Hunter
Egy méh oldja meg a botanikai kérdést
Az eddigi legõsibb orchidea maradványt találták meg egy borostyánba zárt méhben, ami segít eloszlatni a világ legváltozatosabbnak tartott virágfaja körül kialakult vitákat.
Egy nap egy méhecske felkerekedett és rátalált egy orchideára. Fejét mélyen bedugta a virág torkába, hogy egy jókorát szippantson nektárjából. Egy kicsit késõbb visszatért, ezúttal némi gyantát szeretett volna magával vinni a kaptár építéséhez. Ez volt az utolsó útja, 15-20 millió évvel ezelõtt. Évmilliókkal késõbb bukkantak rá az emberek. A méhet borostyán vette körül, még mindig szorította a parányi gyantagömböt és magán hordozta a valaha felfedezett legõsibb orchidea maradványt, egy adag virágport a sírjául szolgáló virágból.
A megkövült pollent a Harvard Egyetem munkatársai vették tüzetesen szemügyre, hogy kibogozzák az orchideák õsi vonalát. A vizsgálatok szerint a világ talán legváltozatosabbnak mondható növénycsaládja feltehetõleg egyetlen közös õsbõl indulhatott ki, ami valamikor 80 millió évvel ezelõtt virágzott a Földön.
A botanikusok nagy örömmel fogadták a vizsgálatot és az eredményt is. Régóta áhítoztak egy egyértelmûen orchideától származó fosszíliára. A korábbi leletek, melyek elsõsorban halvány levél lenyomatok voltak, nem voltak kétséget kizáróan orchideákhoz köthetõk, elméletileg egy homlokegyenest más növényhez is kapcsolódhattak volna.
Az orchideák nem a kövületeikrõl híresek. Magjaik apró, porszerû részecskék, pollenjeik könnyedén lebomlanak azokban a savakban amit a fosszíliákból történõ pollenkinyeréshez használnak. Mindezek mellett az orchideák a nyirkos helyeket kedvelik, ami szintén nem kedvez a megkövülés folyamatának, taglalta a nehézségeket a Nature hasábjain Norris Gainesville, a Floridai Természettörténeti Múzeum botanikusa.
A rovar azonban sok fejtörést megspórolt a kutatóknak. A Harvard részérõl Santiago Ramirez, az elemzés vezetõje azonnal meg tudta mondani, hogy a durva, szemcsés pollen egy orchideához tartozik. A pollen szerkezetébõl azt is sikerült megállapítani, hogy a Goodyera altörzshöz tartozik, melyekhez hasonló ma a Dominikai Köztársaság területén található. Annak ellenére, hogy a Goodyera orchideák többnyire a rovar fejére rakják le virágporukat, az egyik dominikai változat a méh hátára tapasztja, ugyanitt szállította a borostyánban talált példány is a terhét.
Az orchidea azonosításával egy régi vita végére sikerült pontot tenni. A fosszíliák hiányában és nagy fokú specializálódásuk miatt a botanikusok egy része a virágzó növények egy viszonylag új tagjaként értékelték az orchideákat, globális eloszlásuk azonban jóval régebbi eredetre utal, egyesek szerint 100 millió évnél is messzebbre nyúlik vissza. Ennek vizsgálatához Ramirez kollégáival 55 élõ orchidea genetikai információit használták fel. Az adatokból felépítettek egy családfát, megállapítva mely növények rokoníthatók leginkább egymással ma, majd megvizsgálták ugyanennek a fordítottját is, hogy lássák mikor válhattak el egymástól.
A borostyán kormeghatározása szerint a megtalált fosszília 15-20 millió éves, ennek alapján fogják majd korosítani a családfa különbözõ ágait. Ha egy viszonylag állandó evolúciós ütemet feltételezünk, akkor az orchideák legidõsebb közös õse legalább 76 millió évvel ezelõtt élhetett, tehát még a dinoszauruszok is találkozhattak velük.
Egy nap egy méhecske felkerekedett és rátalált egy orchideára. Fejét mélyen bedugta a virág torkába, hogy egy jókorát szippantson nektárjából. Egy kicsit késõbb visszatért, ezúttal némi gyantát szeretett volna magával vinni a kaptár építéséhez. Ez volt az utolsó útja, 15-20 millió évvel ezelõtt. Évmilliókkal késõbb bukkantak rá az emberek. A méhet borostyán vette körül, még mindig szorította a parányi gyantagömböt és magán hordozta a valaha felfedezett legõsibb orchidea maradványt, egy adag virágport a sírjául szolgáló virágból.
A megkövült pollent a Harvard Egyetem munkatársai vették tüzetesen szemügyre, hogy kibogozzák az orchideák õsi vonalát. A vizsgálatok szerint a világ talán legváltozatosabbnak mondható növénycsaládja feltehetõleg egyetlen közös õsbõl indulhatott ki, ami valamikor 80 millió évvel ezelõtt virágzott a Földön.
A botanikusok nagy örömmel fogadták a vizsgálatot és az eredményt is. Régóta áhítoztak egy egyértelmûen orchideától származó fosszíliára. A korábbi leletek, melyek elsõsorban halvány levél lenyomatok voltak, nem voltak kétséget kizáróan orchideákhoz köthetõk, elméletileg egy homlokegyenest más növényhez is kapcsolódhattak volna.
Az orchideák nem a kövületeikrõl híresek. Magjaik apró, porszerû részecskék, pollenjeik könnyedén lebomlanak azokban a savakban amit a fosszíliákból történõ pollenkinyeréshez használnak. Mindezek mellett az orchideák a nyirkos helyeket kedvelik, ami szintén nem kedvez a megkövülés folyamatának, taglalta a nehézségeket a Nature hasábjain Norris Gainesville, a Floridai Természettörténeti Múzeum botanikusa.
A rovar azonban sok fejtörést megspórolt a kutatóknak. A Harvard részérõl Santiago Ramirez, az elemzés vezetõje azonnal meg tudta mondani, hogy a durva, szemcsés pollen egy orchideához tartozik. A pollen szerkezetébõl azt is sikerült megállapítani, hogy a Goodyera altörzshöz tartozik, melyekhez hasonló ma a Dominikai Köztársaság területén található. Annak ellenére, hogy a Goodyera orchideák többnyire a rovar fejére rakják le virágporukat, az egyik dominikai változat a méh hátára tapasztja, ugyanitt szállította a borostyánban talált példány is a terhét.Az orchidea azonosításával egy régi vita végére sikerült pontot tenni. A fosszíliák hiányában és nagy fokú specializálódásuk miatt a botanikusok egy része a virágzó növények egy viszonylag új tagjaként értékelték az orchideákat, globális eloszlásuk azonban jóval régebbi eredetre utal, egyesek szerint 100 millió évnél is messzebbre nyúlik vissza. Ennek vizsgálatához Ramirez kollégáival 55 élõ orchidea genetikai információit használták fel. Az adatokból felépítettek egy családfát, megállapítva mely növények rokoníthatók leginkább egymással ma, majd megvizsgálták ugyanennek a fordítottját is, hogy lássák mikor válhattak el egymástól.
A borostyán kormeghatározása szerint a megtalált fosszília 15-20 millió éves, ennek alapján fogják majd korosítani a családfa különbözõ ágait. Ha egy viszonylag állandó evolúciós ütemet feltételezünk, akkor az orchideák legidõsebb közös õse legalább 76 millió évvel ezelõtt élhetett, tehát még a dinoszauruszok is találkozhattak velük.
