MTI
Hatvan éves a roswelli ufólegenda
Hatvan éve került fel a térképre Roswell, egy sivatagi kisváros az amerikai Nevada államban, ahová július 5-én újra ufóhívők ezrei zarándokolnak, hogy megemlékezzenek a parajelenség-történelem fordulópontjáról.
1947. július 8-án különös hír járta be a világot: repülő csészealj zuhant le egy amerikai légitámaszpont közelében, közölte izgatottan minden rádióállomás és tévécsatorna. Néhány órával később egy túlbuzgó sajtótiszt a légierőtől közleményben cáfolta a hírt - túl későn: a roswelli mítosz megszületett. A nevadai kisváros szempillantás alatt világhírű lett, és az ufókultusz 60 év után is virágzó üzlet. Még múzeum is épült, és július 5-től három napig idén is a "Fantasztikus Roswelli UFO-fesztivál" az ufológusok világtalálkozója.
Azon a régi nyáron az amerikai sajtóban a roswelli eset előtt is minden a repülő csészealjak körül forgott: június 24-én Kenneth Arnold amatőr pilóta éppen Washington állam felett járt, amikor hirtelen kilenc fényesen csillogó tárgyat látott hatalmas sebességgel elszáguldani gépe mellett mintegy húsz kilométerre. Beszámolójából vezető hír lett minden lapban. "Nyári uborkaszezon volt és akkoriban kezdődött az űrkorszak" - mondta Werner Walter hobbicsillagász, az ufók - azonosítatlan repülő jelenségek - regisztrálásával foglalkozó mannheimi CENAP alapítója.
1947-ben még sokan hittek a 19. század vége felé keletkezett legendában, miszerint a Mars felszínén megfigyelt különös képződmények csatornák, amelyekben "kicsi zöld humanoidok" élnek. "Még nem derült ki, hogy az egész csatornadolog nem más, mint optikai csalódás" - mondta az amatőr csillagász. Tovább gerjesztette a hisztériát, hogy gyakran szoktak héliummal töltött luftballonokat eregetni, főleg rodeóversenyeken. A szálldosó fényes ballonokat rengetegen nézték repülő csészealjnak, "a téma ezért nem került le az újságok címlapjáról és a fogalom gyökeret eresztett."
Így aztán remekül előkészített terepen robbant ki a roswelli ügy. Egy gyáros jutalmat ajánlott annak, aki repülő csészealjjal tud szolgálni. A felhívásra egy birkatenyésztő jelentkezett. Állítása szerint éppen ilyesmi landolt a farmján, de a fóliából, ragasztószalagból és bambuszrudakból összetákolt szerkezetről egy meteorológus megállapította, hogy ismeretlen eredetű időjárás-vizsgáló ballon maradványa. Walter szerint a katonai szóvivő közleménye nélkül nem is figyelt volna fel senki az esetre.
Az izgalom viszonylag hamar alábbhagyott. "Egy idő után már nem volt érdekes, és csak harminc évvel később keletkezett az, amit ma a roswelli ufóesetként ismer a világ." Charles Berlitz és William Moore 1980-ban megjelent könyve hozta meg a fordulatot. Az új elemekkel kiegészített és misztikus csomagolásban tálalt történet szerint a hadsereg emberei földönkívüli lények maradványait találták Roswell mellett és a leletet a szigorúan őrzött Area 51 nevű területre szállították.
Az ügyről cikkek, tévéműsorok, könyvek és filmek tömege jelent meg és robbanásszerűen emelkedésnek indult az ufóhívők száma, bár minden bizonnyal arról lehetett szó, hogy lezuhant egy kísérleti kémhőlégballon, amit a hidegháború kellős közepén nem akartak világgá kürtölni.
Az esetnek ma már nincsen jelentősége, de a csillagászok továbbra is kutatnak földönkívüliek után. Épül például a SKA (Square Kilometer Array), az eddigi legnagyobb rádióteleszkóp, amelynek több ezer antennája egy négyzetkilométert foglal el. "Ha létezik földönkívüli civilizáció és rádiójeleket is használnak, a SKA várhatóan venni fogja az adást" - mondta Norbert Junkers, a bonni Max-Planck Rádiócsillagászati Kutatóintézet munkatársa.
A legújabb trend, hogy a földi légkör hatásit kikerülve a világűrbe telepített teleszkópokkal kutatják a világmindenséget. A francia Corot műholdat már fel is bocsátották. A NASA amerikai űrkutatási ügynökség TPF (Terrestrial Planet Finder) néven futó projektjében hat elemből álló űrbéli űrteleszkópot terveznek. Nem akar lemaradni az ESA, az Európai Unió űrkutatási ügynöksége sem, építik is a Darwin nevű műholdat, amelynek célja, hogy víz, oxigén, ózon és metán nyomait keresse a tejúton.
