MTI
Kutatják a jövő éttermét
Egy kísérlet során kamerával rögzítik, majd elemzik egy holland egyetemi étterembe betérő fogyasztók minden mozdulatát.
A holland egyetemi étteremben a nők lassabban döntenek ebédjükről, mint a férfiak. Ha van választási lehetőségük, inkább az "állatbarát módon készült" címkével jelzett húst választják, míg a férfiak inkább az aktuális újdonságot. Ilyen és ehhez hasonló megállapításokat eredményez az a kísérlet, amelyben kamerával rögzítik, majd elemzik a fogyasztók minden mozdulatát. A 4,5 millió dolláros Jövő Éttermét a Wageningeni Egyetem és Kutatóközpont kutatói vezetik, együttműködve egy nemzetközi étkeztető céggel és egy szoftverfejlesztő vállalattal. Az élelmiszeripar és a viselkedéskutatók kérdéseire kaphatnak választ a vásárlók étkezési szokásainak, viselkedésének, súlyának, gesztusainak, mimikájának, mozgásának megfigyelésével.
A tanulmány részletekbe menő válaszokat ad a különféle kérdésekre. Számít-e, hogy a szeletelt sajt csomagolt formában van kirakva, vagy sem? A salátabár piros vagy kék tálalóasztalon vonzóbb? Az üdítőknek a bejáratnál vagy a kijáratnál jobb-e helye? És hogy viszonyul hozzájuk a frissen facsart gyümölcslé? "Racionális lénynek hisszük magunkat, aki mindig a legjobb választás mellett dönt. Ám ez nem igaz, döntéseink 80 százalékát öntudatlanul hozzuk" - mondta Rene Koster, a Jövő Étterme Alapítvány igazgatója.
A fogyasztói viselkedés kutatása nem újdonság, ám a wageningeni projekt kémfelszerelésével, adatbázisával és a résztvevők számával a rakétatudomány magasságába emeli az étkezéskutatást. Az eredményeknek hatalmas kereskedelmi jelentősége lehet, hiszen az Egyesült Államokban az ételek felét, Japánban 68 százalékát fogyasztják házon kívül az emberek. A vállalatokon túl pedig minden közétkeztetési intézmény számára is fontosak ezek az adatok.
Az éttermet egyébként több sziget alkotja, amelyek mindegyikén más-más ételfajta kap helyet. Ez az elrendezés a klasszikus sorbanállóshoz képest jóval nagyobb költésre ösztönzi a vevőket, mert nagyobbnak tűnik a választék. A fizetés is önkiszolgáló módon zajlik, a kiválasztott ételeknek megfelelő jeleket érinti meg a vevő egy képernyőn, majd kártyával fizet, ezáltal minden információ kötődik az adott fogyasztóhoz. A pénztárnál a padlóban érzékelőt helyeztek el, amely az éppen fizető vásárló súlyát is rögzíti. Mintegy 480 ember regisztrálta magát a programba, egyúttal írásos beleegyezését adva az adatgyűjtéshez. Naponta átlagosan 200 ebédelni vágyót szolgál ki az étterem, ám az alkalmi betérők szokásait nem követik nyomon.
A regisztráltakat viszont a plafonról is kamerák pásztázzák, rögzítik arcvonásaikat, tányéruk tartalmát. Nem csupán azt jegyzik fel, mit választott valaki, hanem azt is, mi fölött bizonytalankodott, majd hagyott ott, mi mást nézegetett. Egy arcfelismerő program még a megelégedettség szintjét is értékeli. Az ellenőrző helyiségben ülnek a technikusok, akik egyedi képernyőkön követik az eseményeket, valamint egy nagy, négyzetekre osztott monitoron. Az önkéntesek csatlakozásában fontos tényező volt az étterem olcsósága, a teljes ebéd 4,50 euróból kijön. Az étkezde az év eleje óta működik, a kutatóknak mostanra sikerült a rendszeres látogatók alapvető viselkedését felmérniük.
Az igazi kísérletek most kezdődnek, ám néhány érdekes megfigyelés már eddig is született. Négy különböző színű csészébe töltöttek például ugyanolyan kávét, majd megkérdezték, melyiket találta a vevő erősebbnek. A férfiak általában a barna csészében lévőt jelölték meg, míg a nőket nehezebb volt a színekkel átverni. Miután hónapokig ugyanabból az automatából lehetett vásárolni a tejet, egyik nap kiírták rá, hogy "organikus". Ezután többen furcsa ízt éreztek a tejben. Amikor frissen vágott virágokat tettek az asztalokra, a vendégek hozzáállása pozitívan változott.
A kutatók megkérdeztek 600 embert arról, hogy gyümölcsöt vagy édességet választanának-e, ha erre lehetőségük lenne. Egy héttel később, amikor valóban eléjük tették a felsorolt desszerteket, a gyümölcsöt "prédikálók" 27 százaléka az édességek közül választott. A kezdeti eredményeket a Journal of Nutrition Education and Behavior című szaklap legutóbbi számában összegezték a kutatók.
