mondta. "Nem tudom mit mondhatnék."
I. rész
A sugárzási szakértők szerint nehéz megjósolni egy ilyen alacsonyabb dózis egészségre gyakorolt hatásait. "Valószínűnek tartom a rákos megbetegedések kockázatának emelkedését, de csak nagyon kis mértékben" - nyilatkozott Dale Preston, független statisztikus, aki az atomtámadás túlélőit is tanulmányozta. Az eredmények és szakvélemények fényében a hatóságok pajzsmirigy szűrést és egyéb szűrővizsgálatokat ajánlottak fel azok számára, akik igénybe szeretnék venni, remélve, hogy a szűrések eredményei is alá fogják támasztani az alacsony kockázatról szóló jelentéseket.
A fizikai mellett a mentális egészség jelentős összetevője volt a felmérésnek. 2012 januárjában a kutatók kérdőíveket küldtek ki mind a 210 000 kitelepítettnek, hogy felmérjék stresszt és a szorongást. Az összesített szintek a több mint 91 000 válaszadónál "egészen magasak" voltak, mondta Yuriko Suzuki, a tokiói Nemzeti Mentálhigiénés Intézet pszichiátere. A felnőttek körülbelül 15%-ánál mutatkoztak az extrém stressz jelei, ami ötszöröse a normális értéknek, ötből egy esetben pedig a mentális trauma jeleit fedezték fel - ez az arány az Egyesült Államokban a 2001. szeptember 11-i terrortámadást követő első reakciókhoz hasonlítható. A gyerekeknél a stressz szint a japán átlag kétszeresét mutatta.
Ronald Kessler, a Harvard Orvosi Egyetem professzora szerint gyakran szembesülnek hasonló adatokkal súlyos katasztrófák után. "Rövid távon az embereket energiával tölti el az esemény, azonban amikor a kiterjedt károk vagy az egészségi problémák meggátolják az embereket abban, hogy visszatérjenek megszokott mindennapjaikhoz, ezt felváltja a depresszió és a szorongás" - magyarázta, hozzátéve, hogy a 2005-ös Katrina hurrikán pusztítása után készített felmérése is jól tükrözte, hogy a szorongás fő okai a magántulajdon, az értékek elvesztése, és az egészségi aggályok voltak.
Miközben a szökőár túlélői azt látják, hogy otthonaik újjáépülnek és életük visszatér a megszokott kerékvágásba, a nukleáris katasztrófa menekültjei továbbra is kénytelenek megküzdeni mindkét problémával. Mindezek felett pedig ott a radioaktivitástól való félelem. "Ez olyasvalami, amit nem érez az ember, nem észleli mi történt, és mégis meg kell értenie, hogy mindennek hosszútávú következményei vannak" - taglalta Preston. "Félelmetes"
Az ilyen jellegű félelem hosszútávú következményeiről keveset tudnak, részben azért, mert az atombalesetek ritkák, az 1986-os csernobili katasztrófa azonban arra utal, hogy a sugárzástól való félelem maradandó pszichológiai sérüléseket okozhat. A poszt-traumatikus stressz fokozottan jelentkezett a gyerekeknél és az anyáknál. A kitelepítetteknél jelentősen nőtt a depresszió aránya, a kárelhárításban részt vett munkásoknál pedig másfélszer magasabb volt az öngyilkosságok aránya, mint a lakosság többi részénél. "A fukusimai kitelepítetteknél nagyon erős lesz az egészség miatt kialakuló szorongás, ami nem fog egykönnyen elmúlni" - mondta Evelyn Bromet, a New York Állami Egyetem kutatója, aki átfogóan tanulmányozta a csernobili események következményeit.
A kitelepítettek számára készült átmeneti lakások Kawamata város szélén
Yabe szerint a "radiofóbia" sokáig gondot fog okozni a japán menekülteknél. A washingtoni Pew Kutató Központ által tavaly kiadott közvélemény kutatás szerint például a japánok 76%-a meg volt győződve arról, hogy a Fukusimából származó élelmiszerek nem biztonságosak, annak ellenére, hogy a kormány és a tudósok is ennek az ellenkezőjéről biztosították a lakosságot. Sokan, köztük a Togawa család a kormány alacsony kockázatról tanúskodó egészségügyi felméréseiben sem bíznak. Kenichi és családja 2014 augusztusáig maradhat jelenlegi átmeneti lakásukban, utána azonban nem tudni mi fog történni. "A kormányhivatalnokok azt mondták, dolgoznak rajta és hogy megpróbálnak szociális lakásokat építeni az evakuáltak számára. De hol? Semmi sem tiszta" - mondta Yuka, akit még ma is elszomorítja a benne élő jövőkép.
