Hunter
Gyógyszerkoktél áramlik a fürdőszobákból a környezetbe
A reggeli zuhanyzás vagy fürdőzés jelentős hormon-, antibiotikus és egyéb gyógyszerészeti hatóanyagforrás, amelyek károsak a környezetre, hangoztatják amerikai tudósok.
A múltban a szakértők a WC-ket tulajdonították a legnagyobb gyógyszerszennyező tényezőknek. Ezek aktív farmakológiai összetevőket (API) mosva a csatornákba és a szennyvíztisztításhoz alkalmazott növényekbe. Azt már korábban megállapították, hogy ezek a szennyezőanyagok képesek egyenesen áthaladni a fertőtlenítő folyamaton, bejutva a tavakba, folyókba és az óceánokba. A tudósok fogamzásgátlók, antidepresszánsok és egyéb szerek aktív hatóanyagaira bukkantak a vízvezetékekben és az ivóvízben is.
"Már korábban megállapítottuk, hogy a gyógyszerek aktív összetevői elsősorban a vizeletből és a székletből történő kiválással jutnak ki a környezetbe" - nyilatkozott dr. Ilene Ruhoy, a Touro Egyetem kutatója. "Azonban most első alkalommal azonosítottunk egyéb potenciális útvonalakat, a fürdést, a zuhanyzást ás a mosást. Ezek az útvonalak több gyógyászati API szempontjából is fontosak lehetnek, melyeket főként külsőleg alkalmazunk. Ilyenek a különböző krémek, testápolók, kenőcsök, zselék és bőrtapaszok."
Az API-k új forrását korábbi anyagcserével és gyógykészítmény alkalmazásokkal kapcsolatos tanulmányokból tárták fel. A kutatók azokra az API-kra fókuszáltak, amiket a bőrön alkalmazunk, vagy az izzadsággal kerülnek ki a testünkből és jellemzően a fürdéssel vagy a mosással a fürdőszobák lefolyóin távoznak. Így a kör kibővült a szteroidokra, többek közt a kortizonra és a tesztoszteronra, a bőrgyógyászati készítményekre, mikrobaellenes szerekre, narkotikumokra és más hasonló anyagokra.
Ruhoy eredményeit az Amerikai Kémiai Társaság Nemzeti Ülésén ismertette, ahol elmondta, hogy a felsorolt API-k egy része olyan formában jut a környezetben, aminek jóval nagyobb hatásai vannak, mint a székletből és a vizeletből származó összetevőknek. Utóbbiak ugyanis többnyire már nagy részben lebontva, a vesén és a májon keresztül áthaladva jutnak ki a testből, míg az egyszerűen lemosott vagy kiizzadt összetevők szinte változatlan formában, egyfajta anyavegyületként kerülnek ki a környezetbe, így jóval erőteljesebb hatásokat fejthetnek ki.
Ruhoy több megoldást is felvázolt a bőrön alkalmazható gyógykészítmények környezeti hatásainak minimalizálására: "az orvosok nagy segítséget nyújthatnak, ha a szükséges legalacsonyabb dózist írják fel. A tudósoknak folytatniuk kell a jobb hatóanyag beviteli rendszerek fejlesztése terén végzett munkájukat, hogy az API-k gyorsabban és teljesebben szívódjanak fel. Az API-k környezetbe vezető nagyobb útvonalainak a feltérképezése fontos lépés környezeti hatásai minimalizálásához."
A múltban a szakértők a WC-ket tulajdonították a legnagyobb gyógyszerszennyező tényezőknek. Ezek aktív farmakológiai összetevőket (API) mosva a csatornákba és a szennyvíztisztításhoz alkalmazott növényekbe. Azt már korábban megállapították, hogy ezek a szennyezőanyagok képesek egyenesen áthaladni a fertőtlenítő folyamaton, bejutva a tavakba, folyókba és az óceánokba. A tudósok fogamzásgátlók, antidepresszánsok és egyéb szerek aktív hatóanyagaira bukkantak a vízvezetékekben és az ivóvízben is.
"Már korábban megállapítottuk, hogy a gyógyszerek aktív összetevői elsősorban a vizeletből és a székletből történő kiválással jutnak ki a környezetbe" - nyilatkozott dr. Ilene Ruhoy, a Touro Egyetem kutatója. "Azonban most első alkalommal azonosítottunk egyéb potenciális útvonalakat, a fürdést, a zuhanyzást ás a mosást. Ezek az útvonalak több gyógyászati API szempontjából is fontosak lehetnek, melyeket főként külsőleg alkalmazunk. Ilyenek a különböző krémek, testápolók, kenőcsök, zselék és bőrtapaszok."
Az API-k új forrását korábbi anyagcserével és gyógykészítmény alkalmazásokkal kapcsolatos tanulmányokból tárták fel. A kutatók azokra az API-kra fókuszáltak, amiket a bőrön alkalmazunk, vagy az izzadsággal kerülnek ki a testünkből és jellemzően a fürdéssel vagy a mosással a fürdőszobák lefolyóin távoznak. Így a kör kibővült a szteroidokra, többek közt a kortizonra és a tesztoszteronra, a bőrgyógyászati készítményekre, mikrobaellenes szerekre, narkotikumokra és más hasonló anyagokra.
Ruhoy eredményeit az Amerikai Kémiai Társaság Nemzeti Ülésén ismertette, ahol elmondta, hogy a felsorolt API-k egy része olyan formában jut a környezetben, aminek jóval nagyobb hatásai vannak, mint a székletből és a vizeletből származó összetevőknek. Utóbbiak ugyanis többnyire már nagy részben lebontva, a vesén és a májon keresztül áthaladva jutnak ki a testből, míg az egyszerűen lemosott vagy kiizzadt összetevők szinte változatlan formában, egyfajta anyavegyületként kerülnek ki a környezetbe, így jóval erőteljesebb hatásokat fejthetnek ki.
Ruhoy több megoldást is felvázolt a bőrön alkalmazható gyógykészítmények környezeti hatásainak minimalizálására: "az orvosok nagy segítséget nyújthatnak, ha a szükséges legalacsonyabb dózist írják fel. A tudósoknak folytatniuk kell a jobb hatóanyag beviteli rendszerek fejlesztése terén végzett munkájukat, hogy az API-k gyorsabban és teljesebben szívódjanak fel. Az API-k környezetbe vezető nagyobb útvonalainak a feltérképezése fontos lépés környezeti hatásai minimalizálásához."