1947. július 8-án különös hír járta be a világot: repülő csészealj zuhant le egy amerikai légitámaszpont közelében, közölte izgatottan minden rádióállomás és tévécsatorna. Néhány órával később egy túlbuzgó sajtótiszt a légierőtől közleményben cáfolta a hírt - túl későn: a roswelli mítosz megszületett. A nevadai kisváros szempillantás alatt világhírű lett, és az ufókultusz 60 év után is virágzó üzlet. Még múzeum is épült, és július 5-től három napig idén is a "Fantasztikus Roswelli UFO-fesztivál" az ufológusok világtalálkozója. Azon a régi nyáron az amerikai sajtóban a roswelli eset előtt is minden a repülő csészealjak körül forgott: június 24-én Kenneth Arnold amatőr pilóta éppen Washington állam felett járt, amikor hirtelen kilenc fényesen csillogó tárgyat látott hatalmas sebességgel elszáguldani gépe mellett mintegy húsz kilométerre. Beszámolójából vezető hír lett minden lapban. "Nyári uborkaszezon volt és akkoriban kezdődött az űrkorszak" - mondta Werner Walter hobbicsillagász, az ufók - azonosítatlan repülő jelenségek - regisztrálásával foglalkozó mannheimi CENAP alapítója.
1947-ben még sokan hittek a 19. század vége felé keletkezett legendában, miszerint a Mars felszínén megfigyelt különös képződmények csatornák, amelyekben "kicsi zöld humanoidok" élnek. "Még nem derült ki, hogy az egész csatornadolog nem más, mint optikai csalódás" - mondta az amatőr csillagász. Tovább gerjesztette a hisztériát, hogy gyakran szoktak héliummal töltött luftballonokat eregetni, főleg rodeóversenyeken. A szálldosó fényes ballonokat rengetegen nézték repülő csészealjnak, "a téma ezért nem került le az újságok címlapjáról és a fogalom gyökeret eresztett."
Így aztán remekül előkészített terepen robbant ki a roswelli ügy. Egy gyáros jutalmat ajánlott annak, aki repülő csészealjjal tud szolgálni. A felhívásra egy birkatenyésztő jelentkezett. Állítása szerint éppen ilyesmi landolt a farmján, de a fóliából, ragasztószalagból és bambuszrudakból összetákolt szerkezetről egy meteorológus megállapította, hogy ismeretlen eredetű időjárás-vizsgáló ballon maradványa. Walter szerint a katonai szóvivő közleménye nélkül nem is figyelt volna fel senki az esetre. Az izgalom viszonylag hamar alábbhagyott. "Egy idő után már nem volt érdekes, és csak harminc évvel később keletkezett az, amit ma a roswelli ufóesetként ismer a világ." Charles Berlitz és William Moore 1980-ban megjelent könyve hozta meg a fordulatot. Az új elemekkel kiegészített és misztikus csomagolásban tálalt történet szerint a hadsereg emberei földönkívüli lények maradványait találták Roswell mellett és a leletet a szigorúan őrzött Area 51 nevű területre szállították.
Az ügyről cikkek, tévéműsorok, könyvek és filmek tömege jelent meg és robbanásszerűen emelkedésnek indult az ufóhívők száma, bár minden bizonnyal arról lehetett szó, hogy lezuhant egy kísérleti kémhőlégballon, amit a hidegháború kellős közepén nem akartak világgá kürtölni.
Az esetnek ma már nincsen jelentősége, de a csillagászok továbbra is kutatnak földönkívüliek után. Épül például a SKA (Square Kilometer Array), az eddigi legnagyobb rádióteleszkóp, amelynek több ezer antennája egy négyzetkilométert foglal el. "Ha létezik földönkívüli civilizáció és rádiójeleket is használnak, a SKA várhatóan venni fogja az adást" - mondta Norbert Junkers, a bonni Max-Planck Rádiócsillagászati Kutatóintézet munkatársa.
A legújabb trend, hogy a földi légkör hatásit kikerülve a világűrbe telepített teleszkópokkal kutatják a világmindenséget. A francia Corot műholdat már fel is bocsátották. A NASA amerikai űrkutatási ügynökség TPF (Terrestrial Planet Finder) néven futó projektjében hat elemből álló űrbéli űrteleszkópot terveznek. Nem akar lemaradni az ESA, az Európai Unió űrkutatási ügynöksége sem, építik is a Darwin nevű műholdat, amelynek célja, hogy víz, oxigén, ózon és metán nyomait keresse a tejúton.
