A tudósok vélhetően soha nem fogják tudni kideríteni, mi okozhatta a kétfejű hallárvák tömeges szaporodását. Az eset Ausztráliában történt, három különböző halfajnál.

Az ausztrál hatóságok múlt héten döntöttek úgy, hogy kivizsgálják a deformálódások okait, illetve azokat az állításokat, miszerint a környező gazdaságok vegyszerei a felelősek a Brisbane melletti haltelepen kialakult különös állapotokért.

A szakemberek már a vizsgálat elején leszögezték, igen valószínűtlen, hogy mindez egy természetes genetikai változás eredménye legyen, azonban egyáltalán nem ígérkezik egyszerű feladatnak az ügy végére járni. "Tudomásunk szerint ez egy egyszeri eset volt és nem lehet megjósolni, megtörténik-e újból. Egy ilyen folyamatot visszamenőleg nem lehet diagnosztizálni" - nyilatkozott dr. Ron Glanville Queensland fő állatorvosa. "Ha nem történik újabb eset, akkor valószínűleg soha nem fogjuk megtudni mi történt"

A szóban forgó esetről tavaly októberben tett bejelentést egy állat-egészségügyi szakértő, aki egy halkeltető telep megbízásából vizsgálta a történteket. A jelenség az elmúlt két és fél évben három halfaj esetében következett be.


Az egyik esetben hét felnőtt sügér négy elkülönülő pároztatásából származó több százezer lárva 90 százaléka látott két fejjel napvilágot és 48 órán belül el is pusztult. A kétfejű halak mellett más tömeges halpusztulásokat okozó rendellenességeket, idegrángásokat is dokumentáltak, melyek a vizsgálódó dr. Matt Landos szerint különböző gyomirtó, gombaölő és talajfertőtlenítő vegyi anyagok, mint organoklorinok, organofoszfátok, valamint szintetikus piretroidok és karbendazim hatásainak eredményei. A felsorolt vegyszereket széles körben alkalmazzák a közeli makadámdió farmokon.

Landos beszámolója szerint mindezt alátámasztja, hogy az idegrángás esetében az egyik tenyésztő sikeres atropin kezelést alkalmazott halain. Az atropin az organofoszfát mérgezés egyik ellenszere. A megállapításokkal Glanvill is egyetért, azonban hangsúlyozza, hogy a jelentéseket nem támasztják alá hatósági tesztek, pedig egy nemrég, tavaly decemberben bekövetkezett tömeges pusztulásnál erre is sort kerítettek, a tesztek azonban nem mutattak ki semmilyen vegyianyag-maradványt. Glanville arra következtet, hogy ha jelen voltak is a halakra káros kémiai anyagok, akkor csak rendkívül alacsony szinteken. Landos szerint az alacsony szintek is képesek felborítani a genetikai, endokrin vagy élettani rendszereket, ami különböző tüneteket produkál a hal fejlettségi szintjétől függően.

Glanville tervei szerint vizsgálni fogják a helyi telepek halait, vizét és üledékeit, ugyanakkor tervezik a gazdaságok vegyszereinek tesztelését is, ez azonban rendkívül időigényes és komplex feladatnak tűnik, tekintve hogy az ausztrál termelők rengeteg különböző vegyszerrel dolgoznak, amiknek az egymással bekövetkezett kölcsönhatása is eredményezhette a halak károsodását. A kölcsönhatásokba ugyanakkor közrejátszhattak egyéb tényezők is, mint a hőmérséklet vagy a környezet kémiája, ami igen megnehezítheti az esetek rekonstruálását, ugyanakkor újra csak figyelmeztetnek arra a nem túl meglepő tényre, hogy a különböző vegyszerek egymás melletti alkalmazásai nem várt következményekkel járhatnak az élővilágra, amibe bizony az ember is beletartozik.