A holland egyetemi étteremben a nők lassabban döntenek ebédjükről, mint a férfiak. Ha van választási lehetőségük, inkább az "állatbarát módon készült" címkével jelzett húst választják, míg a férfiak inkább az aktuális újdonságot. Ilyen és ehhez hasonló megállapításokat eredményez az a kísérlet, amelyben kamerával rögzítik, majd elemzik a fogyasztók minden mozdulatát. A 4,5 millió dolláros Jövő Éttermét a Wageningeni Egyetem és Kutatóközpont kutatói vezetik, együttműködve egy nemzetközi étkeztető céggel és egy szoftverfejlesztő vállalattal. Az élelmiszeripar és a viselkedéskutatók kérdéseire kaphatnak választ a vásárlók étkezési szokásainak, viselkedésének, súlyának, gesztusainak, mimikájának, mozgásának megfigyelésével.
A tanulmány részletekbe menő válaszokat ad a különféle kérdésekre. Számít-e, hogy a szeletelt sajt csomagolt formában van kirakva, vagy sem? A salátabár piros vagy kék tálalóasztalon vonzóbb? Az üdítőknek a bejáratnál vagy a kijáratnál jobb-e helye? És hogy viszonyul hozzájuk a frissen facsart gyümölcslé? "Racionális lénynek hisszük magunkat, aki mindig a legjobb választás mellett dönt. Ám ez nem igaz, döntéseink 80 százalékát öntudatlanul hozzuk" - mondta Rene Koster, a Jövő Étterme Alapítvány igazgatója.
A fogyasztói viselkedés kutatása nem újdonság, ám a wageningeni projekt kémfelszerelésével, adatbázisával és a résztvevők számával a rakétatudomány magasságába emeli az étkezéskutatást. Az eredményeknek hatalmas kereskedelmi jelentősége lehet, hiszen az Egyesült Államokban az ételek felét, Japánban 68 százalékát fogyasztják házon kívül az emberek. A vállalatokon túl pedig minden közétkeztetési intézmény számára is fontosak ezek az adatok.
Az éttermet egyébként több sziget alkotja, amelyek mindegyikén más-más ételfajta kap helyet. Ez az elrendezés a klasszikus sorbanállóshoz képest jóval nagyobb költésre ösztönzi a vevőket, mert nagyobbnak tűnik a választék. A fizetés is önkiszolgáló módon zajlik, a kiválasztott ételeknek megfelelő jeleket érinti meg a vevő egy képernyőn, majd kártyával fizet, ezáltal minden információ kötődik az adott fogyasztóhoz. A pénztárnál a padlóban érzékelőt helyeztek el, amely az éppen fizető vásárló súlyát is rögzíti. Mintegy 480 ember regisztrálta magát a programba, egyúttal írásos beleegyezését adva az adatgyűjtéshez. Naponta átlagosan 200 ebédelni vágyót szolgál ki az étterem, ám az alkalmi betérők szokásait nem követik nyomon.
A regisztráltakat viszont a plafonról is kamerák pásztázzák, rögzítik arcvonásaikat, tányéruk tartalmát. Nem csupán azt jegyzik fel, mit választott valaki, hanem azt is, mi fölött bizonytalankodott, majd hagyott ott, mi mást nézegetett. Egy arcfelismerő program még a megelégedettség szintjét is értékeli. Az ellenőrző helyiségben ülnek a technikusok, akik egyedi képernyőkön követik az eseményeket, valamint egy nagy, négyzetekre osztott monitoron. Az önkéntesek csatlakozásában fontos tényező volt az étterem olcsósága, a teljes ebéd 4,50 euróból kijön. Az étkezde az év eleje óta működik, a kutatóknak mostanra sikerült a rendszeres látogatók alapvető viselkedését felmérniük.
Az igazi kísérletek most kezdődnek, ám néhány érdekes megfigyelés már eddig is született. Négy különböző színű csészébe töltöttek például ugyanolyan kávét, majd megkérdezték, melyiket találta a vevő erősebbnek. A férfiak általában a barna csészében lévőt jelölték meg, míg a nőket nehezebb volt a színekkel átverni. Miután hónapokig ugyanabból az automatából lehetett vásárolni a tejet, egyik nap kiírták rá, hogy "organikus". Ezután többen furcsa ízt éreztek a tejben. Amikor frissen vágott virágokat tettek az asztalokra, a vendégek hozzáállása pozitívan változott.
A kutatók megkérdeztek 600 embert arról, hogy gyümölcsöt vagy édességet választanának-e, ha erre lehetőségük lenne. Egy héttel később, amikor valóban eléjük tették a felsorolt desszerteket, a gyümölcsöt "prédikálók" 27 százaléka az édességek közül választott. A kezdeti eredményeket a Journal of Nutrition Education and Behavior című szaklap legutóbbi számában összegezték a kutatók.
Ez itt a huszonvalahányadik század vaze, örülj neki h nem a konyha van a tökben