A fukusimai egészségügyi felmérésben érdekelt tudósok létrehoztak egy pszichiáterekből és ápolókból álló csapatot, hogy telefonon nyomon tudják követni azokat, akik magas szorongási pontszámokat értek el a mentális egészségi kérdőíven. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a felnőtteknek mindössze 40%-a töltötte ki ezeket a kérdőíveket és a kutatók gyanítják, hogy a súlyosan érintettek nagy része egyáltalán nem vett részt a felmérésben, azok pedig, akikkel a pszichológusok telefonon kapcsolatba is tudnak lépni 5-10 percnél többet nem hajlandók beszélni. "Az északiak nagyon zárkózott emberek, nem igazán beszélnek személyes dolgaikról, különösen olyannak, akivel előtte soha nem találkoztak" - mondta Yabe.
Azonban még ha azonosítják is a problémákat, a pszichiáterek akkor sem tudnak túl sokat tenni. A kitelepítettek többsége - akárcsak a Togawa család - szubklinikus, úgynevezett csendes problémákkal küzd. Mindennapi életüket befolyásolja ugyan a szorongás és stressz, azonban nem szorulnak kórházi kezelésre vagy átfogó terápiára. Az ilyen túlélők számára Japánban nincs kialakult kezelési rendszer - tette hozzá Suzuki. Yabe mentális egészségre szakosodott ambuláns ellátást javasol, míg Suzuki a lakosság nagy részének csoportterápiákba való bevonásában látja a megoldást. Sokak szerint nagy segítség lenne a közösségtudat kialakítása a kitelepítettek körében, a kormány azonban nem törekedett erre. "Az átmeneti lakások egyszerű sorházak, mint egy vasúti depó" - mondta Bromet. "A kormány körkörösen is építhette volna ezeket, középen egy játszótérrel, vagy valamilyen nyilvánvaló hellyel, ahol találkozhatnak az emberek, de nem így történt."
A Togawa család
Kessler szerint a szökőár túlélőivel ellentétben a sugárzás elől menekülőknél csak tovább mélyülnek a problémák. "Amikor minden lecsillapodik, akkor ez egy igen nagy volumenű kérdés lesz" - vélekedik, hozzátéve, hogy most lenne a legalkalmasabb elébe menni ezeknek a problémáknak. A fukusimai egészségügyi hatásokat vizsgáló és enyhíteni próbáló felmérésnek azonban nincs pénze nagyra törő programokra. A kormány 3 milliárd jent ad egy évre, ennek azonban a dupláját emésztik fel a jelenlegi intézkedések, ami hatalmas pénzügyi nyomást jelent, magyarázta Seiji Yasumura, a Fukusima Orvosi Egyetem epidemiológusa, a felmérés egyik vezetője. Megdöbbentő, hogy a 210 000 kitelepítettből eddig mindössze száz fővel sikerült személyes kapcsolatot létesíteniük a mentálhigiénés szakembereknek.
Ha csak apránként is, de a Togawa családnál kezdenek enyhülni a problémák. A gyerekek beilleszkedtek új iskolájukba, Kenichi 2011 szeptemberében munkát kapott a helyi önkormányzattól, a szennyezett talaj megtisztításában segédkezik, míg felesége részmunkaidőben egy klinikán dolgozik ápolónőként. Yuka, miután tavaly kitöltötte az egészségügyi felmérés kérdőíveit, kapott egy levelet, melyben megkérték, hogy beszéljen az egyik pszichiáterrel telefonon, ő azonban nemet mondott a felkérésre. "Nem érzem úgy, hogy telefonálgatni szeretnék. Közel két éve történt" - mondta. "Nem tudom mit mondhatnék."