SG.hu·
Egy tengeri lény vezet el közös ősünkhöz
Egy az óceán mélyéről származó féregszerű lény genetikai elemzése egy új törzs felfedezését jelentette, ami rendkívüli eseménynek számít egy olyan korban, amikor a legtöbb organizmus már megtalálta a helyét a fő evolúciós táblán.
Az elemzés emellett a tudományok történetében elsőként fényt deríthet a gerinchúrosok, a gerincesek, köztük az ember, valamint két egymáshoz szorosan kapcsolódó kis gerinctelen csoport, a lándzsahalak és a zsákállatok ősére.
"Óriási meglepetés, hogy ez a rejtélyes óceáni lény segít távoli múltunk megismerésében". mondta Leonard Moroz, a kutatást végző Kalifornia Egyetem professzora, aki 13 tudóstársával vett részt a kutatásban. A szakemberek számára egyáltalán nem ismeretlen ez az 1 centi hosszú lény, a Xenoturbella, ami először a Balti-tengerből került elő több mint 50 évvel ezelőtt, nem kis fejtörést okozva az elmúlt fél évszázad alatt.
Az első genetikai kutatások egy puhatestű fajként azonosították, később azonban kiderült, hogy a puhatestűekre jellemző DNS nem a lénytől, hanem táplálékától, a kagylók petéitől származik. A Xenoturbella a vizsgálatok szerint nem rendelkezik aggyal, bélrendszerrel vagy gonádokkal, ami egyedivé teszi az élő állatok között.
Az igazi meglepetést azonban a legutóbbi génszekvenálás tartogatta, mely során Moroz és kollégái közel 1300 gént azonosítottak, köztük mitokondriálisakat, melyek segítségével megállapítást nyert, hogy a Xenoturbella egy önálló törzs tagja. Az állatvilágban mindössze 32 ilyen törzs létezik, melyekből csupán egy pár került az elmúlt 50-60 évben besorolásra.
A kutatás jelentősége azonban mégis az, hogy az ember és a többi gerinchúros egy közös őstől származik. A lény szélsőséges karakterisztikái, melyek felfedezhetők a vele rokon tüskésbőrűek és félgerinchúrosok törzseiben, akárcsak a gerinchúrosok esetében, arra utalnak, hogy ez a közös ős nem rendelkezett aggyal, vagy központi idegrendszerrel.
"Ez egy alapvető organizmus, ami véletlenül megőrizte azokat az alapvető jellemvonásokat, melyeket közös ősünk is hordozott" - magyarázta Moroz. "Ez azt bizonyítja, hogy ez a közös ős nem rendelkezett aggyal, sokkal inkább egy diffúzos, azaz szétszórt idegrendszerrel, ami az állat felületén helyezkedett el"
A Nature-ben közzé tett genetikai jelentés arra is célzásokat tesz, hogy az agy feltehetően függetlenül és több hullámban fejlődött a különböző törzseknél, ami éles ellentétben áll azzal az általánosan elfogadott nézettel, mely szerint a központosult idegrendszer egy eredethez köthető.
Az elemzés emellett a tudományok történetében elsőként fényt deríthet a gerinchúrosok, a gerincesek, köztük az ember, valamint két egymáshoz szorosan kapcsolódó kis gerinctelen csoport, a lándzsahalak és a zsákállatok ősére.
"Óriási meglepetés, hogy ez a rejtélyes óceáni lény segít távoli múltunk megismerésében". mondta Leonard Moroz, a kutatást végző Kalifornia Egyetem professzora, aki 13 tudóstársával vett részt a kutatásban. A szakemberek számára egyáltalán nem ismeretlen ez az 1 centi hosszú lény, a Xenoturbella, ami először a Balti-tengerből került elő több mint 50 évvel ezelőtt, nem kis fejtörést okozva az elmúlt fél évszázad alatt. Az első genetikai kutatások egy puhatestű fajként azonosították, később azonban kiderült, hogy a puhatestűekre jellemző DNS nem a lénytől, hanem táplálékától, a kagylók petéitől származik. A Xenoturbella a vizsgálatok szerint nem rendelkezik aggyal, bélrendszerrel vagy gonádokkal, ami egyedivé teszi az élő állatok között.
Az igazi meglepetést azonban a legutóbbi génszekvenálás tartogatta, mely során Moroz és kollégái közel 1300 gént azonosítottak, köztük mitokondriálisakat, melyek segítségével megállapítást nyert, hogy a Xenoturbella egy önálló törzs tagja. Az állatvilágban mindössze 32 ilyen törzs létezik, melyekből csupán egy pár került az elmúlt 50-60 évben besorolásra.
A kutatás jelentősége azonban mégis az, hogy az ember és a többi gerinchúros egy közös őstől származik. A lény szélsőséges karakterisztikái, melyek felfedezhetők a vele rokon tüskésbőrűek és félgerinchúrosok törzseiben, akárcsak a gerinchúrosok esetében, arra utalnak, hogy ez a közös ős nem rendelkezett aggyal, vagy központi idegrendszerrel."Ez egy alapvető organizmus, ami véletlenül megőrizte azokat az alapvető jellemvonásokat, melyeket közös ősünk is hordozott" - magyarázta Moroz. "Ez azt bizonyítja, hogy ez a közös ős nem rendelkezett aggyal, sokkal inkább egy diffúzos, azaz szétszórt idegrendszerrel, ami az állat felületén helyezkedett el"
A Nature-ben közzé tett genetikai jelentés arra is célzásokat tesz, hogy az agy feltehetően függetlenül és több hullámban fejlődött a különböző törzseknél, ami éles ellentétben áll azzal az általánosan elfogadott nézettel, mely szerint a központosult idegrendszer egy eredethez köthető.