Hunter
Mindenkiben van egy kis Robin Hood?
Egy tanulmány szerint a legtöbb emberben él egy belső vágy, mellyel ha teheti, akár saját költségén is igyekszik megcsapolni a gazdagok javait, hogy kiegyensúlyozottabbá tegye a fennálló különbségeket.
James Fowler, a San Diegoi Kalifornia Egyetem politikai tudományok professzora munkatársaival 120 vállalkozó szellemű hallgatóval végzett el egy kísérletet. Minden hallgatót leültettek egy számítógép elé, amin egy gazdasági játék futott. A játékban résztvevők teljes anonimitást kaptak. Minden kör elején a gép kiosztott bizonyos mennyiségű zsetont, 12, 16, 24 vagy 36 darabot. A játékos saját összege mellett három másik társa felhalmozott zsetonmennyiségét is láthatta.
A hallgatóknak jelezniük kellett, hogy egy-egy körben mihez szeretnének kezdeni a rendelkezésükre álló zsetonokkal. Minden egyes, a játékos által megtartott zseton 5 centtel járult hozzá a játék végén megszerzendő pénzösszegükhöz, azaz aki 20 zsetonnal zárta a játékot, az 1 dollárt zsebelhetett be. A zsetonokkal azonban növelhették vagy csökkenthették az általuk látott másik három résztvevő számára begyűjthető összegeket is.
A játékosok 5 kört teljesítettek, minden alkalommal online kapcsolatban a három név nélkül feltüntetett társukkal. A nagyobb zsetonszámmal rendelkező "gazdag" játékosok saját boldogulásuk mellett az esetek 30%-ában nagylelkűen úgy helyezték el zsetonjaikat, hogy azzal a "szegény" társaik számláját gyarapítsák, míg 12%-ban még inkább rontották a kevésbé tehetősek helyzetét. Ezzel szemben a legszegényebb játékosok 44%-ban azon munkálkodtak, hogy a gazdagok vagyonát csökkentsék, akár saját gyarapodásukat is feláldozva, azaz ilyen esetekben nem oszlott el a gazdagok vagyoncsökkenése a szegények között, hanem egyszerűen eltűnt a pénz.
Korábban is folytak hasonló kísérletek, ott azonban a játékosok tisztában voltak egymás kilétével és gyakran használták arra pénzüket, hogy megbüntessék a leggazdagabbakat, vagy a számunkra kevésbé szimpatikus alanyokat. Fowler kísérletében az anonimitásnak köszönhetően csökkent a bosszútényező, így összességében elmondható volt, hogy a játékosok a gazdasági egyenlőség kialakítására és fenntartására törekedtek, melyből a professzor azt szűrte le, hogy az emberekben létezik egyfajta "belső igény az egyenlőségre".
A kutatók a viselkedési sémákkal a gazdasági és politikai döntések mögött meghúzódó mechanizmusokat próbálják feltérképezni. Fowler szerint az emberek közötti együttműködés egyik oka az egyenlőség fenntartása. Az egyenlőtlenség veszélyes, súrlódásokhoz vezet akár egy kis csoporton belül is. A képesség, hogy részben el tudjuk kerülni ezeket a konfliktusokat, valószínűleg jelentős evolúciós előnyhöz juttatott minket, vélekedik Robert Frank a Cornell Egyetem közgazdásza. Azt azonban ő is elismeri, hogy a valós világban nem egyszerű ezt a képességet érvényre juttatni, a múltban és a jelenben is túl sok az egyenlőtlenség.
James Fowler, a San Diegoi Kalifornia Egyetem politikai tudományok professzora munkatársaival 120 vállalkozó szellemű hallgatóval végzett el egy kísérletet. Minden hallgatót leültettek egy számítógép elé, amin egy gazdasági játék futott. A játékban résztvevők teljes anonimitást kaptak. Minden kör elején a gép kiosztott bizonyos mennyiségű zsetont, 12, 16, 24 vagy 36 darabot. A játékos saját összege mellett három másik társa felhalmozott zsetonmennyiségét is láthatta.
A hallgatóknak jelezniük kellett, hogy egy-egy körben mihez szeretnének kezdeni a rendelkezésükre álló zsetonokkal. Minden egyes, a játékos által megtartott zseton 5 centtel járult hozzá a játék végén megszerzendő pénzösszegükhöz, azaz aki 20 zsetonnal zárta a játékot, az 1 dollárt zsebelhetett be. A zsetonokkal azonban növelhették vagy csökkenthették az általuk látott másik három résztvevő számára begyűjthető összegeket is.
A játékosok 5 kört teljesítettek, minden alkalommal online kapcsolatban a három név nélkül feltüntetett társukkal. A nagyobb zsetonszámmal rendelkező "gazdag" játékosok saját boldogulásuk mellett az esetek 30%-ában nagylelkűen úgy helyezték el zsetonjaikat, hogy azzal a "szegény" társaik számláját gyarapítsák, míg 12%-ban még inkább rontották a kevésbé tehetősek helyzetét. Ezzel szemben a legszegényebb játékosok 44%-ban azon munkálkodtak, hogy a gazdagok vagyonát csökkentsék, akár saját gyarapodásukat is feláldozva, azaz ilyen esetekben nem oszlott el a gazdagok vagyoncsökkenése a szegények között, hanem egyszerűen eltűnt a pénz.
Korábban is folytak hasonló kísérletek, ott azonban a játékosok tisztában voltak egymás kilétével és gyakran használták arra pénzüket, hogy megbüntessék a leggazdagabbakat, vagy a számunkra kevésbé szimpatikus alanyokat. Fowler kísérletében az anonimitásnak köszönhetően csökkent a bosszútényező, így összességében elmondható volt, hogy a játékosok a gazdasági egyenlőség kialakítására és fenntartására törekedtek, melyből a professzor azt szűrte le, hogy az emberekben létezik egyfajta "belső igény az egyenlőségre".
A kutatók a viselkedési sémákkal a gazdasági és politikai döntések mögött meghúzódó mechanizmusokat próbálják feltérképezni. Fowler szerint az emberek közötti együttműködés egyik oka az egyenlőség fenntartása. Az egyenlőtlenség veszélyes, súrlódásokhoz vezet akár egy kis csoporton belül is. A képesség, hogy részben el tudjuk kerülni ezeket a konfliktusokat, valószínűleg jelentős evolúciós előnyhöz juttatott minket, vélekedik Robert Frank a Cornell Egyetem közgazdásza. Azt azonban ő is elismeri, hogy a valós világban nem egyszerű ezt a képességet érvényre juttatni, a múltban és a jelenben is túl sok az egyenlőtlenség.
