Hunter
Alakot ölt az új szuperszonikus utasszállító
2013-ban visszatérhetnek a szuperszonikus gépek az utasszállításba, igaz nem olyan nagy méretekben, mint a visszavonult Concorde - jelenleg egy mindössze 12 üléses business jet kialakításán dolgozik egy konzorcium.
Az amerikai központú Supersonic Aerospace International (SAI) a Lockheed Martint, illetve annak neves Skunk Works részlegét bízta meg egy szuperszonikus repülőgép, a Csendes Szuperszonikus Szállító (QSST) kifejlesztésével. A projektről az első hírek még 2004 végén reppentek fel, azóta azonban elég nagy volt a csend a tervezet körül.
A Jane's beszámolója szerint a konzorcium magabiztosan tekint a vállalkozás elé, becsléseik szerint világszerte 300 QSST befogadására lenne alkalmas a piac. Reményeiket alátámasztja a Gulfstream Aerospace hasonló irányokban puhatolózó piackutatása, ami szerint valóban lenne igény egy ilyen jellegű business-class kialakítására. Kell is az optimizmus, mivel még mindig a tőkeerős partnerek bevonásával töltik idejük jelentős részét. A bizakodáshoz most hozzájárult a Lockheed vezetősége is, akik szerint nincs semmilyen technikai akadály a terv megvalósítása előtt, így ők is 100 százalékosnak prognosztizálják a sikert.
Egy számítógéppel generált kép a QSST-ről
A tervek egy 40 méter hosszú, igen innovatív alakkal rendelkező gépet vetítenek előre, a kialakítás elsődleges célja a hangrobbanás erejének csökkentése lenne. A gép széles orra összesűríti a lökéshullámokat, míg a géptörzs többi része kitágítja azokat, ennek eredményeként jelentős zajcsökkenéssel számolnak a tervezők. A szélcsatornás és a számítógépes folyadékdinamikai szimulációk szerint a QSST esetében a hangrobbanás 20 decibellel alacsonyabb hangnyomás szinten következik be, mint a Concorde-nál, ehhez tudni kell, hogy minden 3 decibel felezi a hallható hang erejét.
Az alapelvet, illetve az aerodinamikai elemek egy részét 2003-ban egy módosított F-5 vadászgéppel már bemutatták, és nagyjából ugyanez a Lockheed szerint nagyban is működne. Azt viszont még nem lehet tudni, hogy a hangrobbanás által keltett, az épületeket megremegtető alacsony frekvenciájú rezgéseket is sikerül-e lecsökkenteniük. A hajtómű beszállítójáról az idén születik döntés, összesen három alternatívával számol az SAI. Az egyik a brit Rolls-Royce, a másik kettő pedig az amerikai General Electric és a Pratt & Whitney.
A gépet talán méreteiből adódóan is inkább a magán repülőgépekhez hasonlítják, azaz a szakértők szerint nem valószínű, hogy szolgáltatásait és az 1,8 Machos, megközelítőleg 2000 km/h sebességet a rendkívül tehetős magánszemélyeken és cégeken kívül az átlagos utasforgalomban résztvevők is élvezhetnék. A konzorcium tervei szerint a nagy pénzügyi központok között alakítanák ki a szuperszonikus járatokat, azonban semmi nem garantálja azt, hogy a gépeknek szolgálatba állásuk után a hatóságok engedélyezik a hangsebesség átlépését a civil légterekben.
Az amerikai központú Supersonic Aerospace International (SAI) a Lockheed Martint, illetve annak neves Skunk Works részlegét bízta meg egy szuperszonikus repülőgép, a Csendes Szuperszonikus Szállító (QSST) kifejlesztésével. A projektről az első hírek még 2004 végén reppentek fel, azóta azonban elég nagy volt a csend a tervezet körül.
A Jane's beszámolója szerint a konzorcium magabiztosan tekint a vállalkozás elé, becsléseik szerint világszerte 300 QSST befogadására lenne alkalmas a piac. Reményeiket alátámasztja a Gulfstream Aerospace hasonló irányokban puhatolózó piackutatása, ami szerint valóban lenne igény egy ilyen jellegű business-class kialakítására. Kell is az optimizmus, mivel még mindig a tőkeerős partnerek bevonásával töltik idejük jelentős részét. A bizakodáshoz most hozzájárult a Lockheed vezetősége is, akik szerint nincs semmilyen technikai akadály a terv megvalósítása előtt, így ők is 100 százalékosnak prognosztizálják a sikert.
Egy számítógéppel generált kép a QSST-ről
A tervek egy 40 méter hosszú, igen innovatív alakkal rendelkező gépet vetítenek előre, a kialakítás elsődleges célja a hangrobbanás erejének csökkentése lenne. A gép széles orra összesűríti a lökéshullámokat, míg a géptörzs többi része kitágítja azokat, ennek eredményeként jelentős zajcsökkenéssel számolnak a tervezők. A szélcsatornás és a számítógépes folyadékdinamikai szimulációk szerint a QSST esetében a hangrobbanás 20 decibellel alacsonyabb hangnyomás szinten következik be, mint a Concorde-nál, ehhez tudni kell, hogy minden 3 decibel felezi a hallható hang erejét.
Az alapelvet, illetve az aerodinamikai elemek egy részét 2003-ban egy módosított F-5 vadászgéppel már bemutatták, és nagyjából ugyanez a Lockheed szerint nagyban is működne. Azt viszont még nem lehet tudni, hogy a hangrobbanás által keltett, az épületeket megremegtető alacsony frekvenciájú rezgéseket is sikerül-e lecsökkenteniük. A hajtómű beszállítójáról az idén születik döntés, összesen három alternatívával számol az SAI. Az egyik a brit Rolls-Royce, a másik kettő pedig az amerikai General Electric és a Pratt & Whitney.
A gépet talán méreteiből adódóan is inkább a magán repülőgépekhez hasonlítják, azaz a szakértők szerint nem valószínű, hogy szolgáltatásait és az 1,8 Machos, megközelítőleg 2000 km/h sebességet a rendkívül tehetős magánszemélyeken és cégeken kívül az átlagos utasforgalomban résztvevők is élvezhetnék. A konzorcium tervei szerint a nagy pénzügyi központok között alakítanák ki a szuperszonikus járatokat, azonban semmi nem garantálja azt, hogy a gépeknek szolgálatba állásuk után a hatóságok engedélyezik a hangsebesség átlépését a civil légterekben.